Aranyvérű vagyok és utálom a családomat. Lázadtam mindig ez ellen a mizéria ellen. Még hogy Frank Longbottommal kössek házasságot? Felejtős az egész, utálom és a nemezisem. Nem akarok rá több szót fordítani.
Voldemort  és a halálfalók mind az elveimmel szembe vannak még jó, hogy nem szimpatizálok velük egyébként is, aki ilyen mint ő és csatlósai csak gáz és egy csúnya fertő lehet a sötéttől bűzlő Angliába. Szóval ellenség ellenséghátán van körülöttem. A családom gáz és börtönbe való, de mégse dobhatom fel őket. A halálfalók is ugyan úgy a börtönbe való senkik.
Hogy én jónak képzelném magam? Dehogy már megjártam a poklot többször is, de a mennyet nem. Szóval nem állok a jó és a rossz oldalon se én középen állok, ahol kell.

Hallottál a legerősebb boszorkány próféciáról?  Képzeld én igen és hát nincs kedvem elmesélni. Kérdez meg a mágiatörténészeket, akik ezzel foglalkoznak. Kérdezd meg apámat, aki szerint én lennék az. Születésem és életvitelemből adódóan úgy gondolja én lennék az.
Egy furcsa este jöttem a világra és egy furcsa események történtek ezen a napom, utána sok sok évvel később megutáltam az egész aranyvérűséget a saját aranyvérű etikettekkel és a szüleim kényszerházassági szerződési nyilatkozata volt a jéghegy csúcsa. Szüleim tudom, hogy jót akartak mindig is nekem, de én szabadon akartam élni és választani szerelmet nem egy kalitkában bezárva a torony legfelső szobájába, mint egy királylány, amit persze egy hatalmas sárkány őriz. Otthagytam őket az iskola után, Londonba költöztem a legrosszabb környékre, mert az elveim ezt diktálták. Egy flancos gazdag auror, nem auror. (Szüleim flancos gazdagok) Nekem meg kell tapasztalni azt, ami ellen küzdök és persze ellenségeim bűntanyája ilyen helyeken van, ha kiismerem ott magam, akkor én leszek az egyik legjobb auror. Mordon szerint, ha ő nem lenne akkor én lennék az aurorok királynője. Így is az vagyok és mióta elvégeztem egy éve a képzőt nem csak mentorom hanem társam is lett Alastor Mordon.
Tökéletesen megértjük egymást tökéletesen kiegészítjük egymást a tetteinkkel. A legjobb társ, sokan utálják a munkásságát, de én bírom őt, valahogy mellette megszelídülök. Határozottan kijelentem ez nem szerelem ez a három év lassan négy év alatt kialakult ismeretségünk gyümölcse, ha goromba tudom miért az ha én leszólom az öreget tudja miért szólok be neki. Hiába a felettesem de a társam hiába idősebb korban és tapasztaltabb auror rám szerintem néha úgy tekint, mint a húgára vagy lányára.

Lassan négy éve már, hogy tagja vagyok a rendnek. Alakulásának kezdetétől része vagyok az első tag voltam tizenhét évesen elköteleztem magam mellette, Dumbledore első számú kiválasztottja voltam.
Egy feladatom volt és most azt gondolják elszúrtam, és bizalmatlanságot szavazást indítványoztak meg ellenem, és azok a hülye fiatalok (akik most hetedikesek) azt se tudják, mit tettem, mikor ők vígan készültek a negyedikes évnyitóünnepségre. James Potter, Lily Evans és a többiek ne szóljanak be, hisz hozzám képest ők csak most kezdték el a rendben való ügyködésüket, most így tizenhét évesen. Most lettek felnőttek, de a fejük lágya még nem nőtt be.
Én harcoltam és tanultam küzdtem a halálfalók ellen ők ezt se mondhatják el magukról és tudom, hogy valahol irigykednek rám, hogy Minervával és a többi öregebb taggal baráti viszonyban vagyok. Minerva legjobb tanítványának titulált mindig is szerintem még mindig említi a diákoknak milyen varázslatokkal leptem meg a tanáraimat, hisz a tehetségemet nem csak csínyekkel, de órán is Bemutattam. Büszke is vagyok, hogy Griffendéles lehettem.
Dühös vagyok rájuk az egész rendre, még hogy nem lehet megbízni bennem. Ki a fene volt aki nem bízik meg bennem?
Végig sem hallgattam Dumbledoret, sarkon fordultam, csak egy hiba volt és nem is végzetes hiba, amit tettem.
A hosszú félhomályba burkolt folyosón végig szedtem a lábaimat siettem ki az épületből.
- ALICE, VÁRJ! ALICE, beszélnem kell veled. -Kiáltotta a hátam mögül egy férfi hang, szaladt utánam el akart érni. Megálltam, hogy beérjen a férfi.
- Miért? Miért csinálod ezt? - kérdezte meg Alastor.
- A rend, nem bízott meg bennem. Akkor hogy bízzak magamban? -kérdem én Mordontól.
- Itt vagyok én. Én hittem neked kiálltam melletted. - Győzködött Alastor.
- Tudom, hogy hiszel nekem, Alastor, nagyon hálás vagyok érte, de ez most nem rólad szól.Én nem bírok tovább itt maradni. - elfordítom az arcomat előle, hogy ne lássa a csalódottságomat - Most nem.
- A Rend az életed, nem teheted meg, hogy csak úgy eldobod magadtól. Hibát követsz el, Alice, nagy hibát. - győzköd Alastor engem, de mind hiába.
- Lehet, de ezt egyedül kell végig gondolnom a Főnix Rendje nélkül és nélküled.- válaszolok Mordonnak egyre halkulva.
- Tudom, mit érzel, nem is sejted mennyire, de mennyire megértem, hogy úgy érzed meg kell válnod tőlük.- tudtam milyen kételyei vannak a renddel és a fiatalokkal kapcsolatban. Féltette őket ahogy én is, miért kellett Dumbledorenak őket is belevonnia ebbe. Többségük most hetedikes és aurornak készül. Alastor és az aurorképző bizottság sokukat ki fog szórni, annak ellenére is hogyha meg van a képességük hozzá, hiába álom szakma nem illik sok személyiségnek ez a szakma elhivatottság kell és soha nem lesz normális élete annak aki aurornak megy. A Rend pedig halálos még számunkra is, de számukra még inkább. Dumbledore lehet, hogy meg bízik bennük, de én egyikre se bíznám az életemet. Kételyem voltak, hogy egy fiatalokból álló halál osztagot hozott össze most Dumbledore, ahol a felének nagyon kétes a jövője és talán a huszonkettőt se élik meg.
- Jól, tudom. - szólalok meg teljesen elfordulva tőle és sétálok le a lépcsőn.

Alastor mély hangját még elvétve meghallom.
- Ne  menj után, Longbottom. Most ne... Nem hallgatna rád. Rád még inkább nem hallgatna.