Család? Nem is tudom mit mondhatnék róluk. Először is talán aztm hogy aranyvérűek vagyunk. Emiatt soha nem volt semmilyen problémánk. Igazából más miatt sem... Nem vagyunk dúsgazdagok, de mindig megvan minden amire éppen szükség van. Mindig jó viszonyt ápoltam a szüleimmel és az egy szem húgommal is, egészen odáig amíg én nyolc hónappal ezelőtt teherbe nem estem. Nos... Ez nem igazán tetszett a szüleimnek, így azóta igencsak sikerült elhidegülni. Anyámat négy hónapja nem láttam, apa az néha felhív és megnyugtat, hogy majd megbékél anyám. Meglátjuk! A lojalitást tekintve a családom teljes mértékben pártatlan, ahogyan én is. A szívem talán jobban húzna a jó oldalhoz, de igazából kissé félek Tudjuk Ki ellen játszani. Tehát magam sem tudom hol állok ezen a téren. Egyébként, alapvetően egy életvidám, vicces, állandóan mosolygós nő vagyok, aki imád segíteni másokon, legyen az illető bárki, álljon bárki oldalán.

Idegességemben nem tudom magam türtőztetni, csak fel és alá járkálok az ajtó előtt, amely mögött éppen anyám bújkál. Valószínűleg soha többé nem fog előjönni, de legalábbis addig biztosan nem amíg a házban vagyok. Inkább éhen és szomjan hal, minthogy kinyissa azt az átkozott ajtót. Úgy tűnik anyám nagyon utálja a gyerekeket, ugyanis az után zárkózott be a szobájába, hogy elmondtam nekik: Terhes vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy így fogadja... Azt hiszem ő rosszabb, mint én. Nekem sem hiányzott volna egy gyerek a nyakamba, nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a gyilkosság, de mégsem tennék semmit a kicsivel. Végülis korban talán már itt az ideje, hogy gyereket vállaljak, bár én mindig úgy terveztem, hogy előbb megházasodom. Ahhoz képest az apa még nem is tud semmit az egész helyzetről. Rászben azért mert félek elmondani neki, főleg amiatt, hogy annak idején én magam hagytam ott durcizva, részben pedig azért mert őszintén szólva fogalmam sincs hol van. Ráadásul még én magam sem fogtam fel teljesen, én magam sem hiszem el, akkor meg hogyan adjam elő az apjának? Ő még annyira sem hinné el... Maximum ha már elkezd nőni a pocak. Igazából szeretem a gyerekeket, nagyon is szeretem! Nem véletlen, hogy az egykori iskolámban vállaltam ápolónői szerepet. A sok diák között talán még mindig fiatalnak érzem magam. Ráadásul mindig szerettem másokon segíteni, így ez a munka számomra álommunkának bizonyul. Egyébként pedig van egy lakásom Londonban, bár mióta a Roxfortban dolgozom, nem igazán járok haza. Legfőképpen mert amikor legutóbb otthon jártam, plusz egy fővel tértem vissza. Úgy érzem, nekem a Roxfort az otthonom, ott az életem, ott nőttem fel, kis Hollóhátas lángelmeként. Igazából még mindig az vagyok. Imádok okoskodni, imádok mindent tudni, ráadásul nem egyszer fordult elő, hogy valamelyik kisdiáknak segítettem valamelyik házi feladatában. Gondolatmenetemet anyám hangja szakítja félbe. Rögtön felkapom a fejem és rápillantok. Lássa rajtam, hogy nem értettem a kérdését, így megkönyörül és mégegyszer felteszi azt:
- Legalább tudod ki az apa? - Nem mondanám túlontúl kedvesnek, de legalább hozzám szól. Mondjuk nem tudom, hogy a kérdésén sértődjek-e meg, avagy sem, de végül úgy döntök, a sértődés ráér, így csak bólintok egyet. Legszívesebben megforgatnám a szemeimet is, csak hogy tudassam vele a tényt: Nem fekszem össze minden jöttmentel, de végül legyőzöm a hatalmas kísértést. Ő is bólint egyet, aztán visszavonul a szobájába.

Nyolcadik hónap! Sokáig vártam... Nem tagadom, hülye voltam, hogy idáig húztam az egészet és talán már csak azért is késő lesz, de nem tudtam előbb megtenni. Viszont azt nem tudom nem észrevenni, hogy Alex jelenleg próbál figyelmen kívül hagyni és elkerülni amilyen messzire csak tud. Nem tudom, hogyan tudnám neki érthetően elmagyarázni, hogy ő az apa. Talán soha nem fogja elismerni és hagyni fogja, hogy egyedül neveljem fel. Nem szeretném, hogy a gyerekem apa nélkül élje le életét. Jó, mondjuk az is benne van a pakliban, hogy számomra Alex sem teljesen közömbös. Vagy milliószor megbántam, hogy annak idején otthagytam, főleg mióta kiderült, hogy bennem is hagyott valamit magából. Azt szeretném ha visszafogadna, viszont nem csak a gyerek miatt.