Végre nem dugnak. Ami amúgy elég ritkaságszámba megy. Valahogyan úgy képzelem el, hogy Brutus olyan mint egy kanos kiskutya aki egyfolytában kényszermozgással idomul mindenkihez, Dorcas meg igazából.. Dorcas. Rá valahogyan mindig is úgy gondoltam, hogy imád szexelni - bár ki nem imád - és hát ezért mindig belemegy a dologba, hogy aztán az egész kibaszott lakás tőlük legyen hangos, és érdesen nehéz szexszag terjengjen, meg aztán olyan nagyon kielégült fejet vágnak amitől én csak dühösebb leszek és frusztráltabb, meg hát ki nem akarna Dorcassal kefélni?

A konyhában felkapok egy eléggé fonnyadtnak tűnő almát, szerintem itt van már vagy két hete, de ez amúgy lényegtelen, megdörzsölöm a pólóm szélében, egy pillanatra nézem ahogyan visszatükröződöm benne, és aztán csak beleharapok, recsegve-fröcsögve  fordítom meg a Reggeli Próféta háromnapos számát az asztalon, összeráncolt szemöldökkel futom végig a címlapot, aztán meg csak otthagyom, mint aki nagyon hamar beleunt valamibe, mintha az életem nem éppen egy unalmas, megrekedt szar lenne. Pedig az, és eléggé elkeserítő ha az ember a szülei pénzén él és lófaszt sem csinál, miközben mindenki más akivel együtt lakik dolgozik valamit, hasznosnak tűnik, szexel másokkal, és kurva  boldog.

Harapok még egyet az almából, azután pedig laza kosárdobással a szemetesbe dobom - borzalmasan kellemetlen íze van, de amúgy kinek is akarok magyarázkodni? -  és becsoszogom a nappaliba, ahol aztán meglátom az egyetlen személyt akinek a társaságában élőnek érzem magamat - na nem mintha olyan sok emberrel találkoznék.
Megtorpanok az ajtóban, egy kicsit megbámulom magamnak, még a szemöldököm is értetlenkedve emelkedik a magasba. Dorcast amúgy egy nagyon kellemes füves cigaretta szag veszi körül, mostanában igazából egyfolytában csak füvezem, meg amúgy elég jól néz ki, de valamiért egy pornó film jut róla eszembe. Biztos a copfok miatt. - Miért, hol kellene lennem? - Kérdezek vissza elég érdektelenül ahhoz, hogy elhiggyem tényleg nem itt kellene lennem.- Nem látom a kanodat, szóval biztos, hogy most itt maradhatok a lakásomban, mert nem lesz valami kemény szexparti. - Vágódom le mellé a kanapéra, kicsit közelebb hozzá, mint illendő lenne, egészen letüdőzve a füstöt. - Amúgyte mit keresel itt? És mi ez a hacuka rajtad? Pornót fogtok forgatni, vagy mi? -

- Bassza meg! Hát pont lekéstem? - Játékosra vett csalódottsággal vonom föl a szemöldökömet és ezzel párhuzamosan a lábamat az asztallapra emelem,majd a másikat keresztbe vetem rajta, ezzel egy kicsit lecsúszom a kanapén, fejemet megtámasztom Dorcas és a háttámla kettősén, és amúgy így totálisan el tudnék aludni ha Dorcas nem kezdene el úgy bámulni, amitől egy egészséges férfinak piszkos gondolatai támadnak. Én pedig hát nem vagyok beteges alkat, inkább csak elkezdek vesződni olyan pitiánernek számító dolgokkal, hogy nem gondolhatok úgy Dorcasra, mert az elég cink lenne, mert hát vagy ezer éve vagyunk haverok. De amúgy, most jogosan merül fel benned a kérdés, hogy ez meggátolt-e valaha. Hát nem. Dexter és én is barátok voltunk, sőt Bunny meg én is barátok voltunk, aztán valahogyan mind a kettőjükkel komolyabbra fordultak a dolgok, és az egész átváltozott valami mássá. Hát miért kellene, hogy ez Dorcasszal másképpen legyen? ( Mondjuk elég nyomós indok lehetne rá, hogy Dexter lelépett, meg aztán Bunny is felszívódott, és akkor lehet, hogy ezen a ponton el kellene gondolkozni azon, hogy mindketten azután tették ezt miután velem összeszűrték a levet, és azért ebbe jobb nem is belegondolni, mert vagy elveszteném minden magamba vetetett hitemet, vagy elüldözném Dorcast. )
Ezért inkább csak félrefordítom a fejemet, és próbálom nem tudomásul venni, hogy a képembe mászik, mereven bámulom a szemben lévő falat, legalább a kibaszott távirányító lenne a kezem ügyében, akkor aztán bekapcsolhatnám és bámulhatnám a TLC-t estig.
De hát nyilván nincs nálam, meg hát nyilván Dorcas nem hagyná, hogy némán üljünk egymás mellett.
Visszanézek rá amikor megpöccinti a homlokomat, egy kicsit megbámulom a száját, és eszembe jut a nyalókájának édes íze, aminek amúgy most nem kellene eszembe jutnia, hiszen arról beszélünk, hogy a pasijával éppen mire készülnek, de hé... zavart-e az engem bármikor, hogy valakinek van valakije? Nem. Zavarna-e ha Dorcanak ott lenne közben Brutus? Nyilván nem. Zavarná-e Dorcast? Talán. Zavarná-e Brutust? Biztosan igen.
Úgyhogy igyekszem elhessegetni az ötletet olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan kitaláltam, hogy aztán ráncolt homlokkal vegyem fel a fonalat ott ahol Doe éppen elhajította.
- Lehet, hogy én nem vágom.. de mit keresel itt, ha éppen ez az első napod? - Emelem magasba a szemöldökömet, mint aki tényleg nem érti, és valahogy tényleg nem értem. Igazán nem vágom, hogy a csávója meg a barátnője miért akarnak belőle "normális" embert faragni, amikor Dorcas pontosan így normális.
- Igen, emlékszem.. de figyelj, én már akkor sem értettem, hogy mi a szarért csinálod. Sőt én ezt az egész szart nem értem.. nem tartod furcsának, hogy az állítólagos barátod és az állítólagos barátnőd amúgy egyfolytában igyekeznek megváltoztatni? - Mert amúgy külső szemlélőként igencsak furcsa. - Én nem tudom amúgy, csak kérdezem.. - Mielőtt mondjuk megint rám lenne verve, hogy szart sem törődök vele.

- A nagyszerű kérdések mestere vagyok már vagy évezredek óta! - Egy kicsit elégedettebben dőlök hátra, mint ahogy mondjuk kellene, mármint egy kicsit megint elhiszem, hogy én vagyok az atyaúristen, persze mind tudjuk igazából, hogy semmi okom az elégedettségre, mert a legtöbb amit elértem az életben az-az, hogy huszonévesen verem a farkamat de igazán nincs semmi célom az életben, kicsit olyan lehetek most, mint Bunny tizenöt évesként mikor még mind azt hittük, hogy nem lesz belőle semmi csak egy fiatal alkoholista aki idejekorán meghal. A jelen álláspont szerint, én leszek az aki idejekorán meg fog halni, és ezt úgy érzem, hogy be kellene vallanom Dorcasnak, de az azért mégis rémesen kínos lenne, úgyhogy inkább csak befogom a számat és úgy teszek, mintha totálisan elégedett lennék magammal, pedig amúgy tényleg nem vagyok az.
- Nem fognak kirúgni? - Vonom föl magasra a szemöldökömet, na nem mintha én képes lennék elítélni valakit ha ellóg a munkából.Meg aztán sokkal jobban örülök neki, hogy itthon lóg velem, minthogy naphosszat valami idióta munkában játssza a barátja és a barátnője által kitalált szerepet. Amúgy sem értek ezzel az egész szarsággal egyet, főleg nem azzal, hogy Dorcas mi a szarért ment bele, mármint komolyan. Az a Dorcas akit én ismerek nem akart volna megfelelni senkinek - na jó James Potternek azért igen, de hát neki ki ne akarna megfelelni? - és hát ezt amúgy már ezerszer el akartam mondani neki.
Felkuncogok, és olyan lelkesen süppedek bele még mélyebben a fotelbe, mintha életem legjobb tripjén lennék éppen, behunyom a szememet, és csak szippantok a fűtől terhes levegőbe, hogy ennek mennyire kibaszottul kellemes otthon illata van, mintha ez a szag egyenesen hozzánk tartozna.
- Ó, és baj az, hogy betéptél? Mostanában már azt is szabályozzák, vagy esetleg.. lehet, hogy meg lett tiltva? Vagy mi a faszért nem vettél egy kis minőségi füvet a kezedbe? Mi lesz ha megtudja a pasid? Ki fog akadni, vagy mi? Balhézni fog, vagy elvonóra küld? - Csak úgy ráöntöm a kérdésáradatot, kegyetlenül, gátlástalanul, provokatívan. Dorcas azt hiszem mindig is tudta, hogy nem épen pártolom a pasiját, teljesen meghülyíti és beszabályozza, és hiába próbáltam neki elmondani, úgy ahogy a nagyon jó haverok teszik, Dorcas mindig csak megsértődött.
Felszisszenek ahogyan oldalba bök, olyan kibaszottul ügyesen találja meg mindig a bordám közt azt a rést ami a legkényelmetlenebbül érzékeny.
- Nem fogom visszaszívni.. - Vetem közbe, de hát a nagy monológ még csak most érkezik, én meg csak égnek emelem a pillantásomat. Türelmetlenül bámulom a plafont, elgondolkozom rajta, hogy mi a szarért vannak repedések rajta, hogy hogyan keletkezhettek és mikor, s mire Dorcas befejezi, csak egy fancsali vigyorral hunyom le a szememet.
- És itt is vagyunk.. Philip a szerencsétlen, aki feladta.. Erről is sokat beszéltek, ugye? Philip a szánalmas, Philip a céltalan, Philip a... jézusom Dorcas, hallod te amúgy magadat? Arról papolsz nekem, hogy kiléptem egy olyan közegből amiben nem éreztem jól magamat, csak mert megnyugtat, hogy rajtam vezeted le a feszkót? Hát gratulálok, igazi seggfej lettél. De persze, játszd csak tovább, játszd el, hogy ez így rendben van,  játszd el az általuk kitalált történetet, játssz a szabályaik szerint, és reménykedj, hogy megjutalmaznak.. -

- Ha akarod én eltarthatlak. - És rémesen egyszerűen megrántom a vállamat. Tulajdonképpen tényleg képes lennék eltartani Dorcast, sőt még a pasiját is el tudnám tartani, hogyha akarnám, de őt azért inkább nem. Most persze felmerülhetne a kérdés, hogy honnan is van ennyi pénzem, de hé, hát azért elég szerencsés gyerek vagyok, a szüleim amikor még azt hitték, hogy lehet belőlem valaki, nyitottak egy számlát a Gringottsban ahol aztán pakolták szépen a galleonokat úgy tizenhárom éves koromig, körülbelül akkor jöttek rá, hogy jobb lenne ha az öcsémre költenék a pénzüket. Aztán tizenhárom évesen a nagyi megsajnált, és az örökségét nekem adományozta - innen van ez a ház is -, aztán miután a nagybátyámnak nem született gyereke az első, de még a második és a harmadik feleségétől sem, elkezdett úgy tekinteni rám, mint a saját gyerekére, és rendesen tolta a galleonokat a számlámra. Tulajdonképpen azt hiszem hogy, tizenhét éves koromra már elég gazdag lettem, de hát a Roxfortban az ember nem igazán költ semmire, meg akkor valahogyan még én is elhittem, hogy lehet belőlem valaki. Aztán nagyapa meghalt, igazából nem voltam vele jóban, de miután apára haragudott mert Camille Valighan helyett anyámat vette el feleségül, inkább rám hagyta a vagyonát, és akkor ne is beszéljünk arról, hogy az auror képzésen ösztöndíj jár a diákoknak. Szóval tényleg képes lennék eltartani Dorcast ha úgy adódna. - De csak téged, az idegesítő pasidat és azt a Georgeot nem. - Szögezem le tulajdonképpen anélkül, hogy tudnám mit fog felelni. Őket nem vagyok hajlandó pénzelni, már csak azért sem, mert meg akarják változtatni a legjobb barátomat, ami egyébként elég nagy seggfejség.
- Milyen szép, hogy azt hiszed Brutus nem küldene elvonóra ha azt hinné az a te érdekedet szolgálja. Azért egyszer szólhatnál neki, hogy hallgasson meg téged is, elvégre mégis csak rólad van szó. - Nem az van, hogy én különösképpen baszakodni akarok most Doeval, de azért elég lehangolónak tartom, hogy így föladta önmagát. Az a lány akit én ismerek a végletekig harcolna azért amit szeret és azért amit képvisel. Olyan jó muri volt amikor mindenféle jóslatokból szedtük a pénzünket, olyan jó volt amikor mindannyian azok voltunk akik lenni akartunk és nem azok akik mások szemében kellett volna, hogy legyünk.
Egy kicsit csalódott vagyok, hogy nem áll ki magáért, és nem is igazán értem. A Brutus gyerek még csak hagyján,  de ez a mindenféle új módszer és  a sok mellébeszélés tényleg túlzás. Ezt most amúgy azért nem mondom el hangosan, mert a csaj totál be van állva, és nem is emlékezne rá, de majd egy szép és tiszta pillanatban amikor éppen nem a pasija után epekedik.. lehet, hogy elviszem valahova. Mondjuk valami hatalmas édességboltba, azzal kicsit levenném a lábáról, kicsit jó arcnak tartana és nem venné olyan támadásnak a dolgot. Igen-igen így lesz.
- Ja bocs, akkor én ismeretelek félre. - Vonom föl a szemöldökömet. Nem annyira értek vele egyet, szerintem igen is feszült, ami elég fura mert tényleg sokat kefélnek a pasijával, és akkor most vagy fake orgazmusokat tol, vagy tényleg van valami végzetes hiba az agyában.
- Hajlamos vagyok azt hinni, hogy azt gondolod amit a pasid mond, és ne hogy azt állítsd, hogy ő nem gondol szánalmasnak, és.. - nyomorultnak. Ezt akarnám mondani, de aztán Dorcas megcsókol és amúgy fű meg gumicukor íze van, és totálisan meglep. Igazából először csak rámeredek, aztán egészen beadom a derekamat neki, és csak dühös lendülettel markolok rá a csípőjére, hogy kicsit dühös-erőszakkal rántsam az ölembe.
Igazán nem tudom megmondani, hogy hányszor gondoltam már erre, szerintem körülbelül azóta erre gondolok, mióta jó egy éve is csókolóztunk, az valahogy mégis teljesen más volt, szomorú s hihetetlen, ez pedig.. vad és lelkeket felemésztő. Ha rajtam múlik biztosan nem szakad egyhamar majd vége, egészen bele is túrok a hajába, hogy még véletlenül se tudjon idő előtt elhúzódni.
Bassza meg, azt hiszem tényleg beleszerettem.