I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Csüt. 22 Márc. - 22:18 | | | _______ Betranche  Csoport: mágiahasználók/ professzorok Kor: ilyet nőtől még gondolatban kérdezni is szentségtörés Származás: francia arany Lojalitás: ezt megbeszélhetjük Play by: Jessica Lange esetleg Julianne Moore Ők várják: Mostohalányom, s a te édes gyermeked, a csodás és utánozhatatlan: Élodie Lestrange, s drága közös gyermekünk, aki szintén csodálatos és utánozhatatlan: Anton Betranche, illetve jómagam. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Megszokottá vállt a jelenléted, megszokottá a nevetésed, ami egykor harsányan csenget körbe a villát, s lent a rózsalugasban titkokat meséltél, hosszan mesélted, mintha ez valami kiváltság lenne számomra, hogy beléd láthatok, hogy igazán megismerhetlek, mintha érdekeltelek volna, mintha szemet lehetne hunyni minden titkon, mintha nem csak két egyszerű ember lettünk volna akiket a sors összekényszerített, s mi, jobban mondva te suhanva, peregve életet csempésztél az élettelenbe, a halott házasságba, s magadévá formáltál, mert többé a lugasba nem jöhetett más, nem lophattam be fiatal lányokat oda, mert magadévá tetted az életemet, s most ha rád nézek, miközben egy könyvet olvasol, még látom valahol az asszony álcájába bújt pimasz fiatal nőt. // Annyira nagyon várunk mindannyian, és anyni csavarral készülünk neked, hogy jajj!  Ha megérkeznél, és kérlek érkezz meg mihamarabb erős ötletelésekbe kell kezdenünk, drága feleségem, mert mint említettem mindannyian kalandokkal, és hatalmas érzelmi hullámvasutakat :n ígérhetünk neked!  Ha itt vagy dobj meg egy pmmel! |
|
Kezdőlap
