I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Allen Leech
| » » Szer. 21 Márc. - 22:13 | | vörös csillag Csoport: varázstalan/ boszorkány Kor: harminchárom Származás: mugliszármazású Lojalitás: kommunizmus Play by: Alexandra Breckenridge (ajánlott) Ők várják: én, meg én és Gus (?) Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!... A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi tomporunkat - Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk, hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül csatát nem nyerünk.
Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, a halottunk, tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából, kubikos gödörből feljutottunk - viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat. A kisbolt pincéjében minden péntek este a pártvezető oldalán ültél akkoriban, talán még most is minden pénteken ott van a gyűlés, s te minden pénteken ott ülsz, minden pénteken mindenki rád les, téged figyel, s a homályban sárgálló lámpafény megcsillan a vörös hajzuhatagon, a szemedből hatalmas tűz kap szikrát, s lángolsz, csak lángolsz, de az is lehet, hogy olaj vagy, s csak öntöd magad a tűzre, hogy az ki ne aludjon, mert táplálnod kel, mert mindünknek táplálnia kell, hiszen Írország nem bukhat el, minket nem nyomhatnak el, nem gyomlálhatnak ki, nem pusztíthatnak ki.. Három éve így gondolkoztál, három éve fegyvert ragadtál, s három éve, az egyik péntek este a kisbolt pincéjéből fölérve megcsókoltuk egymást. Azóta ég a csókod az ajkamon, azóta táplál igazán a tüzed, s mikor ítéletre vittek bennünket, én átvállaltam a te bűneidet is: a tömegben álltál s könnyek csorogtak az arcodon. Úgy emlékszem rád, mintha percekkel ezelőtt találkoztunk volna, pedig annak a csóknak már bő három éve volt. |
|