-Az bizony kislány, ez a csúnya felnőtt élet, elmúlt már nekem a kamaszkori álomvilág. Te ne nőj fel hamar, jó az az állapot. - Mosolygok rá azért mert noha én tudom borzasztó a renomém és Clive nem egy ambiciózus ember, de a családja miatt ügyel a hírnevére és biztos vagyok benne ha biszex is lenne se kavatyolna velem pár estére. Egyszerűen Clive nem olyan.
-Jaj Lemon... A varázslócsaládok bonyolult állatfaj, nem tudom meg nem történtté tenni a kamaszkorom. Nem is akarom, de maradjunk annyiban hogy Dumbledore mindenkinek ad egy második esélyt. De ez nem jelenti azt, hogy mindenki más is ad. Meg az hogy Téged kedvellek még nem jelenti azt hogy másoknak ne csempésznék kölyök pixiket az alsóneműs fiókjukba! - Húzom ki magam mint valami megátalkodott fő gonosz, de látszik jól esik hogy nem gondol valami elásni való bolondnak. Vagy azt is jó értelemben teszi.

Erre nem beszól?! Hát hogy felvágták már a nyelvét?!
-Clive-val most kezdek összebarátkozni nem évek óta a legjobb barátom, az Ozi, de hát Oziba sem vagyok szerelmes! - Mielőtt megkapnám a kígyós vicceket. Hunter amúgy is más.
-Nem azt mondtam szeress bele, azt mondtam nem baj ha megtörténik, a kettő tök más! - Forgatok szemet, hogy itt duzzog, cöh! Ollie miatt kicsit lenyugszunk, érdekelne az a véla a valóságban is nyugtató erővel bír-e!
-Tudtommal nem, csak a szépérzékelésre van hatással. De tudod ez akkor is olyan, hogy velem is jól elbeszélgetsz, van köztünk összhang, kedveljük egymást, de a vonzódáshoz kell egy plusz. A véla vér ezt felülírja, Ők instant hordozzák ezt a pluszt, ezért olyan nehéz számukra párkapcsolatot találni ha nem egy másik vélát választanak. A lényeg az, hogyha beszélgetsz majd megint Ollieval akkor próbáld ezt figyelembe venni. Avagy amikor nincs veled objektíven átgondolni, hogy vajon tényleg vonzó-e neked. Én csak kicsit féltelek Lemon, nem akarom hogy az első szerelmed esetleg... érted. Ismerve Téged eléggé szomorú lennél. - Nagy szó ez, hogy ismerem, de szerintem annyira megismertem, hogy érezze komolyan félten csalódni fog, hogy ez csak a véla-hatás és Ollie nem lenne több, mint egy kedves barát, mint én, ha nem lenne rajta és az érzékein szerelmes köd ha vele van.

Természetesen aztán nem akartam én ecsetelni a gondolataim, csak piszkáltam vele, ha már jön Clive-val, így csak elégedetten nézem hogy fogja a füleit, odamegyek és behunyom a szemeit ahogy finoman letakarom neki őket, de lehet így is hallja a halk nevetésem. Csak játszom vele, vegye észre. Óvom magamtól, ha nem is tudja. Nem is kell neki tudnia. Minden esetre elég szórakozottan mosolygok rá, hogy tudja elmúlt a veszély, nem fogom itt beavatni a rosszalkodás édes-formás bugyraiba a kis anekdotáimmal. Dixonnak viszont lehet mesélek majd, Ő biztos értékelné!

Persze a felhőtlen örömöm addig tart míg rá nem jövök a fejembe mászott, hogy ráadásul nem is tudja kontrollálni? Megállok mert érzem belecsimpaszkodik a kezembe, de csak sóhajtok és közel hajolok ahogy szabad kezemmel megfogom az arcát. Nem tudom inkább dühös vagy ijedt arcom van, lehet inkább aggódó.
-Lemon... ezt meg kell tanulnod kontrollálni, mert csak rosszabb lesz idővel. Az emberek sokszor gondolnak olyan dolgokra amiket sosem mondanának ki mert csak fellángolás vagy mert védeni akarnak másokat. Én például Téged is! Nem akarom hogy beleláss a fejembe, mert míg én hozzászoktam a saját emlékeimhez, gondolataimhoz, Te nem és teher lenne Neked! - Nézek rá komolyan, majd lemondóan sóhajtok hogy elpityeredett. -Dehogy utállak, aggódom. Gyere ide... - Adok a homlokára egy puszit, hogy lássa nem vagyok mérges, aztán közel húzom és megölelem míg kiegyenesedem. Sóhajtok megint, sokkal jobban oda kell figyelnem arra mit gondolok. Rowan mellett tettem ezt eddig csak, nem mondom hogy nem fárasztó, de most Lemon miatt is jó, hogy eljárok a másik két pasashoz tanulni. Nem akarom hogy féljen az öcsémtől, mert neki nincs miért.
-Figyelj... ha bármit meghallasz véletlen kérlek mondd el. Már ha Tőlem hallod, persze. Ez nekem fontos, jó? Tényleg meg kell tanulnom lezárni az elmém, de hogy őszinte legyek, félek veled gyakorolni, semmi olyat nem látnál, ami kedvedre van. Kértem már segítséget, már... gyakorlok is, csak még az elején vagyok. De ez titok jó? Clive se tudja. - Nyomatékosítom ahogy visszahajolok hozzá hogy a szemébe nézhessek. Kiolvasta a fejemből, ezért tudja, de jó okkal titkolom. Tudom nem mondja tovább de így nyugszom meg, hogy valóban nem fogja, mert mondtam is ne tegye a kedvemért.