Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

szemeit urára kérdve függesztette EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

szemeit urára kérdve függesztette EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

szemeit urára kérdve függesztette EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

szemeit urára kérdve függesztette EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

szemeit urára kérdve függesztette EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

szemeit urára kérdve függesztette EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

szemeit urára kérdve függesztette EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

szemeit urára kérdve függesztette EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

szemeit urára kérdve függesztette EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

szemeit urára kérdve függesztette



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Preston Lamora-Bacerra

Preston Lamora-Bacerra

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Theo James

»
» Szer. 13 Jún. - 21:47

„Megrezdűl a feje sok öregnek erre, egymásután mégis mennek a nyughelyre.” A hírhedt Toldi ide illik, bármit is tennék ez ellen. De nem akarok semmit sem tenni. Nem érdekem. Az viszont annál inkább, hogy rejtve maradjak. Egyelőre nem vagyok feltűnő, karomat elfedi éjfekete talárom, esélytelen, hogy kivillanna az alkarom. Esetlegesen az égett kezemet nézheti meg néhány pimaszul érdeklődő egyén. Bár, ahhoz sincs semmi közük. Nem szenesedik tovább, nincs vele semmi baj. Meggyógyulni már egyébként sem fog…
Járom a folyosókat, mintegy járőrözve, mégis úgy, mintha valóban csak egy látogató lennék. Minden ajtót megnézek magamnak, az ablakokat felesleges, nem jut ki rajta senki, de azért a biztonság kedvéért a zárakra a talárom takarásából eresztek egy-egy varázsigét, hogy csak kulccsal lehessen kinyitni. Más kérdés, hogy egy konkrét kulcsra gondolok, ami csakis nekem van. Szeretem ezt az igét, még berontani sem lehet az ilyen nyílászárókat... Ugyanígy járok el természetesen a főbb menekülési utakkal és a legtöbb mellékessel is. Csak egyetlen egy utat hagyok meg, mely egyenesen az arra kijelölt, legideálisabb helyre vezet, mégpedig az előtérbe. Bár kétlem, hogy bárki ott maradna, ha egyszer beszabadulnak a többiek. Kár, pedig egy szép hely. Mindenesetre a medimágusok pihenője teljesen jó célpontnak, úgy gondolom. Kellően közepes méretekkel rendelkezik. Biztosan nem fog beférni mindenki. Főleg úgy, hogy a zárt osztályon lévők ténylegesen be lettek zárva, valamint a felsőbb emeletekről, ahol csak betegek fekszenek, akikről már régen lemondtak, vagy csak éppen nem szorulnak ápolásra, kiment mindenki. A káosz némiképpen a kezemre játszik, ez egyértelmű. A felsőbb szinteket sikeresen lezárom tehát, valamint a kórtermek jelentős része is áldozatommá válik. Szegények… Ja, nem is!
Sétálgatok, néha sietősebbre veszem a lépteimet, hogy úgy tűnjön, némiképpen pánikba vagyok esve, vagy legalábbis agyalok a kijutáson, holott semmi ilyesmiről szó sincs, abszolút nem érdekem, de el kell vegyülnöm. Mindenesetre, ezt még nem ejtem meg, hanem újra végigjárom a folyosókat, hol mennyien lehetnek, valahol kihagytam-e fontos helyek lezárását és hasonló lényeges-lényegtelen feladat.
- Maga auror? - mintha már láttam volna valahol, ahol nem kellett volna ott lennie, de ebben nem vagyok biztos. Minden esetre, határozottabbnak tűnik, mint mások, ezért megkockáztatom a kérdést. - Maga… tud segíteni? - pánikot erőltetek a hangomba, és némi dadogást is beleviszek a játékba, hátha hihetőbben vagyok betojva… Ja, nem is! Azért remélem, hogy beveszi. Kis suhanc, nem tűnik tapasztaltnak, de lehet, hogy dörzsölt… (Kétlem, de azért szorongatom a pálcámat jobb kezemben.)
385 szó


A hozzászólást Preston Lamora-Bacerra összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 1 Márc. - 17:14-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Frank Longbottom

Frank Longbottom

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Johnny Depp

»
» Kedd 19 Jún. - 20:47



Érzem lélegzetem súlyát, mintha szikladarabokat görgettek volna mellkasomra, és nem kalandozó pillangók bujkálnának bennem, csiklandoznának cselekvésre, hát ez több annál. Még egy olyan bolond is érzi súlyát, kinek a Mungo izgalmas játszótér volt, aki hülyét csinált ragya rogyásaiból, nyílt töréseiből, ínszakadásaiból és most levegőt kell vennem, sok-sok nagyot, ez a másság hideg, idegen, súlyos.
Kihelyezett auror, rendtag, hangzatos címnek tetszett, hősiességet éreztem benne, üres és véres volt, győztes csatákkal akartam vörösre festeni, zászlót kreálni nagy tettekkel, felkerülni a csokibékás kártyára, emberi lábnyomot hagyni. Valahogy most minden tompa, a kihalt ispotály folyosóján sétálva, mindig egy irányba. Elúsznak ezek a képzetek, ahogy a realitás lebontja a nagy várakozások falait. Mély levegőt veszek a levegőtlenségben és szívok be rossz sejtelmet.
Hát elkezdődött és én a frontvonalon harcolok majd, mint ígéretes, túlzottan bátor, vagy ahogy tanáraim mondták botor pálcaforgató. Talán más lesz, mint nyertes köröket róni a kviddicspályán, kupával a kezemben, kiemelten végezni egy bevetésen, elsőként mászni fel mágia nélkül a legmeredekebb csúcsokra.
Lépteim visszhangját játssza a padlókövezet. Minden gyanúsan csendes, vihar közeleg. Talán már elkezdődött, előre vont pálcával lassítok, arra számítva engem küldtek előörsnek, késnek még a nagyok, csak gyors, kisebb csatákat kell elpuffogtatni, szerencsétleneket menekíteni. Ez a homályos, fehér csend olyan, mintha tejeskancsóba pottyant légy lennék, lefetyelem magam körül a nehéz fehérséget, de lassan megfojt az atmoszféra. Bizsereg tenyerem, a gyér kihaltségban haladni rosszabb, mintha százan rontanának rám, nem történik semmit, nem vár más, mint lassú fulladás.
Végre egy ember, elég ijedt, éppen jó lesz.
- Bizony ám ember!
Ki tudja hogy hívják, nem is fogom megkérdezni, el kell vinni és ő csak az első, én itt tévelyegtem, miközben talán felsőbb emeleteken vannak.
- Persze, jöjjön. Beteg, vagy látogató? Vannak még fent többen? Feltűnés nélkül kell kijtuni….vagyis nem ugorhatunk ki az ablakon
Harapok ajkamba, de azért megragadom, mintha sebesült volna, annyira izgulok, hogy észre sem veszem, tökéletes állapotban van. Íme az egyetemi csoport szégyene Észleléstanból.
Szóval ha hagyja, megindulok vele a kijárat irányába, az a terv, ott majd biztonságba hoppanálunk, erre is van forgatókönyv, de villámgyorsnak kell lennem, ez ember itt, harmincas maximum, járóképes, de odafent az igazán öreg ötven plusszos, keléses szerencsétlenek, a még beszarók és a már beszarók tömege talán mind értem sír. Jajj egy hős kellene, éppen én még a legújabb trotty előtt elhoppanálni innen, csak a szelét hagyni hátra.



Vissza az elejére Go down

szemeit urára kérdve függesztette

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-