Múló sajnálkozás a vasárnapi tea mellé

Edgar Maurice Bones

31 || Michael Fassbender || Főnix Rendje|| Félvér

Nem nézek sokáig a Borgin kirakatába- túl sötét van ott, egy pillantás elég hozzá, hogy tudjam, hogy az árnyékos bolt üvegén megtörik a kép, és csak az a szerencsétlen néz vissza róla. Edgar Maurice Bones, az auror eltűnt a több hónapnyi kihagyott borotválkozás, a vasalatlan ruhák, a három átváltozás és a hosszú alváshiány alatt, ami bokára szíjazott ágyúként lent tartja őt a pillanatig, amíg végre megfullad az önutálatban, amibe lesüllyedt. Tovább megyek, nem érdekel, hogy talán illegális marokkói csodapipa pihen a törvény rendjére fittyet hányva a kirakatban- mást nem érdekel amúgy sem, én pedig nem vagyok már semmi.
Mióta ez a nyomorult lény lett belőlem, elveszett minden, ami látszólag tökéletes volt az életemben. Jenny azzal az undorral és szánalommal néz rám, ahogyan az okosabb Roxfortos néznek a bohóccá vált Saxon protektorra. Nem vagyok más én sem a szemében, csak egy árnyéka annak a valakinek, akihez hozzáment, és aki most, hogy elvesztette a keresetét és az egészségét, nem képes többé biztosítani semmit számára, ami boldoggá teszi őt. Soha nem hittem, hogy egy napon hányingere lesz a gondolattól, hogy esetleg megérintem őt véletlenül, ahogy áthaladok a házunkon. Nem vagyok már auror sem, és bármennyit ígértem sok hozzám hasonlónak régen, hogy a Minisztérium majd segít nekik, ha kérik, már látom, hogy innen nem lesz visszaút. A Varázsvilág, amiben hittem, talán soha nem is létezett. Megbuktam, mint férj. Megbuktam, mint férfi. Megbuktam, mint varázsló. És ami talán a leglátványosabb a kocsma és a bordély közötti sikátorban, ahol olcsó cigarettára gyújtok: megbuktam emberként is.
Megigazítom az erszényt az oldalamon, amiben a nyaklánc van, amit Jennynek adtam tíz éve, a harmadik együtt ünnepelt születésnapja alkalmából, és amit úgy vágott hozzám ma, mintha egy eltüntetésre váró szemeteszsák lenne. Jelzés talán, hogy haragudjak rá, hogy utáljam, ahogy szerinte megérdemli, hogy haragudjak az érzéseiért rá, hogy végre mondjam ki, hogy vége. De én túl önző vagyok hozzá, hogy elengedjem, még akkor is, ha tudom, hogy előbb fog kiszakadni belőle a darab, aminél tartom, mintsem visszamásszon.
Megállok a kis ház előtt, ahonnan néhány hete úgy rohantam ki, mintha lángolna. Hiába kerestem az itt élő kurvák ruhája alatt, amit elvesztettem, és harmadszorra nem bírtam végigcsinálni újra, mert tudtam már, hogy nem találok semmit, bármilyen mélyre ások ezeknek a meggyötört lelkű nőknek tárggyá vált testébe a valamiért, amit soha nem találtam meg a lélek nélkül amúgy sem. Nem segített más, csak az erős, olcsó whiskey a Jared's-ben. A nyakláncra nézek, amin megvillan a kék drágakő. Ebből még két hétig ihatsz, Bones. Hatig, ha legközelebb nem veszed be a gyógyszered. Három hónapig, ha lemondasz a meleg ételről...
Ösztönösen kapok a pálcám után, és húzom fel magam előtt a pajzsot, amikor az egyik sikátorból támadó tűnik fel, hogy egy kábító átokkal leterítsen. Nem halálfaló, nem gyilkos, csak egy a sok lelketlen kóborló közül, akik valamiféle megélhetés reményében kirabolnak mindenkit, aki olyan ostoba, hogy nyíltan láthatóvá tegye az értékeit. Egy pillanatig elgondolkozom rajta, hogy talán hagyom neki, de túl jó vagyok ebben ösztönösen hozzá, hogy ne védjem ki a következő támadásokat. A jogom elveszett rá, hogy harcoljak. A képességeim a régiek, de mielőtt megszólalnék, rájövök, hogy nincs több jogom felszólítani arra, hogy tegye le a pálcát, mint neki arra, hogy kiraboljon. Nem vagyok már auror.
Meglendítem a kezem, a pálca pedig kirepül a férfi kezéből. Felemelem a kezem, hogy elkábítsam, de megérzem, hogy könnyebb lett az övem: a férfi társa mögülem elragadta a nyakláncot. Nem lehet idősebb tizennégynél- talán kvibli, talán kicsapták, talán elkóborolt és itt talált menedéket. Néhány másodpercig nézem, ahogy eltűnik a sikátorban- nem idősebb annál a lánynál, akin utoljára akartam segíteni. Végül gyorsan, futva utána indulok, mert valami bennem, mélyen bennem élvezi, hogy üldözök valakit. Régen féltem, hogy bántok valakit letartóztatás közben indokolatlanul, most pedig örömet jelent, hogy vadász vagyok. Miért ne jelentene? Ez az új természetem.

Ezt a részt már csak akkor kell kitöltened, ha rendelkezel játékkal az oldalon. Ide jöjjenek majd a linkek, időrendi sorrendbe,így mindenki vissza tudja olvasni a játékaitokat, könnyen megkereshető lesz, ha esetleg más is vinné a karaktert a jövőben.

Gratulálunk, elfogadva!

Alea iacta est.

Mr. Bones,

Ahogy nekem a megtiszteltetés, önnek jutott a lehetőség, hogy az első legyen az njk-k remélhetőleg hosszú sorában, ahogy önre várt a keserű feladat, hogy bemutassa nekünk, pontosan hogyan is működik a Minisztérium. Míg előbbi szándéka szerint és mindannyiunk örömére történt, utóbbi fájdalmas igazság épp most, épp háborús időkben, mikor szeretnénk azt hinni, hogy sosem hibázunk, ha morálról van szó.
Love beyond the bones - szól a dal, de önről kevésbé, a történetéről kevésbé, mert szinte minden hasonló hangvétellel megíródott az igaz szerelem mellett tesz tanúbizonyságot, kihagyja óhatatlanul magából az emberi tényezőt, az elhidegülést, a körülményeket - a felfoghatatlant, mikor többé nem érhetünk ahhoz, aki a világot jelenti számunkra - és nem tudok nem szimpatizálni a gondolattal, Mr. Bones, még így, a fejfájásom közepette sem, és most itt halkan megsúgom önnek, az én elismerésem jóval klisésebb, mint önnek akár egyetlen leütött írásjele lehet.
Legyen hát, ahogy ők akarták, utolsók között az első - tragédiájában pedig elsők között az utolsó.
A. M.

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Rend