- Nem, szeretnék dugni is a gyerekkori szobámban. - állapítom meg olyan hangsúllyal, amiből Remusnak tudnia kell, hogy Remusnak ezt tudnia kellett volna: nem mintha nyilvánossá tettem volna hablelkem irodalommá nemesült kivonatát előtte, köznyelviesen szólva bölcsen nem hagytam elöl anno a naplónak csúfolható, tisztességesnek véletlenül sem tisztességes formájú jegyzetfüzetemet, amelyben szent esküvel fogadtam, hogy ha úgy alakul, bizony ki kell próbálnom, milyen ezt éppen ott, a hatalmas oroszlános zászló alatt megejteni. A szentéletűség nem volt ugyan jellemző fiatalabb éveinkre - ahogy most nem jellemző, hogy rám jönnének az akkori ruháim, és ezen Remus jelenléte nem sokat segít, mert ügybuzgóságomban, amellyel felhízlalni akartam, magamat sikerült szinten tartanom - de haza azért nem igen vittem senkit más céllal, minthogy reprezentáljak. Mindig valamit, most aktuálisan csak azt, hogy ugyan tisztában vagyok anyám szándékával, hogy kiházasít, de szembenézni vele gyengének bizonyulok.
- Talán valami apróságot nem említettem meg.. időben. - mormolom a kezével a kezemben, és elhajtok kényszeresen egy amúgy nem is rossz szögben álló tincset, nem kevés bűntudattal a cipőm fényes orrát bámulva. Mennyivel könnyebb volna itthon maradni, élni a muglik ételrendelésének csodájával - ajtót persze alsógatyában nyitni a futárnak, hogy szegény élettársam, aki se a szót, se ezt a szokást nem kultiválja, ismét felháborodjon - de anyámékhoz beépülni szent kötelesség, és ha már nekem a farkammal kell ezt a frontot megnyerni, legalább annak minden örömével együtt tegyem. De eltértem a tárgytól. Nem véletlenül. Nyilván. - Minden bizonnyal ignorálni fogják a tényt, hogy együtt vagyunk, én minden bizonnyal ignorálni fogom az ő ignorálásukat, ezért kérlek, te ignoráld azt, hogy valami olyan szándékuk is lehet, hogy kiházasítanak. Ez a csodálatos ignorancia-lánc tartja egyben a családot, mint a jó keresztesek, akikről meséltél, és akik valamiért nem örültek, hogy megkérdeztem, van-e a templomban mellékhelyiség. Tehát, mielőtt belépünk a poklok kapuján, szeretném azt is, ha tudnád, hogy ez ugyan veszélyes közelségbe került, de meg nem fog történni, arra maga a Szürke Gandalf - látod, erre bezzeg emlékszem mugliismeretből - sem vehet rá, ha holnap ezért Tudodki leégeti az ország összes nyúlneveldéjét. Veled, csak veled, oké?

- Mi az a fox terrier? - kapom el a lényeget, és jobb híján csak szorítom tovább Remus kezét, mintha az segítene, mintha egyébként valóban nem lennék kifejezetten bűnös, de hát francos francok mindenbe, ha valaki, hát ő biztosan tudja, mit akarok, és az nem kifejezetten egy feleség, legyen az bármilyen is, ha már az ő jogi státusza - miért nem tapsol soha senki, hogy ilyen kifejezésekkel élek? - ezt nem kifejezetten teszi lehetővé. Nem kifejezetten, bár az érthető, hogy ő egyből erre következtet, Blackéktől bármi kitelik, még biztos olyan rókaszerű akármi is, amit emlegetett, mi több, lehet, hogy rég azok vagyunk mind, készséggel elismerem fox terrierségem, ha ez segít az ügyön. Dumbledore kiválasztotta az egyetlen közkatonáját, aki nyíltan együtt él egy férfival, aztán mint meleg falovat, bezavarta a susnyásba horgászni. Milyen kár, hogy az ilyen retorikai képességeim hatástalanok a férfi előtt, akit most be kell vonszolnom oda.
- Nem-nem, ezt csak tippelem. Mármint ez egy teljesen mezei összejövetel, csak kihúzzuk a késeket egymás hátából, megtisztogatjuk vitriolban, és újra hátba döfjük egymást, szóval egy egyszerű formális kis parti, nem leánykérés, kizárólag családtagok részére. Jó, tudom, mit gondolsz, ha a szüleim elválnának, attól még testvérek maradnának-e, de úgy értettem, hogy ez LEHETSÉGES LESZ, de még nem biztos most. - nem megyek be oda nélküle, és utóbb igen csúfos lesz megmagyarázni, hogy a világmegmentés előbb házastársi viták miatt bukott el, bocs, gyerekek, semmi személyes. Persze anyám ettől még kitalálhatta volna éppen ezt előre is, de nem hiszem, hogy megkockáztatná, hogy épp a legjobb porcelánját tegyük tönkre - közös megfeszített erővel, mert ha én elégedetlenségemnek esetleg ilyen módon adnék hangot, ő biztos nem maradna le benne - és egyébként is el van foglalva Regulus kelengyéjével, mert nem kétlem, náluk bizony nem az húzza fel a nadrágot reggelente, aki eddig sem viselte azt. - Tehát bemegyünk oda, önmagunkat adjuk, ezzel megágyazunk anyám elégedetlenkedésének, és mivel az olyan, mint egy forgószél, előbb még lesz balsejtelem - jaj kisfiam, ugye nem.. ugye nem? - aztán lesznek pompás szirénák - de fiam, nem, ugye, nem! - és utóbb akarja majd vinni a házunkat, de addigra mi már bizony túléltük ezt a háborút, vagy nem tudom, az öcsém megszüli az örökösöket, tehát a végeredmény semmiképp nem az, hogy megházasodom, ha mégis, azért történhet, mert legalizálják a miénket. Hangsúlyozom továbbá, hogy Sirius Orion Black eddig még nem veszített csatát, el is kellene neveznem a farkam emiatt Sztálinnak, de ez nem volt egy szerencsés hasonlat amiatt, amit mondani fogok: anyámra csak a háború miatt van szükségünk, tovább biztosan nem, és nélküled nem tudom végigcsinálni. Rendben, végül mégsem elhibázott a farkam emlegetése, de kérlek, kérlek, nagyon kérlek, ne hagyj itt, mert kiderül, hogy mennyire szar alak vagyok nélküled.

Majdnem belemegyek a vita kedvéért, hogy hát akkor tényleg olyan, mint én, csak egyetlen közös tulajdonságunk, hogy mindketten létezünk, talán még épp úgy kínosan éreznénk magunkat jelen helyzetben, de bölcsen hallgatok, ez nem igazán szolgálná az érdekeimet. Megpróbálom az általam vélt fox terrier arckifejezését magamra ölteni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
- Ugyan, tudod, hogy nincs nálam helyesebb. - és igyekszem elkapni a derekát, valami kellemes szögben felhelyezni a legközelebbi fa törzsére, bizonyítandó, hogy ezt a jövőben is csak vele szeretném kivitelezni, de túl sokszor jöttem már rá, hogy a csáberőm tökéletesen hatástalan vele kapcsolatban - most következne az a rész, hogy azt mondom, hogy ezért felhagytam vele, de uraim, uraim, mivé lennék enélkül, ha meg sem próbálom? - Nem, te vagy a meglepetésvendég. Mindenki szereti a meglepetésvendégeket, hát nem?
Az olyanokat igen, mint Remus, az olyanokat, mint Ágas, Féregfark és én, valamiért nem - pedig fiatalabb korunkban nagyon jól tudtunk viselkedni az asztalnál, persze össze sem hasonlítható az egykori prefektus érdemeivel, de azért tegyük hozzá, ő épp úgy bűnrészese volt azoknak az időknek, ha nem is ő volt szülőatyja a zseniális kísérletnek, amiben kipróbáltunk, hány gumimaci fér a számba. A válasz meglepő lehet, bár sosem annyira, mint Peter űrmértékei, de vissza a jelenhez.
- Drágám, jól értem, tényleg faszméregetünk most, hogy a háború sorsa forog kockán? Később szeretnék egy privát megbeszélést Hruscsovval, de most akármelyik részünkkel is, de kémkedni megyünk. - vajon tárgyiasítás eközben azon gondolkozni, mit csinálnék ehelyett épp itt, őseim szentélyének bejáratában? Szexistának biztosan szexista, illetlen és botrányos, de ezek afféle kellékei közös életünknek, az én javamra - ami nem egy túl szép dolog, meg sem közelíti Remus tekintetét ilyen közelről.
- Dumbledore a mi faszunkkal veri a csalánt, bármelyik orosz is - és a többiekével is. Gondolj bele a terveibe, az összesbe, valahogy mindegyik úgy alakul, hogy a hűséges rendtagok mennek, és elintézik, ő pedig megjutalmaz bennünket az új talárjának suhogó láthatásával. A családom elég közel áll.. Tudjukkihez, az elveik alapján, és így lehetőségem van becukiskodni magam közéjük, mert anyám, mint sok más anya, nem tud igazán haragudni a méhének gyümölcsére. És de, szar alak vagyok, mert nem akarok gondolkozni az egészen, csak azt akarom, hogy béke legyen, és ha Dumbledore azt kéri, hogy legközelebb transzvesztita bárénekes legyek, akkor az leszek. De ígérem.. hogy előre szólok. Szükségem van rád, mert nem tudom végigcsinálni, ha... nincs miért. Szar alak vagyok, mert nem csináltam lófaszt sem, amíg nem voltál itt, és most egy bűntudatos szar alak vagyok, ha nem teszek meg mindent, amit a nálam okosabb és hosszabb szakállú emberek mondanak.

Szeretném megnyugtatni Remust olyan szólamokkal, hogy ne aggódjon, anyám még pozitív példaként is körbehordozza majd, és közben olyanokat mond rám, amelyektől jobb érzésű tinédzserek azonnal anorexiát növesztenek és mélységesen szégyellik a túlsúlyukat - de már eltapsoltam a legbájosabb tekintetem is, lassan az olyan dolgokat kezdem kockáztatni, amelyeket véletlenül sem akarok, mert a kanapé kényelmetlen, és tele van rettegéssel. Bármilyen szarul is mentegetőzöm - öregszem, na - ez Remus előtt amúgy sem működik, és jó is, ne is működjön, lássa csak, mennyire meg vagyok ijedve, és mennyire nem vagyok itt ura semmiféle helyzeteknek.
- Hát akkor megmondom nekik, hogy érted nagyon is megéri figyelni. - még csak hazudni sem kéne, rá tényleg érdemes, meg egyébként is vallom - főleg néhány alkoholos sör után, Isten áldja a muglikat érte - hogy a homofóbia olyasmi, mint fekete cipőhöz fehér zoknit viselni, igazán csak azok engedhetik meg maguknak, akik bevállalják nyíltan a kispolgáriasságot is. Ettől függetlenül persze igazán lehámozhatnám magam szegény Remusról, meg a nyakáról a már nem csak tekintetem, de számat is, biztos nem úgy akar találkozni anyámmal a tirádák után, hogy fel is izgattam - Kitehetnénk a világ legjobb segge bögrédet a helyére, mit szólsz? Arra, és csak arra hajlandó vagyok lecserélni a nagyszerűségem örökzöld bizonyítékát..
Kicsit kevésbé érzem magam nyomorultnak pusztán attól, hogy itt van, nem hagyott még hátra egyébként jogos üvöltözések és vádak közepette, mert akkor is ostoba kötelességből be kellene mennem abba a házba, megfigyelni a rokonságot, és kínomban végül még két kilót hízni az aprósüteménytől. Igazán irónikus, hogy közben csak arra tudok gondolni, hogy ha nem kurvulok - pardon, teljesítem liberális kötelességem, mint honpolgár - akkor Remusnak kell megint olyan akciókra ragadtatnia magát, mint a vérfarkasok közötti üdülés, és milliószor inkább nekem legyen szar, mint neki. Ezt persze elképzelhető, hogy ebben a formában még nem osztottam meg vele, többek között amiatt sem, mert mikor legutóbb megemlítettem, előtte lekaptam az ajtaját a helyéről, és jöttek a rendőrzők... Kémkedés után további bűneimet is lerovom.

- A bűntudatommal van.. De amíg kerestelek, elég szar dolgokat láttam. Segítettek, és.. hát, érted, egy részük már halott. Nem.. nem csinálhatom, hogy mikor nekem már jó, hátrahagyok mindent, amit együtt kezdtünk el. És titkon azért remélem, még egyszer fellógathatom Pipogyit.. de ezt nem mondtam el a Bölcsek Bölcsének, pedig biztos nem lepődne meg. - Remusnak sem kellene, valószínűleg nincs ember, aki azt a remek műsort látva nem gondolna erre, csak ugye nem illik, mert háború van, és mindenki vátesz - ha ez az a szó, amire gondolok egyáltalán - és kenetteljes. A mai napig fogalmam sincs, hol lehet Evans, ezért ezúttal még kevésbé fognám vissza magam.. de végül elengedem Remust, hogy kicsit lecsillapodhassunk mindketten, főleg én.
- Dehogynem, utána egy sokkal kellemesebb helyre viszlek! Mielőtt megkérdeznéd, nem, nem a szobámra gondolok, tudok nagyon romantikus és vezeklő lenni egyszerre. A hangulat kedvéért semmi fokozó jelzőt nem is teszek hozzá, mert az összes, ami eszembe jut, kevésbé kellemes, és egyébként is szeretném megnézni, mit gondolsz a kiscsúszdán lefolytatott nyilvános szexről, de most megemberelem magam, látod, és menjünk be.