Megállt a Főparancsnok - milyen hülye szó ez, mintha nem is kellene egybeírni, gondolja, és zsebre vágja a kezeit, különben nagyon elegáns nadrágjában bőven van hely egy kibontott csomag rágó meg egy cukorka között, áthelyezi a súlyát az egyik lábáról a másikra, nyilván esni is fog ma, de hát ez itt az esőfüggönyök tejjel-mézzel folyója, haha, miért nem tartja őt senki viccesnek, pedig milyen jót röhögött a múlt héten is, mikor olvasta, hogy bizony Hitler volt az év embere, de ezt csak ő találja ilyen humorosnak - szóval a Fő parancsnok, nem ez nem lesz jó így sem, Pöcsfej Paddingtont bárhogy máshogy emlegetni, akár szóban, írásban valóságos szellemi kútmérgezés volt, ha neki épp fogalma sem volt arról, ki áll az ajtaja előtt kockás mellényben, amit a nagynénikéjétől tulajdonított el, még azt is mondta, einstand, mielőtt kisétált volna a szobájából benne.
Martin Greys aztán besétált vezényszóra a főnöke elé, épp csak Martin Greys meghalta magát pár hete, ő meg azóta megkapja minden minisztériumi értesítését, amit eddig elrakott szépen a fiókjába, megfért az ott a háromnapi hidegélelem mellett - ami egy félig skandináv polgár értelmében kicsit mást jelentett, mint gondolnánk - de most nem lehetett halogatni, most behívták, és ő meg is érkezett, hogy tisztázza a helyzetet, mindenféle túlórákra hivatkozzon, meg arra, hogy hát itt azért bőven vannak hülyébb nevek, például a vele összefüggésbe hozott Scaremoor, aki nyilván végigcsuklotta az összes tanórát, ahol átkokat alkottak, mert pont úgy lehetett csak gondolni rá, mint azokra. Belép, meghajol - tiszteletének jeléül, mert abból több nem is lesz a hátralévő időkre - és aztán még mindig zsebre vágott kézzel megindul Paddington asztala felé.
- Jó estét, uram, a nevem Merton Graves, amneziátor vagyok, amatőr pitesütő, és nem mellesleg, nem elhanyagolható mértékben elméletileg az állományának fényes tagja, pedig hülye vagyok, mint egy nyeletlen balta, legalábbis ha elkövetni kell az aurori bűnöket, nem feltakarítani. Igazából nem kellene itt lennem, küldhettem volna formanyomtatványt is, de egyrészt az emeletükön mindig olyan jó illat van, meg cukorka kitéve, másrészt meg tájékoztatni akartam, hogy nem kell most magamat amneziálnom, mivel legutóbb kaptam egy határoztat, amiben hozzáféréshez jutottam az ügyeik jó részéhez, mert mint mondottam volt, én vagyok a kukásautó, bíb-bíb, uram, gondoltam, jó, ha személyesen is találkozunk.