Az orrodat a friss fahéj, és narancsos pite illata csiklandozza, melybe tömény és markáns aromaként vegyül a frissen főzött kávé jóleső bukéja.
Karácsony első napja van, és Te még csak tegnap este érkeztél, de már most imádod, hogy ismét a saját ágyadban, és a saját szobádban ébredhetsz.
Szereted a csendet, ami körülölel, az otthon édes varázsát, a szüleid halk neszét a konyhából.
Soha nem tudnál elképzelni ennél megnyugtatóbb dolgot, mint azt, hogy együtt legyetek és hogy velük ünnepelj.
Már hetek óta vártad a napot, hogy végre vonatra ülhess és elhagyd a Roxfortot. Hogy végre több napot is együtt tölthessetek, hogy édesanyád fésülje ki a hajad reggel és este, és hogy édesapád csillogó szemét lásd.
Mert neked az élet és az otthon az, ahol ők is vannak.
És bár hiába van egy saját kis álomvilágod, ők a biztos pont, a szilárd talaj a lábad alatt, a gyökered, mely a földhöz és a valósághoz láncol.
Elképzelni sem tudod, hogy milyen lenne az életed nélkülük.
A meghitt, családi légkör nélkül.
A fűszeresen álmos, karácsonyi reggelek nélkül.
Az egymás között felvillanó cinkos pillantások nélkül.
Anya kávéja és reggelije nélkül...
A közösen feldíszített karácsonyfa nélkül...
Anya nélkül...
Apa nélkül...
Gotti nélkül...
Patrick nélkül...

Anya: A világ legzseniálisabb, legokosabb nője, akit méltán tekintesz a példaképednek. Tudod, hogy valójában egyáltalán nem hasonlítotok egymásra, hogy téged a tudomány annyira nem foglalkoztat, viszont tudod, hogy Ő mennyire zseniálisan és megszállottan hisz abban, amit csinál és ezáltal Te is tudod, hogy mennyire eltökélten és rajongva kell szeretni azokat a dolgokat, amiket szeretsz. Miatta tudod, hogy a jó úton haladsz, ő tanította meg az első igazi varázslatodat. Keresve sem találhatnál nála megértőbb és kedvesebb anyát, ezért pedig minden nap hálát adsz Merlinnek.

Apa: A komor, a mogorva, és még sok más ilyen szóval lehetne illetni, azonban ezt te soha nem tennéd.
Mert bár az emberek nagy része épp ilyen kimértnek ismerik apádat, te már láttad mosolyogni, láttad, hogyan néz anyádra, mikor senki nem látja. Láttad a karácsonyi vacsorákon, az ajándékok kibontása közben, és ült már melletted akkor is, mikor épp semmihez sem volt kedved, csak épp jólesően fújdogálni a pitypangok fehéren szálldosó virágait.
Vele a legjobb a csend, és az ő csendje egyben a tiéd is.

Gotti: Bár szinte mindenben különböztök, mégis ő az egyik legjobb barátod. Van köztetek ellentét, de tudod, hogy ez a korkülönbség miatt van nagyrészt, és azért, mert egyszerűen más dolgok érdekelnek. Ő a tudománynak él, Te egyáltalán nem. Neki sok barátja van, neked alig akad pár darab. Ő két lábbal áll a földön, te szárnyalsz...
És talán épp ezaz, ami miatt annyira kiegészítitek egymást.

Patrick: A legjobb barátod, az öcséd, a mindened. Már gyerekként is sokat voltatok együtt, és bár a jellemetek nem egyezik mindenben, mégis a legközelebb érzed magadhoz. Te vagy az elvarázsolt hercegnő, ő pedig a lovag, aki kedvességgel és süteményekkel veszi le a lábáról az embereket. Az övé a legcsodálatosabb citromkrémes sütemény, melynek savanyú íze a számodra a legédesebb! Igaz távol tanultok egymástól, nincs olyan hét, hogy ne küldenétek levelet egymásnak...