|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 325 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 325 vendég :: 2 Bots A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Hétf. 17 Szept. - 0:10 | | Nem tudom mi lesz velem a Roxfort után, de komolyan… Mármint abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán ezt az évet kibírom itt. Nem lepődnék meg, ha kirugnának… Mármint ha kiderülne az, amit most tervezek csinálni és félig meddig csinálok is, akkor azon nyomban repülnék. Ezért kell nagyon óvatosnak lennem. Tegyük fel, hogy elvégzem a vizsgákat, de aztán… A legtöbben dolgozni kezdenek majd, vagy valami hasonlót csinálni. És én? Fogalmam sincsen. Jelen állás szerint, vagy követem azt, amit a szüleim mondanak és lassan belebolondulok, vagy... csöves leszek. Nem tudom, hogy mit tudnék kezdeni magammal. Itt sem csinálok olyan nagyon nagy dolgokat. Egyszerűen csak… el vagyok, jól érzem magamat. Viszont a külvilág, ott még nem találtam meg… Semmit (?). Egy ideje már gondolkozok valamin… Ez a valami, pedig, hogy lelépjek, hogy elmeneküljek ettől a sok szarságtól és végre megtalálhassam “azt”. Tudjátok: amit nem lehet körülírni, de mikor megtalálod, akkor érzed a nagy “végre” érzést. Talán egyfajta önismereti túra is lenne… Fogalmam sincsen, de akarom látni a világot. A legőrültebb helyeket is, azokat a legjobban valójában. Viszont akármennyire is lowbudget-módon csinálom nekem kell ehhez lóvé. Amit egy ideje már gyűjtök, de ha a mostani “üzletem” beindul, akkor ténylegesen lesz elegendő. Az évek során eleget lógtam órákról ahhoz, hogy ügyesen feltérképezhessem a suli kevésbé ismert helyeit, és ismerek pár kétes hírű fickót, akik meséltek egy két dolgot bizonyos átjárókról. Ezeket a Roxfort-Roxmorts közötti járatokat én pedig lelkesen használom úgy nagyjából elég sűrűn. Az üzlet pedig… Vannak a diákoknak szükségleteik, amit nem tudnak beszerezni. Legyen szó valami édeségről, vagy valami kevésbé legális dologról: én megveszem, majd szépen becsempésszem hozzájuk a föld alatt, ők pedig fizetnek nekem ezért. Nemrég kezdtem, de csak kis apróságokkal. Aztán bizonyos bevállalósabb emberek között híre ment, hogy megbízható vagyok, így elkezdtek jönni a bizonyos kevésbé legális rendelések is. Aztán az egyikük kért egy elég speciális italt, amit ha jól tudom a spanyol varázslók készítenek és nagyon nehéz hozzájutni. Ezt már nem olyan egyszerű dolog, így muszáj már egy harmadik felet is beszerezni. Valaki olyat, aki legalább egy kicsit is ért a témához. Ehhez a legmegfelelőbb személy egy csapos. Ilyenkor szeretem, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogy egy kocsmába betérhessek. Meg úgy általában elég gyakran szeretem. Természetesen úgy jöttem el ide, hogy az összes iskola ruhámat levedlettem nehogy valaki megkérdezze, hogy egy diák mégis mit keres itt hétköznap. Pénzt, azt keresi. Hosszú vászon kabátomról már csak a földet porolom le, ahogy leülök az egyik székhez közvetlenül a bárhoz. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Szer. 10 Okt. - 22:49 | | Minden úgy történt, mint tegnap. Meg tegnapelőtt. Ugyanolyan hétköznap volt, mint mindegyik. A bár tele volt varázslókkal és boszorkányokkal. Az egész helyiségben terjengett a csípős alkoholgőz. A szilárd füst úgy vitte tovább a megfáradt izzadtságszagot, mint jól betanított bagoly a három pecséttel lezárt levelet. A poharak koccanása az ismerősen csengő refrént indította be minden néhányadik percben, és ez folytatódott asztalra csapások ritmusára íródott hörgésekkel, erőszakos hahotázásokkal. A pultból szólt az olcsó zene, de hát ez kell a népnek, nem? A különbség azokhoz a napokhoz képest, amikor nem dolgozom, hogy a pult másik oldalán ismét megteltek a korhadt bárszékek undorítóan sóvár kanszaggal, ami néhány felszarvazott, kikosarazott, kiéhezett seggfejben öltött testet. Tény, nem szoktam apácának öltözni, de mit tehetnék, rohadtul melegem van. Fűt a hazaszeretet. Vagy talán csak leszarom az egészet. Találd ki! Ma már legalább félszáz poharat töltöttem meg többször is, amióta bent vagyok a pult mögött. Imádják nézni, ahogy puszta kezeimmel lobbantom lángra a whiskey-t. Imádják, ahogy tüzelnek az ujjaim. És én imádom, hogy ennyire egyszerű az egész. Ha éhes vagyok – mint ma is –, akkor meg sem kell küzdenem a jutifalatért. Csak kinézek egy áldozatot, aztán elhúzunk az épület mögötti patkányszagú sikátorba, és beszélgetünk. Ha jól válaszol, hazaviszem reggelig. Ha rosszul...megtanulja, hogy készül a pirítós. És ma éhes vagyok... Ahogy ezeken gondolkodtam, vigyor ült ki az arcomra. Talán ez az egyetlen dolog, ami valódi érzelmet vált ki bennem. Kidobtam a pultra még néhány kikért italt, aztán odaléptem egy hosszúhajú fiúkához. Ő lesz mára az utolsó, akit kiszolgálok. Szar a felhozatal a kocsmában, ki kell mennem vadászni... - Elmúltál te 18? – egész közel hajoltam az arcához, ahogy a pultra hajoltam. Kicsit megszeppent, ahogy hozzászóltam. Én meg megengedtem magamnak egy félmosolyt. Persze, hogy leszarom, hány éves. – Mit adhatok? Valami rövidet kérj, mert fél óra múlva zárok, és ha nem ittad meg, itt marad. |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |