Igenis rohadt kaotikusan csinálja, persze negédes stílusunkkal szinte felnyársaljuk egymást, bár folyton emlékeztetem magam, Slughorn sosem féltékeny, csak hasznot akar.
Nem-e fifikusabb, mint gondolnám és a babramunkát azért bízza rám, mert én úgyis jobban tudom?
Persze mi más dolga lehet még egy segédnek ezen kívül, ha briliáns elme, mint például én, hogy kutasson és a címkézést megcsináltassa a diákokkal.
Ja, nem, túlbecsültem a kövér pókot. Küldött rabszolgált, felfogta végre, hogy pallérozott elmém nem címkéken kell élesíteni. Nagyszerű!
Célzatosan le is rakom az üvegcsét és belépő kislányra nézek, szerencsére ránézésre túl van már az elsőn, nem kell majd pelenkázni.
Nem regisztráltam a rám törő kopogást, a jelenlétére figyelek el, némi elégedetlen orrángás szól annak, hogy Griffendéles.
Be kellene szüntetni azt a házat, nagyobb bolondokkal még nem terelt össze a szerencsétlenség mostanában, mint az a szánalombanda! Esküszöm a Hugrabugban értékelhetőbb személyiségek vannak, példul Meadowes, de ezek bazdmeg…
Semmitmondó ez a lány, habár az átlagostól kicsit csúnyább. Clover… biztos valami szerencsétlen mugliivadék.
- Pont jókor küldött, semmi kedvem pakolászni. Megmondom mit, hogyan címkézz és megcsinálod
Közlöm, futó pillantást vetek rá, úgy áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Bántalmazott lúzerféle lenne?
- Gyere ide mellém, onnan nem fogod látni
Biccentek felé állal, elképzelésem sincs mivel húzta ki a gyufát bárkinél, túl hangosan sírt?
- Mit csináltál?
Igen, nem kellene, sőt aligha érdekel, mégis…valamennyi kíváncsiság mégis rejtőzik még bennem az emberi hülyeség iránt. Mondjuk mi az ördögöt művelt és miért csinál úgy, mint egy japán rabszolgalány. Vagy házimanó felmenői vannak? Kissé vizslatva nézem, ahogy próbálok keresni közös vonásokat.

Az ilyet sosem értettem, sőt igazából az egész Griffendél homály számomra. Adott egy lúzer, aki besorolhatatlan és nem véletlenül ócsárolják a Hugrabugot vádolva „maradékkal” Akkor a reszkető kislány mi a francot keres a bátrak házában?
Vagy ennyire elterjedt már a jó hírem és alapból rettegést keltek a nyomorultakban? Kb. az összes fiatalabb tanulót elkönyvelem annak, a ritka kivételek névsorával már nem foglalkozom.
A maradék tökéletes ilyesmire, majd ő is megtanulja mennyire nem éri meg bénáskodni, ha pedig büntetőfeladatokról van szó, ugyan, én kifejezetten élveztem mindet.
Oldalvást pillantok rá, szemöldököm magasba ível, és tessék, kiszökik. Kacaj, egész tűrhetően emberi.
Sőt, mosoly állandósul képemen.
- Slughornról? Látnom kell! Mi lett vele, elkobozta?
A dolgokat lehet fokozni, ahogy kifejezetten vidáman kérdezem és már-már összeesküvés elméleteket gyártok, mert én, mint kompetens a témában, megszerzem!
- Nem olyan egyszerű az, helyesen billoggal látni el egy-egy fiolát. De még meglátjuk. Segíteni vagy itt, ne hidd, hogy könnyen elszabadulsz. Csak mosdóba mehetsz ki és ha éhes vagy, varázsolok neked kaját
Túl jó fej vagyok baszki, de tény, hogy van a kiscsajnak nálam egy jó pontja. Slugiról ocsmány rajzot készíteni…
Felé fordulok megint, túl messze van még.
- Felőlem
Nem basz földhöz, ha nem magáz, vagy nyalja ki a seggem. A legtöbb alsós biztosan azt gondolja, másra sem vágyom fölkapott zseniként.
- Az a hír járja kislányokat eszem vacsorára? Merthogy még mindig nem jöttél elég közel a címlistához
Márpedig én nem mászkálok utána, hogy üntyülüpüntyülü, nem mer közelebb jönni a vakarcska, hát megmutatom neki én, magyarázok is, pontról pontra. Megkapja azt a nyavalyás listát, néhány dirigáló szót és kalap kabát.

Ugyan a Griffendél továbbra is szitokszóként szerepel privát szótáramban, tagadhatatlanul jó pontot szerzett ez a Clover gyerek, kevés dolog tud megnevettetni, Slughorn parodizálása éppen kivétel.
- Megnézem. Invito karkatúra ala Slughorn!
Mosolyogok rá, igazából akaratlanul, de mintha vidámabb lenne tőle, szóval ha megjelenne a rajza gondoskodom a kivágódó ajtóról, amin át kényelmesen beszállhat, ide szakértői tekintetem elé. Majd akkor kielemezzük mit tud a kislány, ha elég jó, plusz pontot ajándékozok neki. Egy olyan háznak mint a Griffendél…meg kell fontolni!
Azt hiszem rástresszel arra, el lehet rontani, mintha még sosem találkozott volna Murphyvel. Valami rémlik is az ilyesmiről, amikor még hatással volt rám a fenyegetés, ami mára tény lett, ami el tud romlani, egyszerűen elromlik, s a hibádnak következményei lesznek. Én  yilván nem baszok le neki egy óriási taslit, vagy átkozom szarrá, Brysen tett bizonyos dolgokat, ha számításaimba akár csak a legapróbb hiba került. Voldemortnak kellett lennem és ő nem téved, bizonyára hatalmas műgonddal szórja az Avadáit.
- Nem szeretem csicsáztatni őket. Mindenesetre szólj, ha bármi problémád van.
Amilyen kis nyámnyila még képes elájulni, szomjan halni, vagy összepiszkítani magát, csak mert nem mer szólni élete felteszem első büntetőmunkáján.
Nyilván beijesztették, égnek emelem tekintetem, de nem hibáztatom, hogy elhitt minden rosszat, igazak a pletykák.
Magyarázok, aprólékosan, mintha elmerengne, egy dolgot megismétlek többször, prezentálok, mint egy fogyatékosnak. Miután már kínosan hülyére veszem engedem magától működni és nem telik bele sok idő, ismét égnek emelem tekintetem.
Gondolom nem hülye belenyúlni, egy két pálcamozdulat és helyrehozom!
- Baszki, teszed le!
Rohanok oda, mert van olyan hülye belenyúlni, előbb csinálja, aztán kérdez, illetve szabadkozik, klasszikus Griffendél mentalitás, ennyi erővel lehetnének zombik!
A trutyi ugyanis egyfajta kísérleti stádiumban lévő kotyvalékom a humunculusra, szigorúan tiltott főzet, a kiscsaj kézfejéből pedig nő még egy kisebb, csonka kar és még egy, legalább három szerteágazó, morbid babakar, úgy tíz centisek. A dolog velejárója, hogy csontot is növeszt, húst, véráramot, mindezt Florából szívva el, mielőtt én egy gyors, de annál hatékonyabb ellenvarázzsal megállítom a további növekedést, nehogy például belehaljon.
- Nyugi, nyugi, megállt. Még picik a karok, úgyhogy némi vérveszteséget érezhetsz, kalciumhiányt, a húst….nos belőled vonta el, szóval a karod egyelőre használhatatlan. De helyrehozom! Csak idő kell, gyere
Érek hozzá, mert valószínűleg sokkot kap, ahogy kisebb szívrohamot én is, legalábbis kénytelen vagyok interakcióba lépni vele és letámogatni a földre úgy, hogy magam is meg vagyok ijedve.
Jó, vissza tudom csinálni, nyugalom, így elsőre durva, ijesztő látvány, de nekem menni fog.

Be is röppen kisvártatva egy bizonyos papiros a nyitott ajtón, feltételezzük, hogy mostanában más karikatúra nem született Slughornról.
Jobbom felemelem, hogy az majd elegánsan beleszálljon, ha jól csinálja az ember az Invitot, egyszerűen kezébe reppennek a tárgyak.
Lepillantván a lányra egyik szemöldököm megemelem, tényleg kedvesnek nevezett? Összehasonlított a házimanókkal?
A Griffendélesek fejében kollektíve meghibásodhatott valami.
- Sosem gondoltam volna, hogy bennem és a manókban van valami közös. Egyébként ez el fog múlni, hogy kedvesnek tartasz. Ezt a világon egyedül csak te gondolod így.
Angus válogatott sértésekkel adja tudtomra mekkora tahó, elmebeteg bunkó és satöbbi vagyok, Griffendéles fogaskerekek, valami beakadhatott náluk. Bár, emlékszem legutóbb még Vance is elismert ritka állat fajtának.
Kicsit lassú a lány, de nincs ezzel egyedül saját korosztályában, ezért is magyarázok el mindent lassú nyomatékkal.

Hiába. Egyetlen percre nem figyelek oda, mint a babáknál, kiesik az a bizonyos másodperc, állítólag a macskákra is jellemző és elrontanak valamit.
A legveszélyesebb kísérletem, egy egészen beteg ötletből fakadó csodát, de a tudomány másodlagos most, mint a mizantrópiám.
Az élete másodperceken múlt, az én gyorsaságomon, de illogikusan reagál, talán a Griffendélesek agyi kémiáját kellene tanulmányoznom és feltalálnám a demencia ellenszerét.
Olyan döbbenettel meredek rá, hogy a karjából előbújó tucatnyi babakéznek járó ahhoz képest semmi.
- Nem, nem marad meg. Megoldom, ahogy kifejlesztek egy szert, elkészítem az ellenszerét is, csak fel kell gyorsítanom néhány vegyi folyamatot. Addig próbálj nem elájulni.
Vetek rá bizonytalan fintort, elhessegetve a gondolatot, hogy esetleg tetszene neki. Rohanok ugyanis az ellenszerért, el is eresztem fülem mellett az apját, hogy jön ide egyáltalán?
- Elég bonyolult, megtennéd, hogy ezt nem említed másnak? Mindjárt ott vagyok, tarts ki és nem büntetlek meg.
Ajkamba harapva csúszok le menné, ha félrekavartam valamit, eggyel több cseppet tettem bele, vagy nem vártam pontosan öt tizedmásodpercet, csúnya vége is lehet.
Hozzá kell érnem ráadásul, ha elájul beveri a fejét, egyszerű óvintézkedés, ha már a fekete mágia magasiskolájába kontárkodtam.
Épphogy megúsztam az Azkabant… Mögé kerülök, hogy ha ájul, vagy esik, nekem ütődjön, míg a karját érintve óvatosan rácsöppentem az ellenszeres oldatot. Ha minden igaz a kinövés visszahúzódik, karjáról eltűnik a másik lénykezdemény.
- Dőlj nekem nyugodtan. Mit érzel? Mondj el mindent
Ennyit el kell viselnem, mostanság úgyis hajlamosak kérdés nélkül hozzám érni. Majd behunyom a szemem egy pillanatra, visszafojtom a lélegzetem. Nekem nem fájhat annyira, mint ez neki, az előbb láttam, könnyes volt a szeme.

Gyűlölöm ezt gondolni, de a lány aranyos. Sőt, röhejes, hogy a jelző egyáltalán megfogalmazódik bennem hovatovább ráhúzódik egy személyre.
Fokozom, nincs is annál ironikusabb, amikor még mosoly is görbíti ajkam szerencsétlenkedése láttán, elég csak megszólalnia, minden szava édesen bugyuta.
Édes... be kell vennem valamit!
Elkapom felém reppenő rajzát, egyre jobban vigyorgom és kedvem lenne öt plusz ponttal jutalmazni, de a katasztrófát elkerülendő, inkább némán, de beszédesen kacsintok rá, hozzátéve:
- Még egy ilyen súlyos ballépés Clover és megjutalmazom a Griffendélt.
Nem, nevetni azért nem fogok, legyenek határaim bizonyos élettapasztalatok után.
Megemelem szemöldököm, máris érettebb mondjuk egy fokkal (nem sok, de jelentős) hogy birkamód nem követi a csürhét. Ezért persze nem dícsérem.
- Ne törődj vele, az én apám is mugli. Ezt mondjuk kevesen tudják a Brysen és Rookwood miatt, én se régóta, de a tényeken nem váétoztat. A mostani felfogás beteges, mely mindent a tiszta vér megőrzésének alapjaira helyez, nem riadva vissza a belterjesség gondolatától, nyugodtan vágj vissza keményen, ha emiatt csúfolnak, a te anyád legalább nem feküdt össze az öccsével. Érezzék nyugodtan, ők a selejtek.
Logikusan azt hiszem erről van szó. Bizony nálunk is előfordul, anyám törte meg kb. de ha belegondolunk a Rookwood tisztavérű generáció, selejtek és megvan a háttérben húzódó mágusbűnözések oka, saját vérszomjam és elcseszettségem, miközben a legjobb fél és sárvérnek lenni, az ép elme szempontjából, aminek igazán számítania kellene.

A nagy fennforgásban és Clover élete érdekében nincs időm azon töprengni, őrült, vagy a mugliivadékokon is elgondolkodni, mert Valentine is stiklis.
Először például túléljen, másodszor meg ne említse akárkinek mivel kísérletezem, harmadsorban átkozom magam, hiába a tudomány tart életben, motivál, mozgat, mégis hajszál híján lecsuktak örökre, gyilkos vagyok, nincs kifogásom mégis milyen magasról szarok itt minden megkötésre, minden normálisra.
Ha már agyi kérdések, nekem sincs négy, ép kerekem és talán nem csak egy életnyi kínzás után.

- Ugye nem azt sajnálod, hogy nem fejlődött ki belőled egy másik humanoid? Vagy ilyen különös módon mutatod ki a haragodat?
Inkább ez utóbbi felé hajlok, hasonló helyzetben öt percben belül az igazgatónál kötne ki a történet, ha nem én átkozom le az illető heréjét.

Persze nem akar hozzám érni és mintha én repesnék, nem lenne totál kellemetlen, ciccentek hátul, miközben azon agyalok hogy az ördögbe állítsam teljesen helyre, így nem engedhetem el.
- Tudom, hogy nem én vagyok álmaid netovábbja, de akármennyire undorodsz, légy szíves. Ha elájulnál bevernéd a fejed és akadnak végzetes pozitúrák.
Na mindegy, innen már elkapom és nekem is kényelmesebb, ha távol marad, inkább csak pálcám lengetem a levegőben igéket suttogva, mire megjelenik egy tiszta, nedves, enyhe ecetszagú rongy és egy pohár, lebegő víz.
Egész összetett invito-kombináció, de nehéznek túlzás lenne nevezni. A vizet persze rátukmálom, a ronggyal meg majd utána művészkedem, ha megitta.
Elvileg nem nehéz valaki homlokát megtörölni, elvileg, gyakorlatilag előre remeg a kezem. Sokfélét eltöröltem már, mind edény volt, vagy fiola.

Most kérdezzem meg ettől a szerencsétlentől, miért az igazi szüleid belterjes mellékterméke vagy? Hogy kicsit én is, mert Rookwoodék kiemelt rohadékok? Tényleg semmi affinitásom ártatlanokat csesztetni.
Nem hiszem, hogy őt erőszakolnák és vernék a nevelői, nem az én dolgom istápolni, csak vitatkozni vele, is, elvből, megszokásból és meggyőződésekből. Talán nem tudok másképpen beszélni az emberekkel.
- Baromság. A selejteknek királya is van, akit szinte senki se überel.
Mondom kurva büszkén, mintha érdem volna a világ legelcseszettebbjének lenni. De a cím kétségtelenül az enyém, noha magamnak köszönhetően nem a hagyományos béna értelmében.
Azért ő sem panaszkodhat, mégis az én hibám ez az egész és elég egy elejtett megjegyzés valahol, hogy repüljek, dupla szárnyakon, egészen bizonyos nagy urak színe elé, ha nem sokkal rosszabb helyre.
Á, nem, tényleg nem bírnám ki az Azkabant, azt hiszem első és utolsó pillanat lenne szembenézni egy dementorral, én aki számtalan életformát tudnék létrehozni és elpusztítani. Mindenkinek van Archillese.
Ő pedig őrült, elszörnyedve nézek magam elé a „terhesség” hasonlata kapcsán, szerencse, hogy az egész visszafordítható és ki tudja, talán tanulok az esetből, álljak kicsit le a sötét mágiás kísérletekkel, ha ennyire különbözni óhajtok Voldemorttól.
- Ezt verd ki a fejedből. Én voltam gyökér és ez még kísérleti fázisban van. Persze az elmélet nem rossz, mert minden gyerek parazita, de a helyzet mégis más.
Adom az oktatót. Most komolyan adom az oktatót?
Ő az, aki nem tudja miről beszél és miről kérdez. Nyilván undorodik tőlem, hiszen tettem érte, hogy mindenkit viszolygással töltsön el a puszta létezésem ebben az intézményben.
Például fáj, hogy hozzám ér, becsukom forró szemeim, de mintha égne a testem. Valahogy azért menni fog ez a nem túl komplex varázslat és mivel visszafordítottam lassan helyre kellene jönnie, mind a borogatás, mind a víz segíti ebben.
Nehezebben lélegzem, de talán csak annyit vesz észre, szabálytalan. Aztán ha már jobban van, elhúzódhatok, nem vagyok jó mazohista és már kisebb zihálások is kisiklanak ajkamon.
- Nem…dehogy vagy.
Veszek nagy levegőt, azt hiszem nincs jól és esze ágában sincs arrébb húzódni, a francba!
- Nem javult? Rosszabb? A fenébe!
Hozzá kell érnem megvizsgálni, talán érdemes lenne a gyengélkedőn próbálkozni, igen ám, de megkérdezik milyen főzet és nekem szó szerint befellegzik.
Megérintem, érzéketlen-e, közben egyre inkább remegek, azt hiszem fészkelődik is, mintha kemencében sülnék, szisszenek, ahogy végig simítok karján.
- Ennek hatnia kéne, de azt mondod zsibbad? Szúr?
Gyengélkedő lesz a vége, elbocsátás, hiszen nem tehetem kockára. A büdös kurva francba is!
- Oké… oké, akkor Gyengélkedő és engem kirúgnak.
Zihálom magam elé, de valószínűleg csak azért pánikban, mert nekem dőlt, közben agyalok a végsőkön mi a frászt hazudhatnék, mibe tenyerelt véletlenül, ha egyáltalán opció a félrevezetés, hiszen a mérleg másik felében ott a karja. Működnie kellene, a fájdalomnak pedig elmúlnia lassan, de nálam is egyre rosszabb.

- Magamra
Közlöm egyszerűen, fel kell adnom saját, ostoba elvárásaim, hogy az emberek képesek a sorok közt olvasni. Nem, egyik sem érti az átvitt értelmet és a személyi hasonlatokon alapuló metaforát.
Sóhajtok, reszketős nevetéssel, ahogy konstatálom, megpróbál vitatkozni velem. Álljunk meg egy pillanatra röhögni. A levegővétel is jó lesz, hiszen éppen okot adott rá, hogy lassan őrjöngésbe csapjon át ez a bohém kis büntetőmunka, hiszen belőle sarjad egy mesterséges létforma!
Miután a levegő megvan, még a szóformálásra is rákényszerítem magam hiába hasonlatos ez a falnak magyarázok egy szomorú helyzetkomikumához.
- A saját véleményem egyetlen ostoba tanóra sem befolyásolta soha. Ugyanazt csinálja veled ez a kis kinövés biológiailag, mint egy gyerek, te vagy a táptalaja. Most például rengeteg kalciumot kell majd pótolnunk a szervezetedben, úgyhogy ne vádolj azzal, hogy nem értem ennek tudományos hátterét. Apádért őszinte részvétem.
Tanárgyerek, gyönyörű, úgy ki leszek rúgva, hogy lábam sem éri a Roxfort küszöbét. De kit érdekelne, ha nem üldözne a kedvenc pojácánk? Kilépek innen, elVoldemortozom magam megszokásból és a következő pillanatban majd látom testem végső búcsút venni a fejemtől.
Azt hiszem mégis el kell ezt engednem, nagy levegő, ahogy szinte ég a bőröm, ha ő ilyen jól viseli ezt nem én leszek, aki elkezd ilyen tulajdonképpen fantomfájdalmokon picsázni. Ahhoz képest stram kiscsaj, de csak fél szemmel és gondolatban megy neki elismerés.
Mély levegőt veszek, összehúzott szemmel koncentrálok, ne legyek rosszul, ugyanakkor felfogjam minden reakcióját.
- Az baj.
Gyengélkedő, ha nem Mungo és akkor még szerencsés vagyok, ha nem hal meg. Egyre fogy a tétovázásra félretett időkeret.
- Mindenképpen el kell vigyelek a gyengélkedőre.
Igazából tény, amit mondok, félreteszem most az esetleges következményeket, mert ha meghal bomba fog robbanni és nem csak az én lelki világomban.
- Szerintem nem érted. Ez most illegális volt. A részemről.
Tagolom, hátha így befogadja, de gondolom a fájdalom is közrejátszik, hogy képtelen koncentrálni, sír, elég is lesz, lejárt minden időm.
Egyetlen másodperc, amíg áltat bennünket, amíg lehunyom szemem, érzem a fájdalmat villámként végigcikázni karomon, egészen a vállamtól, ahol hozzám ér és teljesen közelről megszemlélem a csillagokat is.
- Megyünk és ne ellenkezz kérlek, mert attól csak nekem lesz nehezebb vinni téged.
Igen, ott belül mugli miatyánk helyett tömegesen nyomom a cifra bazdmeget, de azért odáig eljutok, hogy felemeljem, bár őszintén, ha abszolút nem bír a saját lábán jönni, fogalmam sincs hogy leszek képes cipelni odáig úgy, hogy közben ordítanom kell.
Össze akarom sikoltani magam, nagyjából olyan erővel, mint amikor már a hólyagod nem bírja tartani. Ennyit az én agyonkínzott kis fájdalom „küszöbömről” úgy elmeszesedett, hogy elég ennyi a teljes megsemmisítésemhez.
Végülis ennek fényében azt hiszem marha erőtlen ellenfél lennék. Mindenesetre megpróbálom felnyalábolni, sőt elindulni vele mit sem törődve a kibaszott tejútrendszerrel a szemem előtt, faltól falig valahogyan eltámolygom, segítene ha jönne valamennyire, de elvárni nem fogok semmit.
Aztán kb. véresre harapom az ajkam, kedvem lenne bőgni mire odaérünk, úgy reszketek, hogy állni nem bírok, amint őt lerakom egy ágyra.
A javasasszony már előténfereg és én…nem is tudom mit mondjak neki.
- Kalcium és…nem értem, nem használt az ellenszer.
Nyögöm megsemmisülten, miközben Clover jó kezekbe kerül, azt hiszem, én pedig hessegetem a nőt, amikor a hogylétem kerül szóba. Csak akkor hallgatok, amikor a miért is felmerül és követi a hogy történt. Minden, amit most mondok felhasználható ellenem a Wizengamot előtt.

Nevetés, kicsit kutyaszerű és rekedt.
- Vigyázz mit kívánsz és ne feledd, hogy nem ismersz.
Hogy gyilkos akarna-e lenni, vagy olyan, akit 15 évig molesztált a nevelője, ha a kettő egy mérlegen billegne nehéz lenne a választás.
Más kérdés persze, hogy miből meríti ellenkezése forrását, hiszen valami olyasmi pletyka kering felőlem, érdemes rettegni tőlem, egy rakás megmagyarázhatatlan furcsaság övez és ez még csak a minimum.
- Nem viselkedik gyerekként, ez egy parazita, ami el akar pusztítani. Gondold így és legyél majd jó anya a jövően.
Vetem oda  hidegen, nem szándékozom érzelmeket ölni a dologba, akár gondolati szinten is belemászni egy ilyen témakörbe, vagy egy 15 éves kislánnyal vitatkozni róla. Griffendéles, tehát kattant  és a gyengébbeket általában nem méltatom harcra, jobb ha most is ehhez tartom magam, különben is momentán haldoklik.
- Befogadott? Önként? Az más, akkor feltételezem a legjobbat.
Igen létezik ilyesmi, még statisztikai adat is van rá, ő meg valamiért mintha elszontyolodna. Talán érdemes lenne belesni a fejébe egy pillanatra min sértődött meg, de jelen krízishelyzet felülírja a lelkizést és úgy tűnik nagyon rosszul van, nekem pedig nincs választásom.
A felfogása nehéz úgy látom, ki kell mondani mindent, hogy megértse, vetek rá egy ironikus mosolyt, nahát végre leesett? Úgy tűnik naivitásból gyúrták. Szóval nincs opcióm és a legrosszabb, hogy kirúgnak, hovatovább meghalok, ami, ha bizonyos perspektívából nézzük nem is olyan szörnyű kilátás.
Mi a reakció erre? Nem szabad… Orrom alatt elmosolyodom, miközben próbálom összeszedni magam és felkészülni a kínlódó futamra vele, akihez kénytelen vagyok hozzáérni. Végülis teljesen megérdemlem, ahogy mondta, a tiltott dolgoktól általában baja esik az embernek.
- Csak kísérlet, mindent a tudomány oltárán. Különben nem tiltott, csak erkölcsileg vitatható. Lényegtelen.
Egyetlen dolog számít most, őt leszállítani. Futólag rápislantok és megint kedvem lenne megnézni mit forgat odabent, amiért én haragudhatnék.
- Te ne haragudj.
Azért a bocsánat elég degradáló lenne, de így azt hiszem rendben van. Persze éreztem, hogy rossz lesz, de az imagináció sosem ér fel a valósággal, így mondhatni pokoli és pszichológiailag eljutottam már oda, stresszhelyzetben, márpedig hogy kishíján kinyírtam nevezhető annak, még rosszabb.
De odaérünk és teljesen lényegtelen tényező leszek, ha csak nem akar valaki szándékosan felelőst keresni.
- Tudom, nem először mondják.
Viccelem el a dolgot ott az ajtóban, remélem a javasasszony sürgősen kitalálja mi a Merlin van.
- Eszébe ne jusson engem ellátni, semmi bajom.
Ha jönne felé, mert nekem már úgyis mindegy, még arra is vállalkozom, hogy menetirányba állítsam. Rajtam aztán semmilyen tudomány nem segít különben.
- Így van, a kislány béna volt és lehet, hogy én is, mert elüntetés közben rosszul csináltam valamit. Szóval kinövése keletkezett, ami úgy tűnt az ő életenergiájából merít, ezt megállítottam, de aggasztó a zsibbadás és hogy nem tudtam eltüntetni.
A hazugság csak lazán, természetesen távozik, első körben talán megpróbálom nem kirúgatni magam. A második, hogy eltüntetek majd minden bizonyítékot és ezentúl a Szükség szobájában kísérletezek.
Aha…Clover.
- Picsába
Ahogy rájövök ki ő, széket fogok, vagy ágyat, szükségem van rá. Pont Richardék gyereke, hát ez csodás! A javasasszony persze rám szól, tanársegéd létemre milyen mocskos a pofám. De ő szájnak mondja, el van maradva a szlengekkel.
Jaj ne, közeledik, pedig előttem már kezdett minden összemosódni, hogy ő Avery-Lestrange (volt)
- Ne, ne, engem hagyjon békén, teljesen jól vagyok, de Clovert, ha ez az igazi neve egyáltalán, mert nekem nem Averyként mutatkozott be parancsolja ágyba.
Hátrálok, most, hogy nem ér már hozzám jobban vagyok, kivéve ha ő például elkezd matatni, mert akkor tutira elájulok.

Elnyomom legironikusabb fintorom, de a mosolyból, amit kap átszűrődik, hogy nem tud…semmit.
- Mert nem tudod milyen és egy első benyomás ritkán ad képet az emberről. Fogalmad sincs Clover…és akárki nagyon rosszul járna vele.
Erre mondják, hogy a látszat csal és még sok mindent mondanék, de őrizzük meg a lelki törékenységét annak, akinek érdemes. Talán csak a karikatúra miatt, vagy nem is tudom.
Kisóhajtok oldalra, fáradtan a magyarázatba, amit szakmai szinten csak úgy tudnék prezentálni, nem értené.
- Ez összetett jelenség, kísérleti fázis, ebben az állapotában szüksége van gazdatestre, amiből nyersanyagokat nyer. Ha készen lenne, nyilván nem.
Mert csak egyszerű tudomány, mesterséges létforma, megragadt egy kezdetleges fázisban, de nem terveztem leigázni vele a világot.
- Biztosan.
Clover úgymond aranyos kislány. Nem mintha értenék az aranyos kislányokhoz, de talán taplóság volt tőlem arra utalni, valami beteg kényszer vette őket rá a gyerekvállalásra.
Mindegy, őt alapból, úgyis túlszeretik, ha jól nevelik, nem kell, hogy kibimbózzon a kételkedés vadvirága.
Ajaj, jön a kislányos lebaszás, kicsit szigorúbbnak tervezett, mint az ejnye-bejnye
Próbálok nem világfájdalma fejet vágni, csak sóhajtok.
- Elvileg nem esett volna másnak baja, de már bocsánatot kértem...
Forgatok szemet, ha nem, ezzel megtörtént. Kezem karba teszem, elnézek oldalra és a többi ejnyét igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy aztán járjam önnön passióm és félájultan robbanjak egy azonnali életmentésre, már ami Clovert illeti, akiről még az is kiderül Avery-Lestrange.
- Bocs, ha zavar, zuhanyozhatsz, én igyekeztelek behozni, hogy te biztonságban legyél.
Ezek a kölykök mennyire szemtelenek, az ember izzad és lassan ájul is értük, akkor még kifogásolják. Én se terveztem a férfi szépségversenyt megnyerni, most már gondoljunk rá másképp - Avery Lestrange szemében.
Valami ilyesmivel heveredem el, hogy undorító vagyok másoknak, de mennyire leszarom.

Ehhez képest ő ébreszt és úgy fest elájultam, próbálok fókuszálni, mert először nem értem ki a fene beszél hozzám
- Nem ájultam el
Tiltakozom rögtön, mert ez nagyon rosszul hangzik a szájából. Mintha a világ legnyomorultabb idiótája lennék, elájulni.
- Nem a te hibád
Hessegetem el, felülök. Még kicsit kóválygom, de a hideg levegő majd rendbe hoz. Futó pillantást vetek a kezére, felsóhajtok és próbálom nem megkönnyebbültnek, csak egyszerű levegő-áramoltatásnak álcázni.
- Érthető, elég speciális helyzet. Nem kell mindenért bocsánatot kérned, nem haragszom.
Én se szívesen hangoztattam, mégis mindneki úgy hívott Brysen és most némi értetlenkedéssel Rookwoodoznak, mintha fájna a Sylvester.
Feltápászkodom, részemről elég volt egy ájulás és emiatt érzett szégyenérzet.
- Én most megyek, de te maradj és csak akkor menj el, ha a nővér megengedte.
A diákokra még vonatkoznak a szabályok, én elmúltam tizenhét. Remélem a búcsú is rövid lesz, nagyon kellene a friss levegő.
Az ajtóban megtorpanok, vállam felett hátranézek.
- Kösz, hogy falaztál nekem.
Speciális helyiszín kell a gonosz kísérleteknek.

//záró?//