Through Passion I Gain Strength

Talán valamiféle talárt kellene viselnie, koronát biztosan, kardot az oldalán, mert olyan győztes most, olyan felhőtlenül boldog, ahogy bepillant a félig nyíló ajtón át a szeretett tarkóra, diadalmenetben lenne kedve berohanni, nyakába vetni magát és összecsókolni, fulladásig csókolni, de csak ő hallja azt a riadó vadászkürtöt, ami a vadászban szól, mikor megláthatja a rég vágyott, már-már lázas szerelemmel üldözött nemes vadat, egyenlő ellenfélre akad, úgy nyitja ő is a kilinccsel az átjárót közéjük, alig bírja visszafogni ziháló, szakadozó lélegzetét, a levegő is igyekszik kifelé belőle az apja felé.
Itt van hát, kit érdekelnek a részletek, kit a szkéné, ő megtanulta ugyan a szerepét, de azért forró mosolya, nyakának hajlása ellenkezőjéről ad tanúbizonyságot, ki sejtené, hogy csak azért, mert ezer fokos lázzal sül bele a szövegkönyvébe, olyan boldog, hogy itt lehet vele, hogy rajtakapta őt itt rombolni, de olyan szép az is, ahogy darabokra tépi épp az egykori lakhelyet, ahogy épp kitöröl a létezésből egy személyt, istenek tudnak így tombolni, esetleg örökre megfagyott szoboralakok a nagy történelem csarnokában, olyan az ő apja, festeni is bűn lenne, nem megérintené pedig igazi kárhozat, beleremeg, ahogy megszólítja, kigyúl az arca az imádattól.
- Apám! Hát hazatért ma hozzánk? - nem felejti el, ez dráma, nem szerelmesek egymásra csodálkozása, az anyjáról is beszélni kell, ha messzebb is van most, mint akár a csillagok. Térben talán alattuk, pár helyiséggel arrébb csak, de az ő lelke nem gondol vele, létezik a feleség, de az úgysem igazi. Szégyellné magát, ha tisztelettel ejtené a nevét, de csak sajnálja, úgy sajnálja, hogy inkább el is takarja rögtön a képét, ez a pillanat az apjából csak az övé. - Nagyon örülök önnek! Segíthetek esetleg lemosni ezt a gyalázatot itt?
Hogy a gyalázatnak épp neve is van, amit egykor hálával mondott, most lényegtelen, minden elhalványul a lehetőség hőségében, ha épp egy birodalmat rontanak a földig, hát akkor az lesz közös tevékenységük, ő igazán bármi lenne az apja kedvéért, még annál is több, mint amit valószínűleg vár tőle, de nem baj, ha nem kapja most a karjába, ha nem felel úgy a szólítására a teste, akkor is itt van végre, élő, nagyszerű férfi, csak vele.
- Begyújthatok a kandallóba, amíg elkészül, és eltüzelhetjük a csalódást..

Rhea & Luther

Mocskos fattyú! Genetikai hulladék! Olyan mint az Anyja! Először a Richard nevű szitok, gnóm förtelem jött a világra és kapta meg Apám nagyra becsült nevét, az Averyt, aztán elbukott, mert egy vérfertőző kis buzeráns. Túlléptem rajta. De hogy Rigel is?! Rigel, aki örökölte páratlan ambícióm, karizmám és logikám? Rigel, aki ugyanolyan söpredék, hogy a saját bátyát is meghágná? Ki tudja mit csináltak azok ketten az éj magányos leple alatt az ódon iskolában vagy épp a szülői ház szentségében?! Arcátlan nyomakodott ocsmány és gyomorforgató képeivel személyes terembe a kinevezése után a hálátlan fiú, letagadom hogy az enyém! Még egy erkölcsi aljadék, nyomorfi, aki a nevem kapta silány anyjuk miatt! Itt állok a szobájában és szaggatom tehetetlen atyai dühömben a huzatot, zúzom össze a polcokat, melyeken trágár élete lapjai pihennek gyanútlan. Undorító fertő ez a hely, fel kéne gyújtani és tisztító tüzével örökre a feledés homályába taszajtani azt a korcsot! De nem. Mély levegő és racionális végiggondolás, anyjuk szégyene nap mint nap ordít a képembe, mennyire tragikus választás volt részemről, hogy pont ezt a nőt vettem el. A sors fintora. Utolsó bimbózó tagja családunknak aki megszólít, de a két fiú keserves felsülése után a reményt megrágtam és döglötten köptem a poros padlóra, hogy Rhea talán nem bukik el. Rigelen is nagy volt a nyomás, melyet rápakoltam, de Rhea, noha mihaszna leány és nem férfiú attól még a vérem, utolsó ki bizonyíthatja méltó az Avery névre. Lassan fordulok felé míg alakom a párnából hulló tollak keresztezik és mint egy elmaradt temetés, úgy ül a dühös gyász ábrázatomon.
-Igen. De talán Te is tudod, hogy mi ennek a nem örömteli oka. - Mondom komoly és mély baritonnal, hiszen bizonyosan kiokosították már rosszkedvem okáról, Rigel árulásáról, bátyja bukásáról. Ahogy újra megszólal enyhíti lelkem nyomását, gyalázat! Jól beszél a leány, az van itt.
-Tűz kéne ide, kiégetni tudatunk pereméről is ezt a szennyet. De igen, segédkezz az eltörlésben, ha már másod ízben tapasztalod haragom és csalódottságom. - Érezze testközelből ezt a mélyen gyökerező gyűlöletet, elkeseredett elhivatottságot. Ha hibázni mer, hatványozottan kapja meg tőlem és az anyjával is végzek. Bár ezeken már most is elmorfondíroztam, jó korban vagyok még egy új feleséghez, új gyerekhez. A kandalló említése kisimítja némileg szétzilált idegeim.
-Hmm. Kedvemre van. Azt akarom lásd miképp égetem ki a családfáról azt az alantas mocsokfoltot, mert olyan az ott akár a pestis... idősebb bátyád undorító ragadványa... - Köpök ki oldalra, mindkét fiam neve szitok szó immáron, nem csak a Richard, úgy már a Rigel is! Így ha begyújt egyetlen leányom fogom a képeket, festményeket és ízlésromboló ingóságait és tűzre hányom őket mélységes megvetéssel, hogy véremnek kell neveznem ezt a gyalázatot! Adok Rheanak is, olyan képeket melyen fivérével áll portrét, azt akarom írmagja se maradjon elméjében a kitagadott személy, felejtse el, hogy létezik, tagadja ki, utasítsa el. Első lépés megtétele ez kegyeim elnyerése érdekében, hogy könnyek nélkül tegye, gyermeki alázattal.

Nem okoz érzelmi törést, megtorpanást sem kezébe venni a képeket: Rigel, azazhogy az elhunyt, eredetileg lelkétől nagybeteg, nincs most jelen, semmi sem állhat meg amúgy sem apjával szemben, benne biztosan, ott nem tehet rosszat, ha meg is ütné, szeretettel simítaná a helyét, sorra veszi a képeket, ezen még gyermek, úgy ül a bátyja ölében, olyan természetesen, ahogy most tüzet gyújt, és bele is dobja lendülettel az emléket, nem lényeges ez most, mindenképp súlytalan a jövő mérlegén, nem sokat nyom a latban az, aki nem is érti mértékeit, fokait sem számolhatja már, igényt többé rá egy Avery sem tarthat - az anyjának bocsánatos bűn, asszonyi gyengeség ragaszkodni, talán valahol kimondatlan elvárás, és ő nem gondol bele, mert tudja anélkül is, ha apja azt kérné, a sajátjáról is lemondana, hogy becsülhetné magát emberré egy nő, ha mindig csak anyaként értelmezhető, ha magát sem kívánja feljebb, a nagy emberek mind rosszak, a nagyok sosem alázatosak - aki mégis, az csak kivonata korának, egy a mind helyett, míg a rossz emberek mind maguk személyisége.
- Már hamu és pernye, nem több. Ne gondoljon vele, nem éri meg fáradtságát, tengernyi gondja között a még egyet. - talán arra számít, könnyezni fog, remegő kézzel imádkozni magában a kegyelemért, legalább ne a létezésből töröljék ki, csak keblükről el, de nem áll szándékában, lassú, kimért mozdulatokkal tagadja meg most a másodikat is, pedig az első eltemetésében nem segédkezett, jelen sem volt, úgy történt, mint mitológiai történetekben, hazajött, és egy hiányzott, de beszélni róla nem lehetett, tapintani a család fájdalomtestén esett vágást végképp nem, most ahelyett is beszórja a kandallóba a közös képeket, folt nem esik a hűségén. Van is valami felséges a lángok táncában, áll előtte, elképzelni, milyen lehet égni is, nem az ő elméjének játéka: ő a máglyát gyújtja, nem rajta áll, nincs is miért, a rossz emberek, amilyen lenni akarhatott, mikor megfogalmazta milyenségét, maguk választják bukásuk módját, talán csak nem emberi szavakkal, de kergetik azt mindenki ellenében, és az ő koporsója nem a tűz lesz, hanem a mellette álló, az imádott, akinek azt is megbocsájtaná, ha őt metszené le a családfa ágai közül - nem mintha ne tudná, ő az utolsó, a vadhajtások emberszámba sem számítanak, nemhogy mint vérvonal, ő fut csak az apja tenyerén végig, hogy hová csöppenti, meghatározza a nemzetségüket, ebbe a tudatba pedig bele kell mosolyogni, a győzelem leendő tudata még senkit nem hagyott mosolytalan. - De aggódom édesanyám miatt.. ő mintha említette volna, hogy hiányzik neki a gyalázatban elhunyt, mi lesz, ha anyai őrület vesz erőt rajta, és megkeresi?
Ártatlanul pillant fel a férfire, hogy anyja valóban vágyakozik-e a fia után, mellékes most, lábjegyzet csupán, szándéka olvasható a sorok között, bánata, melyet alkoholba pillantva igyekszik feledni: nem is sejti, milyen hatalmas rés a pajzsán, vakon is eltalálható, hát még ha olyan éles határvonalak mentén céloznak, mint ahogy teszi most ő, biztos kézzel tapintja ki a valószínűleg dobogó eret, és rajta tartja az ujját, az apja figyelméért bármire képes lenne, bármire, ami utóbb nem bosszulhatja meg magát rajta, és bármire, ami előnnyel járhat, nem a lassú játékok híve, a lehetőség kínálja magát, így hát el nem ereszti, üti majd, amíg élet van benne, és át nem adta azt is, miként egykor, mikor megszülte.
- Szeretetében még olyat tesz, amivel a család nem vállalhat közösséget, a pokolba vezető út is jószándékból került kikövezésre.. szeretnék még segítségére lenni, csak mondja, mit tegyek, és bármit megteszek akarata szerint. - felé fordul, hogy szólítja másként is, nem csak apámnak, talán elárulja testtartása, de azt úgysem látja, aki nem kutatja, így fordulnak engedelmes, családot szolgálni fanatikus leányok is, és ha most arra kéri, adja vérét, kémkedjen vagy akár legyen szeretője, megteszi azt is - de ismervén a férfit, kinek tisztességét nem felhőzte még a saját gyermekei elpusztítása sem, második a várható, Rhea csak annak örülhet ennyire, hogy észrevették, és mostantól el nem tűnik többé két remény között..

Rhea & Luther

Érdekes, felettébb érdekes. El kell merengjek két szitok között, hogy lányom valóban nem kötődött Rigelhez, nem látta benne a családi örököst vagy csak felismerte szégyene mibenlétét? Mert az hogy a gyenge és vakarék idősebb bátyját nem vette semmibe nálam természetes, senki sem vette emberszámba a rút törpe kutyát, de Rigelben volt tartás, ész és akarat. Mit se számít már, ha ennyire poshadt a vére anyai ágról! Ferde hajlamú mindkét fiam... De elégtételt érzek, hogy Rhea olyan rezignált könnyedséggel, a maga leányos természetével veti tűzre a lángok martalékául testvérével való közös fotóit. Szinte hallani vélem a papír sikolyát, mellétársítom Rigel artikulálatlan ordítását és némi kielégülés önt el. Rhea szavai szinte megkoronázzák ezt és biccentek egy kurtát, komorat.
-Ez való igaz. - Helyeslem a gyermek szavait, van elég megoldandó problémám, a rossz vér csak vérontással megoldható, átkozással, kínzással is épphogy. Richardot előszeretettel kínoznám meg, jövök rá. Rigel ha egyszer végre nővel is hál és lenne egy gyereke... talán nem lenne selejt. Egy próbát megérne, már az új feleség keresése mellett, persze. Ettől a nőtől, a jelenlegitől akkor sem kéne, ha lehetne. Ebből a gondolatcsokorból a mellettem álló gyermek tép ki, jogos felvetésével. Felhorkanok az abszurd képen, hogy feleségem porban csúszva kérvényezi fiam bűnbocsánatát, akár a család nevében is! Felfordul a gyomrom, arcom fintorba torzul.
-Anyai?! Miféle anya szül korcs fattyakat?! Egy szerencséje, hogy Te vagy, se több, se kevesebb. - Fröcsögöm szinte, de mély levegőt veszek és masszírozni kezdem halántékom, mert jól beszél a lány, ez valós veszély.- Elbeszélgetek anyáddal, hogy halottakhoz nem beszélünk. Ha megteszi, mehet utánuk. Ez Rád is vonatkozik, kerüld el fivéreid. Tudom az idősebbet nehezebb az oktatás kötelékei miatt, de ne vedd ember számba azt a fattyat. - Sajnálom szegény párát, hogy a nyomorult iskola falain belül kell osztoznia a levegőn is akár azzal a semmirekellő nyomorfival, de Rhea úgy fest talpraesett. Már csak az a kérdés Ő is olyan köpönyegforgató mint kisebbik bátyja vagy sem.
-Szeretet... Valóban? - Méri végig talán egyetlen tiszta vérét, örökösét, reményei utolsó hajtását.
-Tégy büszkévé azzal, hogy nem csupán tanulmányaidban jeleskedsz, hanem kerítesz magadnak pár jó férjjelöltet, aki méltó az Avery névhez szerinted és el bírnád viselni, csábítani! - A választásai alapján feltérképezhetem lojalitását, eszét és logikáját.
-Addig is... - Veti az utolsó ingóságot is tűzre, immár nyugodtabban, hogy megtisztította a lakást a rajta esett gennyes szennytől, majd lánya felé fordul.- Gyere, beszélgessünk. - Kínálom a kanapét a gyermeknek és leülök a fotelba, cigarettát gyújtok, hogy kisimítsam vele idegeim megcincált fonalrengetegét.
-Mesélj még, miről beszélgetsz még Anyáddal? Szoktatok egyáltalán? - Nem bánom ha nem, de ha mégis érdekelne mit gondol a borgőzös nőszemélyről, akit én személy szerint megvetek, de mégiscsak az anyja... sajnos. Elkényelmesedem a fotelban, merengő ábrázattal lesem leányom minden rezdülését, most teljes figyelmem elnyerte, úgy hiszem ez is volt a szándéka, érdekel mit kezd vele.

Nem is hitte volna, hogy ilyen remekül beszéli a nyelvét, számított további elutasításra, végül is nem lenne váratlan, ő a lábjegyzet, a véletlenül harmadik, és most az első kettő lényegében halálának köszönheti a lehetőséget, akár meg is sértődhetne, hogy azt a kettőt jobban becsülték, elfoglalhatná az arcát valami előzékeny káröröm, tessék, királyi a helyed az általad komponált darabra, a közönség neked tapsol, nem mulatságos mégis, hogy belőled született ilyen tragédia, ilyen messzire estek az almák a fájuktól, mert mit tehetett az anyjuk róla, ellened, csak egy nő szerinted is, hát most őt ütni a balszerencséért nem közhelyes vajon...? De ha eszébe is jut, még szemöldökéig sem jut soha a családban olyan sokra tartott nevetni tudás, mindennél drágább a megbecsülés, a most kiérdemelt figyelem, ha azt mások sírján állva kell legközelebb is kitapsolni, annyi baj legyen, van két remek tenyere hozzá, ideje pedig... szeretné hinni, hogy mint a tenger a balladákban, de sürgetőbbé válik majd az utódlás kérdése, azt pedig révén nem lehet, ha nyertek is személyével, az örökösük nem lehet, az apjához feleségül sem mehet, ő a kinyújtott kéz lesz az új generációk felé, de a nagyszerű férfi úgysem éri majd be egy fogadott fiúval, sajátra ácsingózik, ő minden lehet, az egyedül nem. Minden odaadható, ezt kivéve.
- Anyámból hiányzik a büszkeség, pedig az jégre vihet, de sárba sosem. - nyugtázza a várhatót, közben már rég azon jár az esze, vajon az ő bűne a mérlegen lejjebb húzná-e a másik kettőét, vagy ez bocsánatos, csak személyétől függ az apai megbocsájtás? Hiábavaló ábránd, leül hát, óvatosan érinti a közelebbi térdét a férfiéhez, ahhoz nagy már, hogy a mellkasára hajtsa a fejét, és most nincs ennek az ideje. Abból a tűzből kell fegyvert kovácsolnia, amelyben az anyját is elégetik most, nem kár érte, úgyis valami megváltást remél szomorú tekintete, amivel őt is lesi, mondania sem kell, úgyis vétkezni fog, nem árulta el, csak úgy jósolta meg a jövőt, mint nagy emberismerők szokták. - Kérnie sem kell, nekem nem rokonom, aki megcsúfolja önt.
Hogy szeretné, ha megsimogathatná azt az arcot, ami nem nyugodhat ennyi dörgedelem közepette, nem is azért sajnálja, amit át kell élnie, a saját sorsának kovácsa volt, de mert nem engesztelődik, csak majd valami rettenetes véráldozat nyomán, mint a dalokban szokás, szüzek vére patakokban, és ő adná a sajátját, elárulja a szembogara, vedd az enyémet, vegyél el mindent, de nem segíthet érdemben, és itt helyben elpusztul, ha csak lélegzetével megsérti az imádottat, csendben ül hát tovább, csak gondolata járja körül lassan, szeretettel, csak az szegődik az elkövetkező arckifejezés és kérés után.
- ...csak azt választanám, akiről tudom, hogy önnek is megfelel. Nem ismerem oly közelről a korombelieket az országban, azt fogom... szeretni, akit rendel számomra. - és nem kétli, hogy megpróbálja majd megkeresni benne a megkereshetetlent, majd valahogy belekényszeríti magát az adott keretbe, ez nem lehet akadály a másik kívánalma előtt, ahogy az sem kétséges, hogy ő sokkal inkább tisztában van a jelenlegi politikai helyzet diktálta lépésekkel, kivel érdemes szövetségre lépni, ki fog kihullani a kegyből hamarosan, és úgy egyáltalán, kit tűr meg a házban, mellette. Most különösen, hacsak.. nem nyúl az egyetlen logikus megoldás után, és nem oldja meg mindük sorsát a maga boldogulásáért, nem nyit új fejezetet az elhasználódott könyvben, amit az Averyk majd büszkeséggel forgatnak évszázadok múlva is. Vajon akkor hogy érezne, ha bekezdés maradna, a jó leány, aki sok haszonnal nem járt, de véteni sem vétett, volt, létezett, és fuss el véle? Vagy akkor mégis rászánná magát valami elkeseredett ugrásra, hátha landolhat a túloldalon, mikor nem is remélheti? - Aggódom értelméért, az meghátrálni látszik szíve elől, félő, lassan elveszíti realitását és veszélyes lesz önmagára. - mondja egyszerűen, ez mindük érdeke lényegében, egy torlasszal kevesebb, de most, hogy lehetséges, másnak tisztítja az utat, inkább féltékeny, mint diadalmas. Önzőség igyekezni megtartani a figyelmét, a jövőhöz köthető terveit, ugyanakkor lehetetlen, hogy csak úgy elengedje most, hogy végre első lehet a háromból, elképzelhetetlen, hogy hagyja egy új asszony után nézni, ha bekövetkezik, amin teljes erejével munkálkodik. Időre, vagy valami őrültségre van szüksége, de elrontani ezt a remek hadállást valami érzés miatt.. ellentmondásba kerül magával, beharapott ajakkal sóhajt egyet, mielőtt ismét válaszolna.
- Úgy érzem, viselkedésével biztat, hogy magam is kövessem el azokat a hibákat, amelyeket ők. Ta-talán valaki sugalmazására.. talán van egy illetlen bizalmasa, aki támogatja, innen merít erőt bomló elméje. Egy férfi, apám, és félek, engem is megkísérel majd hatása alá vonni.
Hirtelen jött a hazugság, az anyja törékenyebb annál, minthogy megnyíljon könnyedén idegennek, de amilyen furcsa a gondolat, olyan várható is, egyedül ebben a most már hideg házban, vagy kettesben Rigellel, szüksége lehetett egy védelmezőre, az ép elméje őrére, és habár Rhea nem rendelkezik bizonyítékokkal, bőven elég, ha az apja szívébe elülteti a kételyt, a nyomozás időt igényel, annyit biztosan, amíg kitalálja, hogyan szervezze újra a terveit. Időre van szükségük, mindannyiuknak.

Rhea & Luther

-Jégre is visz, mint látod, de csak annyit kell tenni, hogy el kell taposni az akadályt jelentő pórt, kigyomlálni a gazt és haladni tovább emelt fővel. Anyád ebben nem jeleskedik, jól látod. - Persze hogy is lenne képes, az Ő hibája az egész fennforgás, ez a gyalázat, ez az elkorcsosulás... Ha én ezt tudom, ha egy látó előre jelzi! De sajnos Merlin nem volt kegyes, nem csókolt homlokon a múzsa sem, hogy ihletet adjon egy jobb feleségre, kárhozat az egész vérvonalára visszamenőleg és reá! Rhea miatt nem mondom hogy az egészre...még. Helyet is foglalok vele, lomhán belesüppedve a bőrhuzat nyújtotta hideg ölelésbe, lányom közelsége, térdemnek koccant sajátja semlegesen érint. Nem kívánok hangosan beszélni és ülhet közel, hallja minden szavam, na nem mintha különösebben érdekelne Anyja meghallja-e kései beszélgetésünk, eszmecserénk. Elégedetten engedem ki orromon a füstöt, mint egy aranyán trónoló sárkány, aki épp emészti a szép szüzet. Okos szavak, jól beszél, kedvemre tesz. De Rigel óta óvatosan örvendek ennek is, átkozott kurafi!
-Helyes. - Nyugtázom csupán ennyivel törekvéseit, de gyanúm hangszínemre árnyékot nem vet, miszerint csak megjátssza magát. Lehet nem, kár lenne Rigelhez hasonlítani rögvest, még csak cseperedik.
-Szeretned nem kell, csak megtűrnöd. Nyugodtan választhatsz ostobát is, aki arra termett, hogy irányítsd kényed-kedvedre. Ne hozzon szégyent Rád és a családra, ennyi a kritérium egyelőre. De ha tanácstalan vagy, választhatok Neked, persze. - Az lenne a legegyszerűbb, tény és való, nem kell tartania holmi leányos ábrándozástól, nem kell hangsúlyt fektetni a küllemre, csupán a modorra, áldásos könnyebbség. Lehet körbe is szemlélek, kik vannak a Nagyúr kegyeiben, kik a megbízhatóak és milyen korú fiaik vannak. Hm, igen, kellemes elfoglaltság lesz Rigel utáni takarításom zúgolódása közepette.
Minden esetre érdekel miképp vélekedik szülőanyjáról, milyen gondolatok fogantak zsenge elméjében és miket engedett szárba szökkenni, mely virágokat metszi le és nyújtja át számomra, hogy eredményképp ítéletet mondjak felette.
-Jó szemed van. Közös érdek szemmel tartani merre-jár kel, mit tesz Averyként a nyílt színen. A gyengeség elfogadhatatlan ezekben a vészterhes időkben. - Senki felől nem tűröm, Rhea felől sem, noha jól tartja magát ahhoz képest bátyjai és anyja miatt milyen terhet kell cipelnie. De nem is lenne rossz, ha rávenném szedje ki anyjából tervez-e valami gyalázatosat, mint például felkeresni Richardot vagy épp Rigelt... undorít a gondolat, hogy megteszi. Aztán csak haragosan villan a szemem, de hagyom végigmondani eme fontos mondandót. Szóval biztatja? Kinézem az anyjából, sőt, várható... Volt egy balsejtelmem, hogy mindig is elfogadta Richardot ilyen vakaréknak. Hallatlan! Noha azt kevésbé hiszem, hogy valami idegen férfivel hálna asszonyom. Sosem érdekelt volna, amíg nem tudódik ki és nem fogan meg, de olyan elcseszett mód kapaszkodik a házasságunk kötelékeibe, hogy erősen kétlem, meg merte volna tenni ezt a lépést. Összeszűkült szemekkel, penge vékonyra szorított ajkakkal mérlegelem a szavait ettől függetlenül.
-Talán Rodney... - Ejtem ki szinte köpve fiam ágyasának nevét, mivel benne van hajlam a manipulációra, a gyengék agymosására, nem hiába csalta tőrbe ostoba fiam. Ha az anyja találkozgat velük... hm. Megfontolandó amit Rhea mond. Valahogy én is bátrabbnak érzem a feleségem velem szemben, legutóbbi röhejes kérése is arra utal vagy elitta az agyát vagy valaki hatni próbál a lelkére, nyissa ki a száját.
-Átnézhetnéd számomra kitől kap vagy kinek küldd baglyokat jóanyád. Ha bármi kétség merül fel benned, keress meg vagy írj levelet, ne engedd hogy megfertőzzenek eretnek gondolataikkal! - Még csak az kéne, a legjobb lenne ha nem is beszélne az anyjával... újra időt és energiát fektetni egy kölökbe mikor anyjának romlott ölében fogant ez a vásott gyermek is... mára ez mérlegelendő tényező. De csak addig kell ezt míg férjhez nem adom, végül is.
-Több időt kéne velem töltened, hogy reális képet kapj a világról is, ne csak az itthoni helyzetről. Kár lenne ennyi szűk környezetre pazarolni a meglátásaid. - Jutok döntésre némi ajaksimogatás és cigarettafüst tüdőzés után. - Persze ez azzal jár, hogy sűrűbben kéne hazalátogatnod. - Az iskolai kötelékek, ugye, de minden megoldható, ha látok hajlandóságot rá, akár még értékes befektetés is lehetne. Egy jó házasítás a Nagyúr kedvére való lehet, utána pedig már csak a feleségem kell kiiktatni és szabad is az út új után nézni. Hm, igen, nem is rossz ötlet.

Mennyit készült erre a momentumra, hányszor elképzelte már üres perceiben, szoknyáját marokkal szorító éllel a lehetőséget, mikor kettesben lesznek, és ő előnyt faraghat végre a többi hátrányaiból, bűntudata sem kell legyen, maguk ásták saját kezükkel a sírjaikat, ha a szél fuvallata belebillentené őket, sajnálatos, de nem előre láthatatlan körülmény, erre rálépni még a jog előtt sem bűnelkövetési magatartás, olvasta, az elmúlt évek minden erőfeszítése részéről ebben csúcsosodik ki, mert míg más lányok a házasságra készültek boldog reszketéssel, ő páncélt kovácsolt, figyelte, mikor és hogyan kell lökni, itt áll a meggyalázott holttesteiken, és tudja.. az első tétova kísérletétől kezdve tudja, hogy lovaggá mégsem koronázzák, bármit is tesz.
- Szeretném, ha olyat választana, aki megfelel későbbi céljaihoz. - talán elmebaj ez is a maga formájában, mondható, előre vesztes fogadásra minek pénzt emelni, nemhogy mindent feláldozni, nem győzhet, a túloldalon pedig nem győzheti le az apját, itt azért állják az útját, mert ha az apja kitéphette a két idősebbet a maguk ballépéseiért, hát vele is leszámolhat, ott pedig a saját érzései kötnék meg. Azért hideg a tenyere az izgalomtól, óvatosan még közelebb húzódik a férfi testéhez, még mindig az érthető, az udvarias határvonalon belül. - Ha ki is vetették magukból, Lestrange marad jellemében. Hogy olyan bomlott, hogy már a többi sem tűrte meg, intő jel, apám..
Ha Rodney - most hallja nevét először kimondva, mint valami rettenetes középkori átok, pedig modern hangzása, mentén besüt valami fény a helyiségbe, vajon mi késztethette a szülőket megannyi csillagnév között egy ilyen változatra? de pont annyira illik Richard mellé, aki maga is elütött tőlük elsőre is - hát legyen ő, megannyi vélt és valós bűne mellé ez az egy már nem számít igazán. Valószínűbb persze, hogy anyjuk magától lépett erre az ösvényre, magától kívánja valahogy megérinteni a fagyos semmiben a leszármazottai ujjait, melengetni azt egy kis figyelemmel, szerencsétlenségére nem sejthette, hogy majd ő fogja épp elárulni, de amúgy sem kerekedhetne felül az apja szeretetén.
- Így teszek mindenképp, segítek önnek kigyomlálni a gazt, ami megint fel kívánja ütni fejét kertünkben.. - még mindig az iméntit latolgatja, mert a helyzet épp kezd felé lejteni, ami remek, sőt, de ennek iránya könnyen változhat, nem azért, mert ő változtat pózt, de majd az anyja halott súlyának lecsúszása a mérlegről feldobja a levegőbe, hogy hol landol újra az apja életében, egyelőre nem kiszámítható pontosan. El kell fogadnia egy esetleges új Avery-generációt, azok asszonyát, ez ellen nem ágálhat, legalábbis eredménnyel sokáig biztosan nem, gyanús is lenne, ha örökké ellenszenvét fejezné ki, gyerekes rangra helyezné az apja szemében, nem is lenne kifejezetten elegáns, tehát meg kell szoknia.. Megnedvesíti ajkát, végül is a rossz intrikusok ballépését elkerülte, nem engedte felülkerekedni az érzéseit akkor, amikor azoknak semmi keresnivalójuk a térfélen, majd később, majd máskor, ha elesettségét kell felvillantania, majd akkor őszinték lesznek a könnyek, most azonban nem szúrhat azelőtt, hogy lenne lényegében hová. Ettől még mindig szívesen borulna a férfi nyakába, könyörögne neki, hogy csak szívdobbanásokra, de csukja be szemét, és felejtse el a köztük lévő vérrokonságot.. aztán határozottan fordul felé a valóságban, felteszi karjait a karfára, arra hatja az állát, elérve az utolsó felvehető pózt, mielőtt valóban meg kellene érintenie, mielőtt valóban átlépni a beszélgetéshez használható lehetőségeit.
- Nagyon szeretnék több időt tölteni önnel, édesapa! Franciaországban úgy hiányzott a mindig éber figyelemből táplálkozó szilárdsága, és megértettem, nincs ideje engem, a jelen nem is lévőt elhalmozni levelekkel, meg nem is érdemlem igazán, de mindig csodáltam türelmét, elszántságát. Remélem, büszkévé tehetem önt, talán enyhíthetem a terheit is. - mélyen belélegzi a cigaretta füstjét, valóban erről ábrándozott, még ha más kontextusban is, a lényeg megvalósult, itt ülnek ketten, ha becsukja a szemét, képzelhetné akár azt is, ő az új feleség, ülnek ketten, elhárultak az akadályok, és hiába vegyül mindig keserűség az örömébe, elmosolyodik. Miért ne élvezné azt, amit annyira szeretett volna, sírni, bánkódni ráér később, most a vigasság ideje van számára. Gyengéden megérinti a férfi karját, tenyerébe veszi annak szabad kezét, ha ugyan el nem húzza, szemébe mutatja a magáéban égő tüzet, a hangja megtelik imádattal.. ezt várta, és nem vehetik el többé tőle. - Nagyon szeretem, édesapa, és mindent megteszek, amit csak kíván tőlem! Mindent.

Rhea & Luther

Hm, felettébb érdekes. A leány olyan választ adott amit leginkább hallani szeretnék, de kérdés azért, mert tudja neve már csak ezzel mosható tisztára jövőjével karöltve fivérei bukásának árnyékában, vagy csupán olyan jó színész mint kisebbik bátyja.
-Legyen. Méltó lesz a nevünkhöz. - Biztosítom Őt arról, hogy a választásom nem hoz szégyent rá. Körültekintőbb leszek, mint anyja esetében, az is biztos. Rodney gyalázatos szóba kerülése ingerültté tesz újfent, az a mocskos kurafi egyenként szabdalja el ép elmém és türtőztető magatartásom. Gyűlölöm, talán jobban mint fiaim, bár ez már-már fizikai képtelenség.
-Tudom. Figyelmeztettem anno a bátyád kerülje el, de hát ostoba az a fattyú is. Engedett ferdeségének, végtelenül bosszantó szálka az a férfi. - Hogy most melyikükre értem végeredményben mindegy is. De teljességgel logikus Rhea felvetése, némiképp alábecsültem a taknyos kis b.zikat, nem kellett volna. Feleségem magától nem szólalt volna fel olyan ostoba és semmitmondó dolgokért, mint a szeretet...
-Helyes. - Paranoiám nem enged, szorítja és roppantja bizalmam mint egy éhes kígyó. De ez egy jó teszt lesz Rhea felé, ha látom rajta a buzgóságot, a szenvtelenséget családja többi tagja felé akkor ki tudja, lehet még a Nagyúrnak is beajánlom, mint értékes egyént. Ez csak mélyül bennem, mikor ecseteli vágyja figyelmem apró neszeit is, megértve hogy van fontosabb is nála, a család és annak híre, becsülete maga.
-Legyen úgy. - Biccentek, kifújva a maradék füstöt a tüdőmből, akkor utolsó szalmaszálam ez a leány lesz mielőtt új utódot keresek aki tovább viszi a nevünk. Némiképp meglep, hogy megfogja a kezem, ez a női habitus az anyjától van, sajnos Rhea sem tökéletes, ámbátor lehet túl sokat várok el magvamtól, nem lehet kiköpött másom jellemben. Igaz, a mindent szó erősnek, talán túlfűtötten erősnek hat. Igaz, számításba kell venni, előbb égettük ki a családból Rigel fertőjét, megértem ha nem kíván ilyen alantas sorsra jutni. Bölcs leány.
-A két fertő bátyád annyi plusz energiát követelt tőlem, hogy méltatlan keveset tudtam Veled foglalkozni. Egyelőre hát ezt kívánom, tekintsd anyád is labilisnak, mint ahogy az is és magad is győződj meg róla, hogy a család vagy a fertő párját fogja-e. Én magam is megfigyelésekbe fogok bocsátkozni és a végén összevetjük tudásunk. Azt kívánom, hogy a családot és annak hagyatékát, eszméit tartsd szem előtt és ekképp hoz döntéseket, cselekedj! Le kell mosnunk a minket ért szégyenfoltokat, mihamarabb. Az eszköz marginális kérdés. - Tehát szabad kezet kap, ha kell fojtsa borba anyját, árulja be bátyjait szkinhedeknek, amit csak szeretne. Titkon átkozódjon és hajtsa végre terveit! Szemem hideg elszántságot tükröz, azt akarom legyen végre egy sarjam méltó a nevére! Kezem ott hagyom az övében, úgy gondolom nem akar örökké szorongatni, csupán nyomatékként használta ezt az eszközt. Szabad cigarettás kezem újra a számhoz emelem és új stratégiákon gondolkodom újfent. Rigelbe jó lenne belerúgni egyet, vajon Rhea segítene? Érdekes teszt lenne, mindenképp.
-Egyébiránt vannak terveid miként hasznosulsz leendő férjed oldalán, milyen szakmával? - Anyja eléggé szabad kezet adott, de érdekelne mik a tervei a jövőre nézve, már ha vannak, persze.

Vajon miben áll a szeretet, amelyet érezni a férfi iránt csak a líra nyelven fejezhet ki maradéktalanul, és amelynek létezése önmagában cáfolja már a szó eredeti jelentését - keretei maguk közé fogják a bűn és feloldozás lehetőségét, ígérnek könyvek alapjául szolgáló cselekményt, ha közben nem is történik lényegében semmi, csak ez a satnya kis érintés, a másik teste nem felel a hívásra, és ő örökké nézni fogja, égni önmagában, mégis boldogan - hány paradoxon köszönheti elhalványulását emellett, meddig tekinthető még beszámíthatónak ennek fényében ülve? Sok ballada nagy, tükörfényes alakja sorvadt el önkezétől, beteljesületlen, és ő ha tisztelte is őket érte, céljukat meg nem értette, miért fonnyadunk, ha teret is engedhetünk démonainknak, hálhatunk is velük? Rhea Avery elméjében most kerül helyére az a bizonyos téglatest, előbb-utóbb minden gyermekként őrzött csodálatát eltakarja majd a világ és az emberek iránt, minden rím és balladai homály belőle is kérlelhetetlen rideget farag, szobor lesz panoptikumban, meg sem olvad majd szerelem ígéretére, becézésre, gyermekek nevetésére, önként és annak teljes tudatában kövül örökkévalósággá, hogy nem lesz senki, aki megérinti majd.. Mert a férfi számára most is idegen, bár belőle származik, bár meghalna egy mosolyáért, megkapja majd tőle egész világát, és ennél többet soha nem is kívánhatna: csak azt az egy dolgot nem, amire vágyik.
- Én.. arra gondoltam, családunk érdekeit is szolgálná, ha íróként.. esetleg mágiatörténészként segítenék felvilágosítani társadalmunkat a ránk leselkedő veszélyekről. A vérárulók fórumai túl sok figyelemhez jutnak, de nincs forrás, amiből a valóságról tájékozódhatnának. - tudja, hogy érdeklődése hiányában is hasznos munkaerő lenne szinte bármely területen, amelyet kijelöl számára, de épp ezért nem is siratja meg, ha ötletét elveti. Logikus lépésnek tetszik azt választani, amelyet régóta gyakorol, és amelynek nyelve könnyen szájára áll, de nem létszükséglet az önkifejezés, korlátozni mindig lehetett még tovább, engedelmes, külön örömet okoz neki, ha a vonalon belül fut tovább. Persze egy történész olykor első hallásra haszontalan létforma, értéke akkor értékelődik fel, ha oly közegbe kerül, amelyben kamatozni is tud: az eljövendő aranykor a Nagyúr oldalán ezt ígéri, mert az átállás azok számára nem lesz egyszerű, akik varázstalan közegből érkezvén liberalizmust emlegetnek lépten-nyomon, számukra még szükséges a kézenfogva történő vezetés, egy segítő ujj, amely mindig oda mutat, ahová figyelni érdemes, mert érdekükben áll. Generációk sorsa dől el ott, ahol felnőttek tekintete rég járt már: gyermekmesék, melyeket este lefekvés előtt a fogékony elme fogyaszthat, iskolai szabályzatok, melyek láthatatlanul terelnek a helyes irányba, dalok a rádióban, cikkek, a köztudat lassú, de visszafordíthatatlan hajlítása magunk irányába.. elengedi apját, többet nem enged meg magának.
- Minél szélesebb tömegek ismerik meg az igazságot, annál kevesebb ellenállásra számíthatunk a későbbi generációktól. Elkerülhetjük az olyan eseteket, mint.. a két velejéig romlott fertő családunk történetében.- most ugyan nem várja tőle, de már nyilvánvalóvá tette, mennyire feltüzeli az egyetértése ebben a kérdésben, hát eleget is tesz neki, saját kézfejére hajtott állal pillant fel rá, megújuló kíváncsisággal az ötletére. Mindennél jobban szeretné látni, mennyire megbecsüli, mennyire büszke rá, mennyire.. szereti lényegében, de ez utóbbi kifejezés egyszerű ahhoz, hogy magukat jellemezze vele, dönti el most feloldozásképp. Ha már beköltözik a Purgatóriumba, legalább maga csinosítsa azt..

Rhea & Luther

Hosszasan merengek szavain, miszerint írna. Érdekes elgondolás, teljesen váratlanul ér, de arcom rezzenéstelen, mint egy gondosan vésett szobor. Lassan bólogatok, ez még érdekes is lehet. Ez is egy módja, hogy az Avery név bevésődjön elmékbe, szívekbe, nem csak mint a Nagyúr hűséges követői de mint éles eszű, tisztán látó család, akik felnyitják más tiszta vérűek szemét - esetlegesen alantasabb vérvonalakét, hogy nekik semmi keresnivalójuk társadalmunkban, önként vessék ki magukat belőle.
-Bölcs választás, előrelátó. Még a riporteri szakmát is el tudom képzelni számodra, de válaszd azt, amivel a legtöbbeket és a leginkább el tudod érni, műfajilag megfelel írásképednek. - Adom rá áldásom én is, ha anyja keze ebben benne van, kivételesen megdicsérhetném azt az asszonyt, no lám, szül még érdekes dolgokat ez a nap.
-Pontosan. Meg kell nyesni a társadalom vadhajtásait. Örömömre szolgálna, ha olvashatnám ebbéli alkotásaid. Akár mindegyiket, bátran tárd majd elém műveid. - Szólítom fel rá, ámbátor kivételesen ez nem parancs, csupán lehetőség, ha él vele, el fogom őket olvasni, véleményezni is fogom.
-Későre jár leányom, úgy gondolom a holnapi nap tökéletes lesz egy újrakezdésnek. Amint eljön az ideje, beszélünk hosszasan újfent. Térj nyugovóra, én magam is így teszek hamarosan. - Állok fel, de én még elszívok egy újabb cigarettát, iszom még egy pohár töményet, jót fog tenni idegeimnek és segíti gondolataim rendezni. Talán még nem veszett oda családom minden tagjának méltósága, az árnyékból előlépő leány lehet rejtett kincs. Persze lehet áspis kígyó is, így egyelőre még tesztelem elhatározásait, tetteit és szándékait, Rigel feladta a leckét nekem ezzel kapcsolatban, Rhea-nak meg kell ugrania mindezt, hogy bizalmam teljesen elnyerhesse.

//Köszönöm szépen, hamarost kezdjünk újat nevetés

//

» Hate and love are just two words for passion

Through Passion I Gain Strength

Through Passion I Gain Strength

Similar topics

Similar topics