Naplemente Coruscanton

Megáll a határfal előtt, mielőtt a teste elfogadná ennek az intézménynek a létezését a jelenlétével, mielőtt maga tenné meg a kezdőlépést ebben a várható konfliktusban - mert várható, kérdése tárgya csupán kimenetele, de felek feszülnek egymásnak, és legyen bármilyen édes a neve, ha engedélye birtokolni soha nem is volt. Sweetwoods, a gondolat, amire pár másodpercnél többet nem szabadna pazarolni, de ami mérföldkő lehet ott, ahol minden lépés jelentőséggel telítődik: és ő meg is teszi azt.
Kalapjára eső záporozik, és ahogy átvág a gyepen, valami olyasféle érzése van, mintha az épületek veséjébe kívánnának látni, magukban pedig olyan tudást rejtegetnének, amelyre valami önteltségük okán úgy számítanak, anélkül nem is távozhat többé közülük. Viharos időket élnek, ez tény, az ország sorsa felett azonban Ő uralkodik, és a történelem nem dugdoshatja előle semmi olyan újítását, amely nélkül ne tudná megnyerni ezt a háborút - vagy így, vagy úgy. A dékán érkezése miatt mérlegelhette már az iskola jövőjét, amely a cassus bellit rögtön kihagyva a földig romboltatás és a szövetséges skálán mozog, ennek árnyalataiban tér el legfeljebb, mert bizonyára nem remélheti, hogy éppen ő, aki a tudomány mögé bújva halálfalókat oktat, előbb-utóbb nem kerül éppen a Férfi látóterébe, mivel hatalomért való álcázott nyújtózkodása éppen oda vezet. Mindegyiküket oda vezeti, számon tartott akták sorai közé, ahová most már a fiú is tartozik, bár jóval kevesebb érdemmel. Mr. Drake értékes bajtárs lehet, ha mellette foglal állást, a kölyöknek pedig még a saját élete sem oly fajsúlyos, hogy bármerre billentse a mérleget - ami mégis földig rántja azt, az anyja.
- Jó estét kívánok, Mr. Drake. Bizonyára számított már az érkezésemre, levelem alapján pedig tisztában van jogaival és a helyzet formátumával. Nem is húznám az időnket: beszünteti a halálfalóként azonosított személyek oktatását az intézményében, vagy más módokhoz kell folyamodnunk? - kezébe veszi a kalapját, közelebb lép az asztalhoz, mert sejti, Mr. Drake azok közé tartozik, akik sosem vitatkoztak még vele, ennél fogva aztán úgy képzelik, létezik egyéb megoldás, kiskapu. Pedig a Férfi éber tekintete áll az összes előtt. - Emlékeztetem továbbá arra, hogy a Minisztérium egyetlen adatbázisában sem szerepel az intézményük, erről szóló kérvényt pedig nem kaptunk. Ha ezt most, törvényeink alapján megteszi, kérésünknek eleget tesz, várhatóan kedvező elbírálásra számíthat a továbbiakban a Wizengamot döntése alapján.

Igyekszem a legtökéletesebb teát elkészíteni, amit az elmúlt évtizedekben készítettem. Nem használok varázslatot hozzá, egyszerű figyelemmel készítem elő a mérlegen pontosan a teafüvet, a tejet, a cukrot, a mézet. A legjobbnak tűnő csészéket választom azok közül, amiket találok a szekrényben, jól lehet, teljesen egyformák, és megigazítom a könyves polcom is néhány pálcamozdulattal. Elhelyezem az asztalon a csészéket, és helyet foglalok. Csak három ember kedvéért tennék ilyen előkészületeket, ha hívatlanul érkeznének hozzám.
Hallottam, hogy érkezik, tudok róla azóta, hogy átlépte a birtok határát. Tudom, hogy sok múlik ezen a találkozón, hogy hogyan alakulnak a következő órák, talán meghatározza az egész Sweetwoods jövőjét. Tudom, hogy majd előkerülnek az ütőkártyák mindkét oldalon: bizonyára nem fog annyira ostobának nézni, hogy komolyan elhiggyem, az erőforrásai lehetővé tesznek egy ostromot az intézmény ellen a Mágiaügyi Minisztérium jelenlegi körülményei között. Én pedig nem vagyok olyan ostoba, hogy azt higgyem, ne tudná könnyedén tönkretenni az egyetemet néhány szigorított törvénnyel, betartott rendelkezéssel vagy egyszerű ellenőrzésekkel. A hallgatóim java még mindig az Egyesült Királyságból származik tanáraim jelentős részével együtt, a gyerekeim ott tanulnak, a bevételi forrásaink nagyja onnan származik, és ha aktívan elkezdenék üldözni őket, az intézmény gyorsan bezárhatna. Vagy kiszolgáltatott lennék, és a halálfalókkal kellene szorosabb kapcsolatokat kötnöm- ezen mindketten veszítenénk. Ezt bizonyára ő is tudja már, ezért jött egyedül, a vérebe nélkül. Nyugodt, kifejezéstelen mosollyal hallgatom végig őt.
- Isten hozta a Sweetwoods Akadémián, Mr. Crouch! Kérem, foglaljon helyet, és beszéljük meg az ajánlatát egy tea mellett!- udvarias kézmozdulattal hellyel kínálom magammal szemben, egy pontosan olyan székben, amilyenben én is ülök. Nem nevezem az ajánlatot sem utasításnak, sem kérésnek, nem alacsonyodok le, de nem is nézem le. Korrekt ajánlatot tett, ami ugyan sok, főként a fekete mágia könyvtárunkat gazdagító patron és diák támogatásába kerülhet, rengeteg mozdíthat előre az intézmény jövőjén.
Betolom a teasüteményt magunk közé, bár én nem veszek belőle egyelőre, ezzel jelzem neki, hogy nem áll szándékomban ezt az ügyet néhány perc alatt lezárni. Annyit akarok kihozni belőle, amennyit csak lehet, és még ha nem is áll szándékomban nemet mondani, ha nincs is igazán lehetőségem teljes erőből szembemenni a leghatalmasabb emberrel az egész Mágiaügyi Minisztériumban, azt akarom, hogy tudja, jelenleg ez neki sem lenne szerencsés.
- Mielőtt folytatjuk, kérem, erősítse meg, hogy ugyanazt értjük halálfalóként azonosított személy alatt! Az én definícióm szerint ezek olyan boszorkányok és varázslók, akiket a Wizengamot akár távollétükben, akár jelenlétükben elítélt, mint halálfalót, és jelenleg szökésben vannak. Ön is ezt érti ez alatt a kifejezés alatt?- mélyen a férfi szemébe nézek, miközben belekortyolok a teámba. Nem tudok jelenleg egy körözött bűnözőről sem, aki a birtokon bujkál, legalábbis egyiküket sem ezért körözik, úgyhogy nem nagy áldozat, ha csak ennyit ígérek meg. Amennyiben valakit megvádolnának a hallgatóim közül, és azután távollétükben elítélnék őket, amúgy sem hagynám, hogy a hallgatóim maradjanak. Ahogyan valószínűleg azoknak sem hagynám, hogy sokáig maradjanak, akik a halálfalók valamiért különösen el akarnak kapni. Az viszont egészen biztos, hogy nem fogok kizavarni senkit innen, amíg Crouch úgy nem dönt, hogy vádat emel ellene.
- Intézményünk egyik fő iránymutató elve, hogy politikailag semlegesek és nyitottak maradunk minden mágiakutatás iránt érdeklődő felé, politikai hovatartozástól függetlenül. Viszont nem látok okot rá, hogy köztörvényes bűnözőket engedjek a birtok területén tartózkodni, bármelyik ország törvényeit szegték meg.- lassan, tisztán ejtem a szavakat, hogy egyértelműen húzzam meg a határt. Talán többet vár ennél, amiért természetesen jóval többet akarok kapni, mint egy homályos ígéretet arról, hogy legálisan elismernek, megadóztatnak és cenzúráznak minket.

Drake igazi úriembernek tűnik, a felületes szemlélő rögtön azt gondolná, életkoruk, körülményeik alapján talán még barátok is lehettek egy szebb korszakban, egy ennél jóval legálisabb intézményben, talán háztársak, két férfi, akik a jövő formálásában látták életük értelmét, és most leülnek egy teához, mint ismerősök, és mint két eszme kézfogása - ő azonban pontosan tudja, hogy Drake azt teszi, amit a diplomáciai fogások megengednek, annál sem többet, sem kevesebbet, gesztust tesz, ők pedig a legtávolabb állnak attól, hogy szimpátiát érezzenek egymás iránt, éppen Drake viselt dolgai miatt.
Helyet foglal, ha már megkínálják vele, megsérteni a vendégfogadás alapszabályait végtelenül elpazarolt volna, ha már megtette, hogy eljött, meghallgatja. Talán nem erre számított, de ez a kellemesebb lehetőség, civilizáltnak mutatkozni, ha a körülmények adottak hozzá. Óhatatlanul Minchum jut eszébe, a bátor és főleg bolond Minchum a hevületével, amivel leült az asztalhoz hozzá hasonlóan, de a túloldalon nem ember foglalt helyet, hanem leendő gyilkosa, és főleg, mindannyiuk legnagyobb ellensége.
A racionalitás ellensége.
- Ennek pontos definícióját bizonyára olvasta a Prófétában, Minchum halála óta az összes számban feltüntettük, de lényegében összefoglalta, igen. - ha jogi szaktudásával kívánja lenyűgözni, ez kevés lesz. Nincs szükségük egymás kölcsönös elismerésére, megteszi azt hivataluk helyettük, a pozíció, amiből tárgyalnak, elégséges. Nem kér teasüteményt, nem fogyaszt felesleges ételeket, ahogy vitapartnere sem, üresen marad a gesztus közöttük. - Nagyszerű. Bizonyára Dumbledore professzor is örömmel hallaná, hogy nem alkalmazzák professzorként a körözött feketemágust, Grindelwaldot többé.
Ha volt pont, ami felkeltette a figyelmét az intézmény iránt, hát ez volt az: kevesen mertek volna ekkora felségárulást elkövetni a nemzetközi normák ellen, de mivel a terület nem hozzájuk tartozott, nem volt köteles intézkedni is ellene, egyszerűen mérlegelhette a fenyegetést, amit ez jelentett az ország számára. Drake ismerte a hatáskörét, ha vissza is élt vele, de ez a lépés olyan önhittséget feltételezett, amit nem akart szomszédjául tudni, és főleg nem akart vezető pozícióban látni. Persze Grindelwald legyen Dumbledore problémája, épp itt az ideje, hogy üres, liberálisnak szánt szólamain, és ahelyett a meddő szervezkedésen kívül, ami nekik ártott leginkább, tegyen valamit elvei érdekében.
- Egyetértünk tehát abban, hogy amennyiben a Sweetwoods hivatalosan elismert oktatási intézmény lesz, betartják a jelenlegi, háborús helyzetben hozott törvényeinket? - a teát elfogadja, az kötelező, azon nem lehet túltekinteni. Mintegy a kompromisszum jelét, elfogadja, meg is issza majd kellő időben, de hallania kell Drake ígéreteit, főhajtását, hogy ő is megtehesse azokat és azt. - Ezek közé tartozik a védettnek minősített személyek áthelyezése a Minisztérium által kijelölt óvóhelyekre. Ha jár ide olyan hallgató, akinek családjában halálfalót azonosítanak, rá biztosan vonatkozik ez a rendelkezés.