I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Vas. 13 Május - 21:58 | | Karakter neve Csoport: Főnix Rendje/Halálfaló Kor: 28-35 Származás: Mugliszármazású Lojalitás: Voldemort vagy Dumbledore Play by: Javaslat: Beto Malfacini, de jöhet más hasonló ötlet is, amiről talán több a kép. Ők várják: Lola Louisianában találkoztunk. 1972 júniusában együtt kezdtük meg a 8 hetes alapkiképzést Tiger Ridge-ben. Azért jöttél, mert a mugli öcsédet kivitték Vietnámba, majd néhány hét után eltűntnek nyilvánították. Te meg akartad keresni. Biztos voltál benne, hogy életben van, és csak arra vár, hogy megmentsd.
Társadalmilag átlagos, talán egy kicsit átlagon aluli családból származol, te vagy az egyetlen varázsló köztük, ezért a szülei sosem értették, miket művelsz, de szerettek, inkább csak nem kérdeztek. Mindkettőtöket nagyon szerettek. Amikor az öcsédről rossz hírt kaptatok, nem bírtál tétlenül ülni tovább. Muglinak adtad ki magad, hogy muglik között harcolhass a pokolban, reménytől elvakítva. A 8 hetes kiképzés alatt sokat beszélgettünk. Az azonban még nem derült ki számomra, hogy varázsolni is tudsz, akárcsak én. Adtál az ételedből, amikor nekem nem jutott. Adtál erőt, amikor nekem elfogyott. Adtál a reményedből, amikor nekem már nem volt. De nem történt köztünk semmi sem. Mindketten el voltunk foglalva a saját szaros kis életünkkel.
A 8 hét elteltével téged továbbvittek North Fort Polkba gyalogsági továbbképzésre, engem pedig elküldtek hadszíntéri elsősegélynyújtást tanulni. Ekkor még nem tudtam, hogy hiányzol. De aztán megláttalak Vietnám és Kambodzsa határán. Az egységed ott állomásozott, ahova az enyémet küldték erősítésnek. Te még életben voltál, de már nehezen ismertem rád. Alig szóltál hozzám, az arcod éveket öregedett, a szemedből eltűnt a csillogás. Megbizonyosodtál róla, hogy az öcséd meghalt. Hetekig voltunk együtt ismét. Sőt talán néhány hónapig is. Egyikünk sem volt már ugyanaz, ám mégis rátaláltunk annak a különleges kapcsolatnak a halovány mására, ami kialakult közöttünk az első kiképzésünk alatt. Mindketten szenvedtünk. Mindenhogy. És végül néhány csókon kívül nem történt közöttünk semmi. Azt hiszem, egymásba szerettünk. És ezért fájt mindennél jobban az a pillanat, amikor az egységemnek át kellett mennie Kambodzsába. Azóta nem láttuk egymást, és én teljesen biztos voltam benne, hogy nem is foglak látni soha, de soha többé...
Nem sokkal azután, hogy elváltak útjaink, Amerika kilépett a háborúból, titeket pedig kimentettek. Hazakerültél Amerikába. Összeszedted magad, jobban lettél, összejöttél egy gyönyörű brit nővel, megházasodtatok és a nő szülővárosába, Londonba költöztetek. Te újra harcra készülsz, Dumbledore vagy Voldemort oldalán. Te is azt hitted, hogy meghaltam, de nemrég megláttál egy plakátot a városban rólam mint Joanna, a bárénekesnő. Azt hitted, hogy csak a háború utóhatása miatt képzelegsz. Meg kell bizonyosodnod róla, hogy én vagyok az. A háború óta gyakran gondoltál rám.
Megmaradsz egy békés, csendes házasságban és abba a hitbe ringatod magad, hogy nem engem láttál, vagy felrúgsz egy biztonságos, nyugodt életet egy régi, beteljesületlen, talán nem is létező szenvedély miatt? Lépj be a helyrejönni látszó életembe, váltsuk szenvedéssé egymás napjait!
|
|