-Nem az én ötletem volt... - Kivételesen tényleg nem, Sylvester hiába fintorog. McGonagall professzor mondta, hogy kerítsek magam mellé még egy tanársegédet, mondjuk Mr. Rookwoodot, ahogy elnézte úgy is sokat vagyunk együtt és ketten leltározzunk, estére legyünk kész, mert a hiányzó tankönyvek, üstök, egyéb eszközökért holnap elküldet. Ebből kifolyólag az hogy itt ragadtunk a hatodikon és teremről teremre ellenőrizhetünk nem az én saram. Az Övé, mert miatta látnak minket együtt, az Ő egyszeri ballépése kötötte össze sorsaink ilyen csúfondáros iróniával, tehát most viselje el, dönthet Ő ír vagy Ő számol. Nekem mindegy. Mindeközben nem is sejtem ki közeledik minket fürkészve, keresve a folyosókon, de hát nem is számítok rá. Ha esetlegesen írt is levelet a bátyám, nos... jó ideje nem voltam bagolyházban, maradjunk annyiban. Ha Sylvesternek írt nos arról nem tudok nyilatkozni. A legutóbbi családi találkozás is teljes kudarc volt, nem váltottunk csupán két szót, az is nagyjából a szép időnk van kategóriába esett. Legalább is úgy gondolná az ember engem keres a bátyám, de mit sem tudok a múltban megköttetett egyezségről, miszerint a bátyám kitanítja Sylvestert a bájitalok csínjára-bínjára, mint zseni a zsenit... Épp háttal vagyok az ajtónak, nem is nézem, csak Sylvesterre figyelek csendben. Igazából azt sem tudom a bátyám tudja-e hogy itt maradtam tanársegédnek átváltozástanból? Teljesen rajta áll a dolog, bár kinézem belőle hogy még a végén azt hiszi megbuktam mert nem pátyolgatott... Hah.
I solemnly swear
I am up to no good
D. Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Szer. 14 Nov. - 19:38
Angus & Sylvester& Damocles
Gondosan rendezem el az öltözékemet. Na, nem azért, mert randevúra megyek, hanem épp ellenkezőleg, a Roxfort a célállomás. Viszont kezdek rájönni, hogy Augustnak és Augustának is igaza van abban, hogy igazán ideje lenne… ápolni a szociális kapcsolataimat. Ezért is vállaltam el, hogy segítsek Sylvesternek, bár egyébként annyira nem fűlik hozzá a fogam. Annyi munkám lenne. De, persze nekem mindig rengeteg a munkám. Ha nem, akkor is. És nem is bújhatok ki az ilyesmik alól örökké. Amire viszont nem számítok, hogy valaki másba is belebotlok majd. Olyan időpontot választok az érkezésre, amikor még mindenki órán van, így az üres folyosókon visszhangzanak a lépteim. Így viszont nem futok bele se diákokba, sem pedig Slughorn professzorba. Az utóbbinak egyébként sokkal jobban örülök. Csípem az öreget, de azért néha túlzás, amit művel, kedvem lenne időnként elbújni előle. Aztán lassan arra is rájövök, hogy fogalmam sincs, merre keressem, így találomra a hatodikon kezdek bele a fiú felkutatásába. Már egy ideje sétálok a folyosón, amikor egy nyitott ajtót pillantok meg. Bekukkantva rajta pedig nem mással találom szembe magam, mint az öcsémmel. Pontosabban nem szembe, mert éppen háttal áll nekem, de mivel a testvéremről beszélünk, azért felismerem. -Angus… - nyögöm tétován, és eleinte észre sem veszem, hogy egyébként a tanítványom is a helyiségben van. A meglepetéstől valahogy ez az információ lassabban jut el a tudatomig. De néhány pillanatnyi heztálás után azért őt is észreveszem és a lélekjelenlétemet visszanyerve komoly arccal biccentek. -Sylvester… Nos, nem számítottam rá, hogy ehhez a művelethez az öcsémre is szükség lesz. – No, nem mintha valami szupertitkos dolgot művelnénk, csak épp nem is igazán tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Nem jövünk ki manapság túl jól Angussel.
Faszomnak van kedve leltározni bazdmeg. Tanársegédnek vettek fel nem csicskának és kezdem azt hinni az egész kóceráj azt hiszi, Belbyvel járok! - Gyanús ez a heves védekezés… Villanok rá szemem sarkából, noha kivételesen egyáltalán nem hibáztathatom, hacsak nem ment oda McGonagallhoz körmösért. Amiért kárhoztatni kéne, a puszta jelenléte… Legalábbis furcsa, hogy az emberek a történet végén akarják újrakezdeni és most a roncsolás szeméthalmazában jött rá Angusra is a Sylvester szocializálása. Leltárazás… rápillantok ne teljen néma csendben és hullaszagban a pakolás, különben is, meg lehet oldani varázslattal és kinőttem már a szadizmusból, mazochista pedig elméletileg sosem voltam szopatni magunkat muglimódra. Ki pakol manapság saját, két kezével? - Azt vágod, hogy tanársegédek vagyunk és bármikor kiadhatjuk bármilyen balféknek, közismertebb nevükön diáknak, mint büntetőfeladat? Rakom az épp kezemben tartott Csömörök egy vaskos példányát valami közelben lévő, ingatag kupac tetejére. Lemondóan sóhajtok, orrom alatt elpusmogok néhány varázsigét, mostanság, avagy legutóbbi pókkalandunk óta rá szeretnék függni a nonverbalitára, minthogy saját képzésem az új tanulása prioritás a legnagyobb zűrzavarokban, szintén. A könyvek felemelkednek és egymásra pakolódnak az üstök szép sorba rendeződnek, mindenféle eszköz fajtája szerint egymásra talál. A jegyzőkönyvet persze Belby kezébe nyomom, elvégre az oroszlánrésze, pálcasuhintás, már megvolt, körmölhet, számolhat. - Melyik csodás McGonagallnak támadt ez a remek ötlete? Lefogadom, a banya volt… Emberbszédre hátr arc, arcnál, ha tartunk régi, Belby ez is. - Baaazdmeeeg, elfelejtettem válaszolni! Küldött levelet, nem reagáltam, fogalmam sincs mi lett vele. Idősebb Belbyhez csörtetek, félúton megtorpanok, Angusra sandítok, vissza megint Democlesra. - Azóta sok minden változott Sóhajtok, értetlenül, mert nem hívtam ide és megfeledkeztem róla az igaz, mégis olyan, mint egy visszajáró kísértet, a tanárok zordabbika, aki nyakadra jár bezsebelni az elfelejtett házi feladatot. A kavar az én fejemben is örvénylik, egyik és másik, Belby, Belby, tanulás, szívatás, méltó-e rám, kell-e még, maradtak-e egyáltalán ambícióim…
I solemnly swear
I am up to no good
Angus Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Matthew Daddario
»
»Szer. 14 Nov. - 21:01
Sylvester && Damocles && Angus
-Mi gyanús benne? Az lenne fura ha közölném, végre Veled lehetek akkor is mikor nem akarok. - Forgatok szemet, mit vár, szerelmet fogok vallani a rafináltan megszervezett légyottunkon? Ez a gyerek... -Kiadhatnánk, de akkor nem lenne meg estére. Basznának megcsinálni, ráadásul ha mégis csinálnák akkor tessék-lássék lenne, hadonásznának a pálcával, azt még el is törne valami. Tudod kinek van kedve McGonagall professzor szúrós szemébe nézni és hallgatni, hogy "Mr. Belby, hát ezt sem hagyhatom magára?" - Utánzom a nő hangját bosszús affektálva, mert lehet az Ő professzorai csak legyintenek, de én ezt nem tudom bejátszani. Azért meg csak hálás lehetek, hogy nem hajtott el a fenébe és hagyta rám az egészet... El is veszem a katalógust, de én sem vagyok rest, én a pennát bűvölöm el, majd az ír, elég nekem számolni és nézni nincs-e használhatatlan példány. -Persze, a fiatal prof nem mondana ilyet, maximum annyit, hogy "hm, ejnye, nem baj, akkor majd én megcsinálom".... - Utalok a legendás lények tanárra, tavaly volt vele csak óránk, de kedveltem igazából. Bár az is igaz elképzelni nem tudom hogy nem ette meg még egy sárkány... Aztán hirtelen meghallom a nevem, ha halkan is, de mivel csend van így feltűnik. Összetéveszthetetlen tétova hang. Összevont szemöldökkel fordulok meg, mérem végig, majd a következő szavaira elégedetlen ciccenek egyet. Szokásos... de hogy konkrétan Sylvesterhez jött, hogy vele hajlandó beszélni, hajlandó UTAZNI míg a kibaszott állítólagos családja miatt baszik már megtenni, ettől felmegy bennem egy pillanat alatt a méreg, ökölbe szorítom a kezem és remegve nyomom el a kibukni készülő kéretlen szóhalmazt. Sylvester még oda is rohan, szóval levelezget. Vele is... fel tudnék robbanni, szívem szerint felgyújtanám a p.csába a könyvkupacokat. -Bocs, hogy élek. Ha szerencséd van nem tart már soká... de attól hogy Mr. Belbynek épp most van dolga nem jelenti azt hogy úgy ugrunk ahogy azt Ő akarja, akkor sem ha mindenki úgy odavan... Én dolgozom, nem érek Rád... - Mondom megvetően, belül nagyon fáj, hogy komolyan semmit sem tud, nem is érdekli, bezzeg Sylvester meg a főzetei! Tanártársamnak persze nem mondhatom nézze levegőnek a bátyám és dolgozzunk tovább, sajnos. Annyira jó lenne pedig... No meg... A bátyám biztos kedveli, a bátyám mindenki imádja, így lenyelem hogy ez mennyire idegesít. -Megcsinálom egyedül is... - Elkapom a tollat a levegőbe és tüntetően háttal fordulok a bátyámnak, jelezve dolgom van, bár a hangomon Sylvester érezhet valami nem megszokott beletörődött élt, hogy akkor ennyi voltam, tudom, menjen csak... én ugyan nem fogom beköpni ha ellógja a feladatot, és bármennyire is haragszom a bátyámra, tudom vigyáz Sylvesterre. Vagy inkább Sylvester őrá, de mindegy is...
I solemnly swear
I am up to no good
D. Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Csüt. 15 Nov. - 6:43
Angus & Sylvester& Damocles
Olyannyira meglepődöm a testvérem jelenlétén, hogy először észre sem veszem, hogy Sylvester is odabent van, aztán még magamra is haragítom az öcsémet. Pedig egyébként nem állt szándékomban, csak épp annyira meghökkenek a jelenlétén, hogy nem is tudom, mit mondjak hirtelen. Nem vagyok túl jó konfliktus kezelésben. -Én nem is úgy értettem... - felelem tétován. Majd sűrű szemöldök ráncolásba kezdek Rookwood káromkodása nyomán. Én nem szeretek káromkodni, legfeljebb ha felrobbantom a szobámat időnként. Persze, tudom én, hogy Angus miért ilyen haragos rám, csak épp azt nem tudom, hogyan változtathatnék ezen. Pedig egyébként szeretnék. -Igen, észrevettem. - bólintok Sylvester felé, de a figyelmem már nem rá koncentrálódik, sokkal inkább arra, amit a testvérem mond, hogy majd ő egyedül befejezi. Lassan belépek a helyiségbe, majd körbenézek. Feltételezem, nem csak itt kell leltároznia, hanem mindenütt. Belepillantok a jegyzőkönyvbe, majd végül csendesen megszólalok. -Segíthetek is akár. Akkor hamarabb megvan. - Egyébként nekem sem ártana néha leltárt tartanom a holmijaim között. Akkora a káosz, hogy egy csomó mindenről már azt sem tudom, hogy van, vagy hogy egyáltalán megvan-e még. Bár biztos megvannak, csak épp elképzelésem sincs, hová raktam őket, mivel a lapok, levelek és egyéb holmik úgy hevernek szanaszét, mintha csak egy hurrikán áldozata lennék. Pedig ez a hurrikán valójában csak én vagyok, aki sosem rak rendet. -Aztán ha gondolod, tudok foglalkozni veled. Ne haragudj, de rengeteg volt a munkám manapság. Tulajdonképpen azért jöttem, hogy megkérdezzem, mi legyen a továbbiakban. - fordulok immáron Sylvester felé, aki legalább annyira örül nekem, mint Angus. Vagyis leginkább semennyire.
Belbyk… Sóhajtok karba tett kézzel, hiszen köszönöm szépen, mára végeztem. - Nem lepődnék meg Ajkam sarka ironikus félmosolyra rándul, majd lustán pislogok Angus feles aggodalmain, tekintetem oda felfelé vetem, a mennyezet mindig osztozik megrökönyödésemben… - Okosan kell csinálni, nem pedig magukra hagyni őket, motiválni, harapó cukorkákkal, amik a sarkukba csípnek, pattogjanak, fél óra sem telne bele, kész lenne az egész. Jelentkezés nélkül nem szólhatnának, pisi kaki tiltva, miközben páholyból nézhetnék, hogy törik magukat. Puszta fegyelmezés és még nagyon enyhe, én igazán visszafogom magam. Én fél napokig nem ehettem, ihattam, üríthettem, sokszor órákig áztam a húgyomban, amíg meg nem tanultam egy komponens részekcske-összetevőit, máskor nem ittam, de a dehidratáltságtól lettem rosszul, s aki kegyetlen köveken szocializálódott, bizony értetlenül áll az átlagember tűrőképessége felett. Félmosoly azért a McGonagall összehasonlításnak, egyiket kenyérre, másikat reszelőre lehetne kenni. - Imádom zavarba hozni Talánok és lehetek következnek, jövőkép, ami nem fullad Damolesba, hamis, az említett zseni ugyanis betrafál, éppen a mi ajtónkon és Angus tüneteket produkál. Valamennyire értem, nem úgy a farkasölőfű főzet császára Mr. Nyominger, hát a fejem fogom, nem csak képletesen. - Igen, gyere segíteni Bökök fejemmel Angus felé, miközben jelentőségteljesen Damoclesre nézek. Mintegy hülye pótcselekvésből felkapom a pálcám, talárzsebre vágom és ujjaim szántom végig göcsörtjein. - Semmi gond, Damocles, de ez hosszabb lesz, sokkal fontosabb most Nektek beszélni. Én totál hanyagolható vagyok, ő nem, szóval… Tekintetemmel az ajtót keresem. - Mondjuk megvárlak kint. Semmi kedvem egy családi dráma kellős közepében érezni, hogy de jó lenne, ha tudnék veszekedni bárkivel, akárkivel, aki valaha is közel állt hozzám. Nem pedig arról, miért dobott ki az anyám, vagy a mugli apám kárhoztatni mugliságáért, simán azért, mert a bátyám elhanyagolt. Te, önző, te disznó, te állat és stb. kimaradottan sompolygom az ajtó felé, majd jojózok addig.
I solemnly swear
I am up to no good
Angus Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Matthew Daddario
»
»Csüt. 22 Nov. - 14:58
Sylvester && Damocles && Angus
-Hah de odavagy magadtól még mindig. Nem vagy elég lány nekem. - Vegye bóknak, lehet kissé feminim alkat, de messze van egy csajtól, tehát ne várjon szerelmi vallomást. Azaz tőlem nem, tudtommal van pár meleg a suliban... -Akkor meg hallgathatom a sápítozásuk, nézhetem ahogy szerencsétlen bénáznak és szenvednek, az egyszerű levitáció is gondot okoz sokaknak, hát felégetnék az idegeim... meg úgy se engedelmeskedne, ha meg komolyabb bűbájt használsz Téged vesznek elő. - Csóválom a fejem, hogy szerintem nem menne minden ennyire könnyedén, mint ahogy leírja. A többség baszik szót fogadni, lázad és direkt ront a helyzeten, mivel nincs még tekintélyünk. Sylvester ráadásul alig idősebb, hol lenne neki? Pár évmúlva már könnyebb lesz a dolog. Kérdés itt leszünk-e még... -Én is... - Cinkos mosollyal osztozom aztán a fiatalabb McGonagall profon, tényleg könnyű kizökkenteni ha okosan használod a szavakat, de én ritkán piszkálom, mert rendes, általában olyan ritkán kér valamit, hogy azt már csak azért is megcsinálom mert ritkán kér. No meg mert Minerva McGonagall rokona... Ahogy nekem a híres neves Damocles az, be is toppan, de hihetetlen csekély idő alatt hergel fel gyújtogatós idegállapotba. -Segíteni mi? Ennyire ráérsz? - Vetem oda gúnyosan bátyámnak és csak forgatom a szemem Sylvesteren, hogy rögtön mondja jöjjön... hah. No meg idegesít hallgatni, hogy tanítgatni meg kotyvasztani van ideje, lényegében mindig, de a családra ez már nem igaz. Mi oldjuk meg ahogy akarjuk, nem? -Ugyan már Sylvester ki ne menj, ha meg akarod úszni a leltárt mondd azt. Damocles nem hozzám jött és nincs is miről beszélnünk... Nekem legalább is sosem jelezte akarna. - Tudom le ennyivel a dolgot, érezhetően nem is remélem hogy Damocles bármit is tenne az ügy érdekében, ellenben Sylvester tényleg jól járna a bátyámmal... több szempontból is, bár az hogy elmászkál a birtokról nem jó, de nem baj. Lenyelem a gőgöm kivételesen. -Damocles, ha megígérted hogy foglalkozol Sylvesterrel, akkor ne csak kérdezgesd, hanem tegyél érte, ne hozz szégyent a nevünkre, tartsd meg az adott szavad. Egy évvel fiatalabb mint én és bájitaltanár segéd, a legjobb az összes segéd közül. Remélem ezzel mindent elmondtam, nem jársz rosszul. - Ez amolyan kampány akart lenni, hogy szedje össze magát és Sylvestert is, de túl ideges vagyok cizelláltan fogalmazni, inkább folytatom a leltárt tüntetőleg, nem akarok Damoval beszélni, nem kell a segítsége sem, hiszen Ő sem akar velem társalogni. Igaz, lehet küldött levelet hónapokkal ezelőtt, de nekem nem levelekre van szükségem amik néha betévednek egy bagollyal, hanem a bátyámra... De most is hiába van itt, láthatóan megleptem, a fenébe is. Hagyjuk akkor az egészet. De azért idegesít, ha jó lennék a kibaszott bájitalból foglalkozott volna velem?! Nem csoda ha gyűlölöm azt a tárgyat, ezer nap tüzével...
I solemnly swear
I am up to no good
D. Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Vas. 25 Nov. - 9:49
Angus & Sylvester& Damocles
Megütközve pillantok Angusra. Oké, tényleg puskaporos manapság a hangulat közöttünk, de nem értem, hogy mi baja lehet azzal, hogy segíteni szeretnék neki. Aztán ugyanezzel a megrökönyödéssel pillantok Sylvesterre is, amikor közli, hogy ő most kimegy, bár nem mondhatnám, hogy nem örülök neki. Csak nem várok túl sok eredményt attól, hogy magunkra hagy minket. -Elárulnád, hogy miért baj az, ha segíteni akarok neked? - fordulok aztán kicsit ingerültebben a testvérem felé, mielőtt belekezdhetne a tirádáiba Rookwood tehetségéről. Nem mintha nem tudnám, hogy tehetséges, eddig is tisztában voltam vele. Ha nem így lenne, akkor nem vettem volna a fáradságot, hogy idejöjjek. De azért keményen az elevenembe vág, amikor kicsúszik a száján, hogy ne hozzak szégyent a nevünkre. -Őt nem zavarta, hogy segíteni akarok. - jegyzem meg végül csendesen, célozva arra, hogy azért nem dőlt a kardjába a srác attól, hogy éppen rossz pillanatban toppantam be. Egyébként meg akkor is meg kéne csinálniuk a leltárt, ha nem ajánlom fel, szóval nem is értem, miről hadovál itt összevissza. Aztán úgy döntök, hogy nem érdekel mit mond, egyszerűen közelebb lépek és a felhalmozott könyvekre és eszközökre pillantok. -Melyik az, amelyikkel végeztél? - kérdezem, mert ugye fogalmam sincs, hol tart a dologgal. Aztán ha kiböki, akkor elsőként visszarepítem őket a helyükre, majd ha nem harapta le addig a fejemet, a maradék számolgatásba is besegítek. Egyébként is egy kicsit elegem van belőle, hogy mindenki mindent jobban akar tudni nálam, miközben én vagyok a tudós. Ha leltározni szottyan kedvem, akkor én igenis leltározni fogok az öcsémmel.
Arckifejezésem magáért beszél, az ez hülye és Merlin szent szakálla baszki között pattog, néha szeretném falba verni a fejem Angustól. - Életem tragédiája! Egyébként tudtad, hogy vannak nemi átalakító varázslatok? Költői a kérdés, de értse már az iróniát baszki! Csak csóválom a fejem Angus milyen lágyszívű lehet a kölykökkel, igazából hálásnak kellene lenniük egy abszolutista rezsim sok mindenre taníthatja a népet és teher alatt nő a pálma, ahogy egyes mondások tartják. - Tekints rá széleskörűen, senki sem hagyhatná el a termet, amíg meg nem tanulnak minimum levitálni, vagyis jelentősen előre mozdítanád a jövő generációt, kevesebb selejttel. Egyébként kirúgnék mindenkit, aki első év végére sem tud Tudom le ennyivel, lenéző pillantás a láthatatlan nebulóknak, próbálom nem stufflni magam, hogy léteznek még ennyire imbecilek. Micsoda vitakör alakulna ki, ha nem zavarnának meg minket és a fiatalabb Belby is elmerülne a fegyelmezés rejtelmeibe, de Damocles, mint egy hirtelen mumus, egyszer csak megjelenik és hisztis tinédzserlánnyá változtatja Angust. Ha nem hallgattam volna végig a triádáját a családjáról, nagyon csúnyán kiröhögném. - Baszki, fél perc alatt meg tudnám csinálni, Damocles, köszönöm, hogy eljöttél, valóban én kértem a segítséged és kicsit elakadtam magammal kapcsolatban, de ez hosszabb vitatást kíván. Fordulok felé és Angus vinnyogásától szerencsésen megfájdul a fejem. - Ne gyerekeskedj, nyilván nektek van sürgősebb megbeszélnivalótok és hagyd abba, mert elpirulok Jó atya ég mi a faszért szop fel az egekig hirtelen? Ennyire le akarja rázni? De ha ilyen kényesek a francos Belbyk, hát odateperek a jegyzőkönyvekhez, szembe velük és jelentőségteljesen sipirc mozdulatot csinálok kezeimmel. - Lelépni beszélgetni, munkát megcsinálni én, vágesz? Mintha értelmi fogyatékosak lennének! Amikor világos, hogy Damoclesnek valószínűleg ürügy voltam, vagy csak eszébe jutott, van még egy ígéret az évben, amit még nem tartott meg, miközben Angus lehisztizni az égről a csillagokat, hogy figyeljenek rá!
I solemnly swear
I am up to no good
Angus Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Matthew Daddario
»
»Szer. 26 Dec. - 15:26
Sylvester && Damocles && Angus
-Nem, de nem akarok tudni róluk. Ha csaj lennél sem kellenél Rookwood, törődj bele. - Vetem oda, de kinézem belőle ha nincs feltalálja. Igaz egy százfülével könnyen megoldhatja most is, hiába kell egy hónapig kotyvasztani megtenné. Nem akarok erre gondolni! -Nem mindenkinek a bűbájokhoz van tehetsége Sylvester, lehet a gyógynövényekhez vagy a defenzív mágiához van affinitásuk, senkire sem óhajtok ráerőltetni semmit, ha hasznos ha nem. Akkor inkább tartanék valami szakkört, ahol fejlődhetnek, legalább akarnák, kevesebb a szenvedés csinálja, mivel Ő maga akarta. - Vonok vállat, utáltam hogy mindenki a bájitalok felé lökött, vagy miután látták Theia mennyire tehetséges a kvidiccsben engem is abba a szerepben akartak látni, végtére is ikrek vagyunk, micsoda páros! De én annyira nem élvezem a sportot, ha jó is vagyok benne, a bájitalt egyenesen gyűlölöm. Lehet Sylvester nem kapott választást, de pont emiatt gondolnám nem Ő volt jól oktatva. Egészen mély dimenziókba is eshetnénk ennek kapcsán, ha nem jönne be a bátyám Sylvesterhez, de mondani sem kell, ezzel a cselekedetével annyira elönti a vörös köd az agyam, hogy leírni nem lehet. Igazából nem az a baj, hogy Sylvesterhez jött, hanem hogy velem nem tud mit kezdeni, megleptem, pedig ha kicsit is vette volna a fáradtságot tudhatná itt maradtam! Felhorkanok Damo kérdésén, hogy miért baj? Segíteni akar? Komolyan visszakérdez? -Azzal egy kicsit elkéstél nem gondolod? Megoldom egyedül is. - Vetem oda foghegyről, tudom hogy pontosan tudja miért vagyok rá ideges csak Sylvester előtt teszi az ártatlant és a szépet. Persze honnan is tudhatná, hogy elmondtam pont Sylvesternek? Pedig megtettem, nem is bánom, remek titokgazdái vagyunk egymásnak, maradjunk annyiban. -Persze hogy nem, nem tud Rólad semmit csak amit hallott Slughorntól és olvasott az újságokból. - Motyogom az orrom alatt, bár amekkora csönd van lehet hallani fogja. Már ha figyel rám, ez egy erős kritérium, továbbra sem gondolnám, hogy miattam lenne itt, csak ha már van szemtanú, akkor eljátssza a bátyám. Aztán nagyon belelovalja ebbe magát, idejön és pakolászik. Persze nem azzal a baj segíteni akar, hogy pakol, mindig is ilyen volt, már régen, de baszottul nem érdekel a leltár, annyira dühösen fordulok felé, amennyire még Sylvesterre sem néztem soha, pedig Ő is feldühített már párszor. Csak azért nem gyújtok fel semmit, mert Sylvester hirtelen ott terem és kiveszi a kezemből a listát. Azt a részt előbb meg sem hallottam hogy elpirulna, hát az igazat mondom és amúgy is gőgös egy barátot találtam - komolyan barátnak hívtam? Itt a vég... - szóval csak veszek egy mély levegőt. -Nem gyerekeskedem, belefáradtam várni a bátyámra. De legyen. Kapsz két percet, ha beszélgetni akarsz, de nem megyek ki. Sylvester hallhatja, úgy sem érdekli, nem fog figyelni. - Komolyan gondolom pont leszarja mit beszélgetünk mi Belbyk míg folytatja a leltárt, de azt is komolyan gondolom adok Damoclesnek két kerek percet. Úgy sem akar velem beszélni, az időjárást és a jé, szóval tanársegéd lettél részt gyorsan letudhatjuk. Már ha nem felejtette el hogy kijártam már az iskolát és meg nem kérdezi hogy mennek a vizsgáim, kinézem belőle... Theaival normálisabban tartotta a kapcsolatot, mint velem, de Theai most nincs itt. Nem is jön vissza... kibaszottul hiányzik a húgom.
I solemnly swear
I am up to no good
D. Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Szomb. 29 Dec. - 8:40
Angus & Sylvester& Damocles
Ami azt illeti, alapvetően egyszerű, békeszerető és türelmes ember vagyok, de ha valaki ezt meg tudja törni, az az öcsém. Na, nem azért, mert gondja van velem. Abban még igazat is adnék neki, még ha nem is akarja látni a teljes képet, csak a felét. De az már kifejezetten dühítő, hogy nem lehet vele rendesen beszélni. Megoldást vár a bajára, de azért biztos ami biztos, inkább csak toporzékol. Ettől egy idő után még nálam is elszakad a cérna. Főleg amikor úgy döntök, hogy segítek nekik a leltárral, de ő csak azért is tovább nyomja. Így aztán egy kicsit indulatosabban felelek neki, amikor arról beszél, hogy miért is nem zavarom a kis barátját. -Akkor meséld el neki, amit az újság nem ír! - Persze, fogalmam sincs, hogy igazság szerint mennyire nagy barátok. Őszintén szólva Sylvester is meglehetősen fura alak, csak másképp, mint mondjuk én. Ennek ellenére nem adom fel a dolgot, így minden tiltakozása ellenére nekilátok segíteni. Bár azért akad a helyiségben olyan is, aki kevésbé forrófejűen szemléli a dolgot, így meglepetten egyenesedem fel és pillantok Rookwoodra, majd a durcásan néző öcsémre. Lehet, hogy ez a nézés másoknál működik, de nekem viszont a testvérem és lassan én is elveszítem a jó modoromat, így csak összefonom magam előtt a karjaimat. Nem a kis diákja vagyok. -Meddig akarod még ezt csinálni? - kérdezem aztán tőle. Igen, oké, hibáztam! Elszúrtam a dolgokat, mint ahogy általában szoktam. De ez akkor sem megoldás, hogy minden alkalommal jelenetet rendez, amiért levegőt mertem venni. Persze, ami azt illeti, én sem vagyok az ijesztőség meg a határozottság szobra, mivel ebben a kérdésben az én indulataim ki is merültek. Boldogan kijavítanám a hibáimat, de ahhoz az is kellene, hogy ő együtt működjön. Jelenleg olyan, mintha egy lyukas üstben próbálnék főzetet készíteni. És Augusta még nem érti, hogy miért nem jutok vele egyről a kettőre. Folyton a fejemre olvassa, hogy nem voltam mellette, amikor meg megtenném, akkor majdnem kidob az ablakon... Kutya legyek, ha értem, az észjárását...
- Így is folyton fogdosol Vetem oda kajánul, de minden látszat ellenére, hogy tekintetem most nem annyira gyilkolja, sokkal kevésbé élvezem. Angus modern nevelési elvein vonogatom a szemöldököm, kötve az ebet elavult karókhoz. - Van, amit mégis szükséges mindenkinek megtanulnia… Folytatás és vita nem lesz ebből jelenleg, ahogy idősebb Belby megszakítja és hisztis családi dráma bontakozik ki, olyasmi, amire semmilyen körülmények között nincs szükségem. Az ifjabb Sylvester dicsőítését nem tudom mire vélni, egy gyenge iróniát is használok illogikus magyarázata ellen. - Ki mondta, hogy akarom, Damocles bármit is tudjon rólam? Aztán te mondod, hogy csajként nem lennél totál belém zúgva? Hessegetem el, nyalják egymást, mint az állatok, ezt szokták a családtagok bizonyos elképzeléseim alapján. Mind verbálisan, mind fizikálisan, mint hajkurkászás, összeölelkezés szintjén, noha nagyon nem tetszik ez a Sylvester előtt bármit lehet elv, ahogy kurvára nem vagyok kíváncsi a nyáladzásukra! - Melin fájó lábkörmére baszki, hogy mekkora hisztis nyomorékok vagytok! Csattanok fel, ahogy Damocles is rákezdi, le is csapom a kibaszott leltárat és egy pálcaintéssel helyrehozom az egészet. Igen, zseni vagyok, ennyibe tellett, nagyjából minden megtalálja a párját, ha megfelelően beprogramozom. - Még a végén szerencsésnek fogom magam érezni, hogy esélyem sem volt bárkivel is így hisztizni. Észlény egy, a kisöcséd szeretné, ha foglalkoznál vele, szeretethiánynak, kötődésnek hívják, ha megvonod tőle a figyelmet, daccal reagál, hogy felhívja és elutasítással, mert egy férfi nem mer nyíltan elkényeztetett kislány lenni. Míg te sok tudóshoz hasonlóan egy érzelmi nyomorék vagy, amit megértek, engem is inkább meghatna a farkasölőfű főzet, mint akárki más, például az öcsém. Nekem is van, de Griffendéles, szóra sem érdemes. Megértelek, jól tetted, le se szartad, első volt a karrier, helyes, tökre úgy tűnik, hogy jobb vagy még nálam is. Hogy miért nem folytattam a saját kutatásaim rám tartozik és nem témája a családi idillnek. Menj oda, csókolgasd meg vagy tudjafranc, ha meg nem érdekel, mond a szemébe, megérdemli tudni az igazságot Kurva kényelmetlen, hogy nekem kell kinyitni a számat, nekem, aki kórképileg már-már pszichopata számba megy, vagy legalábbis szándékosan még soha, senki iránt nem táplált érzelmeket.
I solemnly swear
I am up to no good
Angus Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Matthew Daddario
»
»Pént. 25 Jan. - 14:27
Sylvester && Damocles && Angus
-Fogdoslak...? - Nézek a srácra, mintha legalább azt vágta volna a képembe megfogtam a seggét. Aztán csak elnyomok egy vigyort mosollyá, jaj de szemérmes valaki, majd igyekszem nem hátba veregetni! -Azt megtanulja az órákon a hét év alatt. - Szerintem ezzel nincsen gond, nem nekünk kell beléjük verni az alapokat, hiszen azokat úgy is megtanulják. Igaz erről bővebben is beszélgetnék vele de betoppan Damo... Csak egy lesújtó pillantással illetem a bátyám, ó, szóval az én feladatom lenne mesélni róla Sylvesternek? -Ahhoz beszélgetned kéne velem, vagy legalább olyan levelet írnod, amiben van tartalom is, hogy megtehessem amire kérsz, nem? - Kérdezem unottan, mert mióta elköltözött, ami nem most volt, nem tudom mi van vele igazából. Vagy mondjak ilyeneket, hogy hol lakik épp és mennyire szétszórt tud lenni? Abban nem lenne köszönet, hovatovább tudja is. -Vannak dolgok amik szokatlanok Sylvester Neked, de nem minden érzelem a szerelem a gyűlöleten kívül... - Közlöm vele egészen tűrhetően normálisan, mintha szegény érzelmi fogyatékos volna hogy megretten a barátkozás adta dolgoktól. Persze tudom miért teszi, ezért is vagyok türelmesebb vele. Aztán nem is foglalkozom vele, hogy hisztisek vagyunk, Damonak válaszolnék, ha Sylvester nem csapná össze a leltárat (kivételesen nem zavar, mert itt akartam hagyni az egészet a fenébe) aztán megütközöm azon kifakad. Szavai fájnak, mert igazat ad Damonak, hogy helyesen tette hanyagolt, noha lehet csak ironizál de jelenleg túlságosan feldúlt vagyok a finom ívű dolgokhoz. Az igazság az hogy engem ijeszt meg Sylvester, mert mi van ha tényleg a szemembe mondja a bátyám rég nem érdekli már a család vagy kiváltképp én? Az alig jut el a tudatomig van testvére... sosem mondta. -Ha egyszer olyanod van keress meg normálisan. - Mondom hirtelen Damonak, majd elindulok kifele, nyögök egy "köszt" Sylvesternek a leltár felé bökve fejemmel és itt sem vagyok. Azt hiszem Damocles helyett Sylvester a képembe mondta az igazságot és emiatt nincs kedvem tovább semmit csinálni emberek közelében, meg sem állok a szobámig, jobb lesz nekem egyedül most, Ők meg csinálnak amit akarnak, arra jutok. Ha beszélgetnek tegyék, ha jobb dolguk van hajrá! Damo úgy sem tudja merre jöjjön, Sylvester meg ha tudja is pont le fogja szarni szerencsére.
//Bocs és köszi xD
I solemnly swear
I am up to no good
D. Belby
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Hétf. 28 Jan. - 7:07
Angus & Sylvester& Damocles
Érezhetően kellemetlen nekem ez az egész szituáció, hiszen Sylvesterhez érkeztem és az öcsém szokásához híven ebben is rengeteg kivetnivalót talál. Bár, nekem néha az a benyomásom, hogy Angus még abban is sok kivetnivalót talál, hogy egyáltalán lélegzem. Arról már nem is beszélve, hogy amikor úgy határozom, besegítek, még a fenébe is majdnem elküld és nem igazán tudok egyről a kettőre jutni ezzel a dologgal. Egy ponton már nálam is elszakad a cérna – és úgy tűnik, hogy nem csak nálam. Döbbenten pislogok Rookwoodra, amikor nemes egyszerűséggel lenyomorékoz minket. -Leszel szíves nem nyomoréknak nevezni az öcsémet! - förmedek rá kissé epésen. Ahhoz már hozzászoktam, hogy engem az emberek többsége csodabogárnak tart és ilyen-olyan jelzőkkel illet és lehet, hogy nem túl rózsás a kapcsolatunk, de azért a testvéremet nem hagyom sértegetni csak úgy. Aztán csak tovább pislogok meglepetten, amikor közli velem a megfejtést, hogy valójában mit szeretne Angus. Sosem értettem, hogy ő maga miért nem hajlandó erre az egyszerű kérdésre válaszolni, de most végre valaki elárulta a nagy titkot én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. Bár ezzel a megkönnyebbüléssel láthatóan egyedül vagyok, mivel az öcsém egyszerűen kiviharzik, de ezúttal legalább úgy, hogy kapok tőle egy esélyt. -Jó. - bólintok, mielőtt végleg eltűnne a leltárról. Ekkor esik le, hogy valójában fogalmam sincs, mit szeret csinálni. Néhány pillanatig tétován méregetem Rookwoodot, de végül úgy határozok, ezt most biztosan nem tőle fogom megkérdezni. Egyébként sem ezért jöttem el hozzá. -Nos.. öhm, szóval öhm... alkalmas neked most, vagy esetleg jöjjek vissza máskor? - kérdezem kíváncsian, mert tény és való, hogy nem válaszolt, de nem én szorulok az ő segítségére.
Mindenki normálisnak egy-egy emberi gesztus maximum kényelmetlen, legfeljebb poénkodás tárgya, számomra, hiába mondom vigyorogva, mint egyik haverszerű egy másiknak, ha esetemben lehet bárminemű értelemben ilyen szavakat használni, a legmagasfeszültségűbb ezerwattos vigyorral, ami odafagyassza szám két szegletét az arcomhoz - Molesztálás Majd jön a röhögés és na persze, hát hülye vagy, hát igen így is nevezhetnénk engem. Vitatkoznék, baromi elementárisan, de közbetoppan a legsikeresebb Belby,hogy a fekély vinné el ugye. Én, a családi dráma közepén, anyjuk picsája meg egyébként, örüljenek, hogy a nyomorékat, mint legkedvesebb jelzőt mondtam. Mert pont most és pont itt semmi keresnivalóm nincs, vágyálmom hiátusnak lenni magas értékekbe csap, de ezek folytatják és minden csak rosszabb, mintha ennek közepében romolva állnék, én a fertő, családi szeret nem szeretek gaz telibeszaromja. - Nem leszek szíves. Egyébként ha versenyezni szeretnél vele, megnyernéd. Agyam eldobom, ahogy Angus sértetten itt akar hagyni, míg Damocles annyit reagál a sok, hisztis kis oára- ok. Először saját magam csapom arcon, aztán meredek úgy Damoclesre, mintha engem is tarkón baszott volna egy doronggal. - Nézd, rendes vagy, hogy emlékszel még az ígéretünkre, de azóta még nekem is fontosabb dolgaim lettek, mint a karrier, az első talán, hogy ne dögöljek meg, vagy és ezt soha többé senki élő ember nem fogja tőlem hallani, úgyhogy most rakd zsebre, hogy ilyenem legyen. Egy ilyen nyomorék Mutatok Angus felé és eszemben sincs visszaszívni a kimondott szavaim, mint egy öt éves - Így agyon hisztériázza magát értem. Vagy számítsak, vagy érezzek és basszátok meg! Mindketten! Viharzok Angus után zaklatottan, utolérem, ha csak nem kapcsol fénysebességre, hogy odavessem: - Várd meg, old meg, neked volt valaha valamid... Mindegy is, itt én vagyok az, akinek távoznia kell és erre igenis jogot formálok!
Kezdőlap
