Varázstalan szülők gyermeke vagy, de a második a családodban, akinek megadatott a mágia. Neked ráadásul nem is akárhogyan: egészen kisgyermekkorod óta kínoznak látomások, rémálmok, amelyeket nehéz ugyan teljességgel értelmezni, de majdnem mindig beteljesednek. A bátyáddal való szoros kapcsolatod miatt iszonyatosan nehezen érintett téged a halála – és ami még rosszabb, a fejedbe vetted, hogy megtalálod a tetteseket.
A saját kis keresztes háborúd nyomán kerültünk közelebb egymáshoz. Először azért, mert nem akartam, hogy egyedül vágj bele, mert úgy éreztem, tartozok Davenek annyival, hogy megvédem a húgát a bajtól. Azután már engem is elkapott a bosszúvágy, azt akartam, fizessen, aki miatt eltemettük a legjobb barátom. Majd, ahogy a nyomok egyre inkább nem vezettek sehová, azon kaptam magam, hogy a te társaságodat fontosabbnak találom, mint bármiféle bosszúvágyat. És végül egy ágyban kötöttünk ki. Másnap reggel te úgy rohantál ki, mintha kísértetet láttál volna, és azóta módszeresen elkerülsz.
Hogy miért? Mert azon az estén ismét látomásod támadt: az én halálomról. Hogy ki ölt meg? Hogy hogyan haltam meg? Nem tudom. És miért nem beszélsz velem? Félsz, hogy engem is el kell temetned? Vagy csak abban reménykedsz, hogy megváltoztathatod a sors folyását? Egyszerűen csak úgy döntöttél, jobb neked egyedül?