Biztos öngyilkosság lett volna kiállni a Zsebpiszok-közbe, szétnyílt karral, üdvözült mosollyal arcomon BazdmegVoldemort-ot kiáltva.
Hősi, dicső elmúlás. Hát most csak eladni jöttem Brysen ócska, fekete mágiás cuccait, egy átkozott, ezüst étkészletet, garantált mérgezés, valami szőrös kucsmát, ez nem tudom mit csinál és szivárványszín kőrakásos tiarát, ezt szerintem rendszeresen hordta, meztelen táncolt benne a holdfényben.
A Borgin and Burkes kihalt, csak valami csuklyás részeg ténfereg az eladón kívül, aki fogatlan mammogással vizsgálgatja a szivárványos tiarát.
- Tiberius Brysen, az övé volt – állapítja meg penészhangon.
A csuklyás megtorpan, én magam sem fejezem be megkezdett mozdulatom.
- Már nem az övé. Nézze tata. Kurva drága feketemágus holmik, az enyémek. Adja oda szépen az ezer galleont és már itt sem…
Pechemre nem sikerül befejeznem, a csuklyás, bibircsókos képű fazon hirtelen rám szegezi pálcáját, és én megint megszívom. Hát persze, emberi Zordó vagyok.
- Sylvester Brysen – szólít a régi nevemen. – A Nagyúr már keresi egyik hű hívét, de Tiberius halott. Te ölted meg.
Érzem, hogy ereimben a vér jeges olajjá válik, ilyen lehet kiábrándulni. Sajnos testem nem válik eggyé a berendezéssel, utolsó, elkeseredett mozdulattal engedek el minden értéket és rántom elő pálcám nagyjából az utolsó pillanatban.
- Brysen értékes híve volt urunknak – folytatja a fószer közelítve, még nem támad, világos, hogy rászóltak, élve kellek neki. Coleman bizonyára azt mondta hezitálok.
- Te leszel a következő – menőzök, ajkam megrándul és igen, úgy érzem ebben a pillanatban képes lennék végezni vele. Ugyanakkor hátrálok, ha ő egy képzett halálfaló, s bár rajtam használtak már két főbenjáró átkot, nekem ez lenne az első. Valami ostobasággal, mint capitulatus, semmi esélyem ellene.
Hirtelen érzem az üzlet kilincsét hátamba fúródni, rekordgyorsasággal nyomom le, a következő pillanatban kint vagyok, az azt követőben lélekszakadva rohanok, miközben mögöttem felrobban egy szemetes, azt hiszem, nem nézek hátra.
Ha van olyan hülye, hogy felrobbantsa maga előtt az utat, hátrakiáltok:
- Duro
Remélem kővé változik. Éppen kiérek az Abszol út sarkára, amikor utánam lohol, szét sem nézek, újabb átokra készül, épp csak egyetlen másodpercre  nem figyelek oda és régi ismerősként köszöntöm a jó öreg cruciot.

Lehet, hogy elméleti ember lévén túlbonyolítom a párbajrendszert, mint olyat és képes lennék a legegyszerűbb átkokkal (felerősítve) lenyomni és tény, hogy túlkomplikálom.
Az is tény, sajnos, hogy még nem vagyok 17, így ellenőrzöttebben működöm, pedig már tököm ki van a kiskorúsággal, mintha valami törpe sorba kényszerített aggastyán lennék, nyomorít a nyomjel.
Persze megszegem, fél éven belül másodszor, életveszély miatt, nesztek Minisztérium, vizsgálhatjátok, egyike vagyok az „üldözött” kiskorúaknak.
Brysent kérik rajtam számon, kellett Voldemortnak (ha gondolatban mondom ki nem jelenik meg, persze kell a tökömnek élőben az a féreg) egy bájitalszaki. Gondolom szerelmes rajongásban nem szenved hiányt, de tudhatott valamit ex nevelőapám, hogy egy random nyomorult csak úgy nyomorgat.
Ennyi ny gondolatán talán senkit sem lep meg, ha nyögök és akaratlan felidézem az elsőt 11 évesen, amiért merészeltem Hollóhátas lenni, ó akkor jobban fájt a még ismeretlen kín, mennyire élvezte, tudta mit kell átélni közben, mint előírás követte a tiltott normát, aztán lassan nadrágjába nyúlt.
Én fogaim között, lázas, égő szemmel vicsorgom saját „rohadék”-om az orrom alatt, elnyomva kínlódástól.
De rá majd sokkal rosszabb vár, csak tanuljak meg jól reagálni végre.
Mentségemre legyen szólva, tényleg nem volt részem sok párbajban.
Igazából nem várt segítség érkezik, mert bár magát a cruciot ilyen formán nem is tudnám egyedül legyőzni…hát ja tényleg, ez most jut eszembe, amikor a bosszú terve már készen előállt fejemben.
De látok két lábat, érzem, hogy hirtelen elmúlik és amikor betont nyalva, valahogy fölnyögöm magam legalább hasaló helyzetbe, rögtön két tanárfigura is belém botlik, két olyan, aki el tudja helyezni a pedofil skálán azt, hogy Brysen.
Mert Avery és Lestrange párban járnak, kötőjellel, biztos megbeszélték a traumát, ami én voltam.
Igen, eljön a pillanat, amikor majd átkozom magam, hogy aznap rárontottam szegény Avery profra, amikor majd elönt a szégyen, de éppen lélegzethez jutok, felpattanni az exauror mellé vigyorogva, elvégre SVK tanár és hát ki volt a legstréberebb Hollóhátasa?
Nálam bizonyára jobban soha senki semmit nem tudott, egyszerűen csak a rutin hiányzik, így ketten együtt megesszük a halálfalót piskótatortában!
Felkelek mellé, lomhán persze, mégiscsak pofáncrucioztak, de mi az Brysenéhez képest? Ez a tag nem élvezte annyira…ez a tag nem adott bele pedofil atyait.
- Segítek! Petrificus Totalus!
Ez fagyassza kővé az áldozatot igazán, legalábbis Lestrange professzor átkát valahogy kivédte, küldött is felé csalánártást futás közben, de itt vagyok én, a szerelme, hárman egy ellen, ugyan már!
Csak az a kérdés mekkora ízekre szedjem a kirohantában megfagyott szerencsétlent… Megölni sajnos nem fogom.
A halál ugyanis egyfajta megváltás, melynek kegyében senkit soha többé nem óhajtok részesíteni. Brysent akkor bosszultam meg volna méltón, ha Dementorokkal szívatom ki a lelkét…és ha nem lenne bennem ez a szörnyű, dacból nőtt kettősség.
- Tudja tanár úr, Ön is professzor Avery, a főben járó átkok olyan egyszerűek. Én mindig azt mondom a halálfalók stílustalanok, hogy ilyen szimpla kis szarokkal hívják fel magukra a figyelmet.
Fagyasztom ki a random idegen jobbját és töröm el egy, gyors pálcamozdulattal.
- Szerintem kínozzuk meg kreatívan, felváltva Mr. Lestrange. Hogyan vallatott aurorként? Én pedig prezentálom hogyan tudok egyszerű átkokkal felejthetetlen fájdalmat okozni
Ajkam vérmes, talán kissé elborult mosolyra gördül, éppencsak hangyányit, ahogy a gonoszt, Brysen gonoszát, egy teremtményét előhívja  olyan egyszerű érzelem, mint a bosszú. Megjelenik, mint Mumus, hogyha hívják, talán átveszi az uralmat, talán életre kel évek hosszú, gondos kondicionálása, avagy az elszakadt cérnaszálak éreztetik, hogy egy gyerekkornyi kínzás megtérül a maga módján. Hideg logikával, mert engem hideg logikára neveltek, Brysen azt mutatta meg, hogyan legyek Sötét nagyúr, ezért halt meg.