Az egyik kedvenc feladatom a Roxfort nyilvántartása - nyilván, tartása, haha, ezt fel is írtam az első alkalmával a jegyzetem tetejére, aztán átmásolhattam az egészet, mert a főnökeim humorérzéke meg sem közelíti az enyémet, nem is sejtik, hogy néha táncestet rendezünk túlóra alatt a nagyon szigorú, nagyon haláli irodánkban, ahol persze eredetileg minden feketébe van öltöztetve, de a tapasztalat szerint a szellemek nem kifejezetten ezért az élményért keresnek fel minket, néhányan úgy fogalmaznak, nem azért haltak meg, hogy aztán halálra találjuk untatni, szóval most is azt a termet néztem ki, amelyikbe betűz a nap, ha gyéren is a tél miatt. Közben sunyiban megpróbálom elfogyasztani a reggelimet anélkül, hogy lemorzsáznám a papírjaimat, azért igazán kellemetlen volna, ha nem tudnék benyomni a számba egy muffint anélkül, hogy a fele ne az ölemben kötne ki, szóval csak nagyon diszkréten, a szemöldökömmel integetek a belebegő Robertnek, és kicsit irigylem, hogy neki nem is kell kopognia soha, bárhová is halad be.
- Robeeeert! Ma különösen jól festesz, gyúrtál, ugye? - nagyot nyelek, némán kezet fogok magammal a tudatom mélyén, lám, morzsáknak semmi nyoma, lekísérem gyorsan egy kis kávéval, mielőtt előrébb húznám magam a székben, és megkeresném a szóban forgó aktát, szám szerint a tizenhetediket, mert vannak itt néhányan, és mióta én vagyok a kirendelt.. nagykövet? pszichológus? lelki szemetesláda? kicsit mindegyik - azóta vezetem őket papíron, ügyes-bajos dolgaikat lehetőleg naprakészen. Például határozottan kíváncsi vagyok, a Véres báró vajon mit szólt az ehavi rajongói postához? Engem kirázott a halál szele, de gondolom, ő eleve törekszik, és nem panaszkodhat, nagy nyomot hagyott a köztudatban, amikor kísértésről van szó, volt is pár száz éve rá, hogy afféle rocksztárrá váljon, még ha meg is sértődne, ha annak nevezném, pedig ismerek egy hírességet, aztán úgy kell tennem, mintha nem ő lenne a legmenőbbek egyike. - Na mesélj, csupa fül vagyok, mi a helyzet veled? Leszoktak már az elsősök a 'Dobd meg a szellemet!'-ről? Már három plakátot is kitettem az ügyben, meg tartottam a szakkörösöknek felvilágosítást.. képzeld, azt hitték, tök más felvilágosítás lesz, mondtam, hogy abban forduljanak bátran az illetékeshez, mire megkérdezték, hogy miért, a szellemek nem szokták...? De elkalandoztam, ne haragudj, kíváncsi vagyok, hogy érzed magad.

Mindig kíváncsi voltam, vajon Robert nem kíván-e bennünket a pokol kénköves tetszőlegesére, és nem csak fegyelmezett-e, miközben nehezére esik elviselni az állandó csiripelést, csak túl udvarias hozzá, hogy hangot is adjon ennek.. Vagy olyasmi lehet, mint mások reggeli kávéjukkal, mindig heves ellenérzésekkel isszák meg, de anélkül mégsem indul a nap.
- Hát, tudja, a szokásos dolgok, aztán jött a Flint-precedens. - meg az elszáradt ajtódíszünk drámai lezuhanása, rögtön az után, hogy megkaptuk a sürgönyt, persze nem mintha nem szoktuk volna meg a kísértetjárást, de újra meg újra meg tudunk lepődni rajta, ha az egyébként nagyon minimalista berendezés esik áldozatul számára. El kell majd mesélnem Robertnek, mi történt, mikor az a különösen dühös sikítószellem úgy gondolta, nem voltunk elég körültekintőek, és kipróbálta rajtunk az eddig emlegetett játékot - szerencsére Dorcas azóta jobb belátásra tért. De elkalandoztam, tehát a Flint-precedens, ami reményeinkkel ellentétben nem bizonyult extra ebédidőnek a szokásos, indokolatlan tíz perc helyett, ellenben olyan jogszabályok sorának, amelyek láttán én is lezuhantam volna arról az ajtóról a különösen ronda díszünk után. - Gratulálok, Robert! Többek között azért is jöttem, hogy azonosítót készítsünk neked, mert mától - jó, rendben, három napja, de tudod, hogy működik a bürökrácia, látnád, mit szólnak, mikor időpontot akarsz egyeztetni, könnyebb a gazdag embernek a mennybe jutni, mint a Minisztériumban valamit elintézni.. oh, de bocsánat, szóval - mert mától teljes jogú személynek számítasz.
Előkapom a bekészített kis konfetti-ágyút, és meghúzom széles mosollyal, de persze nem történik semmi, úgyhogy meghúzom másodszor is, hogy aztán megint csend legyen az osztályrészem, úgyhogy inkább leteszem, és pálcával próbálkozom beteríteni kettőnket az ünneplés frivol kis kellékeivel, mielőtt igazán kínossá tehetném az amúgy vidám pillanatokat. Mikor már épp felkészültem, a kis konfetti-ágyú felrobban, és minden bizonnyal megdönti az épp élő világrekordot egy terembe zsúfolt konfettiből.
- Úúú, ne haragudj, és kérlek, ne mondd meg Fricsnek, feltakarítom, feltakarítom! Hogy mondod, A fegyver? A szellemek, kísértetek és egyéb entitások büntetőjogi felelősségéről egytől tizenháromig egyszer, mikor még gyakornok voltam, azóta azt hiszem, nem érzem a vanília illatát, de ez lehet teljesen véletlen is.. öhm, szóval.. te vagy az elsőm, a hölgy, akinél tegnap voltam, nem akart végül személynek minősülni, ősi viking átkok, meg minden, bár meg is lepődtem, az ő születési és halálozási helye Guildford, még gondoltam is, hogy ismeritek egymást, de végül elfelejtettem megkérdezni. De szóval ne haragudj, mindjárt megkeresem a formanyomtatvány nem konfettis változatát.