Félvér vagyok, de nem varázslói vérem, hanem rasszom tekintetében. Anyám Suichi Hinata, japán és gyógynövény boltja van. Apám Heath Haywood, amerikai és nemzetközi diplomata. Apám nyitottsága és kitartása révén születhettem meg, mert noha aranyvérű varázsló, ettől függetlenül nem egyszerű komoly szándékait kifejezni japán erős tradíciójú országában. Igazi szerelemgyerek lettem, olyan, aki noha japánban nőtt fel, tökéletesen tisztában van amerikai őseinek szokásaival, folyékonyan tud angolul és apa révén franciául is jól beszélek. Kevertségem okán, vagy mert imádom apa történeteit a különböző országokról, szokásaikról mindig is vonzott a tanulás, más emberek, kíváncsiság hajt amerikai módra, de visszafogottság jellemez ahogy japánban elvárt. A kettősség, az egyensúly hamar sajátosságom lett, talán emiatt kerültem a Yosamu házba. Imádtam a zöldellő réteken sétálni, anyámnak hála a növényekhez is jól értettem. Igaz, pont elméleti tudásom az, ami miatt effektív pálcaforgatásban nem vagyok valami remekelő, túlságosan tervező, elemző tudok lenni, ha cselekedni kell. Ha tárgyalni vagy beszélni kell, esetleg levelet írni, akkor teljesen más a helyzet, az az én terepem, a csendes munkák, fordítások, beszélgetések. Tudom, hogy sokaknak nem lenne elég izgalmas, de én mindig is tökéletesen elvoltam így. Apám egészen negyedikes korom végéig Japánban dolgozott a minisztériumban, de aztán egynémely sürgős ügy miatt visszahívták, lévén rengeteg európai tapasztalattal rendelkezik. Így alakult, hogy kikerültem szeretett Mahoutokoromból és ötödiktől Amerikába, az Ilvermornyba kerültem. Amerika annyira más volt Japán után, hogy noha folyékonyan beszéltem a nyelvet, teljesen kilógtam szokásaimmal, habitusommal és magatartásommal. A beavatási ceremónia, amin újra át kellett esnem, lévén nem cserediák lettem, hanem teljes értékű is furcsa volt, annyira más értékrend szerint választott ki végül a szarvas kígyó. Azt kell mondjam, hogy az itt töltött három év markánsan hozzájárult ahhoz, hogy apám nyomdokaiba lépve nyakamba akarjam venni a világot és megismerni minél több nyelvet és kultúrát. Emiatt tanultam meg mandarinul és oroszul, ha nem is tökéletesen de erős társalgási szinten, jelenleg az olasszal foglalkozom. Szilárd elhatározásom okán elvégeztem a 4 éves képzést, hogy a Mágusok Nemzetközi Szövetségének Amerikai Tagozatának tagja lehessek. Azzal persze nem számolt egyikünk sem, hogy anyám felőli nagyanyám elhuny és a másod-unokatestvérem gyám nélkül marad. Apámat Amerikához kötötte a munka, de anyám nagyon aggódott a rokonság miatt, főleg Naoto miatt így úgy döntöttünk, hogy elkísérem anyámat haza Japánba. A japán minisztériumba jelenleg nem kerestek embert, hiába volt jó referenciám apám által. Anyámmal át kellett gondolnunk milyen munkát vállaljak, de ahogy megismertük Naotot, nos… Anyám határozottan úgy élte meg a fiúnak a nagyanyám halála nagyon nagy sokk lehetett, ezért ilyen kis szeles, olykor elvont és furcsa, tesz hajmeresztőnek ható dolgokat, beszélget a nem létező barátjával, hiszen szeretne némi figyelmet. Én a csendes, visszahúzódó rokon sokszor nem tudok mit kezdeni Nao közvetlenségével, még akkor sem ha Amerikában tapasztaltam dolgokat. Anya sokat dolgozik a gyógynövényboltban ismét, így én maradtam Naoval az idő oroszlán részében. Eléggé megkedveltem, éreztem némi kellemes kényszert a helyzetben, hogy sokat kell együtt lennünk. Azaz nem kell, de próbáltam úgy alakítani Nao ne maradhasson egyedül, akkor sem ha épp képzeletbeli barátjával beszélgetett. Ó, igen, anyám szerint a sokk hatása, noha Nao szavaiból azt szűrtem le a barátja mindig is vele volt. Furán hangozhat, de szerettem volna ha a képzelt barátot lecseréli rám, emiatt minduntalan újabb és újabb programokat találtam ki, hol kisebb hol nagyobb sikerekkel. Persze mikor közeledett az ősz, a tanévkezdés, akkor rájöttem magamra maradok, így felvetettem a szüleimnek, hogy mi lenne ha kihasználnám a nyelvtudásom és tanárnak állnék az iskolába. Ha csak segédnek is vesznek fel, az is csak két év, addigra Nao is végez és nem maradna magára. Apa eleinte nem örült, lévén anya egyedül marad, de költségeink tekintve (nem kell otthon ennem és pénzt is keresek) hamar arra jutottunk, jó ez így. No meg anyám reménykedett abban, apám hamarosan visszahelyezik Japánba végre. Minden esetre jelentkeztem tanárnak (vagy legalább segédnek) mint nyelvtanár, anyanyelvi angol tudásom és jó mandarinom végül esélyt adtak és szeptembertől Naoval egyetemben léptem át újra szeretett iskolám kapuit. Nem titkoltam az igazgató elől, hogy Naora is szeretnék vigyázni, mert a rokonom és a nagyanyám elvesztése miatt több családi támogatást szeretnék nyújtani neki, de szerencsére megértőek voltak irányomban.