Anyának és apának

Próbálok a lehető legkimértebben fogalmazni, de néhány mondat elmosódó tintapacába fullad. Írásom akadozott, sok helyen érthetetlen. Megírom életem legrosszabb levelét a szüleimnek.

Tisztelt szüleim!

Tudom rám bíztátok és mindig nagyon aggódtam, igyekeztem, azt hiszem azóta, hogy megszületett, szüntelen.
Igaza volt, amikor azt mondta, sosem voltam jó testvére és talán megvettek emiatt, de most mégsem ez a lényeg.
Tudtatok a látomásáról, rólam? Arról, hogy meghal? Próbálom elhinni, hogy illúzió, csak buta gyermekfeje kreálta, de figyelembe véve mennyire utál és nem hibáztathatom, saját magad látni holtan...
Átnyálaztam számtalan szakirodalmat mennyire releváns egy látónál, de attól tartok nagyon is
és elviselhetetlen akár a lehetősége, hogy megtörténik, hogy én legyek gyilkosa, éppen én, aki talán utánatok a legjobban szeretem Willt.
Miért? Talán elkapnak és imperio hatása alá kerülök? Azért van, mert segítettem Dumbledorenak a Rend körüli dolgokban?
Azt hiszem sosem voltam még ennyire kétségbe esve, mit tehetek? Segítenetek kell, ezt nem bírom… és tudom mennyi gondot fogok most okozni ezzel a levéllel, ha még nem tudtátok és hordoztátok a terhet eddig is, de nem alszom, hát hogy ehetnék, háború van és a látó öcsém holtan látja magát az én kezem által!
Apa, talán a jóslatok terme segítene, kihez fordulhatnék? Talán el kellene költöznöm addig, hogy ne legyek a közelében, ne legyek végzete, de álladó, leküzdhetetlen kötelességemnek érzem, hogy vigyázó szemmel kísérjem, rosszul vagyok, ha akár egy napig nem tudok minden lépéséről, főleg most.
Tehetetlen vagyok, bukott, nem is tudom…

Clive

A papír kissé meggyűrve.

Drága Fiam!

Esdve kérem szíved bocsánatát, amiért oly sokáig hagytalak bíztató hírek és megnyugtató szavak nélkül. Sajnálom, gyermekem, de továbbra sem tudok neked ezekkel szolgálni, nem tudom azt hazudni neked (anyai lelkem bármennyire is vágyja a tiéd nyugalmát), hogy megoldottuk a problémát. Mert nincsen Mi, fiam, apádat képtelenség elérni ezekben az időkben, a Minisztérium lett a börtöne, s bár tudom, hogy ő segíthetne, nem hagynak a közelébe kerülni. Talán háború van, igen, de én megteszek minden tőlem telhetőt, felkeresem a legutolsó delphoi papnőt is ha kell, de Clive, időre van szükségem!!!

Könyörgök, ne hagyd egyedül az öcséd pont most! Meglehet, hogy halálát látta a te kezed által, de én érzem, drága fiam, hogy nem tudná a lelked legsötétebb bugyra sem elemészteni őt! Én adtam testet neked, a mi vérünk folyik benned, ősi, erős skót vér. Hidd, drágám, hogy legyőzhetetlen lelked van! Te vagy most az egyetlen reményem! Végiggondoltam minden lehetőséget, ha hazahívom Willt, azzal megpecsételem és amúgy sem biztonságos most az otthonunk... a tegnap is valaki betört egy ablakot. Félek, hogy ha még nagyobb rettegésben kéne élnie, Will összeroppanna. Ha te jönnél haza, az sem lenne jobb, halálra aggódnám magam, hogy vajon mi lehet a kicsivel... Minerva szemmel tudná tartani, de Merlin szerelmére, egy egész háznyi gyerekre is figyelnie kell.

Összeszorul a szívem, hogy folyton rád hárítunk minden problémát, de ez sajnos nem egy embert követel. Ha minden kötél szakad, szólj a nénikédnek vagy Dumbledorenak. Amint meglelem, ígérem odautazom a megoldással, de addig is, tarts ki, drága gyermekem!

Féltő s szerető anyád

Kedves anya!

Felesleges elnézésemet kérned, minthogy sosem haragudnék, csak hálás lehetek, hiú reményekkel nem táplálsz.
Megértem és tudd mindenben rendelkezésedre állok, ez nem csak lehetőség. Mindenben rendelkezésedre akarok állni és segítségem elfogadnod sem választás kérdése, mert segíteni fogok, arra kérlek vegyük fel a harcot együtt, hiszen nagyobb eredményre jutunk összefogás által.
Ígérem nem leszek többé gyenge, összeszedem magam és rezzenéstelen állok jobbodon.
Nem látsz majd meginogni, szilárdan állok melletted apám helyett is.

Sosem hagynám magamra az öcsém anyám, kissé sért a feltételezés. Utálhat akármennyire, tapodtat sem mozdulok mellőle és kollégáim mozgósítottam, tartsák rajta szemük, Will nem marad felügyelet nélkül.
Sokat jelent, amit írsz, hogy hiszel bennem, s bár én is képes lennék bízni magamban, ekkora vad elánnal, mint ahogy Te soha el nem árulsz és kitartásra ösztönzöl, hiszen erős vagyok, tudod, félelmeim ellenére igyekszem helytállni, mint fiad, mint testvér.
Arra kérlek ne aggódj, bár meddőnek érzem ezt a kérést és bocsáss meg előző levelemért, melyben olyan zilált és szerencsétlen voltam.
Reményed, támaszod vagyok örökké, Will oltalmazója, értesítettem már Dumbledore-t a dologról és sajnálom, személyes okokból kell részt vennem a Mungo ostromában, remélem egyszer válaszolhatok jogos miértjeidre.
Ennek utána lemondok a Rendről, a csata után hozzálátok hírnevem lerombolására, vagy bármily más elvakult tettre, mely megvédheti Willt.
Betörtek egy ablakot? Jól vagy anyám? Vigyáz rád eléggé az apám?

Nem érzem tehernek anyám és számíts rám, alig várlak. Hiányzol. Minden nappal csak jobban, bocsásd meg ezt a kisfiús elragadtatást. Bocsásd meg alkalmatlanságom.
Várunk, ha jössz majd sokat legyél vele, rád van igazából szüksége

Clive