Sirius szerint, ha egy magamfajta habkönnyű srác betéved a Zsepiszok közbe, az egyértelmű jelzés, hogy csak a testét árulja, és hat galleont tett rá, hogy sosem jutnék ki onnét ártatlanul. Persze így egyszerű fogadásokat kötni a fejem felett, ha egyszer még a házból sem volt hajlandó napokig kiengedni. Lábamra kötött zoknit húzott – pedig már elmúltak azok a hideg téli napok, amik északon vicsorogtak – és ott ült az ágyam szélén, húzogatva egyik lábamtól a nyakaimig a takarót, de az valahogy sosem takart minden összességében, mindig valahol kilógott a lóláb, vagy nevezzük inkább szőrös farkaslábnak, mígnem megelégelte és tegnap beállított egy hatalmas dunyhával, amolyan léleknyomóval, amitől csak még inkább eszembe jutott, hogy valakinek bezzeg most nem jut ki a takaróból, se a kedves szavakból és nem, nem azért mentem a hajléktalan tanyára, az első adandó alkalommal, amikor  Rend ügyei elszólították az ágyamtól, hogy jótékonykodjak. És pláne nem azért öntöttem a nekem szánt altatóitalt a petúniákra, amikor nem figyelt oda.
Inkább reménykedtem, hogy a hajléktalanok között olyan nyomokat találhatok, amiket ő a Renden keresztül nem talált, sem pedig James a mugli rendőrségnél szimatolva. Lily Evans, ha eltűnt, akkor azt nem tehette nyom nélkül. Azonban a csövesek viszonylag hamar rájöttek, hogy milyen kétségbeesett vagyok egy-egy elejtett információmorzsáért, szóval mire rájöttem, hogy valójában semmit sem tudnak Lily Evansről, már ott álltam cipő és sál nélkül, abban az egy pár zokniban, amit Sirius kötött nekem, s olyan szívesen elláttam volna egy vízhatlanító bűbájjal, ha nem kobozza el a pálcámat is biztonsági okokból.
Ezt leszámítva, meg hogy minden bizonnyal eltévedtem a Zsebpiszok-közben sötétedés után, tényleg teljesen átlagosan festek. Mégsem tudom elkerülni, hogy pár tolakodó, de roppant segítőkész alak megkörnyékezzen. Akiket rendkívüli udvariassággal küldök el, de közben remegek, mint a nyárfalevél.
A sápadt fiú azonban a szőke, égnek álló hajjal valahogy bizalomgerjesztőbbnek tűnik. Talán mert a sötét talár alatt is látszik, hogymilyen ápolt, és hogy valójában ő is csak egy betérő látogató itt, mint én. Még egy szelíd mosollyal is megjutalmazom, ahogy közelebb ér, de aztán hamar megbánom a könnyelműségem, amikor rádöbbenek, hogy ő is akar tőlem valamit. Talán Siriusnak igaza volt, szépen meggazdagodhatnék itt, ha áruba bocsátanám a testem. De hát mégis hogy lennék erre képes, ha még az ilyen arcátlan beszólogatástól is fülig pirulok és félősen húzom be a nyakamat?
- ÖÖ..szerintem itt valami félreértés...én..nem...nem
Hevesen rázom a fejemet, de a nyelvem hamar cserben hagy és botladozni kezd.
- Hát persze,hogy ...próbáltam...mármint...tudod. Én nem...Az én vesszőm nem eladó. Biztosan félreértettél valamit.
Védekezően húzom össze magamon a kabátot, és az első pillanatnyi megilletődésből felocsúdva vetek rá egy megsemmisítő pillantást, elvégre túléltem egy csapat vérfarkassal a vadonban,egy szexuális zaklatóval is elbánok, ha kell. Vagy talán mégsem?