Agymenő agymanó

Gottfried Aaron Drake

"Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével."

Becenév:

Gotti

Kor:

21

Származás:

Feles

Lojalitás:

Időjárás szeszélyei

Képesség:

Nagyítólencsébe pislogni

Csoport:

Professzor

Rank:

ifj. Professzor Drake

Play by:

Harry Lloyd

Karakter típus:

Kutatott

Az idill univerzuma volt, kék, narancs fények sok zölddel és miértekre egyenes válasszal, Ti a nagyok, akik körül folytonos sündörögtem, Ti a nagyok, akik azóta sem törpültetek.

Anya, téged annyira akartalak, hogy téptelek magamhoz, erősebben, mint csendes, gyermeki ölelés, gyere, hajol le, mindig oda minihozzám és maradj is lehetőleg, mindent akarok belőled, tőled. Ha azt hiszed elmúlt a nagy rajongás, hát csak szemérmes fiú színezetet kapott, de ott kutakodik még intelligens tekintetedben, ha egyszer, másszor rávetül az enyém, csak moderált, renyhe érdeklődéssel, hiszen a férfiak, ha felnőttek már nem bújhatnak az anyjuk szoknyája alá.
Jobban számít legkisebb véleményed is, az olyan jelentéktelenségek, mint vasalt alsóm mintája, szedrem érettsége, borom utóíze ajkadban, sárkánysebtapaszom harapós felületének acélfogai. Túlzás? Szerintem is! Nem elég félédes, túl száraz száraz? Azonnal javítom! Talán nem is sejted következő ítéleted, könnyelműn felém vetett véleményeid zoknimig leizzasztanak.
Vagy elakad lélegzetem, megfagy fortélyos mosolyom és a mozdulatok abbamaradnak, annyira számít az, amit mondasz, mozdulsz. Hangsúlyon, hangszínen, soha részletesebb elemzések pallérozottabb elmékben nem születtek, mint analizálásod. S hogyan fejlesztettem mesterire a lélegzet visszafojtást? Kihagyott gondolkodó szüneteidben megfagytam, visszamaradt, amíg jót nem mondtál, gyanakodtál vajon, amiért hosszan sóhajtozok?

Apa ölét puffnak képzeltem, nyomát mágnesnek, futottam utána és elestem és felálltam és futottam megint.
Ellestem a méltóság mozdulatait, merev háttartást, az enyém begörcsölt tőle, a megsemmisítő tekinteteket, melyet rendre elmosolygok szemeimmel.
Utánozni próbállak tökéletes ellentétemben, kimértség, zsenialitás, az akadémia minden zugát, tudását, könyvét ismerni vágyom utolsó járdaszegétől utolsó lapjáig és a Te nyomodban, mindig követve felnézve, mögötted loholva, le ne maradjak.
S mint a futószalagon, ha körbejár, vagy felhúzhatós játék ereje, ha múlik jövök rá ciklusok, univerzumok választanak el tőled.

Húgaim, első számú nézd egy fűszál milyen érdekes, hogy terem a dinnye, fent az égen madár, lent hangyák, másképp viselkednek eső előtt, után, kár, hogy nem érdekelt mitől döglik a légy, pedig esténként rendszeresen elmeséltem és eme képességem Patricknál kamatoztattam később, aki imádott mindent, ami döglik.
Hogy toporogtam mögöttetek a fürdőszobában, engedve a lányoké az elsőbbségnek, dacolva a hólyagommal, nektek köszönhettem eszmélésem a salak előnyös felhasználásáról bizonyos növényfajoknál.

Húgaim kettes számú, hogy csak bámultam tüzeid és gyújtok nagymenőn cigarettaszálakra, büszkén lévén rád és arra, amit mások kórnak mondanak.
Leküzdhetetlen késztetésem védelmezni téged, tudd, soha el nem hagyom, ne vedd zokon igazán, ennyi év után tudhatnád esetemben a „csirke” megevezés bók.

Patric Sidnek szeretlek hívni, megmutatni neked mindent, befogadni, ami nem kell, megjavítani, ha elrontod, megtalálni, ha elhagyod, nyulad, órád, megenni, ha engeded sütid, az összeset, elolvasni, ha megmutatod írásaid, mindet.
Külön kapocs csatol hozzád bátty-öccs szerepe, kiskedvencem volnál, de psszt, hallgassunk róla, a lányok meg ne hallják mit teszel a mákodba, anyáék a biztatást, legyen írásodban a trancsírozás anatómiailag részletezettebb.

Mutasd, hadd lám, aha és világos, szavak melyek gyermekkorom óta pörögtek nyelvemen, ahogy magam is örvénylek, cirkálok egyik kezemben könyvvel, másikban banánnal, számban tartom pálcám és csinálok egyszerre hármat, vagy négyet, mert a napból huszonnégy óra kevés és az évnek hiányzik a háromszázhatvanhatodik, elnézést háromszázhatvanhetedik napja. Esetleg kiegyezhetnénk egy végtelenben, szülőknek már pedzegettem Flamel alkimista kutatásait, az esetleg időjárásmágiám tökéletesítésekor közbeiktatott tanulmányutat, szemet vetni a bölcsek kövére? Áugyan.
Mindezek mellett komikusan hathat, ha komoly óhajt lenni az ember, az ezerfelé figyelés ezerféle hóbortossága, létszükségek módszeres elfelejtése, kísérletek megszámlálhatatlansága.
Buborékfejbűbájburokban csiráztatni, villámlást idézni rituális tapssal, kettőt dörren egyet villan, forgás, négyet cseppent hatot csattan, pörgés, komoly tudomány az esőtánc. Ahogy a világon minden esszenciális, mint egy hangya haladásának számtani átlaga, növényhajlékonyság görbületi szöge, pillangószárny rezonancia és hogy a szőlőszemek mely napirányban lesznek leglédúsabbak, miközben a közelükbe költöztetett, bükkfán tenyésző gerlepár éneke milyen tónusban hajlik meg.
Kevés idő, temérdek lehetőség a világnak ezer színe, íze, hangja, formája, keszekuszaságokból újjáteremteni tudni, megérteni, kipróbálni, valaminek, mindennek lenni, versenytfutni az enyészettel, legyőzni a halált, gyorsan beszélni sokat és érdeklődni, mert mindenkitől van mit tanulni és a kommunikáció információcsere, örök hiba hanyagolni.
A kíváncsiság szinte viszketés és a kísérletezés késztetés, bele kell nyúlni a kék folyadékokba, bizonyos madárürülék remek pakolás, a fénynek nem csak sebessége, energiája gömbökbe nyerhető és hogyan lehetne megfordítani a gravitációt felfelé cseppenő esőben?
Megérteni minden állatot, folyadékminimum, maximum? Megszólalni morgás nyelven, a szamárköhögésben komoly bölcseletet lelni ugatásfrekvenciára figyelni, hogy legendás lények üvöltéselemzéséről, sárkányintelligenciáról már ne is beszéljünk, hát értsétek meg milyen kevés időm van elkészíteni a világ legédesebb (de még nem agyfacsaró) borát, megfejteni minden titkát, elolvasni minden írt sorát, beszélni összes emberével, hogy a mindentudásba fulladjak egyszer, hát kell a kő és sok nagy-nagy levegő, behunyom szemem, pillanatnyi megnyugvás, amíg agyamban az információ-kiáltások elcsendesülnek.
Mert ilyenkor a csendben megszólal egy sunyi hang. Fel fogsz robbanni.

- Apa – bármilyen felnőtten kérlelek, bizonyos helyzetek hozzák a kérlelő formulát, testtartások az alá-fölérendeltség hierarchiáját. Kezem ölembe ejtve pihen, a tőle ellesett merev válltartást meghazudtolva az enyém leeresztett, időnként térdemre pillantok, de mindig iparkodok feltekinteni rá.
- A Félévről lenne szó, termekről – kezdem, rögtön hadarva, felrebbenő pilláim mögött hirtelenkedő megszállottsággal és visszafogott félelemmel, apasága ellenére most mégis a dékánhoz szólok, örök főnökömnek beszélek. Kell a nagy levegő, koncentráció minden végtagomra, melyek vágynak remegni. Csitt te oktondi kisujj, tikkelő szem, összekoccanó térdek, elhallgassatok doboló lábujjak. – Tudod négy csoport van, a kész Tantervekben, amiket tegnap éjfélkor bátorkodtam íróasztalodra teleportálni, mint ahogy felvázoltam, szükséges lenne különféle helyszínen bemutatni eme kvartett stúdiumait - kevés szakszó, levegő és mintha buta izzadtságcsepp szeretne megválni homlokomtól. – A nap terme lenne a fénytanulmányozók melegágya. Már ne értsd szó szerint – megrázom fejem, összeráncolom szemöldököm és mintha agyam másodpercekre elvesztené a fonalat. – Nagyjából 35-45 fokra lenne szükség odabent, a speciális taláröltözet terveit csatoltam a Fényórák tantervéhez, a sugárnyalábok bőrön vonaglása csupán egy kollokviumnyi időt venne igénybe, sokkal többet fordítanék a Fényfalásra, Fényhatásra élőlényekre, magára a Napenergia tanulmányozására és felhasználására kísérleti célokhoz, hőingadozások vizsgálatára hirtelen lehűlés ok-okozati összefüggéseire, különös tekintettel bizonyos interferenciákra. Ez egy szoba, fontos, hogy külön legyen, mert a Viharszoba teljesen másra van kitalálva, tudod. A dörgés-villámlás összeffüggéseiben vizsgáljuk magát a mennydörgést, tanulmányozzuk a villámot, energiát mérünk, két legfőbb varázslatunk, amire bizonyára Te is gondolsz a fénymágia, villantás, sújtás átkok, fákon gyakorolunk, igen és dörgésfrekvenciákat mérünk, mennyit bír ki különféle állati fül, emberi hallójárat, egy varázsló hangja mekkora robajjal tud csattanni ehhez képest és igen apa külön szükségem van esőszobára – megfeledkezve a hivatalos stílusról, lassú beszédről, belelendülök, hangom csattanósabb, gesztusaim hevesebbek lesznek, levegőt nem veszek csak néha és rossz helyeken, ettől, mintha fulladoznék helyenként. – Mert az esőidézést külön kell gyakorolni, az esőénekkel, tánccal, gravitáció visszafordítással, azt akarom, hogy év végére minden diákom képes legyen valahogy esőt csinálni, de erre nem jó a Viharszoba, más tudományterület – csúnyán zihálok, mintha futottam volna, kell egy kis szünet, érzem, de megtagadom magamtól a luxust. – Külön kell a szélnek, mert a fúváserősség, mérték másféle tézis, szélkeltés és hatások, erősségfokozás, érintéselméletek, irányíthatóság. A forgószelekre koncentrálnék ebben a szemeszterben, megírom a disszertációt mind a négyből, publikálok és előadok a kongresszuson, de a négy külön kell, a szél, nem keveredhet esővel, vagy bomlik a kutatás, fúvás fénnyel, eső fénnyel, ha ezeket összevonom fokozatos szisztematikussággal kell, talán ebbe az évbe nem fér most bele, de a következőben megoldom a termek közti átjárhatóságot és az áthallgatásokat, de ahhoz már bizonyos alapképzettség dukál, ugye megérted, ugye világos?

Gratulálok, elfogadva!

Alea iacta est.

Mr. Drake,

rögtön elgondolkoztatott, már a máskor általában számszerű, humorral oldott adatoknál - nem kis teljesítmény nagyítólencsébe pislogni, legalábbis eddigi pályafutásom során engem mindig megakadályozott benne az a hátráltató tényező, hogy épp azért kell pislognom, mert valami készül hozzáérni a szemgolyómhoz. Páratlan, Mr.. illetve Professzor Drake, mert ön a szellem embere, egész családja lánglelkű aranyága, főként szülei fia, amellyel csak úgy simítja meg a sztorgé oszlopát, amellyel mind szeretnénk.
Elmondhatnám, hogy korunk az ignoranciájé: sok olyan tudományág kerül le hétköznapjaink horizontjáról, amely nagyobb szerepben befolyásolja azt, mint képzeljük. A föld, az időjárás, maga a természet - melyet én magam is laikusként ismerek, most azt kell mondjam, az ön lencséjén át megkapóbban - hálátlannak tűnik időnyerők, átkok és egyebek fényében, pedig az ön szavai nyomán illata van annak a mezőnek vihar után, nem csak képzeletünkben él, valami bukolikus álomként a forróság, szeretete a bor iránt pedig nem borvirágot rajzol: hagyományt, időtlen szálakat ember és aközött, amiből érkezett. Előtörténete vallomás, szerelmi vallomás a jó termőföld, a széllel tarkított égbolt és minden felé, ami ezek között helyezkedik el - ha hölgy vagy férfi lenne, azt mondanám, szerencsés, hogy így beszélnek róla, így szeretik és éltetik, de ez egy viszonzott szerelem, nincs kit a másik fölé emelni.
Előtörténetét lehetetlen lenne nem példaként felhoznom mindannyiunk számára: lehetetlen érte nem rajongani.
A. M.

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Rend

Kedves fiam!

Semmivel nem okoz nagyobb örömet, mint hogy az apád lehetek.

- Nagyra törő terveid vannak fiam; semmivel sem törsz kevesebbre, mint vártam. Mint apád, nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen sokra vitted máris, és még ilyen sokat mersz álmodni emellé. Mindig lenyűgözött, hogy milyen céltudatosan, mennyire megingás nélkül hajtod végre a terveidet, mennyire pontosan átgondolsz mindent. Sok szempontból látom benned fiatalkori önmagam, sok más dologban viszont több vagy nálam. Remélem, hgy minden célod eléred.
Mint a munkatársamnak, el kell mondanom neked, hogy nem kivételezhetek veled. Az szembemenne mindennel, amit felépítettem a Sweetwoodsban, és szembemenne mindennel, amit tanítottam nektek is már gyerekkorotokól kezdve. A részrehajlás helytelen dolog, ami árt mind a tudománynak, mind a családi kapcsolatoknak. Azért mondom el ezt, hogy tudd: nem azért kapod meg az igényelt támogatást, nem azért fogadom el a tantervedet, mert a fiam vagy. Azért teszem, mert meggyőztél róla, hogy lenyűgöző eredményekkel fogsz hozzájárulni a Varázsvilág tudományos életéhez. Mind tanárodként, mind kollégádként, mind apádként büszke vagyok rád. Örülök, hogy a fiamnak nevezhetlek.