Egy visszautasíthatatlan lehetőséggel álltak elém két hónappal ezelőtt. Kiküldetésre kell mennem Egyiptomba, és ha jól teljesítek, nem lazsálok hanem tényleg megmutatom, hogy menő vagyok és tudok dolgozni, akkor akár még több is lehet belőlem mint kuncsorgó átoktörő. Aztán hát elmentem és mindent beleadtam. Persze nem mondtak semmit, se jót se rosszat, de sok emberrel sikerült összehaverkodnom, így hát reményekkel teli vágok majd neki a maradék pár hónapnak az iskolából.
Mondhatjuk, hogy első dolgaim közé tartozott írni egy levelet Maurának, mert már régebben is beszéltünk róla, hogy össze kellene futni, még talán a kiküldetés előtt, de persze ez sajnálatos módon elmaradt az út miatt. Most pedig élményekkel tele tudok majd neki mesélni is valamit, nem pedig csak kukán ülni és hallgatni az ő sztorijait.
Az Abszol úton egy igazán jó teaházat választottam ki célpontnak, hamarabb érkeztem szokásomhoz jó híven. Helyet foglaltam, még jó is mert elég sokan vannak, de még rendelést nem adtam le, vártam, hogy Maura is ideérjen. Amikor pedig megpillantom, ahogy belép az ajtón, intek neki, és egy mosollyal üdvözlöm őt.
- Szia! Sajnálom, hogy a múltkor úgy elmaradt ez az egész, de el kellett utaznom és most értem vissza. - Sosem voltam jó magyarázkodásban, nem is akarok magyarázkodni, csupán csak ezt még úgy reálisnak éreztem elmondani, tudnia kell és nem mellesleg már régóta terveztük a találkozót. Remélem azért nem sértődött meg e miatt.

A világ legnagyobb problémája az, mikor a világ legeseménytelenebb életű nyomorultja vagy, ellenben a barátaid mind állati érdekfeszítőek. Nézzük csak Sorayát, a neve állati eredeti, az arca gyönyörű, átoktörőnek tanul, most jött haza a piramisok földjéről és csak egészen mellékes információként megemlíteném, hogy még vérfakas is. Ha valaki azt mondja nekem, hogy létezik ennél érdekesebb kombináció, azt szívesen meghallgatom és természetesen bizonyítékát is megtekintem. Szóval én most ezzel a leányzóval fogok találkozni az egyik igazán nívós teaházban. Egy ideje már nem beszéltünk tehát nem tudja a nagy és bődületesen kellemetlen hírt. Nem nagyon lett volna kedvem mindenkit kiértesíteni levélben menyasszony létem megszűnéséről, így elhessegettem a gondolatot és úgy döntöttem, hogy majd elmondom, ha kénytelen leszek találkozni valakivel, vagy az is lehet, hogy nem mondom el. Persze régi barátnőmnek illene, hiszen egy jó ideig távol volt, mégis első dolgai közé tartozott, hogy felkeressen és találkozóra hívjon. Ennek örömére mégcsak el sem késem holott a semmit tevésből nehéz kiszakadnom, hogy összekészülődjem. Hajam lófarokba fogom, egyszerű inget viselek, fölötte pedig kardigánt, a nyakamba a szokásos sötétkék sálam kanyarítom, nehogy megfázzak a tizenhét fokban. Nem igazán tehetek róla, de az utóbbi időben ez a sál igazán a szívemhez nőtt, nehezen lennék meg nélküle.
Belépve a teázóba hamar kiszúrom kedves barátnőmet, megindulok felé és hamarosan le is ülök  vele szembe. Magyarázkodni próbál, de csak legyintek, pontosan tudom, hogy egyikünknek sem igazán van szüksége erre.
-Akár abba is hagyhatod-mosolyodom el- olvastam már róla, hogy az embereknek többnyire van ilyen…nem is tudom…dolga.
Az utóbbi időben valóban  csak olvashattam volna róla, hiszen nem mentem sehova. A munkahelyemen valószínűleg már azt hiszik, hogy jó másfél hete halott vagyok, hiszen azóta oda sem toltam az orromat. Többnyire csak otthon ücsörögtem és rumos teát ittam, valamint a macskám nyomorgattam szomorúan az agyérgörcs szélére.
-Muszáj mesélned-veszem le a kardigánom és terítem a szél karfájára- Egyiptom bizonyára nem volt eseménytelen.