Nem tudom mi lesz velem a Roxfort után, de komolyan… Mármint abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán ezt az évet kibírom itt. Nem lepődnék meg, ha kirugnának… Mármint ha kiderülne az, amit most tervezek csinálni és félig meddig csinálok is, akkor azon nyomban repülnék. Ezért kell nagyon óvatosnak lennem.
Tegyük fel, hogy elvégzem a vizsgákat, de aztán… A legtöbben dolgozni kezdenek majd, vagy valami hasonlót csinálni. És én? Fogalmam sincsen. Jelen állás szerint, vagy követem azt, amit a szüleim mondanak és lassan belebolondulok, vagy... csöves leszek. Nem tudom, hogy mit tudnék kezdeni magammal. Itt sem csinálok olyan nagyon nagy dolgokat. Egyszerűen csak… el vagyok, jól érzem magamat. Viszont a külvilág, ott még nem találtam meg… Semmit (?).
Egy ideje már gondolkozok valamin… Ez a valami, pedig, hogy lelépjek, hogy elmeneküljek ettől a sok szarságtól és végre megtalálhassam “azt”. Tudjátok: amit nem lehet körülírni, de mikor megtalálod, akkor érzed a nagy “végre” érzést. Talán egyfajta önismereti túra is lenne… Fogalmam sincsen, de akarom látni a világot. A legőrültebb helyeket is, azokat a legjobban valójában.
Viszont akármennyire is lowbudget-módon csinálom nekem kell ehhez lóvé. Amit egy ideje már gyűjtök, de ha a mostani “üzletem” beindul, akkor ténylegesen lesz elegendő.
Az évek során eleget lógtam órákról ahhoz, hogy ügyesen feltérképezhessem a suli kevésbé ismert helyeit, és ismerek pár kétes hírű fickót, akik meséltek egy két dolgot bizonyos átjárókról. Ezeket a Roxfort-Roxmorts közötti járatokat én pedig lelkesen használom úgy nagyjából elég sűrűn.
Az üzlet pedig… Vannak a diákoknak szükségleteik, amit nem tudnak beszerezni. Legyen szó valami édeségről, vagy valami kevésbé legális dologról: én megveszem, majd szépen becsempésszem hozzájuk a föld alatt, ők pedig fizetnek nekem ezért. Nemrég kezdtem, de csak kis apróságokkal. Aztán bizonyos bevállalósabb emberek között híre ment, hogy megbízható vagyok, így elkezdtek jönni a bizonyos kevésbé legális rendelések is. Aztán az egyikük kért egy elég speciális italt, amit ha jól tudom a spanyol varázslók készítenek és nagyon nehéz hozzájutni. Ezt már nem olyan egyszerű dolog, így muszáj már egy harmadik felet is beszerezni. Valaki olyat, aki legalább egy kicsit is ért a témához. Ehhez a legmegfelelőbb személy egy csapos. Ilyenkor szeretem, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogy egy kocsmába betérhessek. Meg úgy általában elég gyakran szeretem.
Természetesen úgy jöttem el ide, hogy az összes iskola ruhámat levedlettem nehogy valaki megkérdezze, hogy egy diák mégis mit keres itt hétköznap. Pénzt, azt keresi. Hosszú vászon kabátomról már csak a földet porolom le, ahogy leülök az egyik székhez közvetlenül a bárhoz.