Regulus & Evan

Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is.

 A minisztérium ragályos betegség, odabent megint elkapott a bóbis, de tökélyre fejlesztettem a nyitott szemmel való alvást, ígyhát minden rendben van, most sem fogok megbukni.
Az életem persze katasztrófa, mert ha a Nagyúr nem ad melót, a szüleim teamaratont tartanak, Druella más kuncsaftokkal lóg és senki nem ér rá, élve fal fel a rohadék semmittevés. Mert nekem menni kell, enni kell, élni kell és kínomban már Regulust bombázom szerelmeslevéllel
Kezdjünk már valamit a k*ott életünkkel! Lógj le Roxmortsba, mi a francot dekkolsz folyton a suliban? Végezzél már ember, halálra unom magam nélküled!
Az az átok bátyja is kitalálta, hogy véráruló lesz és így anyámék hiába mennek át, ha ő meg Roxfortozik a lúzerekkel. Tökegyedül vagyok, csak a manóik szórakoztatnak, de anyám megtiltotta, hogy az övéket csonkítsam, így semmi poén nincs benne.
Nagyon remélem, hogy levelem megtette hatását és letolja a képét Regulus öcsém, mert ha már nekem nincs sajátom hívom már mindenhogy, mondjuk így.
Itt várok rá szeszélyből megint másféle fejjel és most a hosszú, világos hajhoz volt kedvem, mert pont jó irányból fúj a szél. Éppen kevés okvetetlenkedő lődörög a környéken és pont nem látja senki, de pont leszarom különben, hagyom, hogy az időjárás tépázza és jó nézni a tejfehér fürtöket, amíg nem szemtelenkednek a számba elvagyok a gondolattal, hogy megint festői a külsőm. Addig meg jön Regulus és színt visz végre szürke hétköznapjaimba, vagy hajlandó lesz többször hazajárni, hogy támogassa épelméjűségem. Aztán a végén elbízza magát, hogy begolyózom nélküle, vagy állítani fogja, sosem voltam normális és ki vagyok én, hogy cáfolja a tényeket?

note music words

✖ K.P ✖

Ihletet keresve lézengtem a Roxfortban, már napok óta gyötrődtem, mert unatkoztam és nem volt kedvem semmihez. Cvetát sem láttam már egy ideje, biztos vagyok benne, hogy bújkál előlem és látni sem akar. Hiába, ilyen ez a kényszer dolog, és gondolom, látjuk még úgyis eleget egymást majd akkor, ha összekültözünk.
Evan levele a megváltás volt számomra. Szerintem még ennyire sosem örültem a hülye fejének, nem is értem, miért nem egy évben születtünk, mindig mondtam, mekkora buli lenne már. Együtt mindig megváltjuk a világot - vagy azt képzeljük, hogy meg fogjuk váltani -, és általában olyan dolgok sülnek ki ebből, ami vagy nagyon jó lesz később, vagy nagyon rossz. Mindkettőben volt már részünk, úgy emlékszem. Annyira beleéltem magam ebbe az egészbe, hogy még válaszolni is elfelejtettem, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy ettől függetlenül eljön. Már késő volt amikor a Roxmorts felé vezető úton sétálgattam és az élet nagy dolgain gondolkodtam.
A célt elérve, egyből kiszúrtam a fiút. A vigyor olyan kifejező lett az arcomon, szerintem Evan ezt már jól ismerheti.
- Nem b*zis ez egy kicsit? - Nevetek, miközben megfogom a loboncot és kicsit meghúzom, majd kezemet nyújtom a fiú felé üdvözlésképp. - Bocs, hogy nem válaszoltam a levélre, de túlságosan örültem. Agyon unom magam, minek kellett neked elmenni innen? - Persze, Cveta mindig feldobja a napokat, vagy így - vagy úgy, de ez nem az igazi, kezdem úgy érezni, hogy elpunnyadok. Nem akarok papucs lenni. Kell egy kis felrázás.

Regulus & Evan

Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is.

Nagy ácsorgásomban különben megfordul szép kis szőke fejemben, hogy ez a marha írhatott volna legalább egy „ok, csá-t” vagy „Eljövök, te barom” esetleg „Hozd a sármod, bemutatlak az egyik helyi csirkének” Orráncolgatás, ácsorgás közben még az is megfordul a fejemben, átejtett. Hanem akkor olyan rivallót kap a pofájába, hónapokra pletykatémát csinálok belőle. Ja, itt van, ez esetben minden rendben, még hellosziaszevasz vigyor is jár neki, ha már az ő képén is felfedezek egyet. Ez addig tart, amíg meg nem húzza a hajam. Oké, beszól, mint én is mindig mindenkinek, de ez komoly öt perces koncentrálásomba került!
- Bazdmeg Regi, legalább ne túrt össze! Nem, tökéletes. Akkor lenne buzis, ha mindkét oldalon lógna, de nem, ezt úgy hívják stílus
Fordulok meg, hogy lássa a másik oldalon rövidre van metamorfizálva.
- Legalább egy oké-t odabaszhattál volna, de tudod mit? Rá se ránts, itt vagy.  Dettó! Tudod a Roxfort a legnagyobb buli hely a Minisztériumhoz képest. Figyelj már valamit ki kell találnunk, mert jön az unalom és seggbe harap minket. De beszéljük ezt meg valamelyik kocsmában, még alkoholos italt is kapsz, ha jó leszel.
Hetedéves már, sima ügy, különben se annak a szabálymanusznak ismerem, hacsak nem puhult el a sínylődés évei alatt. De elindulok, ha úgy van, már ha jönni akar ő is.

✖ K.P ✖

A mosoly nem tűnik el arcomról miközben Evan tekintetét figyelem. Látom rajta, hogy nem igazán örül annak, amit tettem a csodálatos hajával - nem is tudom, mindig ilyen volt? - de végül is mindezt csak lerendezem egy egyszerű vállrándítás kíséretében.
- Á, értem. Bocs. Erről az oldalról buzis. - Kuncogom el a mondandóm végét, szerintem ő is tudja, hogy nem komolyan beszélek, csak ugratom és engem ugyan nem érdekel az ő feje, az a legkisebb gondunk most talán. Persze elég jól ismerem már őt ahhoz, hogy ne kételkedjek benne és egyértelmű volt számomra, hogy megjelenik itt még akkor is ha nem írok neki megerősítést, de őszintén, az utóbbi időben kapok a lehetőségeken, mert nem szeretnék elpapucsosodni, túlzottan kihatottak rám az érzelmek. Régen azt sem tudtam, mi ennek a szónak a jelentése, mára meg már... áh.
- Eljöttél, és én is eljöttem, szóval, már mindegy. - Nyilván akkor lett volna gázosabb az ügy ha valamelyikünk nem jelenik meg. - Szar a Minisztériumban? Mesélj, mit csinálsz! - Érdekel, hiszen még mindig nem döntöttem el, hogy merre tovább. Valószínűleg én is oda fogok kerülni, de valami mélyebbre szeretnék, valami különlegesebbre. Persze ehhez tanulnom is kell még többet az utolsó félévben, mert utána már mindegy lesz. Elindulok utána, egyetértek a kocsmával, jól esne már lazulni és kicsit inni, vele meg pláne.
- Határozottan egyetértek. Nekem lenne is egy ötletem, mondjuk, lehet, hogy túl nagyravágyó, de kikérném róla a véleményed. - Zsebbe dugom kezeimet, majd felvont szemöldökkel tekintek rá.
- Figyelj, máskor is megoldottam nélküled, de ha annyira akarod, kikérheted majd te nekem. Amúgy meg mindig jó vagyok, tudhatnád! - A pimasz vigyor elkerülhetetlen. Jó érzés újra találkozni vele, ilyenkor a régi emlékek is feltörnek. Hogy mi mennyi hülyeséget megcsináltunk együtt, ameddig a Roxfortban volt! El sem hiszem.

Regulus & Evan

Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is.

Buzi, pillangó, milyen rózsaszín minden jelző irányomba, a végén még elpirulok, vagy bemutatok egy piruettet Regi feje búbján.
Meglegyintem hajam egy kifejezetten homi mozdulattal és úgy, hogy nem túl fájón, de azért arcon csapjam. A következőkben egy mosoly dukál az ugratásához.
- Túl van tárgyalva
Fűzöm hozzá és ehhez a találkozáshoz, az én egyik gyerekkori legemmel kellett a stílus. Érezze magát megtisztelve, arcát súrolták tincseim, már nem hal meg hiába. A minisztérium témán aztán szem fenn akadós, forgatós, rohamszerű, túlzó grimaszt produkálok. A titkárságon vagyok, tudja jól és még semmi érdemi ügy nem került a kezeim alá.
- Alszom. Egy harc az egész, hogy nyitva tudjam tartani a szemem és annyira leszarom. Rohadtul várom már, hogy a Nagyúr átvegye az irányítást a Minisztérium felett és feldobja a dolgokat.
Már most álmosodom, pedig épphogycsak rágondoltam. Szerencsére éppen mozgunk, kevés esélye van, hogy bealszom a témától. Ugorjunk is, én állandóan ugrálok, hol az egyik témán kattog az agyam, hol a másikon. Megyünk, miközben jóleső barátiasság önti el lelkemet, én kellek a hülye ötleteihez! Átkarolom, mint férfi a férfit, máris villantom nagystílű, ezervattos gyémántvigyorom.
- Minél nagyravágyóbb, annál jobb! Nem ezt tanítottam? Arról van szó mit tanulj majd a Roxfort után? Te akarsz lenni a következő Miniszter? Támogatom!
Vágom rá habozás nélkül, így leszek ezzel, bármi is mondjon. Ha vezetve lenne a Nagyravágyás krónikája, biztosan az alapító tagok között szerepelne az Evan Rosier név. A kicsi Regi elszántan csipogja milyen nagy fiú, így volt ez mindig, szívattam is érte, amikor még kölykebb volt.
- Persze és micsoda megtiszteltetés
Gúnyolódom csupa jó szándékkal, nincs még 17, bár elhiszem, ha mondja, megoldaná. A jó fiú mosolyt hamiskásan viszonzom, miközben benyomakodunk a kocsmába.
- Nyűgözz le miket műveltél szörnyű távollétem alatt. Remélem vannak elsős rabszolgáid és rendszeresen lejársz a Tiltott Rengetegbe
Csak a legalapabbakat sorolom, miközben elterpeszkedem egy szabad asztalnál, majd csettintek az arra járó Boszorkánynak
- Lángnyelv whisky, a barátomnak pedig?
Szemöldököm emelem mit talált ki.

✖ K.P ✖

Csak vigyorgok, miközben már nem érzem úgy, hogy bármit is hozzá kellene fűznöm ehhez az egészhez egy pimasz- gúnyos vigyoron kívül. Az a baj, hogy ezek a mozdulatok után simán kinézném belőle, hogy meleg lett, de csak ha nem ismerném. A gondolatra még nagyobbra húzódik a szám.
Kérdésemre igen érdekes arckifejezéssel válaszol. Tudom, hogy ez már nem jelent semmi jót, vagy legalábbis ígéretes mondandó nem fog kiesni a száján és hát épp valami ehhez hasonló is történik. Végig figyelem.
- Szar ügy. Azt hittem valami érdemlegeset is fel tudsz már mutatni. De amúgy igazad van, akkor biztosan fel fognak majd pörögni a dolgok. - Mindketten hiszünk a Nagyúr elméletében, akármi is legyen az: ki tudja valójában mit gondolhat, aztán csak megvonom a vállamat, gondolataimat nem hagyom túlzottan elkóborolni. Viszonozom az átkarolást, majd felnevetek. Komolyan hiányzott ez a stílus, ez az önfeledt vidámkodás és bolondság. Már érzem, hogy befásultam.
- Miniszter? Nem, nem hinném... bááár... - Eljátszom a gondolattal, de aztán legyintéssel és püffögéssel tovább is lépek, esélytelennek látom. - Én inkább a Rejtélyügyön gondolkodtam. Mit tudsz róla? - Nem véletlenül ez a neve, nem véletlenül olyan nehéz oda bekerülni. Már ha éppen vesznek fel embereket. Tekintetem kicsit megváltozik, megrázom a fejem.
- Amúgy nem a továbbtanulásról van szó. - Belépünk a kocsmába, majd helyet is foglalunk. Kényelembe helyezem magam és az asztalra könyökölök. Körülnézek. Nem látok bent egy ismerőst sem, aminek feletébb örülök. Még mielőtt belekezdenék a mondókámba, én is egy whiskyt kérek magamnak, ha pedig a kiszolgáló csaj lelépett, kicsit közelebb húzom magam az asztalhoz, hogy ne kelljen kiabálnom Evannek.
- Van minden, amit csak akarsz, de most egy olyan ötletem támadt, ami talán egy kissé... nagyon felbolygatná a kedélyeket. - Megvárom még a nő kiszolgál minket, és a poharamra tekintek. - A Roxfortban túl nagy a csend mostanság, a tavalyelőtti támadás óta semmi sem történt... kellene, és szerintem a Nagyúr sem bánná...- Egyelőre csak rúnákban beszélek, ebből még nem lehet kivenni teljesen mit akarok, bár Evanből kinézem, hogy kezd megvilágosodni, mert ismer már elég jól, és tudja, nem tántorodom el semmitől azért, hogy bizonyítsak.

Regulus & Evan

Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is.

Mindig pimaszak voltak a Blackek. Vajon el tudna viselni a hiúságom egy ilyen öcsikét?
Szúrós szemem ráng, ahogy kedélyesen oltogat és ha nem lenne semmi valóságalapja hidegen hagynám. Hangyák csipkednek folyton, kellemetlen viszketés, ébren lennék, de kómába taszít a semmittevés. Vigyorom vicsor lesz, fogam kelletlen csattogtatom
- Én mindig érdemlegeset csinálok. Vagy azt hiszed sosem bíz meg külön a Nagyúr?
Nem eléggé és sűrűn, válaszolom meg magamnak gondolatban és veregetem a vállam, igazán nem tehetek róla. Mit tud egy ilyen kis taknyos, aki még iskolapadban csücsül? Én már eggyel feljebb trónolok, valamilyen szinten kémkedve, másrészt diákként nem jutok eléggé tűzközelbe és mint jó vezető ismeri a képességeim, nem a koncentrálás atyja lennék.
Igazán lehetne ambíciózus, megvan a háttere hozzá, de rejtélyeskedne, meglep vele, szemeim kissé kiguvadnak.
- Nagyon rejtélyes.
Fűzöm hozzá okosan.
- Elég zártan kezelik, próféciákat őriznek, azt mondják halhatatlanok munkálkodnak halhatatlan ügyeken. Elvont lennél?
Csücsörítek, hiába, rám jobban hajaz, mint Siriusra, már akkor tudtam, amikor kettejük közül csak ő élvezte a rögtönzött boncolást a homokozóban. Anyámék lelkére beszéltem, legalább Rejtély legyen, mégis más ember kellett, titkár, ambíciók és ők azt mondják nincs jövő a misztikumokban. Hacsak nem vesszük szó szerint a dolgokat.
Regi rejtélyeskedik, ott a kocsmaasztalnál már igazán kíváncsi vagyok és kivételesen nem bánom, hogy a pincérlány hamar tovább illeg. Tűkön ülök, zsizsegek mondja már, sötét terv bűzét érzem a levegőben. Helyes kis gondolatmenet, pang az iskola a támadás óta és én szerencsés még az első sorból, Roxfortos diákként nézhettem hogy hullik a férgese.
- Vannak készülőben bizonyos tervek, de sajnos nem a Roxfortot érintik közvetlen. Jól láttad Regulus, fel kell dobni a jelentéktelen szarcsimbókok unalmas iskolai napjait. Mire gondoltál?
Vadul kattog az agyam, hiába kérdem látszólag nyugodtan. Bombát robbantani, Dementorhadsereg támadást, átkozott tárgyakat csempészni be, szólni a Nagyúrnak nyissa ki megint a Titkok kamráját, sikítószellemeket ereszteni rájuk, lopni harmadévtől felfelé, de csak a lányokat egy kis csiklandozásra.

✖ K.P ✖

Apró, de pimasz mosoly ül ki az arcomra, miközben kérdést tesz fel az érdemlegességről. Remélem jól tudja, hogy csak kóstolgatom és nem bántanám, úgy igazán soha, hiszen rá mindig számíthattam az iskolai éveink alatt, és ezt másként nem is tudom meghálálni. Ha ő nem lett volna ott, biztosan unalmas személyiség lennék.
- Nem hiszek ilyesmit, csak úgy kóstolgatlak. - Kacsintással nyugtázom a dolgokat. Nem kell túl sok, hogy témát is kerüljünk és a Minisztériumi dolgokra terelődjön a téma. Mikor azt mondja, lehetnék miniszter, tanulhatnék ott, komolyan átfut az agyamon ennek a gondolata. A sötét dísztalár, a csicsás iroda, mindenki csak az én lépéseimet figyeli... túl sok időt kellene ahhoz egy zárt térben eltöltenem, és nem hiszem, hogy ezt kibírnám. Felhorkantok, amikor azt válaszolja nekem, hogy nagyon rejtélyes. Húha...
- Azta, nem mondod?! - Forgatom meg szemeimet egy pillanat erejéig. - Nem tudom, lehet, hogy igazad van. Szerintem halálra unnám magam azon az osztályon. - Fintorodom el így már amikor valami rálátásom is van erre a dologra. Egyébként most látszik igazán, hogy mennyire nem tudom, mi is legyen velem a vizsgák után. Pedig lassan el kellene döntenem.
Ahogy végre a lényegre térünk, izgatott leszek. Az ötlet, amit kigondoltam, lehet, hogy nem fog rögtön megvalósulni és kicsit aggódom, hogy majd kicsúszunk az időből, de meg kell próbálnom, és hagynom kell itt valami nyomot, valami elképzelést, nem léphetek csak úgy le. Tekintetem komoly, Evant szemlélgetem, miközben válaszol a kijelentéseimre.
- Kínzásra, támadásokra, névtelen fenyegetésekre, eltűnésekre. Valami erőset kellene, ami nyomot hagy és amitől tényleg beijednek. Gondoltam összeállítok egy csapatot, megbízható emberekből akikkel ezt véghez tudjuk vinni, nyomtalanul és persze megfelelő óvatossággal, hogy ne kapjanak el minket. Mit gondolsz?

Regulus & Evan

Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is.

Egyik szemöldököm felvonom, a másik úgy marad, mintha fél szemem mindig rajta tartanám.
Megszállott mosollyal válaszolok, kicsit őrült és sokkoló, de többen arról karattyoltam, még az ilyen iskolás bébik is annó, brutálhatásos, így egészen borzongató színezetet ölt.
- Pedig tudhatnád mennyire mérgező vagyok
Harapok felé játékosan, csak hogy meghökkentse egy pillanatra a hirtelen gesztus és aztán visszaváltsak álmatag fejre, mintha az előbbi agylövést csak képzelte volna.
De essünk már túl a hajamon.
Rejtélyesnek nevezem amiről egyébiránt halovány fingom sincs, de ő leírja unalmasnak.
- Azt nem mondtam öcsi, elég menő arcok fordulnak meg arra, az ABC különös betűin szólítják egymást, egyesek a halált, mások az időt kutatják, de engem nem avatnak be
Néha az a borzongató érzésem támad, talárom alá látnak s ott bizony árulkodó kígyó tekereg, nyilván nem fognak fejbe baszni egy időnyerővel, nesze random hapsi, megnyerő a mosolyod, vigyed.
- A saját ügyosztályom unalmas, oda ne gyere
Életben akar maradni? Helyes, kerülje el. Nekem is csak kifogásnak kell.
- Ez mind nagyszerű, például elrabolsz egy sárvérűt, bezárjuk, megalázzuk, kitöröljük az emlékeit, ez fontos, tudnod kell, ha bevállalod Dumbledore-val packázunk. Remélem csak Mardekárosokra gondolsz Regulus, Hugrabugosakkal például nem röhögtetjük ki magunkat, a Griffendélesek nevetségesen lojálisak és láttál te már épeszű Hollóhátast? Természetesen én is segítek. Kezdetben dekoráld ki a falat vérrel, mondjuk halál minden sárvérűre...
Elgondolkodva mustrálom, tetszik a polgárpukkasztás, de őszintén, féltem egy kicsit.
- Kéne neked egy láthatatlanná tévő köpeny
Kérdés már csak, honnan lopjunk?

✖ K.P ✖

Kissé felnevetek a megnyilvánulásán. El is felejtettem már mennyire hülye és mennyire jókat szórakoztunk anno a Roxfortban. Hiányzik, őszintén látom már, amióta Rosier, Dolohov és a többi félkegyelmű lelépett az iskolából, minden dög unalmas lett körülöttünk. Barty még az egyetlen, akiben igazán megbízom, de már a fene se tudja, vele is mi van, keveset láttam az utóbbi időben. Talán beavatom őt is a tervembe, talán...
- Értem én, de akkor sem az én világom. Nem is tudom, mi lenne az én világom, komolyan... - Fintorogva fordítom el a fejem. Biztosan izgalmas lehet egy időnyerővel próbálkozni és visszalépni az időben, és ilyenkor elgondolkodom azon, hogy mi van, ha véletlenül valami balul sül el, és ha ezt mi nem is érzékeljük, ha egyszer csak szar lesz a jóból vagy fordítva? Megrázom a fejem észrevételnül, nem tudom ezt felfogni eléggé, nem kell nekem odamennem. - Majd még átgondolom, meglátjuk hová visz a sors. - Ismét felé fordulok, tekintetemben pedig továbbra is kételkedés tűnik fel, de a terveim ismertetésével biztos vagyok benne, hogy mindez eltűnik és a helyét átveszi a pimasz, és kissé sötét mosolyom.
- Tudom mit vállalnék. - Röviden és tömören. Bólogatni kezdek kicsit gúnyosan a más házak felsorolásaira, nem vagyok hülye még mindig, ezt pedig remélem a nézésem is elárulja neki. - Ha sikerülne rettegésben tartanom a Roxfortot, talán Voldemort is meghálálná és tudom jól, hogy nem tud Dumbledore közelébe férkőzni, ezzel meggyengíteném a rendszert... - Nem biztos, hogy 100%-ban tiszta minden ezzel kapcsolatban, sőt, az sem tuti, hogy nem lennének bakik és hibák, de semmit sem úgy indítottak el, hogy tökéletes lett volna. - A vérrel írás jó... hallottál már a Titkok kamrájáról? Azt mondják, csak egy rém mese, de én megpróbálnám azt is kinyitni... - Ha hallott róla, biztosan tudja, hogy a történetben miféle szörnyeteg van odalenn. Lehet, az már kicsit durva húzás lenne, de megérné...
- Abból csak egy van, és a fene se tudja, hogy a világon hol. Nem hiszem, hogy megszerezhetnénk... Már ha egyáltalán létezik, mert senki sem tudja biztosan. - Tekintetem ugyan felcsillan egy pillanatra, de óriási kutatás kellene hozzá és arra nem lesz már időnk.

Regulus & Evan

Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is.

Szemtelen mosollyal konstatálom, még mindig megnevettetem, mint kiskorában, ha Sirius elvette a szörnyes csörgőjét és én voltam olyan aranyos rémmesékkel szórakoztatni. Regulus mindig értékelte a változatos arckifejezéseim, mint vizihulla, akasztott ember lógó nyelvvel, etcetera.
- Az igazi világod a Nagy úr mellett már megtaláltad, a többi majd körvonalazódik. Nem pocsékolom érted való aggódásra a drága szabadidőm
Emelem meg kezem, mintha unottan a körömágyam tanulmányoznám, de beszédes, kaján vigyort küldök felé, éreztetve, mennyire veheti komolyan.
Vigyáztam a névvel, mint ahogy mindig óva intett bennünket, egyfajta istenlátomást hozva sötét korunkra.
- Voldemort nevét hiába ne vedd. Persze, átírtam az egész mugli baromságot.
Csak játékos figyelmeztetés, jó tanács, nem árt tudni, nem szereti. Különben neki előadom magam, megköszörülöm torkom és várom az éljenzést. Szeretem, ha Regulus csodál, Siriust csak azért kedvelem kevésbé, mert képtelen tisztességesen éljenezni.
1. Nagyuradat imádd és csak neki szolgálj!
2. Voldemort nevét hiába ne vedd!
3. Az apokalipszis napján dugj mindenkivel!
4. A tisztavérűséget tisztelt, szent huszonnyolcak!
5. Ölj!
6. Paráználkodj!
7. Lopj!
8. Hazudj, tegyél kárt más becsületében!
9. Felebarátod házastársát juttasd gyönyörökhöz!
10. Tulajdonítsd el mások tulajdonát!
- Ehhez tartsd magad Regi baby és igazad van, meg kell gyengíteni Dumbledoret, ott támadni, ahol a legjobban fáj neki, kicsinálni a kölkeit
Kacsintok rá, izgatott leszek, legszívesebben máris elrabolnék egy tucat gyereket, de nagy levegővétel és józanság, kicsi Regire megint én vigyázok, különben máris rászabadítana a világra egy Baziliszkuszt! Kárhozat, hogy éppen én vagyok józanabb, aki hátrafelé csinálja a rántottát!
- Megpróbálhatnál életben maradni. Elment az a maradék? Miért nem idézed meg rögtön magát a halált? Malazár volt rá képes Rajta kívül, Malazár és Ő. Egyrészt folyékonyan megy a párszaszó? Másrészt elég egy rossz mozdult, hogy meghalj.
Sóhajtva masszírozom halántékom, mielőtt még hülyét kapnék kínlódó vigyorral pillantok rá fel.
- Felejtsd el és az eredeti köpenyből csak egy van persze, de apámnak van másolat, valamint számtalan láthatatlanná tévő köpenyt használnak a Minisztériumban is, a semminél több, majd szerzek neked. Egyelőre a vér legyen valami állaté, melyik az undorító Dumbi segg nyalók kedvence? Az unikornisra gondoltam, de az nem látszik…
Azt sem tudom már ki tanítja a legendás lényeket, érdemes-e arra, hogy alázni lehessen.
- Esetleg... felírhatnánk mugli vérrel

✖ K.P ✖

Felvont tekintetem ismét nem kerüli el őt. Bírom, hogy ennyire szabadon beszélünk egymással, ritka a mai időkben az ilyen és főleg az, hogy egyáltalán meg tudsz e bízni valakiben feltétlenül. Teljesen megbízom benne. Kiskorom óta ismerem, és szívesen rábízom magam, pontosan ezért is osztom meg vele a terveimet. Amikben ő tanácsot tud adni, hiszen még a mai napig sokszor van úgy, hogy elszáll az agyam és túlgondolom a dolgokat, ami valljuk be, nem túl szerencsés. Eddig még jó nem sült ki belőle.
- Már nagyfiú vagyok. - Kacsintok, utána pedig kisfiús tekintettel és bámulattal pillogok Evanre, ahogy a 10 parancsolatot átköltve végig elmondja nekem. Nem vagyok nagy hívő ember, mármint a Nagyúr az egyetlen, akit igazán elfogadok, semmi más, de persze tisztában vagyok a muglik dolgaival. A végén még tapsot is érdemel tőlem.
- Az igen! Nem mondom, tényleg nem fogytál ki a kreativitásból az évek alatt! Ezt szerintem fába kellene vésni és minden halálfaló kezébe adni egyet. - Néhányan, idősebbek és függetlenebbek sokkal rosszabbul tatják be a Nagyúr szabályait, kívánságait, mint mi, akik még úgymond csak csírák vagyunk ebben az egész ügyben. Megrázom a fejem amikor lehurrog a Titkok kamrája miatt, még a kezemmel is legyezni kezdek.
- Jólvanjólvan! Nem kell mindjárt kiakadni. Csak egy kósza ötlet volt, butaság. Felejtsd el. - Azonnal hagyom is ezt a témát, láthatóan nagyon nem vágodtam be vele, de nem is baj, igaza van, mert egy rossz lépés és én sem élném túl. Persze egyszer azért megnézném azt a fejetlenséget, amit ez a dolog okoz. Elmerengek azon, amit Evan mond.
- Hm, igen, nem is tudtam? Akkor mindenképp szerezz egyet, mert nem fog ártani. - Bólogatok egyértelműen. Nem hátrány, ha nem látnak, amikor nem kellene. Nem hátrány...
- Valamit majd kitalálok, de mugli vért sem lenne nehéz szerezni a mai időkben. Valamelyik csatlós pincéjében biztos van egy-két bezárt... alany. De ha nekem kell akkor jobb lesz rögtönözni, van elég idegesítő kisállat a Roxfortban. - Macskák, macskák... utálom a macskákat. Szerintem egyet elkapok majd, ha szükséges lesz. Kiélhetem rajtuk magam. - Hm, alig várom már, hogy rettegést keltsek. Azon gondolkodtam, hogy a Szellemszállást vagy valami elhagyatott házat ki kellene jelölni. Ott mindig tudnánk találkozni. - Agyalok még kicsit, de ez már csak puszta elmélkedés részemről.

Regulus & Evan

Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is.

Nagyfiú, perszehogyne. Éppen ezért tervez harakiris, ostoba dolgokat, avagy pont ezért vigyázok rá én, ha a bátyja képtelen.
Különben milyen alkalmatlan vagyok bébi csőszködésre, ezt ő maga tanúsíthatja, de mit ad a múlt, ha már öt évesen megbízott a nagy és okos Evanban, aki hosszú sugárban hugyozott a mugli gyerekek szájába.
Íme a lehető legklasszabb példakép és taps-taps nekem a képzeletbeli öcsémtől, egykeként valahogy konstans hiányzott, hogy egy nálam ostobább, fiatalabb teremtmény csodáljon.
Ez a vigyázósdi éppen nem, de ha már itt tartunk, úgy tűnik fognom kell, képletesen Regulus kiscserkész kezét.
- Megörvendeztetem vele a Nagyurat karácsonyra
Hajtok fejet, hogy ahá, jöhet a dicshimnusz, azt az ostoba imát is át kellene költeni. Talán majd máskor. Térjünk csak vissza Regulus rögeszméihez.
- Tudod, komolyan félek, hogy egyszer csúnyán kinyíratod magad. Te felejtsd el!
Nézek rá fenyegetően, Roxmortsba kell költöznöm szemmel tartani? Pedig végzős Merlin szerelmére!
- Szerzek, ha te megígéred, hogy próbálsz életben maradni.
Biccentek kissé komoran, ezzel a Kamrával lehozott, ráadásul szerettem volna azt hinni, csak legenda. Gyűlölöm, ha valaki sötét ügyekben jobban értesültebb, avagy Regulus túl komolyan venné a meséket?
- Konkrétan nem tudok embert mondani, aki mugli kölyköket gyűjt, ezt a szép szokást akár bevezethetném én is. Ez esetben nem ártana téged megdobni egy zsupszkulccsal is, de a kisállatok vére egyszerűbb, hajrá
Hagyom rá lustán, noha elgondolkodom micsoda sorozatgyilkos címmel illetnének a selejtek világában, ahogy apám rám szólna megint feltűnősködő pojáca vagyok. Sajnos az ilyesmit nem árt előre eltervezni, semmint szeszélyből cselekedni. Remek ötlet viszont a Szellemszállás, én legalábbis nem szarok be néhány kopogótól.
- Horror kaland Halloweenra a Szellemszálláson? Tudsz ha akarsz Reggie öcskös, ez már az a briliáns elme, aki lehetne Miniszter. Bravó. Csalhatnánk diákokat a Szellemszállásra különféle trükkös ürügyekkel. Kik most a menő oktatók? Tanárotok holtestét akasztva találjátok itt és itt például?
Ötletelek láthatatlan papírra írógépelve ujjaimmal.

✖ K.P ✖

- Mindenképp. - Jegyzem még meg a karácsonyi ajándékra, pimaszul vigyorogva. Nem tudom, hogy a Nagyúr mennyire értékelne egy ilyen lépést valójában, de biztosan neki is van humorérzéke és szereti, ha dicsőítik az emberek, így gondolom nem lenne belőle nagy csetepaté. Persze azért mindenképp megnézném, amikor Evan átadja neki ezt a művet. Meglep, hogy ennyire félt, vagy inkább csak aggódik, jól esik viszont, hogy van aki megteszi ezt értem, hiszen tudjuk jól, hogy Siriustól nem sokat kaptam az évek során, főleg, már jó ideje nem is láttam, azt sem tudom mi van vele. Evan igazi testvérem volt, mindig megtaláltuk a közös hangot. Kicsit meg kell forgatnom azért szemeimet a kijelentéseire.
- Megígérem. Rendben? Nem csinálok hülyeséget nyugi. Vár rám egy csinos aranyvérű lány amúgy is, gyűrűvel az ujján, nem kellene cserben hagynom. - Vigyorgok. Cveta valóban fontos nekem, de szerencsére nem fog hátráltani az elképzeléseimben, mert nem fog róla ő sem tudni. Megbízom benne is ugyan, de soha nem keverném bele a Nagyúr dolgaiba. Túl értékes ő ahhoz. Figyelmem ismét Evan felé irányul, nem szeretném, ha most Cveta gondolata elterelne.
- Figyelj, valahol el kell kezdeni. Jól mutatna nálad pár mugli kölyök... - Jegyzem meg kissé pimaszul. - De amúgy a zsupszkulcs tényleg nem hülyeség. Mármint így könnyebb a menekülés lehetősége ha szükséges. Működne odabenn? - Fejemmel bökök a Roxfort felé. Persze nyilván az állatvérnél fogok maradni, de még majd jól ki kell ezt is tervelnem, hogy mit és hogyan... ezzel fogom kezdeni ha visszaérek az iskolába. Természetesen Evan elismerése jólesik, a vigyor is hatalmasabb lesz az arcomon. Tetszik, hogy ő rögtön ötletel, nekem is eszembe jut egy-két foszlány ez után.
- Ez a tökéletes terv! - Kezemmel megveregetem Evan vállát. - Hm, menő oktatók... Clive McGonagall a legendás állatok tanár; Moretti prof... de vannak páran. - Gondolkódón tekintek el a távolba, a Roxfortot fixírozom közben. - Mit szólnál hozzá, ha idehoznánk egy dementort is? Simán azt hinnék, hogy mumus vagy valami, sőt, szerintem csomóan azt se tudják mi az. Lehet páran kapnának csókot és nekünk hozzájuk sem kellene nyúlnunk. - Annyi minden jön most, hogy nem is tudnám minden ötletemet felvázolni neki. Először megpróbálom összeszedni gondolataimat, részleteket nem köpök ismét, mert annak nem lesz jó vége, tutira lehurrog.

Regulus & Evan

Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is.

A szörnyű igazság - nem tudom lenne-e pofám tovább, még tovább nyalni a Nagyúr valagát, feszegetni a tűréshatárát, hogy aztán vadul lecsapjon, mint egy okvetetlenkedő legyet. De Regulusnak nem kell tudnia az állítólagos aggályaimról, neki osztom az észt, előtte eljátszom a rettenthetetlen, gátlástalan idiótát, mint egy báty, nem sok minden kínosat és veszélyeset osztok meg vele.
- Jó, csak Dolohov kisasszony miatt, nem mintha én aggódó testvér lennék
Forgatok szemet és igen, van pofám testvérének nevezni magam.
- Menj a francba Regi!
Nevetek fel a mugli gyerekeken, a varázslóvérbeli törpéket is rühellem, bár ha nyúzva hevernek előttem, elméletileg…
- Elvileg nem
Nézek elgondolkodva feje bökésirányába
- Roxmortsban már inkább
A diákokat elő kellene csalni Dumbledore szoknyája alól.
- A tervek változnak, képlékenyek, de bizonyos irányelvek mentén elindulhatunk. Édes kicsi Regie baby hogy akarsz „befogni” egy dementort? Minisztériumi rendelkezés kellene hozzá, hamis, egy ilyen volumenű tervbe már a Nagyurat is be kellene vonni és ő nem feltétlen baszakodna most gyerekekkel. Gondoljuk még át, beszéljünk vele is, aztán ha körvonalazódik, hajrá Regulus, én majd hátulról védem a szaros segged
Kacsintok rá.

✖ K.P ✖