Druella Black (née Rosier) a mágustársadalom legfelsőbb köreit alkotó aranyvérű arisztokrácia női eszményképének megtestesülése. A hagyományos női értékek patrónája, a nemi szerepek konzerválója, a család összetartója, a férj oldalán ragyogó örökfényű dísz.  Az évszázadok alatt beidegződött aranyvérű értékek szerint mintafeleség és mintaanya.
A szokásokhoz híven és a világrajöttekor megkötött házassági szerződés értelmében serdülőkorában férjhez adták, a kötelességből elhált frigyből pedig hamarosan megszületett első leánya. – Még esztendők hiányoztak a huszadik életévének betöltéséig, amikor már csecsemőt ringatott keblén.
Házassága, melyet belenyugvással fogadott, egyben szenvedélyei végleges halálát is jelentette; ekkortól fogva az oltár előtt fogadott hűségének rendelt alá mindent.
Az aranyvérű anyák gyakran szajkózott vigasztalása, miszerint az érdekből köttetett házasságok a legboldogabbak, elvégre fiatalos forrófejűségtől mentesek és az együtt töltött évek során a szerelem is kivirágozhat, Druella számára meddő szavak csupán. A két évtizede megosztott ágy sem hozta el a gyengéd érzelmeket az életébe.
Férjével botrányoktól mentesen élik kapcsolatukat; szövetségükben két erős jellem sorsa fonódott össze. Konfliktusaik mégis ritkák, Druella ugyanis mindenkor vállalja az asszonyi szerepet; soha sem gátolja férjét cselekedeteiben, jó tanácsokon keresztül érvényesíti akaratát a családban, ha pedig szükséges, az intrikától sem riad vissza. Férje akarata előtt – csupán az aranyvérű nő kötelességeit szem előtt tartva - meghajol, minden más téren azonban vasakarat és könyörtelenség jellemzi.
Három lánya neveltetésében az édesanyjától kapott minta alapján, az előkelőség szigora és távolságtartása, a következetesség és a hagyománytisztelet szellemében jár el. Legkedvesebb gyermeke Cissy; benne fedezte fel a legtöbb hasonlóságot önmagával. Meda személyisége idegen tőle, nehezen kezelhető és formálható lánynak tartja, ezért nem is szívesen bajlódik vele. Bella tartása büszkeséget ébreszt benne, de kegyetlenségét és törekvéseit túlzónak tartja, úrihölgyhöz méltatlannak.
Társadalmi kérdésekben történő állásfoglalását férje iránti lojalitása irányozza. Az aranyvér felsőbbrendűségének ideológiáját már az anyatejjel magába szívta, a Sötét Nagyúr iránti elkötelezettsége azonban férje döntésének, a Halálfalók csoportjához való csatlakozásának hozománya. Éppen ezért jelenleg e célok érdekében aknázza ki a maga eszköztárát. Nem villog pálca a kezében, alabástrom kacsóját nem szennyezi megalvadt vér; ötórai teákon, csillogó szalonok estélyein fonja hálóját, aminek szálai talán gyilkos hurokként zárulnak hamarosan egy torokra.

Odakint a sűrű pelyhekben hulló hó örvényekben kavargott, a vad szél kegyetlenül csavarta a fehér paplannal megterhelt faágakat; ilyen ítéletidőben az ember fiának nem volt tanácsos átlépnie háza küszöbét. Az andalító meleget árasztó kandalló szomszédságában álló plüssfotelben ülő nő, az ölében gömbölyödő hosszú szőrű, fejedelmi kandúrt kényeztetve simogató kezével, rezzenetlen nyugalommal hallgatta a viharos szél síró, vonyító hangjait.
A kristálycsillár gyertyáinak szétszóródó, ragyogó világában a karcsú alak a hófehér macskával királynői benyomást keltett; formás, nyúlánk tagjait bársony fedte, hószín nyakában a fényt megtörő gyöngysor ékeskedett. Arca fenséges; halántékán összefogott aranyló tincsei méltó keretbe foglalták a mesterművet, melynek finom, szabályos vonásainál a legnagyobb művészek keze sem alkothatott volna tökéletesebbet. Halovány, márványszerű orcáiból hideg szempár ragyogott ki; a lélektükrök felszíne sosem fodrozódott, hűvös állandósággal fénylettek mindig, olyan hatást keltve, mintha viselőjük valóban márványból életre kelt szobor volna.
A kandúr íves hátán végigfutó érintések szabályos, ritmikus sora arról árulkodott, hogy az asszony várakozik – türelemmel, de a perceket számlálva.
Egyszerre ajtónyitás nyikorgása és azt kísérve selyem suhogása törte meg a szoba idilljének akkordjait, mire kandúr is, asszony is lassú lanyhasággal emelte meg fejét - végighordozva tekintetüket a belépőn.
- Hívattál, anyám? – A becsukódó ajtó előtt néhány lépésnyire állt meg a fiatal lány; oldala mellett leeresztett két kezének ujjait lazán összefonva, egyenes háttal, figyelmes tekintettel. Druella íriszei mindvégig szótlanok maradtak, habár rajtakapott tolvaj módjára érezte magát anyjával szemközt, aki noha ismeri bűne súlyosságát, a rabolt kincshez mégis ragaszkodik.
- Azt hiszem, szükség van rá, hogy alaposabban elbeszélgessünk egymással. Kérlek, foglalj helyet. – A fényben is fehér kézfej apró intése jelzett a lánynak, aki szófogadóan ereszkedett a másik plüssbélésű fotelba. – Csalódtam benned. Tudod, miért?
- Nem tudom, anyám. – A lesütött pillák takarásában a hazug ember félelme fénylett, de volt ott még valami: a szerelmes tűzön-vízen át kitartó makacssága. Druella már a Roxfort Express-ről leszállva, a peronon várakozó anyja pillantását elkapva tudta, hogy baj van; titka lelepleződött, mikor a roxforti bálon majdnem az összes táncot egy olyan férfival lejtette végig, akivel nem járt jegyben. Bűne mindössze ennyi volt: nem a vőlegényét szerette.
Az a másik fiú pedig, aki megdobogtatta a szívét, semmivel sem volt kevésbé tekintélyes fogás; aranyvérű volt ő is, egy olyan család sarja, aminek 20 udvarháza feküdt szétszórva Angliában. – Druella sosem ragadtatta volna magát olyan égbekiáltó borzalomra, hogy a pórnép egyszerű tagját szeresse, akinek nem folyékony arany áramlik ereiben.
Az anya lassú méltósággal emelkedett fel ülőhelyéről; a padlóra száműzött kandúr felpúpozva hátát nyújtózkodott, és merev, sárga tekintetével dühös pillantásokat lövellt a lány irányába, aki felé az asszony lassú léptekkel közelített. – Minden bizonnyal úgy hitte, ő a hibás, amiért űrnője megzavarta édes álmát.
Druella óvatosan vezette fel tekintetét a fölé magasodó alakra.
- Hogy mersz a szemembe hazudni, te szégyentelen?! – A sziszegésre emlékeztető szavakat lendületes pofon csattanása kísérte, ami talán az egyetlen dolog volt, mely a mindig fehér arcot piroslóra festhette. Druella nem kapott kezével az égő-viszkető folthoz; felszegett állal úgy pillantott anyja szemei közé, mint aki másik orcáját is kész a pofon útjába tartani.
– Amit tettél, súlyos hiba volt. Azzal, hogy fogadtad egy olyan fiú udvarlását, aki már más kisasszony jegyese, nemcsak hogy hírbe hozhattad magad, de a lány családját is magunkra haragíthattad. Arról nem is beszélve, hogy minősíthetetlen viselkedésed okot adhatna a Black családnak a házassági szerződés felbontására. Ezt akarod hát? Belegondoltál, mi válna belőled, ha ez megtörténne?
- Sajnálom, anyám, én…- Druella halk hangjára azonnal rákontráztak anyja határozott szavai, így nem derülhetett ki, hogy mit akart mondani a lány.
- Oda lenne a jó híred. Úrihölgyként pedig ez a végleges megsemmisülést jelentené. Kedvesem, fogadd meg a szavam, hiszen tudod, én csak a javadat akarom. – A mindig hűvös hangba most mintha a lágyság tónusa vegyült volna. - Légy jó lány, engedelmes és alázatos, teljesítsd a rád szabott kötelességeket, menj feleségül a férfihoz, akit neked választottunk, szülj neki fiút, és verd ki a fejedből azokat a badarságokat, amik veszélybe sodorhatnak. Gondold meg, egy férfi illanó szerelméért megérné eldobni a kiváltságaidat? A romantikus regények álnok hazugságokkal áltatnak; a boldog egymásra találás semmi, a házasság hétköznapokból áll, melyekhez józanság kell és üzleti érzék. Ha bebiztosítod a helyed a társadalmunkban egy előkelő házassággal, utána már minden rajtad áll; amennyiben ügyesen lavírozol, uralkodhatsz és ítélkezhetsz a családodban, de a társaságban is. Bizony egy asszonynak is van szava, ha tudja, hogyan hallathatja a hangját…


A faragott mahagóni hintaszékben, puha párnákkal körülölelve egy fiatalasszony ült. Arca fenséges; halántékán összefogott aranyló tincsei méltó keretbe foglalták a mesterművet, melynek finom, szabályos vonásainál a legnagyobb művészek keze sem alkothatott volna tökéletesebbet. Halovány, márványszerű orcáiból hideg szempár ragyogott ki; a lélektükrök felszíne sosem fodrozódott, hűvös állandósággal fénylettek mindig, olyan hatást keltve, mintha viselőjük valóban márványból életre kelt szobor volna.
Ezek a színükben is jeget idéző íriszek az ajakhoz emelt vörösborral teli pohár széles karimája fölött egy férfin nyugodtak, aki a kandalló mellett, elnyúlva a fotelban, lustán pipázott.
- Te lehetnél ma a legbüszkébb apa, ha Bellatrix fiúnak születik. – Lágyan susogó hang hagyta el a nő elnyíló rózsaajkait, a márványarc azonban változatlan maradt. Mivel férje csupán egy pillantásra méltatta, válaszra nem, tovább folytatta; lassú ütemben, elnyújtva kissé a szavakat. – Kivételes képességű boszorkány, és a Sötét Nagyúr iránti elkötelezettsége is rendkívüli. Minden tekintetben érettebb, mint a korabeli lányok, ezért úgy hiszem, a legjobb volna, ha felkeresnéd a Lestrange családfőt és kitűznétek a házasságkötés időpontját – minél előbb, annál jobb. Kiváló asszony válhatna Bellatrixból, méltó társa az ifjú Lestrange-nek, aki szintén a Nagyúr hű támogatói közé tartozik... – Itt lélegzetvételnyi szünet következett. – De ha hagyod, hogy Bellatrix továbbra is a maga útján járjon, el fog feledkezni magáról. Dicséretes, hogy kiáll az általad támogatott elvek és csoportok mellett, de nem viselkedhet úgy, mintha férfi volna. Az nem volna illő.
Az asszony a kristályasztalkára helyezte vissza a kiürült poharat, melyet a szobában sertepertélő manó azonnal begyűjtött volna – azonban nem volt elég gyors, mert űrnője bosszúsan szűkítette össze szemeit, ami ráncokat vetett fehér homlokán, és hogy a manó mielőbb odébb álljon, lábát lendítve hegyes orrú cipőjével a szolgába rúgott, aki egy hajszálon múlt, hogy nem bukott orra.
A férj bosszúsággal nézte végig a történteket, de nem szólt. – Talán összeráncolt szemöldöke sem a szolgáló bántalmazásának, hanem a nő korábbi bírálatának szólt.
- A Sötét Nagyúr nagyra becsüli Bellát. Büszkének kell lennünk rá – válaszolt a férfi két pöfékelés közt.
- Tudd meg, hogy büszke is vagyok. De ez nem változtat a tényen, hogy Bellatrix eladó sorban járó fiatal lány, akit férjhez kell adni, amint elvégzi a Roxfortot. Így helyes. Utána pedig Narcissa következik, de vele nem lesz gond, ő szófogadó lány; Malfoy áldhatja Merlint, amiért ilyen feleséggel ajándékozza meg. Kényesebb kérdés Andromeda…az igazat megvallva aggódom miatta. – Utolsó lánya nevénél borúsabb kifejezést öltött a szép arc, ami nem kerülte el a férj figyelmét; az jót mosolygott rajta.
- Rémeket látsz, drágám; ha nem vagy megelégedve a magatartásával, hát neveld meg, hogy amikor eljön a nap és férjhez kell adnunk, egy kifogástalan úrihölgy álljon az oltár elé. Ha elfogadsz egy jótanácsot, kövesd az anyád példáját. – A férfi rövid nevetéssel adózott önmaga szellemességének.
Az asszony arcán nem látszott változás, noha tökéletesen értette a szavak mögé rejtett célzást. Volt idő, amikor ő is felkelt a szülői befolyás ellen, amikor azt a szép bált nem a most előtte ülő férfival táncolta végig, hanem egy másikkal, aki még csókot is lopott tőle – de az anyja hamar visszatérítette a helyes útra. Miután a karácsonyi szünetről visszatért a Roxfortba, többé nem látták együtt azzal a fiúval; attól fogva gőgösen felvetett fejjel ment el mellette a folyosón, és hamarosan már a jegyesével, a most gondolataiba révedő, füstkarikákat eregető férfival járt kézen fogva.
- Talán igazad van – mondta; az érzelmeknek nyoma sem volt hangjában. – Szólok a manóknak, hogy terítsenek meg. Pár perc múlva jöhetsz is, libamell tagliatelle-lel lesz a vacsora. – A nő azzal felemelkedett a székből és a selyemstólát vállain eligazítva hátat fordított a férfinak, ki csukott szemmel, zavartalan nyugalommal pipázott tovább.