A feleségem vagy, legalább is én ezt így tudom. A valóság persze teljesen más. Soha semmi közünk nem volt egymáshoz, és normál esetben - ha mindenre emlékeznék - akkor biztos, hogy nem lennél az esetem. Egyrészt, mert nem vagy az esetem, másrészt, mert nem bírom az örökké beszélő nőket, harmadrészt pedig azért, mert rossz oldalon állsz.

Ettől függetlenül most épp az van, hogy együtt vagyunk.
Csodás karikagyűrű virít az ujjadon, állítólag tőlem kaptad. Állítólag egy évvel ezelőtt házasodtunk össze, csak mi ketten, egy tengerparti ceremónián. Elvileg nagyon sokáig terveztem, hogy elveszlek, és Te hatalmas örömmel mondtad ki az igent.
A menyasszonyi ruhád, amit akkor viseltél, és amin még mindig látszódnak a homok nyomai, mosatlanul lóg a közös szekrényünkben, hogy ha kinyitom az ajtót, mindig megakadjon rajta a tekintetem. És én hiába bámulom, hiába töröm a fejem, egyszerűen képtelen vagyok visszaemlékezni arra a napra.
Egy ideig még magyaráztál arról, hogy volt egy balesetem, aminél megsérült a fejem, és pár emlék a nagy ütéstől kitörlődött, azonban én akármennyire is kutakodtam semmit nem találtam erről. És sem erről, sem másról.
Nincsenek közös képeink, nem vagy háttér a telefonomban, és hiába szeretném ha az együtt töltött időnk ugyanolyan szerelemben és érzelmekben gazdagon telne, mint a múltunk... csak üresség lakik bennem!
Persze nem véletlenül!
Az emlékeim hiányában azért próbálok megfelelni neked. Ha kell lágyan, ha kell állatiasan csókolom a szádat, így könyörgök a csendért, és a szex is nagyon jó kettőnk között... de a valódi kémia... nem találom, hiába szeretném!

Valójában egyáltalán nem vagyok az eseted! Soha nem jönnél hozzám, és a gyűrű csak egy része annak az álcának, amivel magadhoz láncoltál. Törvényen kívül állsz, dolgozol valakinek, és pont én voltam a célpont. Vagy inkább én voltam rosszkor rossz helyen. Önként vállaltad a munkát, még úgy is, hogy tudtad, hogy el kell játszanod a boldog háziasszonyt.
Belementél, pedig leginkább a hátad közepére kívánsz engem is, meg a munkát is... már ami az érzelmi részét illeti ennek az egésznek.
A szexet szereted, bírod, hogy férfias vagyok, és mivel nőből vagy és a hiúságod az egekbe ér, nem szívesen eresztesz ki a karmaid közül.
Miért tartasz hát a muglik között? Miért láncoltál magadhoz, ha csak egy kolonc vagyok a nyakadon? Kitől kaptad ezt a feladatot, és mit tennél meg azért, hogy megtarts és magadhoz láncolj??

A hölggyel kapcsolatban szeretném, ha az ET-m elolvasásra kerülne, de ezeken kívül mindent a megalkotóra bízok. Nem egy nebáncsvirágot szeretnék, hanem egy igazán talpraesett nőt, aki sokat beszél, de a pálcáját is ügyesen használja! Szeretném ha a visszatérésem után megkeresnél, ha utánam jönnél, és igyekeznél visszakapni, és kérlek bonyolítsd az életemet!
Amit igérhetek:
- Sok-sok játék
- Izgalmas helyzetek
- Virágok elhelyezése egy neked készült oltáron

Amit nem igérek:
- Szerelmi szál (a szexen kívül legalább is semmit sem) mert a fiam keresettként érkezett, és menyasszonya van, aki epekedve várta már!