Apám, te aki nem vagy büszke rám és száműztél, akarom tudni, miért? Hogy mi áll muglimániád hátterében, őrült irodalomfanatikusként ajánlsz-e nekem könyvet? Mert eddig csak lopni hagytad őket, mert eddig olyan elfogadó voltál, egészen addig, amíg harapott nem lettem, öltem és akasztottak.
Szívesebben dobtad a kvaffot testvéreimnek, utálsz, szeretsz, akarok tudni bármit is rólad?
Téged vajon érdekellek? Hogy távoli ország messzi Roxfortosaként boldogulok egyáltalán? Hová esz a fene a nyári szünetben a világban, ahol Grindewald után most az ügyeletes sötét mágus kíván trónra ülni?
A te apád ő ölte meg, Grindewald, hát mit érzel, hajt-e a bosszú, szeretted-e sajátod, mert sosem beszéltél nagyapáról.
Talán a kérdés sok, rejtély vagy, egy hadjárat Grindewald ellen?
Tudod, rám számíthatsz, ha szemembe mersz nézni még azután, amit tettem.
Szükségem van rád, érzed? Vagy nem tudsz olyat már? Legyél az életemben vessző, vagy felkiáltó jel!

Ha nem, hát zárd le egy ponttal legalább

Legidősebb testvérem, ragadj néha pennát írni nekem. Tudom távol áll tőled minden költői beszély és most, hogy Victor megszületett vele és feleségeddel köszönöd szépen, neked bőven sok dolgod van.
Boldog családnak látszotok, de valami mégis különös otthon, nem csak én, igazán nagyképű lenne eltulajdonítani efféle érdemeket.
Vigyáztál rám, amíg nem volt igazi családod, te a csendes és kedves zseni, apa kedvence, aki örökölted liberális eszméit, de sokkal több becsvággyal már a bolgár bűnüldözés nagyjaként tündökölsz, hogy megteremts mindent Victornak és ennek hülye ürügyén elhanyagolj.