Alapadatok az iskoláról
Hol van a világban? Greylock-hegység, Massachusetts, Észak-Amerika
Kik alapították? Isolt Sayre, James Steward, Chadwick Boot és Webster Boot
Házai? Thunderbird, Wampus, Horned Serpent, Pukwudgie


Az észak-amerikai varázslóiskolát a 17. században alapították. A Graylock-hegység legmagasabb pontján áll, és mint a többi iskolát, ezt is erős védelmi bűbájokkal látták el az illetéktelen varázstalan szemek elől.

Az Ilvermorny alapítója, Isolt Sayre 1603-ban született Írországban, Coomloughra völgyében, aranyvérű család utódjaként. Apja leszármazottja a híres ír boszorkánynak Morrigannek, és lányát is előszeretettel becézte ősük nevén, hiszen kifejezetten jó érzéke volt már kiskorától kezdve a természethez. Isolt gyermekkora nagyon idillikus volt: szerető szülők, akik imádták őt és még mugli szomszédaikkal is nagyon segítőkészek voltak. Isolt öt éves korában azonban megtámadták családjukat és a szülők életüket vesztették. A kislányt anyja elhidegült testvére mentette ki a tűzből, Gormlaith Gaunt, aki a szomszédos Coomcalle völgyben, vagy más néven a Boszorkányszurdokban nevelte fel őt. Azonban ahogy Isolt egyre idősebb lett, kezdett rájönni, hogy megmentője valójában elrabolta őt és ő a felelős szülei haláláért is. A kiszámíthatatlan Gormlaith úgy vélte, a kislány szülei rossz példát mutattak neki azzal, ahogy a muglikkal viselkedtek, és aranyvér-mániájából kifolyólag rettegett tőle, hogy a család beszennyeződik Isolt által a jövőben. Gormlaith mindent megtett azért, hogy méltó neveltetésben részesítse a lányt, azaz Morrigan és Mardekár Malazár leszármazottjaihoz megfelelően. Mikor Isolt megkapta levelét a Roxfort boszorkány- és varázslóképző szakiskolából, nagynénje megtiltotta neki, hogy elmenjen egy olyan helyre, ami előszeretettel fogad sárvérűeket, nehogy azok ostobaságokkal tömjék tele a lány fejét. Mégis Isolt titkon a Roxfortról álmodozott és menedéket látott benne, ahol végre kiléphetne nagynénje bántalmazása és hatalma alól. 12 éven át sötét varázslatokat kellett neki tanulnia, ezalatt pedig elég tudást és bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy megszökjön. Mivel saját pálcája sem volt, ellopta Gormlaithét és anyjától egyetlen rá maradt arany brossát (amely a gordiuszi csomót mintázta) és elmenekült az országból. A lány nagyon félt nagynénje bosszújától, hiszen tudta, milyen jó nyomkövető, ezért mugli fiúnak átcázta magát és Angliába ment elsőként. Elias Story névvel felszállt a legendás Mayflower hajóra, amely az első puritánok csoportját szállította az új világba 1620-ban. Az első telepesekkel érkezett Amerikába, majd szinte azonnal a hegyekbe menekült, társaival pedig elhitette, hogy meghalt. A lány egyedül maradt, és hiányos tanítások révén, azt hitte, ő az egyetlen boszorkány a környéken. Azonban néhány hét elteltéven két olyan varázslény is az útjába akadt, amiről még soha nem hallott azelőtt. Az egyikük a Hidebehind, éjszakai erdőlakó kíséret, amely emberekre vadászik. Csak egy boszorkány vagy egy varázsló élhette túl eme lény támadását. A másik pedig a Pukwudgie, kicsi, szürke, nagy fülű, és leginkább az európai koboldokra hasonlít. Független és trükkös, az embereket pedig - legyen az varázsló vagy mugli - nem túlságosan kedveli, és elég nagy varázsereje van. Halálos, mérgezett nyilakkal vadásznak és szeretik megtréfálni az embereket. A két lény megtámadta egymást, de Isolt átkának köszönhetően a Pukwudgie megmenekült a Hidebehindtól, és a lány magához vette a sérült lényt, ápolta őt ameddig az teljesen fel nem épült. Ezután a kis lény Isolt mellé szegődött, ostobának tartotta a lányt, de mégis morgolódásai ellenére el sem mozdult melőle, hisz úgy gondolta, vissza kell fizetnie a tartozását. Annak ellenére, hogy a kis teretmény mégis hálátlan volt, idővel barátság szövődött közöttük, de a Pukwudgie soha nem árulta el igazi nevét, ezért Isolt, apja emlékére Williamnek szólitotta őt.

Közösen járták az erdőt, William megismertette Isolttal azokat a lényeket, amelyeket ő ismert. A lány számára azonban mind közül a legelbűvölőbb volt egy közeli patakban élő, folyami szarvas kígyó volt, amely a homlokán gyémántot viselt. A legtöbb teremtmény tartott a lénytől, ám mégis úgy tűnt, a kígyó kedveli a lányt, és a legrémisztőbb volt számára, hogy megértette amit sziszegett. Isolt hamar rájött, hogy nem kellene részleteznie senkinek a kígyókkal való különös kapcsolatát, főleg, hogy úgy tűnt, a lény szándékosan tudatni akar vele dolgokat. Egyedül járt el a patakhoz, de a kígyó minden esetben ugyan azt ismételgette neki: „A családod kudarcra van ítélve, amíg a része vagyok.” Viszont mivel a lánynak nem volt családja a nagynénjén kívül, ezért nem értette a szavakat.

Ugyan tragikus körülmények között, de Isolt visszatért saját emberi köreibe. Egy napon amikor az erdőben kószáltak, szörnyű hangot hallottak. William maradásra kérte a lányt, de ő nem hallgatott a Pukwudgie szavára és a lény után sietett - azonban szörnyű látvány fogadta. A Hidebehind, amelytől korábban megmentette William-et, most emberekre támadt, két súlyosan sérült kisfiút találtak, ám miután elűzték a szörnyű lényt, a Pukwudgie figyelmen kívül akarta hagyni a sérült gyerekeket. Isolt ráparancsolt, hogy segítsen neki hazavinni őket, de ő nem engedett elveiből. A lány fizettségként kérte meg utoljára, hogy segítsen, vonakodva ugyan, de menedékükbe vitték a fiúkat (Chadwicket és Webstert), majd amikor odaértek, a dühös Isolt elküldte a Pukwudgiet, aki elsőként csodálkozván, de egyetlen szó nélkül tűnt el.

Isolt egyetlen barátságát áldozta fel a két fiú életéért, akik talán fel sem épülnek a bestia támadása után. Mégis nagy szerencséjére és meglepetésére meggyógyultak és kiderült róluk is, hogy mágikus származásúak. A fiúkat szüleik kalandtúrára hozták Amerikába, ám mivel nem ismerték az itteni varázslényeket, tragédiába fulladt utazásuk. Isolt nem merte egyedül hagyni a súlyosan sérült Chadwicket és Webstert, de nagyon bántotta, hogy a szüleiket nem tudta méltó módón nyugalomra helyezni. Amint tehette, visszament a tett helyszínére és sírhelyet állított a szülőknek, hogy később a fiúk is elbúcsúzhassanak és meglátogathassák őket. Ám meglepődöttségére egy fiatal férfival találkozott a tisztásra érve, akit James Stewardnak hívtak. Családját hiányolva érkezett Amerikába. Isolt végignézte, ahogy James eltemeti a szülőket, és magához veszi a kettétört pálcáikat. Homlokráncolgatva vizsgálgatta azokat, és mivel varázstalan volt, azok ellenálltak neki, James pedig átrepült a tisztáson és nekivágódott egy fának, majd a menedékben ébredt, ahol Isolt ápolta őt. A lány nem tudta elrejteni előle mágikus képességeit és vissza is akarta küldeni őt otthonába amint csak az állapota megengedi. Isoltnak nagyon tetszett, hogy végre egy felnőttel is tudott beszélgetni, James pedig segített neki ápolni a sérült fiúkat, valamint kis kőházat is épített a rozoga kunyhó helyett, otthon Angliában ezzel kereste mindennapi kenyerét. Isolt Ilvermorny-nak keresztelte az új otthonát, a szülőhelye emlékére, amelyet Gormlaith elpusztított. Isolt minden nap megesküdött, hogy felejtésátkot szór Jamesre, de ő napról-napra egyre inkább megbarátkozott a mágiával, míg végül egymásba nem szerettek és egyszerűen eldöntötték, hogy összeházasodnak.

Isolt és James örökbefogadott gyermekekként bántak a két Boot fiúval. A lány tanítani akarta őket és mindent elmesélt nekik a Roxfort varázslóiskoláról, amit csak tudott. A fiúk minden vágya az volt, hogy abba az iskolába járhassanak, így folyamatosan kérlelték Isoltot, hogy menjenek vissza Írországba, hogy kivárják leveleik érkezését. Mivel a lány soha nem akarta megrémiszteni őket Gormlaith történetével, ezért megígérte inkább nekik, hogyha betöltik 11. életévüket, valahogyan pálcát szerez nekik és az Ilvermornyba fognak megtanulni varázsolni. Ettől az ötlettől vezérelve pedig szárnyra kapott a két fiú fantáziája. Azt szerették volna, ha a varázslóiskola alapjaiban a Roxforthoz hasonlítana, négy házzal rendelkezzen. A felvetést, hogy az alapítókról nevezzék el a házaikat, hamar elvetették, így azt javasolták, hogy kedvenc varázslényeik legyenek a névadók. Chadwick, aki egy intelligens, de sokszor heves vérmérsékletű fiú volt, a Viharmadarat (Thunderbird) választotta, amely repülés közben viharokat képes gerjeszteni. A veszekedős, de hűséges Webster kedvence a Wampus volt, egy párducszerű lény, amely erős, gyors és szinte lehetetlen megölni. Isolt választottja természetesen a Szarvas kígyó (Horned Serpent) volt, melyet még mindig meglátogatott a patakparton. Mikor Jamesre került sor, nem igazán tudta, hogy mit válasszon, hiszen a család egyetlen mugli tagjaként nem ismerhette a varázslényeket. Végül felesége történeteinek hatására a Pukwudgie-t választotta. Így jött létre az Ilvermorny négy háza, miközben a kezdeményezők még nem is sejtették, hogy milyen jelentős mértékben beivódott saját jellemük az általuk olyan könnyen elnevezett házak alaptulajdonságaiba.

Hamar elérkezett Chadwick tizenegyedik születésnapja, de Isolt kétségbe volt esve, hogyan szerezze meg a beígért pálcát. Nem merte megvizsgálni annyira nagynénje pálcáját, hogy kiderítse, hogyan készült. A fiúk halott szüleinek varázspálcáit mérlegelve is csak annyit tudott kideríteni, hogy az egyik sárkányszív-izomhúr, a másik pedig unikornisszőr maggal készült. A születésnap estéjén Isolt álmot látott, amelyben lement a patakhoz a szarvas kígyóhoz, amely felemelkedett a vízből, és lehajtotta a fejét, amíg ő lefejtett egy nagy szilánkot a szarvából. Sötét éjszaka volt, amikor felébredt, és azonnal a patakhoz sietett. A kígyó már várta őt, ugyan úgy történt minden, mint ahogy az álmában. Köszönetet mondott a kígyónak, majd hazament és felébresztette James-t, aki a ház építésénél már bebizonyította, hogy mind a követ és mind a fát milyen gyönyörűen képes megmunkálni. Amikor reggel a fiú felébredt, egy csodás varázspálca várta őt, kígyószarv maggal. Kivételesen erős pálca jött létre belőle.

Mire Webster is betöltötte tizenegyedik életévét, a családi varázslóiskolának elterejtd a híre a környéken. Csatlakozott hozzájuk két varázslófiú a Wampanoag, valamint egy anya és két lánya a Narragansett indián törzsből. Az indiánok a pálcával való varázslás megtanulásáért cserébe saját varázslótechnikáikat mutatták meg nekik. Isoltnak azt súgták az ösztönei, hogy a kígyószarv magot inkább csak fiai számára tartsa meg - a többieknél wampus szőrt, snallygaster szívizomhúrt és nyúltilop agancsot használtak.
1634-re Ilvermorny Isolt által sosem álmodott méreteket öltött. A házat minden évben bővíteni kellett, hogy mindannyian elférjenek. Még nem voltak ugyan sokan, de elegen ahhoz, hogy Webster kívánságára házversenyeket tartsanak. Az Ilvermory nem volt bentlakásos intézmény. Az épületben Isolt, James, Chadwick és Wester lakott, illetve a házaspár időközben született ikerlányai, Martha és Rionach, akiket a két nagymamáról neveztek el.

A család mit sem sejtett arról, hogy veszélyben vannak. A varázslóiskola híre Európában is elterjedt, miszerint egy Morrigan becenevű lány alapította. Miután meghallotta, hogy az intézményt Ilvermornynak nevezik, Gormlaith csak akkor hitte el, hogy Isoltnak sikerült észrevétlenül egészen Amerikáig utaznia és megházasodnia nem egyszerűen egy mugli-születésűvel, de teljesen varázstalannal, és sikerült egy olyan iskolát alapítania, amelyben bárkit tanítanak, akiben egy szemernyi varázslat már feltűnik. Gormilaith egy általa megvetett Ollivander-pálcával helyettesítette nagyrabecsült családi ereklyéjét, amely évszázadok óta kézről-kézre járt a családjában. Követve Isolt példáját, férfinak öltözve szállt hajóra, amelyen Amerikáig utazott, hogy megkeresse és elkapja megszökött unokahúgát. Isolt meggyilkolt édesapjának nevét vette magára, majd elindult a hegynek, és a csúcsára egy téli éjszakán érkezett meg. Elhatározta, hogy lerombolja az iskolát, lemészárol mindenkit és elviszi unokahúgát vissza a Boszorkányszurdokba. Amint megpillantotta a Greylock-hegy csúcsán emelkedő gránitépületet, Isolt és James nevét kántálva erős átkot küldött a ház irányába, amely a házaspárt mély álomba szenderítette.
Párszaszóul szólt, és a pálca amely oly hűségesen szolgálta Isoltot az évek során, inaktívvá vált. A lánynak fogalma sem volt róla, hogy a pálcája valójában Mardekár Malazárt, a Roxfort egyik alapítóját szolgálta régen, és amelynek magja egy mágikus kígyó, a Baziliszkusz szarvából származott. Gormlaith azonban azt sem tudta, hogy a háznak van még két lakója, akik nem merültek álomba az átka hatására: a tizenhat éves Chadwick és a tizennégy éves Webster. Az ő pálcájukban lévő kígyószarv az ősi párszaszó hallatán dallamra rezdült, amely figyelmeztette gazdájukat a közelgő veszélyre. Épp úgy viselkedtek a pálcák, ahogy a Szarvas Kígyó, ha veszélyt érez. A fiúk felébredtek és meglátták az ablakból Gormlaith alakját, aki a ház felé közeledett. Chadwick többet tudott a gonosz nagynéni történetéről mint azt gondolták szülei, kiskorában kihallgatta Isoltot, amikor róla mesélt Jamesnek. Nem tudták mit tegyenek, Chadwick elküldte Webstert, hogy figyelmeztesse szüleiket, míg ő útját állta a félelmetes boszorkánynak, aki természetesen nem számított a fiúra. Lebecsülte őt, párbajozni kezdtek. Mivel Webster nem tudta felébreszteni a szülőket, csatlakozott a testvéréhez a párbajban. A kettő egy ellen felállás megnehezítette Gormlaith dolgát, mi több, a fiúk pálcamagjának együttes használata megtízszerezte a varázseszközök erejét. Gormlaith varázsereje azonban még így is elég erősnek és sötétnek bizonyult ahhoz, hogy megfeleljen ellenfeleinek. Gormlaith kegyelmet ígért a fiúknak, de őket ez nem érdekelte, elhatározták, hogy útját állják a boszorkánynak. A testvéreket visszaszorította támadójuk az Ilvermornyba: a falak megrepedtek, ablakok törtek össze, de James és Isolt még mindig mélyen aludtak, amíg egyszer csak az emeleten fel nem sírtak ijedtükben a csecsemők. Isolt Jamest küldte a lányok védelmére, ő pedig a pálcájával a fiúkhoz sietett, de hamar rájött, hogy nem tud vele varázsolni. Gormlaith kárörvendve terelgette Isoltot, Chadwicket és Webstert hátrafelé a lépcsőn a hang irányába, ahonnan a kislányok sírása hallatszott. Végül berobbantotta a hálószoba ajtaját, amely mögött James, lányai kiságya előtt állva készen állt arra, hogy meghaljon értük. Isolt, látva, hogy minden elveszett, önkéntelenül is meggyilkolt édesapja nevét kiáltotta.
Hirtelen, a szobát elárasztotta a holdfény, nagy csörömpölés hallatszott, majd az ablakban megjelent William, a Puckwudgie. Mielőtt Gormlaith ráeszmélt volna, hogy mi történt, egy mérgezett nyíl át is fúrta a szívét. A boszorkány olyan földöntúli halálsikollyal távozott az élők közül, amelyet mérföldekre onnét is hallani lehetett. A vén boszorka számos sötét varázslattal tett kísérletet arra, hogy halhatatlanná varázsolja magát, ezek az átkok reagáltak most a Puckwudgie nyílhegyén lévő méreggel, amelynek következtében Gormlaith teste szén-törékennyé vált, végül ezer apró darabra esett szét.
William megmentette a család életét. Sokan úgy tartják, hogy a hízelgés lágyította meg William szívét, aki másnap egész Puckwudgie-családjával együtt a házba költözött, hogy, a szokásosan állandó panaszkodások, mormogások közepette segítsen rendbe hozni a károkat, amiket Gormlaith okozott. Ezután kijelentette, hogy a varázslók túlságosan ügyetlenek ahhoz, hogy megvédjék saját magukat, így megegyeztek abban, hogy némi arany fejében a Puckwudgie-k biztosítják az iskola biztonsági és karbantartási szolgáltatásait.

Mardekár pálcája inaktív maradt, Isolt nem is tudta és nem is akarta visszahozni az inaktivitásból, így közösen Jamesszel, eltemették azt. Egy év múlva pedig egy kígyófa ismeretlen példánya nőtt ki onnan, ahol a pálcát temették el. Ellenállt minden nyesési és irtási próbálkozásnak, de néhány év után a levelei gyógyító hatásúnak bizonyultak. Úgy tűnt, az a fa tanúsítja, hogy Mardekár pálcája, csak úgy, mint a világban szétszóródott leszármazottai, a nemes lelkűeket és a gonoszokat egyaránt felkarolja.

Az Ilvermorny népszerűsége egyre csak nőtt az elkövetkező években. A házikó egy igazi kastéllyá bővült és immáron egész Észak-Amerikából fogadták be a boszorkányokat és varázslókat, így az intézmény bentlakásossá vált. Az Ilvermorny a 19. századra olyan nemzetközi hírnévre tett szert, amely mára sem hagyott alább. Isolt és James hosszú évekig az iskola igazgatónője és igazgatója ként éltek az iskolába. Chadwickből művelt, kiváló, jártas mágus lett, aki megírta hét részes Chadwick Bűbájai című művét, amelyek ma is alapolvasmányok az Ilvermornyban. Feleségül vett egy Josefina Calderon nevű mexikói gyógyító boszorkányt, a Calderon-Boot család pedig a mai napig Észak-Amerika egyik legkiemelkedőbb varázsló famíliája.
A MACUSA létrehozása előtt kevés volt az Újvilágban a varázsvilágbeli bűnüldözések száma. Webster olyan foglalkozásba kezdett, amit ma aurornak nevezünk, csak akkoriban felbérelhető formájában. Egy sötét varázslót üldözve Londonba ment, ahol beleszeretett egy fiatal skót boszorkányba, aki a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott. Így tért vissza a Boot-család oda, ahonnan származott. Webster leszármazottjai már roxforti diákok lettek.
Martha, az idősebbik ikerlányuk kviblinek született. A családja iránt érzett szeretete ellenére nagyon nehéz volt neki az iskolában felnőni. A vigaszt egy Pocomtuc törzs-beli barátjának varázstalan testvére jelentette számára, akihez feleségül ment és mágia nélkül élte tovább életét.
Rionach, a másik ikerlány hosszú éveken át Sötét Varázslatokat tanított az Ilvermornyban, de soha nem házasodott meg. A szóbeszéd úgy tartja, hogy ő örökölte családja vonalában rejtőző párszaszó képességét, viszont elhatározta, hogy megszakítja Mardekár Malazár vérvonalát, viszont ők nem tudtak róla, hogy Európai rokonaiktól tovább folytatódott az ág.
Isolt és James több mint száz évig éltek, és abban a tudatban haltak meg, hogy varázslócsaládok sora egész Észak-Amerikából igyekezett a népszerűvé vált Ilvermornyban taníttatni a gyerekeket. Az intézmény fizetett személyzettel, jól megépített hálótermekkel rendelkezett, és okosan elrejtették a varázstalanok szeme elől. A lány, aki egykor a Roxfortról álmodozott, egyik alapítója lett az iskola észak-amerikai megfelelőjének.

Napjainkban
Az iskola mára az egyik legdemokratikusabb és legkevésbé elitista intézmény hírében áll a világ összes nagy varázsiskolájának sorában. A diákokat a főbejáratnál Isoltot és James márványszobrai üdvözlik. Innen az ajtó egy kör alakú terembe nyílik, amelynek tetején üvegkupola áll. A terem emeleti részét körbe faerkély szegélyezi. Egyébként a terem maga szinte teljesen üres, csak a négy házat képviselő, méretes fafaragványok állnak ott: a Szarvas Kígyó, a párduchoz hasonlító Wampus, a Viharmadár és a Puckwudgie.
Miközben a régebbi diákok az erkélyen gyülekeznek, az újak a bejárati csarnokban sorakoznak. A tanulókat egyesével szólítják ki a beosztási ceremónián, majd a terem kőpadlója közepére festett Gordiuszi Csomóra kell állniuk. Ezután, az egész iskola csendben várja, hogy a faragványok hogyan reagálnak az új jövevényre. Ha a Szarvas Kígyó választja a diákot, a bestia homlokának közepén található kristály felvillan. Ha a Wampus szeretné a diákot, a faragvány párduc módjára üvölt. A Viharmadár szárnycsapkodással jelzi, ha az ő házában szeretné tudni a tanulót, a Puckwudgie pedig a levegőbe lövi a nyílvesszőjét.
Előfordul, hogy egynél több faszobor is jelzi, hogy szeretné a diákot a házába, ilyenkor pedig a döntést a tanulóra bízzák. Nagyon ritkán – talán évtizedenként egyszer – az is megtörténik, hogy az újoncot mind a négy ház kiválasztaná.
Vannak, akik szerint az Ilvermorny házai egy boszorkányt, illetve varázslót teljes egészében szimbolizálnak: az elmét a Szarvas Kígyó, a testet a Wampus, a szívet a Puckwudgie és a lelket a Viharmadár jelképezi. Mások szerint a Szarvas Kígyó a tudósokat kedveli, a Wampus a harcosokat, a Puckwudgie a gyógyítókat, a Viharmadár pedig a kalandvágyókat.
Nagy különbségnek számít a Roxfort és az Ilvermorny között, hogy a beosztási ceremónia után egy nagyobb terembe vezetik őket, ahol kiválaszthatják maguknak pálcájukat (vagy épp a pálca őket). Amíg 1965-ben hatályon kívül nem helyezték a Rappaport-törvényt, a Titoktartási Szabály szigorú rendelete alapján egyetlen kiskorú sem rendelkezhetett varázspálcával, amíg Ilvermornyba nem érkezett. Hovatovább, a pálcát ideiglenesen elvették minden diáktól a vakáció idejére egészen addig, amíg be nem töltötte a tizenhetedik életévét, azaz törvényesen nagykorúvá nem vált a varázsvilágban.
Az iskolába járók talárja kék és áfonya-vörös színű. Minden diák köpenyét egy aranyból készült Gordiuszi Csomó illeszti össze.
Számos Puckwudgie dolgozik ma is a kastélyban, akik folyamatosan zsörtölődnek, hogy egyáltalán nem szeretnének ott maradni, mégis, rejtélyes módon évről-évre mindig jelen vannak a lakók között. Él közöttük egy különösen idős teremtmény, aki a William névre hallgat. Mindig nevet, amikor valaki azt gondolja, hogy ő az a William, aki annak idején megmentette Isolt és James életét, hiszen az a William mára több mint 300 éves lenne. Viszont eddig még senkinek sem sikerült pontosan kiderítenie, hogy hány évig is élnek a Puckwudgie-k. William ugyanakkor senki másnak nem engedi, hogy kifényezze Isolték márványszobrát a kastély bejáratánál, és minden évben, a boszorkány halálának évfordulóján Williamet Isolt sírjánál lehet megtalálni, amint májusvirágot helyez el az emlékére. Olyankor különösen rossz hangulatba kerül, főként, ha valaki tapintatlanul megemlíti a Puckwudgie tettét.

Az iskola tantárgyai
Sötét Varázslatok és Kivédésük - Ezen az órán a tanárok védekezési technikákat tanítanak a sötét varázslatok ellen és azt, hogy a diákok hogyan tudják megvédeni magukat a sötét lényekkel szemben. Ez a tantárgy egy azok közül, amik már a 17. század óta egyik fő célját képezi az iskolának. Ismert professzora volt Rionach Steward, Isolt és James lánya, akinek technikáit még a mai napig használják.
Bűbájtan - A másik ismert tantárgy az Ilvermornyban, hiszen az egyik alapító, Chadwick Boot írta meg ennek alapjait a hét részes Chadwick Bűbájai című művet, ami még a mai napig kötelező olvasmány.
Átváltoztatástan - Az átváltoztatástan az objektum formájának vagy megjelenésének megváltoztatásának művészete, amely egy tudományos elmélet alapú tárgy. Az Ilvermorny minden évben megrendezi a nevezetes Átváltoztatástan Torna nevű versenyét.
Bájitaltan - A bájitaltan a mágikus hatású főzetek - keverékek művészetét mutatja be diákjainak. Megköveteli az összetevők megfelelő elkészítését és kutatását a megfelelő időben és hőmérsékleten. Ez a tárgy pálcát is igényel, és ehhez a tárgyhoz is kapcsolódik egy verseny az iskolában: A kiváló bájitalok kupája.
Számmisztika - Ez a tantárgy a számok mágikus tulajdonságaival foglalkozik. Szintén egy elméleti alapú tárgy, amely nem kötelező, választható tantárgy.
Ősi rúnák tanulmányozása - Ez a tudományág az ősi rúnák, rovások jelentését és használatát tanulmányozza. Szintén egy választható tárgy.
Varázslény gondozás - Ezt a tárgyat 1927-ban vezették be az iskolába. Nagy valószínűséggel Newt Scamander hatása lehetett ez, hisz híre ment cselekedeteinek, varázslények iránti szeretetének. Az iskola mellett egy kisebb rezervátumot tart fent különböző különleges lényeknek, amelyekről a diákok tanulhatnak és gondozásukban is részt vehetnek, hogy megértsék, milyen fontosak számunkra.
Repüléstan - Hasonlóan mint a Roxfortban, itt is megtanulnak a diákok seprűn repülni, valamint később részt vehetnek a Kviddics játékban is, ha elég ügyesek. Az iskolának saját Kviddics kupája van.

Az iskola legmagasabb pozíciójában az igazgató áll, akinek rálátása van a mindennapos életre az Ilvermornyban. Mellette áll egy bizottság, akik tanárok és kiemelkedő diákok társulata, akik segítenek az igazgatónak meghozni a fontos döntéseket, felülbírálni a nem megfelelően működő dolgokat.