Der eine stößt den Speer zum Mann Der andere zum Fische dann
Ruhákat venni felesleges időtöltésnek tetszik most, úgy általában is van valami értelmetlen a hasonló elfoglaltságokban, talán csak amiatt, mert sajnálom a szabászat alkalmazottjait, sajnálom a belém fektetett energiát, amivel lemérnek, számolnak, és aztán számon is igyekeznek tartani, méreteimben gondolkoznak, míg udvarias közönnyel nézem a sürgés-forgást, pezsgőt iszom narancslével, és tudom, kinőttem abból, hogy kuncogjak a csínyen, mellyel bármelyik itt található kelmébe beleférhetnék, legyen az gyűszűnyi vagy hodálynyi. Felnőtt énem ezt mindössze egy kötelességének érzékeli, tudata szélén imbolygó csaknak, ami azért lehetőséget teremt némi beszélgetésre, eloszlatja a kételyeket velem kapcsolatban, de semmi valódi győzelemmel nem kecsegtet. Karomra hajtott tekintetem az utcát vizslatja a második emelet magasságából, uniformisról álmodom, olyanról, ami valódi hatalmat közvetít, és amelyet szoknya nem érhet el csak magában - nem mintha lázadnék a nőiesség ellen úgy általában, egyébként sincs rá szükség, identitásom nem függ egy biológiai nemtől, amelyet amúgy is könnyedén levethetek, de mikor azon változatomnak keresek, mennyivel könnyebbnek tetszik minden, németes precizitás, és uram, már kész is a talár, az öltöny, hozzá a nyakkendő, erős az arc, erős a kézszorítás, becsukom most a szemem, látom is Vestát, a férfit, aki egészen mással szórakoztathatná magát, mint a szalon belsejének szemlélése, és attól sem kell tartanom, hogy törvényt szegek, akire tartozik, rendelkezik az adataimmal. Mintha utol lehetne érni a puszta levegőt menekülés közben...! Felpillantva aztán Karkarovot látom, az idősebb női kiadást, nyilván ez kell legyen a kedvenc szalonja, mindünké ez, akik tartjuk magunkat bizonyos szabályokhoz. Hogy fülébe juthatott mostanra a bátyja kitüntető figyelme irányomba, nem kétlem, nem tűnik védtelennek vagy tanácstalannak, sőt, kifejezetten mindezek ellentéte, és ugyan egy részem már előre irtózik a rá váró perlekedéstől, a másik, a most alvó kíváncsi: őt lehelyezni a játszótérről nagyobb kihívás, mint ruhákat válogatni. - Ms. Karkarov, rég találkoztunk. Hogy van a kedves bátyja...? Na és az édesapja második felesége? Gratulálok a gólyahírhez, bizonyára nagyon boldog most. - felállok, csókra tartom az arcom, ahogy illik, és örömmel adózom felbukkanásának. Még a kávénál is élénkebbé tesz mások pillanatait elrontani.
Kezdőlap
