Nem érezte ezt az egészet kellemetlennek. De még igazából cikinek sem. Az egyetlen amit érzett az a hatalmas zavar volt, és a félelem amiatt, hogy majd nem válik be a számítása. Napok, hetek, hónapok óta készült erre, egészen azóta, mióta tudatosodott benne, hogy ő bizony a szívét ennek a férfinak adta. Első pillanatban még csak gyermeteg rajongásnak gondolta és érezte, azonban mára ez az érzés elhatalmasodott rajta. Kedvelte, szerette a társaságát, és akárhányszor csak találkoztak, valahogy mindig olyan jó érzés kerítette hatalmába. Szerette a találkozásaikat, azt, hogy együtt lehetnek, hogy bármiről képesek voltak elbeszélgetni. És hát be kellett vallania, az elmúlt időszakban, mióta megfogadta a férfi tanácsát, elég sokat változott ő is. Végre nyitottabb lett, barátságosabb az emberekkel, a háztársaival, és levetkőzte magáról ezt a jókislány szerepet. Túlesett élete első bulijain, átélte mire képes a szervezetével egy igazán erős lángnyelv whisky és mondhatni már flörtölt is fiúkkal, olyanokkal, akik eddig még csak köszönésre sem méltatták. Mondjuk nem csoda, hogy sok udvarlója akadt viszonylag hamar, hiszen a ronda kis hernyó fokozatosan bebábozódott, majd csodás pillangóként kelt életre. A szemüvegét kontaktlencsére cserélte, és már arra is hajlandó volt, hogy a hajába néhány világosabb tincset rakasson egy ügyes fodrásszal, csak hogy elérje ugyanazt a napszívta hatást, amit annyira szeretett minden szeptemberben. Ajkára pirosas ajakbalzsamot kent, málna illatút és ízűt, ezzel kiemelve szájának pirosas árnyalatát. Teljesen kicserélődött egy nyár alatt, és most, hogy immár túl volt az otthon töltött hónapokon, és kénytelen volt Alec társaságát nélkülözni majd három hónapig.... nos meg akarta lepni. Citromos süteményt sütött, rózsaszín szív díszítéssel, és a sütemény, na meg a kellemes tea egészen pazarul festett a hatalmas kockás abroszon, melyet az avarra terített egy jókora tölgyfa ágai alatt. Ez volt a titkos helyük, amit ketten fedeztek fel, ahonnan oly sokszor megfigyelték a rengetegben élő állatokat, és ennél a helynél elképzelni sem tudott volna szebbet és jobbat ahhoz, hogy végre színt valljon. Hiszen a vallomás szinte már égette, mart a torkát és muszáj volt megosztania ezt Aleccel. Az új Lemon mindennél jobban ki akarta adni magából azt, amit már oly régóta féltve őrzött magában. - Itt vagyok! - kiáltotta a férfinak, mikor az felbukkant nem messze tőle. Idegesen megigazította piros ruháját, még egy pillantást vetett mezítlábas megjelenésére, a vörösre festett lábkörmeire, és csak reménykedni tudott benne, hogy a változás, melyen végigment az a férfinak is tetszeni fog...
Túléltem a nyarat is. Rowan még nem átkozott halálra és Clive-tól is sokat tanultam, igaz, nem is beszélgettünk túl sokat. Fogalmam sincs mi miatt aggodalmaskodik és dolgozik ennyit, nem mondta, én viszont tudom hogy az öcsém miatt voltam ideges. A nyár jót tett, elmentem Peruba folytatni a kutatásaim, napbarnítottan tértem vissza, kisimultabb arccal és első napom mivel is lehetne megkoronázni, ha nem azzal, hogy piknikezek egyet kedves fiatal barátnémmal a jó öreg erdei tisztáson? Ozit most nem hoztam mert még mindig emészt és olyankor jobb nem mozgatni ugye. Ahogy közel érek egyre inkább feltűnik, hogy valószínű összeszedett valakit a drága Lemon - én is de ugye én csak pár éjszakára. -Wáó, milyen dögös valaki! Jól áll a piros csajszi! Csak nem fiú van a dologban? - Döglöm le mellé elkényelmesedve, letéve a jó adag limonádét amit hoztam, ne Ő cipelje ugye. Egyszerű félig elgombolt kék ing és fehér nadrág van rajtam a melegre való tekintettel. Sejtésem sincs arról hogy jól látom a dolgokat csak épp a lényeget hagyom ki. No nem baj, meg is szemlélem a kosár tartalmát. -Hú, odatetted magad! Ez egy kisebb hadseregnek is elég hallod! Bár ha nem lett volna szívecske alakú még csalódott is lettem volna! - Nevetek, olyan Lemonos ez a sütemény, de tényleg. Közben elfekszem, de oldalt feltornászom magam, hogy lássam azért rendesen a másikat. Milyen csinos így. -Hol a szemüveg? - Jut még eszembe, mert hát így olyan más az arca, remélem nem tört el vagy valami.
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
Kék ingben és fehér nadrágban szívdöglesztőbb, mint várta. Igaz, leveleztek a nyáron, és szinte mindenről beszéltek, de arról nem volt szó, hogy mindketten milyen változásokon mentek keresztül. Lemon kicserélte a gardróbját és önmagát, Alec pedig.... barna színt varázsolt magára, kisimultak a vonásai, kipihentnek tűnik és úristen mennyire jól néz ki ezekben a világos színekben! Kislányos rajongását igyekszik teljesen elnyomni magában, próbálja figyelmen kívül hagyni a bensőjében ugrándozó fangirlt, aki megállás nélkül sikít a fejében hangosan, és akinek a szíve mint a mesék szereplőié, pont úgy türemkedik ki a mellkasából. Fütyülne ha tehetné, ha férfi lenne és nem nő, aki egyébként a maga gyermeki módján még félénk is valamelyest, legalább is akkor, ha élete férfiját igyekszik elcsábítani. Krákog egyet zavartan, az egyik meglibbenő tincsét a füle mögé tűri, és próbálja mondogatni magának, hogy neeeem, nem szabad elpirulnia, hiszen ez csak egy ... találkozó. - Köszönöm! - hiába minden igyekezete mégis rákká változik. A kérdés hallatán pedig arcának színe még mélyebb színt ölt. - Hát úgy is mondhatjuk... - makogja zavartan. - Sütit?- kérdezi, majd mivel nem tud mit kezdeni a kezével inkább a férfi felé tolja az egész tálcát. - Lecseréltem kontaktlencsére! - feleli büszkén, majd a vörös fejét felemeli és csillogó kék szemeivel Alec íriszeit keresi. - Nem tetszem nélküle? - kérdezi aggódva.
Naivan nem gondolnám bármi hatása lenne hogy kicsit lezserebben vagyok, ahogy Ő maga is, elvégre már egy ideje jóban vagyunk szerencsére, elmondhatom talán már azt is barátokká váltunk. Nálam ez nagy szó, nem bővelkedem bennük, mondhatni Lemon az első akivel próbálkozom tartósan is kialakítani valami stabilat, nem átmenetit. Persze nekem is szemet szúr, hogy milyen piroska ma, hogy mennyire más, sokkal szellősebb az egész lénye, nem csak a ruházata. No meg nem is titkolom előle hogy így mennyire dögös és szexi, egyértelmű valami fiú miatt ment végbe rajta a dolog, a lányok olyankor mint a bimbózó virágok kinyílnak. Kicsit idősebbnek is hat tőle. Azon csak önelégülten vigyorgok, hogy mennyire elpirult egy kis bóktól, Clive is néha produkál ilyeneket, Damocles, jókat szoktam rajtuk is szórakozni. Most már legalább Lemont is piszkálhatom teljes nyugalommal így is. Persze csak érdeklődve nézek rá mi az hogy úgy is mondhatjuk? -Akkor valami állásinterjú? - Lehet pasi főnöke lenne, én odaadnám az állást a csávó helyébe, ühüm! -Persze, megkóstolom! - Fordulok hasra és felhúzom a lábaim hogy gyerekesen lóbálhassam őket, csak előtte kibújok én is a cipőből, zokniból, ne koszoljam össze a pokrócot, meg amúgy is jobb így. -Ó, nocsak! - Meglep, azt hittem szereti a szemüvegét, eléggé hozzá tartozott, de a kérdés meglep aztán míg beleharapok a sütibe. -Dehogynem tetszel, így is szép vagy, ne butáskodj! Csak meglepődtem, mert azt hittem... jobb szereted a szemüveget, ennyi. Hm, finom lett nagyon! - Teszem hozzá aztán mosolyogva míg jobban megnézem az arcát magamnak, de nem bírom ki. -Az arcszíned tökéletesen passzol a ruhádhoz, Ti lányok nagyon értetek az összhanghoz! - Mondom gonoszabb vigyorral, mert hát én már csak ilyen vagyok. -De akkor jó volt a buli? Nem írtál róla sokat, csak hogy élvezted. - Kíváncsiskodom és ha elfogadja töltök neki limonádét vagy teát, amit kér, magamat is azzal lepem meg és iszom míg hallgatom.
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
- Állásinterjú? - kérdez vissza ártatlanul, mert egyrészt nem érti, hogy mire is gondol a férfi, másrészt meg totálisan idiótának érzi magát, amiért nem tud normálisan viselkedni és kimakogni, hogy mi is a helyzet. Mert hát helyzet az van, lévén, hogy kiöltözött, hogy átalakult, hogy sütött, főzött, megterített, és még sorolhatnánk. - Nem, nem kerestem munkát. - hajtja le a fejét kicsit, majd rögtön fel is kapja, mikor meghallja Alec gonoszkodó megjegyzését. És persze erre még jobban elpirul. A fenébe... Krákog párat, majd kósza tincseit a füle mögé lapátolja, ami ilyenkor egészen jó, de amúgy túl nagy, és kiálló, és lehet hogy a hajának megtartására hasznos, de amúgy épp olyan, mintha dumbó füle lenne, épp hogy nem repül el velük! Meg hát amúgy is... Ha bele kellene gondolnia, hogy ki is ő és milyen is ő, akkor abszolút nem lenne elégedett a mostani kinézetével. Mondjuk a régivel sem, mert ez fényévekkel jobb annál, de valahogy nem érzi magát helyes lánynak. Az orra túl kicsi, a szája túl széles, a szemöldöke pedig nem ott fut, ahol kellene! Ezen kívül pedig szeplős és vékony, nincsenek mellei, túl hosszúak a lábai és még millió egyéb mást is fel tudna sorolni, ami nem megfelelő a kinézetében. - Szeretem a szemüvegem, csak úgy éreztem, hogy jobb nélküle... - mondja kissé bizonytalanul. Most kellene színt vallania, előhozni a szivárványt ebből a színtelen helyzetből! De hát hogy kezdjen bele? Hogy mondja meg a férfinak, hogy a változás neki köszönhető.
- A buli jó volt.... - mondja, majd inkább a limonádét választja, mikor a férfi érdeklődik, hogy mit is inna. - Köszi. Szóval... jó volt a buli, ez volt a nyáron a második bulim és már értem, hogy miért is volt oda ettől mindenki a suliban tavaly. - belekortyol az italába, majd miután leöblítette kiszáradt torkát leteszi maga mellé a műanyag poharat. - Volt egy csomó srác, és azt hiszem tetszettem ott pár fiúnak. És... volt egy aki meg akart csókolni. - vallja be csak úgy, egy vállrándítással kísérve. - De én nem akartam, mert .... úgy gondoltam, hogy azt a bizonyos elsőt, valaki mástól szeretném.... - mondja majd krákogva elfordul. Milyen szép itt a táj...
-Aham. - Kérdezem az állás miatt, mert hát ha tessék-lássék van fiú a dologban, akkor lehet csak ezért csípte ki magát. De aztán tagadná lenne bármi ilyesmi, fürkészőn nézem, mert tényleg nem értem mi lelte. Nem mintha ne lenne csinos, nagyon is az, szinte kivirágzott egy nyár alatt, emiatt gondoltam valami csávó okozta ezt hogy észrevegyék vagy épp észrevették, rájött jó nő és ezért ez. Ugyan gonoszkodom vele, de hogy oszlassam zavarát a buliól kérdezem, gondolom ott szedett össze valakit, talán épp az egyik fiúbarátját, ki tudja? Közben töltök limonádét, kortyolgatom míg hallgatom. -Mondtam én, még a végén ráérzel az ízére, csak nehogy annyira ráérezz mint én anno! - Vigyorgok a pohár fölött mert hát én már csak tudom mitől döglenek a csajok. -Nocsak! - Vigyorgok a csókra, de látszik nem lepett meg, miért ne akarnák megcsókolni? Szép szája van, csinos is, kedves ha néha kicsit tüzes is, de ez pont nem baj, csak bájosabb lesz. -Áh tudtam pasi van a dologban! Azért vagy ilyen csinos! Biztos lehetsz benne meghódítod, feltéve ha nem vak, akkor sokat vesztene. Na és ki az a srác? Valamelyik haverod? Ó vagy valami griffendéles vagánykodott? Igaz manapság a hollóhátasok inkább csíntalanok. Szóóóóval? - Paskolom meg a térdét, hogy nézzen rám, ne legyen zavarban, drukkoltam ám neki! Mert én megismertem és tudtam hogy kedves és bájos, a többi srácnak is csak idő kell és rájönnek. Bár lehet elbeszélgetek a sráccal majd hogy ha megbántja a barátném viperát küldök az ágyába. Hahaha, meg is tenném, ami azt illeti, ha nem lesz úri ember az én Lemonommal!
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
- Hát nem hiszem... bár... te hogy éreztél rá? - kérdezi ártatlanul, bár sejti, hogy Alec ráérzése az leginkább arról szólt, hogy úszott és lubickolt az élvezetekben. És erre a tudatra el is önti a féltékenység. Mert ő is szeretne úszkálni önfeledten Alec vágyában, sőt mi több, már jó ideje azt érzi, hogy ő szeretné kiváltani belőle azokat az érzéseket, amiket önmaga is szeretne megtapasztalni, csak hát valahogy ezt soha sem tudta eddig realizálni. Vagyis egy egész nyár kellett hozzá, hogy végre ezt fejben is elrendezze. - Öhm... - mondja, majd kissé lehajtja a fejét. Keze ökölbe szorul, hiszen érzi, hogy eljött a pillanat és most vagy soha alapon kénytelen színt vallani, és persze akar is, csak hát olyan nehéz, és ő annyira gyáva! őszinteségre nevelték, és igyekszik is az lenni, de mikor a saját érzéseiről kell nyíltan felszólalnia az mégis más. Mert akkor ki van szolgáltatva és nem tudja, hogy szeretné e hogy ki legyen szolgáltatva, mert bár szeretné Alec-et, mégis fél attól, hogy ez a túlzott őszinteség a barátságuk rovására megy, bár jelen pillanatban semmi sem tudja érdekelni, bármivel megelégedne, amit csak kap a másiktól. - Valójában Rólad van szó. - ejti ki a száját kissé talán halkabban is, mint kellene, majd összeszedi a bátorságát és határozott pillantással a férfi szemébe néz. - Rólad van szó, mert Tőled akarom megkapni az első csókomat! Azt akarom, hogy én is azok közé a lányok közé tartozhassak, akik voltak olyan szerencsések, és kaptak belőled... - mondja, majd az arca vörösre vált, azonban mégis igyekszik tartani a szemkontaktust.
-Enyje kislány azt akarod megrontsalak itt a tippjeimmel? - Vigyorgok rá hamiskásan, hogy no fene, enyje, belébújt a kisördög? Persze ha komolyan érdekli mesélek én hogy buliztam, de óvva inteném a füvezéstől, a piálástól és az állandó flörtöléstől azért, hát én pasi vagyok Ő meg lány, mégiscsak más. Inkább faggatom ki ez a srác, érdekel láttam e már egyik órán, be tudom-e majd azonosítani. -Tudtam én! Várj... mi? - Paskolgatom mikor végre válaszol, aztán fel is fogom mit mondott. Hogy én?! Kissé el is nyílik az ajkam, hogy így néz rám, hogy miattam csípte ki magát, hogy nekem akar tetszeni, hogy én vagyok az akitől az első csókját akarja. Pont tőlem? Sokkal idősebb is vagyok és kicsit sem romantikus mint amennyire ő az, úgy hiszem. Akaratlan is végigmérem újra, mert csinos, de én leszek az aki sóhajtva félretekint keresve a szavakat. -Lemon, nem mondom, nem lenne rám panaszod, de... átgondoltad? Szerintem nem pont ilyen pasit szeretnél mint én... csinos vagy és okos, bármelyik pasit megkaphatod ugye tudod? - Bármelyiket, talán engem is, maximum nem verjük nagy dobra ne rúgjanak ki, de akkor is erős kétségekkel teli mosolyommal szemezek vele és hagyom pihenni a térdén a kezem hogy szerintem nem gondolta át ezt. Remélem nem valami fogadásba ment bele, mert noha nem tagadom meg a kérését ha akarja, csak szerintem neki ez fontosabb annál mintsem "túl essen" rajta, nem? No meg vajon vissza bírnám fogni magam? Elég dögös így... szabad a lába is a szoknya alatt, nem vagyok én jó fiú, tekintetemből könnyen kiolvashatja ezt is.
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
- Hallottad. - mondja ki egyszerűen, majd mikor megérzi a paskolgatást, kissé csalódottá is válik. Mert hát igen, végül is ezt várta. Hogy majd nem fog tetszeni eléggé Alec-nak, hogy majd a korkülönbségre hivatkozik, hogy megkapja azt az annyira utált lemondó pillantást, azt a direkt másfelé tekintést, csak hogy ne lássa a másik, hogy mennyire sajnálják, és hogy ismét kislányként fogják kezelni, holott ő nem kislány már, hanem igenis nő. Igazi nő! NŐ! Nagybetűvel. És ha ő igenis egy érett és tapasztalt és minden szempontból számára tökéletes férfitól akarja az első csókját megkapni, akkor igenis attól akarja! Mert ki lehetne ennél jobb erre a dologra? Alec a tökéletes, aki helyes, jóképű, idősebb, okos, intelligens, és akitől örökké libabőrzik a keze és apró gombostű méretűre zsugorodik a gyomra. Mi ez ha nem vonzalom, ha nem szerelem? Ennél jobban már nem sóvároghatna, és sajnálja hogy Alec ezt nem érzi. Pedig mennyire szeretné, hogy érezze a vágyát, hogy megőrüljön érte, hogy úgy kelljen magát visszafognia, és lehet még azt sem akarná, hogy azt megtegye! - Már megint ez a szöveg. Komolyan, ti férfiak mind ugyanazt az anyagot szívjátok? Tudom, én bárkit megkaphatnék, szép vagyok és okos, de nekem nem kell más férfi! Nem szedtem volna össze a bátorságomat csak a vicc kedvéért és ismersz már, tudod, hogy nem komolytalankodom ilyenekkel! Miért kell nehézzé tenni? Miért nem lehet csak elfogadni és kész?! És ha egy kicsit is tetszem, ha tudsz rám nőként nézni... akkor már rég el kellett volna hallgattatnod egy csókkal és közelebb húzni magadhoz.... - pirul bele a mondanivalójába... - és még más dolgokat is tenned kellene velem!
Valóban hallottam, tény és való csak épp furcsa belegondolni. Mert miért tetszene komolyan egy magamfajta pasi egy ilyen fiatal lánynak? Igaz, Clive is megjegyezte diáknak is elmehetnék, ami szerintem túlzás, de tény az is hogy nem érzem magam sokszor 27-nek, egyszerűen csak sodródom az árral és élek a mának. Ilyen pasit akar Lemon? Nem arról van szó csak biztosra akar menni egy tapasztalt pasival, aki nem tudja mit is akar és mit csinál? De csak felszökik a szemöldököm, hogy hah, mi ez? De felvágták a nyelvét a kisasszonynak! Igazán, szóval ezt kellene tennem, hm? Látszik ez a lány cseppet sem gondolta át, de hát én nem vagyok rest erre rávilágítani neki. Könnyedén emelem el magam a pokrócról és döntöm el határozottan azon hogy fölébe kerüljek míg elfekszik puhán, csípőm csak annyira eresszem le sejtessem közel vagyok hozzá, hogy egy kevés kell, hogy összesimuljunk. Arcom is annyira közel kerül az övéhez, hogy érezheti arcán bőrét csiklandozza a leheletem, ahogy suttogok és szemezek vele, mint egy ragadozó macska, aki elragadta a kecses gazelláját. -Miféle más dolgokat hmmmm...? - Egyelőre elégnek érzem azzal besokkolni, hogy nekem nem kell kétszer mondani fojtsam belé a szót, de még nem simítok végig rajta, mondhatni nem érek hozzá, de aurám belemosódik immár az övébe. Lepillantok megfakult rúzsára, aminek emléke a pohár peremén pihen, kikacagva ő már elcsente az első ízlelést előlem, de úgy gondolom ez nem lenne valami bölcs döntés. Igaz, én olyanokat nem hozok, elragadnak az érzelmeim mindig noha már legalább megállok gondolkodni ha kicsit is. Ezért nem csókoltam még meg, de érezhető megteszem, megakarom, de azt is akarom gondolja át még egyszer a kedvemért, biztos ezt akarja? Most érezheti is magán a jelenlétem, még visszakozhat, még meggondolhatja magát. Aztán nem igen lesz visszaút... nem szoktam hagyni.
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
Valójában ő maga sem tudja, hogy mit is akar, vagy hogy mi lehetne a kimenetele ennek az egésznek. Gyermeki fejjel leragadt a csóknál, számos romantikus film unásig ismételt csattanójánál. Kíváncsi volt ez tény és való, de soha nem látott még olyan dolgokat, melyek a csók után következhetnek, csak azt látta, hogy mennyire szereti mindenki magát ezt az érzést, a vágyat és ő is tapasztalni vágyta. Érezni akart az érintéseket, a mindent elemésztő érzékiséget, azt, ahogy egy férfi keze hozzáér, ujjakat a nyakán, a hajában, és Alecet akarta mindennél jobban. Hiszen már akkor megtetszett neki, mikor a vörös szőrt kiszedte a füléből. Finom volt az érintése, finom volt minden amit csinált, és a gyengédség, amivel körbevette és nem letámadta mint a vele egykorúak, megerősítette abban, hogy neki ez a férfi kell. A meleg test lágyan hajol rá, még reagálni sincs ideje. Egyszerűen csak elnyúlik a puha takarón, és hagyja, hogy a férfi csípőcsontja kissé hozzá nyomódjon. Érzi a másik tiszta illatát, a férfi mámorosan kellemes parfümjét, orra telemegy az illatokkal és lehúnyt szemmel átadja magát ennek az érzésnek. Sőt ha lehetne két kézzel kapaszkodna a másikba, húzná közelebb, hogy elvesszen az illatban. - Hogy a kezed ... a kezed a nyakamra simuljon, hogy a szád megcsókolja a kezed nyomát.. - suttogja, mint egy szerelmes könyv főhőse és bár menthetetlenül zavarban van Alec közelségétől mégis vágyik rá. Önmagát látja a férfi csillogó szemeiben, ajkát, ahogy enyhén elnyílva azon gondolkodik, hogy vajon mi fog most következni... Egyik kezével finoman elkapja a férfi előre bukó göndörkés tincsét, majd finoman az ujjai köré tekeri azt. - Szeretném ha szépnek látnál...
Szerintem Lemon nagyon nincs tisztában a saját érzékiségével... ahogy ráhajolok, ahogy hagyja magát, szinte vágyja és issza közelségem, ahogy puhán elleheli vágyait, akaratlan megkívánom törékeny, fiatal testét és lelkét. Pedig hiába tudom Lemon ártatlan, olyan ártatlan amennyire én sosem voltam és soha nem is leszek már, de ahogy megcsap forró lehelete, megérzem málnás szájfénye hívogató és harapnivaló illatát egyre nehezebb gondolkodni, józannak, felelősségteljes férfinak lenni és nem csak egy férfinak, aki tetszik egy csinos lánynak, aki kíván egy csinos lányt. Elmosolyodom és az ajkamba harapok, olyan buta ez a lány. Butává tesz engem is ahogy nem tudok józan maradni. -Mindig is szépnek láttalak... - Cirógatom meg a nyakát, majd huncut félmosolyt ejtve felé kezem követni kezdi nyaka kecses ívét, szám sem marad tétlen. Ajkaim puhán ingerlik a vékony bőrt, épp csak annyit szívok rajta hogy nyoma ne maradjon, de azért izgató legyen, bár ahogy haladok le a kulcscsontja finom vonalánál állok csak meg. Túl forró a leheletem, leeresztem csípőm az övére, engedve magamnak érezzem törékeny testét alattam, hogy érezze vágyam odalenn is, hiszen ezt nem tudom kontrollálni. Majd ajkam gyöngéden érintem alsó ajkához, kezem felkúszik a takarón szétomló hajába. Nem is gondolkodom, finoman, de ellopom az első csókját kamaszos hévvel, mert pontosan tudta mit mondjon hogy felcsigázzon és ne tudjak ellenállni... már már ijesztő, nem?
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
Nem igazán tudja, hogy vajon mi is zajlódik le a férfi fejében, így azzal sincs tisztában, hogy a másik miket gondol róla. Csak abban reménykedik, hogy ezek a gondolatok olyanok, melyek számára kedvezőek. Hiszen már lassan egy éve vágyik erre a pillanatra, ami most megtörténik! Egy éve álmodozik és fantáziál arról, hogy vajon milyen lehet a valóságban Alec közelében lenni. Mert ugyan eddig is a közelében volt, azonban soha nem ennyire. Szabadok voltak az érintések kettejük között, de az mind baráti érintés volt, olyan, mely mentes volt mindennemű romantikától és érzékiségtől. Ez viszont végre valami más. Megremegő ajakkal néz rá a férfira közvetlenül maga felett. Érzi a testéből áramló hőt, bőrének illatát lágyan keveredve a parfümjével. Mélyeket lélegzik, ha lehetne ezt az egészet élete végéig szippantaná, és függő lenne, mint azok, akik zacskóból teszik ezt. Ő is elcsomagolná a férfit, az egész lényét, az egész pillanatot, és imádná, ha csak az övé lehetne, ha csak vele lenne! - Tényleg? - csillannak fel a szemei a kedves bóktól, majd félig leereszkedett pillái alól les fel a férfira. - Én is szépnek látlak téged! - suttogja, majd a másik tenyerének cirógatására önkéntelenül is megfeszül a teste. Nyaka és gerince ívben hátrahajlik, törékeny teste a másikének nyomódik, szinte már felkínálja magát, és minden porcikáját bevetve könyörög azért, hogy még jobban érezhesse Alecet. Szíve hevesebben kezd verni, ahogy megérzi a puha szájat a nyakán, és a pillangók is ellepik a gyomrát a férfi teljes testének súlyától. Mámoros a pillanat, és csak még mámorosabb, ahogy a másik dudorodó nadrágja hozzásimul. Még soha nem érzett ilyet, soha nem is látott ilyet és el sem tudja képzelni az egész helyzetet, mégis elégedettséggel tölti el, hogy sikerült ezt kiváltania a másikból. Közben keze szabadon megmozdul, finom, apró kis tenyere a másik vállára siklik, majd onnan cirógatva a kulcscsontra. Játékosan és kíváncsian simít végig a kiálló csonton és bár nincs abban a helyzetben, szívesen megízlelné ajkaival is, pont ugyanúgy, ahogy a férfi is az előbb tette az övével. A férfi ajka az ajára simul, a világ pedig megáll arra a másodpercre. Csak ők léteznek és a pillanat. Annyira forró a lehelete és annyira sürgető! Szája elnyílik és hagyja, hogy minden megtörténjen, aminek kell... bár persze jobb lenne, ha tudná, hogy mit csináljon, pedig már annyit hallott erről az egészről, meg a nyelves csókról. Összeszedi a bátorságát és óvatosan érinti meg nyelvével a másikét, majd miután ezt megtette, riadtan vissza is húzza, hiszen nem biztos, hogy ezt kell tennie, hogy ez így normális és hogy a másik ilyenre vágyik. Belepirul a tapasztalatlanságába...
-Ühüm... - Mosolygok rá hümmögve, majd lepillantok egy másodpercre, hogy szépnek lát, szépnek is ritkán hívnak, de nem értem félre, nem zavar, sőt. Az pedig ahogy mit egy megfeszített húr muzsikál kezem alatt végképp kedvemre való, nem akarom megvonni tőle amire vágyik, amit a "fejemhez" vágott, miért nem teszem magamtól, mikor adja magát. Mivel kínálja magát, mivel ennyire érzem kíván nem tudok ellenállni, holott gondolataim egy piciny zuga még mindig sípol, hogy nem, nem tizenhét a másik, hiába nőiesebb így ez csalóka, valamint én leszek minden első tapasztalata, az sem túl bölcs, de már késő, már késő, hiszen ajkam ajkaira tapad és elmélyedek a puha kóstolgatásban mintha csak egzotikus gyümölcsök különleges ízeit próbálhatnám. Mélyebb levegővételem jelzi felé élvezem ahogy felfedez, ahogy lopva érinti bőröm szabad felületét. Oh aztán édes kis nyelve incselkedik velem, némileg belemosolygok a csókba, hogy eleget tegyek ezen kérésének is. Nyelvem cirógatva érinti övét, jobban falva ajkait akaratlan, egyik kezem míg támaszkodom hajában úszik másik viszont meztelen térdét és combját fedezi fel reflexből. Reflex, mert a csókra koncentrálok, nyelve selymére, apró elfojtott nyögéseire, hogy elnyújtsam a csókot, majd elkenjem az emléket ajkain ajkaimmal apró sóhajjal, érzékien, hagyva mindkettőnket szusszanni egy minimálisat.
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
Nyugodtan félre is érthetné. Legalább is Lemon számára a férfi szép, a maga tökéletesen tökéletlen módján. Csodásnak látja, elbűvölőnek! Hiszen olyan hívogatóak és csillogóak a szemei, olyan szép a haja, és magas, és parfümjének illata mindig az orrába kúszik és be is fészkeli magát oda úgy, hogy utána még órákkal később is elvarázsoltan szipákol, hogy még egy kicsit jobban, erősebben érezhesse azt a férfiasan delejes aromát. A zavara kezd semmivé foszlani, legalább is kezdi magát kevéssé kellemetlenül érezni. Immár teljesen természetessé válik a másik súlya a testén, a forró lehelete, Alec tenyerének simasága, ujjának cirógató finomsága, ahogy a nyakához ér, és az egész közelsége. Hiszen mindig is erre vágyott! Mindig is ezt akarta, így tehát nem csoda, hogy pillanatok alatt hozzászokik a jóhoz, ahhoz, amit a másik adni tud, és bár a saját maga suta módján ő is igyekszik, mégis zavara már csak arra terjed ki, hogy mit is és azt hogy is csinálja. Mert jól akarja csinálni! Mindent jól akar csinálni, úgy, hogy a férfinek jó legyen, hogy utána még sokáig ezen gondolkodjon, hogy esténként eszébe jusson ez a pillanat! Szeretne nem könnyen feledhető lenni! Belesimul a másik csókjába... És az első tényleg olyan élmény, melyet akart. Érzi a másik sóhaját, a férfi nyelve játékosan érinti az övét, és mivel viszont is kapja ugyanazt a kutató és felfedező simítást, így tudja, nem csinált hülyeséget. Lágyan viszonozza hát ugyanolyan módon, majd növekvő hevességgel. Ujjai lassan visszaindulnak a férfi kulcscsontjáról és észre sem veszi, ahogy beletúr a másik hajába és úgy húzza magához közelebb. Pont ugyanolyan reflexszerű a mozdulat, mint ahogy Alec a combját és térdét simogatja. Belesóhajt a csókba jólesően és magában azért imádkozik, hogy akármi is történik, azt soha de soha ne hagyják abba!
Azt hiszem elengedtem a gondolkodást, már úgy is mindegy megteszem-e vagy sem, mert lényegében a végeredmény számít, tehát az hogy letepertem, megcsókoltam és jelenleg simogatom és préselődöm Lemonhoz, mert nehéz betelni ajkai málnás puhaságával, apró keze mágnesként vonzó mozdulatával, kecses dereka formáival. Érezni hogy bőre forrósága csiklandozza bőröm, hogy kezem bársonyos bőrét érinti, hogy mellkasa izgatottan emelkedik és süllyed apró, de formás melleivel együtt. A csók maga is nosztalgikus, nem buja hanem inkább játékos, kíváncsi, eleinte megszeppent később mámorban úszó, ettől bódult leszek én magam is. Ahogy elszakítom összeforrt ajkaink még kap egy apró csókot felső ajkára, egy ajakharapásost alsó ajkára és illuminált szuszogással nézek a lányra, hogy basszus... basszus mert nem bírok megtartani egy barátot. Basszus, mert sokkal jobban megkívántam mint illene. És basszus mert nagyon nem nekem kellene ezt megejteni vele, de már mindegy, már késő, már ölelem magamhoz, ahogy hajából kezem a tarkója alá kúszik és teljesen elfekszem rajta míg tartom magam azért közben. Arcom belebújtatom a nyakába, ott szuszogok pár könnyed pillanatig, hogy aztán nyelves csókkal illessem ott is, fogam csak izgatóan karistolja bőrét. Ahogy visszatérek ajkaira állát is csókolom, mélyebbeket lélegzek, mert le kell hűtenem magam, nem térhetek a "lényegre" lévén túl gyors és túl korai lenne Lemon számára. Igazán elszoktam a kamaszos dolgoktól, ezen nincs mit szépíteni. -Buta dolog elvenni az eszem, ugye tudod? - Mosolygok rá, hiába próbálom dorgálni inkább erotikus nyögés les z az, mintsem bosszús. Szabad kezem is oldalát simítja, ujjam melle alatt simít el, mert sokkal de sokkal jobban rosszalkodnék alapjáraton, hisz tudja, hisz sejti, hisz nem titkoltam eddig sem kalandos lelkület vagyok. Pont emiatt félek megégetem Őt, aki romantikus és törékeny, nem én vagyok a jó választás neki, úgy hiszem.
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
Már semmin sem gondolkodik azon kívül, hogy vajon mennyire felel meg Ő Alec számára. Vajon elég jól csókol? Vajon elég puha a bőre? Vajon elég jó az illata ahhoz, hogy kedvtelve merüljön el benne? Millió kérdés cikázik az agyában és mindegyik azzal kapcsolatos, hogy vajon mennyir lehet ő jó, jobb mint a többi lány, más mint a többi lány a férfi számára. Apró sóhajjal hagyja hát, hogy a másik immár teljesen ráfeküdjön, szája engedelmesen nyílik el, nyelve finoman érinti a másikét és kész teljesen megadni és átadni magát. Nem szabta meg saját magának, hogy mi az amit meg akar majd tenni. Nem beszélte meg önmagával, hogy a csók lesz az egyetlen ami belefér kettejük románcába. Szerelmes és ebbe a szerelembe belefér az is, hogy ártatlanságát virágként ajándékozza a férfinak. Nem fél, nem retteg, nincs mitől tartania, hiszen az elmúlt év alatt már megismerte, sőt, mondhatni kiismerte annyira, hogy tudja, jó ember, hogy vigyázna rá, és úriemberként viselkedne még akkor is, ha valójában nagyon is tapasztalt hozzá képest. Hiszen barátok még mindig, nem csak voltak, a kettejük között lévő szoros kötelék ezek után is ugyanúgy megmarad, és tudja akkor is megmaradna, ha esetleg a csókon kívül más is történne. Mert hát olyan kíváncsi és ő annyira szeretné megtapasztalni milyen az, mikor az ember száz százalékosan nőnek érzi magát!
Keze belemélyed a férfi hajába, úgy húzza közelebb magához a fejét. Feje hátra hanyatlik, ahogy a másik nyelvével cirógatja és csókolja a nyakát. Az érzések szinte már égetik a bőrét, az elméjében, gyomrában, szívében tüzijáték robban és már nem akar mást, csak még közelebb kerülni Alechez. A melle alatti érintésre libabőrözni kezd, majd kissé közelebb kúszik a másikihoz, hogy még jobban érintse meg, hogy ő mindenét odaadná, ha kérné! - Én ebben nem látok butaságot...
-Nem, mi? - Ajh, legalább neked legyen eszed Te leány, hát hol vagyok én szemérmes lovag, hogy kantárt tegyek vágyaink musztángjára... inkább sarkantyúznám meg botor mód. Leheletem nem csak Őt perzseli, saját magam mint egy sárkány szívom be a tűzzel és szenvedéllyel telített, elnehezült levegőt, hogy annyira emelkedjem csak el, hogy rálássak mellkasára, rálásson Ő is enyémre, mennyire mélyeket lélegzem miatta, általa. Kezem mint egy szellem siklik végig kidomborodó melle felett, éppen csak érintve, éreztetve szó szerint alattam fekszik, kezem alatt, ah, annyira finom fogás ez a drága. Szívem szerint végigcsókolnám alabástrom bőrét és úsznék sóhajai kavalkádjában. Épp csak benedvesítem elcsókolt ajkaim, hogy újra kulcscsontját vegyék célba, szám finoman simítsa végig a csont mentén, majd reszketeg lélegzettel dekoltázsát is csókoljam. Szeretem a nőket, szeretem törékenységük, szeretem hogy idomaik puhák és kínálkozóak. Lemon nem is fogja fel ebben a piros ruhában mennyire kívánatos és hogy eddig milyen jól elnyomtam oda nem illő gondolataim vele kapcsolatban, de most átszakította ezt a gátat és kufárkodnom kell, hogy ne csináljak butaságot. Lemon a barátom maradt, nem csak egy szexi csaj. Nem mintha nem törődnék a szimpla szexi csajok testével és ha tudok a lelkükkel, de ez mégiscsak más. Inkább elkérem a kezét és tenyerét az ingem alá, mellkasomra fektetem, érezze mennyire megdolgoztatja az öreg ketyegőt odabenn, hogy érinthet ahol akar, ha mer persze. Tekintetem cikázik arcán, testén és hajlatain, annyira kívánatos hogy mint egy neon reklámozza arcom, piszkos gondolataim is vannak, nem csak a szimpla csodálat nőiessége láttán és felismerésén. Talán így felfogja mégiscsak butaság húzogatni a bajszom, mert a végén bátrabb leszek mint kéne. Túl bátor talán nem, de eléggé bátor azért... hah. Nem bírok magammal ha nem vigyáz!
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
- Nem... - leheli Alec ajkára és halvány fogalma sincs arról, hogy esetleg ezen tette, vagy épp bármelyik tette milyen dolgokat is válthat ki a másikból. Még nem ismeri a férfiak ösztönét, azok testét, a reakcióikat, és még önmagával sincs tisztában, így tehát egyáltalán nem evidens neki, hogy egy -egy sóhaja, vagy épp ívben megfeszülő teste milyen csodákra is képes a másik nemmel kapcsolatban. Félig leengedett pillákkal figyeli hát, ahogy a másik kissé felé tornyosul, látja önmagát Alec alatt, a másik mellkasát és bár fogalma sincs miért, de szeretné megérinteni. Kezét szeretné végighúzni a szikár mellkason, eljátszana a megkeményedő mellbimbóival, összehasonlítaná saját magával, hogy vajon neki is pont ugyanolyan érzés - e, vagy épp az ő teste is ugyanúgy reagál - e, ahogy a sajátja... Ehelyett azonban csak apró kósza sóhajt hallatva engedi, hogy a másik ismét ráhajoljon a bőrére. Minden érintésre, minden finom harapásra és nyelvjátékra szíve hatalmasat dobban. A mellkasa vadul süllyed és emelkedik, és nem is érti, hogy ez hogy lehet ilyen jó, és hogy eddig hogy nem volt ilyenben része! Keze a férfi kezébe simul, ujjai a kemény és sima mellkasra simulnak. Tenyere alatt pulzál a másik szíve, érzi minden dobbanását, érzi, ahogy egyre hevesebben ver, már-már kiszakad mellkasából. Önkéntelenül és elégedetten mosolyodik el, és ha már így alakult kicsit talán fel is bátorodik. Finoman simít végig a férfi mellein, pár másodperccel tovább időzik, mint kellene, majd keze kutatva fedezi fel a lapos hasat is, az ott megjelenő izmok apró csomóját, valamint a vékony ösvényt is a férfi köldökénél, mely olyan tájakra vezet, amelyekről eddig még egyáltalán nincs tudomása. Tekintetét őszintén a férfiéba fúrja, látni akarja minden rezdülését, minden reakcióját, hogy mit vált ki belőle, ha megérinti. Szeretné nézni ahogy arca kissé eltorzul az élvezettől, szeretné ha íriszei lecsukódnának azért, mert élvezi az érintétst. Apró körmeivel lágyan megkarmolgatja a másik oldalát, hasát, és egyik ujja még a nadrág öve alá is besiklik, anélkül, hogy bármit is megérintene.
A terv elbukott. Hogy miért gondolom így? Nos... az egy dolog hogy visszafogom magam - magamhoz mérten persze - de olyan dolgokkal cseppet sem számolok mint hogy Lemon nem megijed attól, hogy megkívántam és ennyire kívánom. Hogy nem megszeppen hogy keze meztelen mellkasomhoz ér. Hogy tekintetem nem azt sugallja korai amit én nyújtani tudok és akarok nyújtani számára. Ó nem. Lemon ehelyett totálisan felbátorodik, keze olyan könnyedén siklik, súlytalan akárha víz alatt merítkezne, simítja mellkasom, majd benyúl teljesen a haszontalan textil alá és hasam térképezi fel, minden dombot, völgyet, ha nevezhetem annak a dolgot, mert annyira nem vagyok izmos, de akad rajtam valami. Ahogy alhasam karistolja a köldököm alatt már nyögök belé, elfojtva és vágyakozva, mert szeretem a gyöngéd női érintést, ahogy elkalandoznak rajtam a rakoncátlan kis ujjak, lélegzetem el-elakadva vállának csapódik ahogy lehajtom a fejem. Mély levegő, szusszanás és rekedtes búgó torokhang a jussa, mert karcolgatja oldalam, hasam, de akkor sóhajtok valóban mikor ujja nadrágom alatt csípőcsontom mellett érzem. Hümmögve csókolom vállát és nyakát, ajkam száját keresi, ízlelgeti és szenvedélyesebben csókolom, immár nem újdonság neki, előbb megtettük, csak most épp még több libidó szuszakolódott bele mint eddig. Arra jutok szól ha valami sok, nem kívánatos vagy zavaros, így elveszem combjáról a kezem és elgombolom magamon az inget. Áldom ezt a helyet, hogy csak a mienk, hogy senki nem jár erre, hogy félreeső még a rengetegen belül is. Ahogy megcselekszem ezt a pár mozdulatot keze könnyebben érintheti mellkasom. Nincs bajom vele, már a testemmel, noha mutogatni nem feltétlen szoktam, mert pár heget őriz akarva akaratlan, bőröm jobban fehérlik ott. Karmolás és harapásnyomok őrzője lett, ami sosem tudom tetszetős vagy kellemetlen látképet generál. Ez a csöpp bizonytalanságom is csak egy pillanat erejéig él míg Lemon szemébe nézek, de elengedem a saját testemről alkotott vagy képzelt gondolataim és kezem inkább visszahelyezem arra a szép combra, sőt, feljebb csúsztatom, hogy csípője oldala mentén derekát érjem, majd hasát, ajkaim újra dekoltázsát kóstolják, derekam éppen csak mozdul rajta, hogy jobban görnyedek, de halkan nyögök belé, hisz lágyékom is jobban préselődik Lemon testéhez. Élvezem, nagyon is élvezem, de látszik nem bírok betelni vele, mert újra az ajkait keresem és kérlelem csókoljon, kezem közben feljebb csúsztatva, ha megemeli derekát és engedi a ruhát felgyűrődni a testén a karom mentén. Ha hagyja akkor alkarom elfekszik szép hasán, tenyerem pedig melltartóján állapodok meg épp csak gyöngéden marokra fogva a puha idomot. Sok a ruha... túl sok a ruha, noha én vagyok túl hamari, de Lemon elvette az eszem és egyelőre nem úgy tűnt vissza óhajtaná adni. Akkor pedig csak azt tudom gondolni, hogy túl sok a ruha...
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
Nem ijed meg, hanem inkább kíváncsivá válik. Többek között ezért is indul el a keze felfedező útra a másik testén. És bár túl gyáva ahhoz, hogy a tapasztaltak magabiztosságával olyan részekre kalandozzon, ahová ők szoktak - mondjuk nem is tudja, hogy hova szoktak, mert ehhez már túl tapasztalatlan - mégis igyekszik feltérképezni finom simításokkal és karcolgatásokkal a másik bőrét. És a ténykedése közben meglepetten tapasztalja Alec reakcióját. Hallja az elfojtott nyögéseket, a vállára hulló fej súlyát, az ajkából felszálló sóhajt, és ez még jobban arra ösztönzi, hogy folytassa azt az utat, amit elkezdett. Körme finoman karcolgatja a másik testét az ing alatt, majd mikor ajkaik ismét csókban forrnak össze, immár nagyobb hevességgel reagál a másik "támadására". Nyelve játékosan incselkedik a férfiéval, ahogy pedig egyre jobban kapkodják a levegőt az izgalomtól, pont olyan önkéntelenül sóhajt bele a másik szájába. Ujjai ezután a mellkasáról a hátára tévednek, és mikor Alec fölé hajol, erőteljesen izgatóan, de nem fájdalmasan vájja bele körmeit a férfi hátába.
Közben a csók megszakad, a férfi legombolja magáról az inget, Lemon pedig gyönyörködve a látványban nézi a másik napbarnított bőrét, a hegek fehérségét. Ujjai lágyan megérintik azt, egyiket a másik után és egyáltalán nem találja sem csúnyának, sem zavarónak, sőt! El sem tudja képzelni hogy lehet valami ennyire tökéletes! Keze közben a lány combjára kúszik és minden simítással egyre feljebb görgeti a vörös anyagot. A ruha lassan szabaddá teszi a lány fehérneműjét, a világoskék virágos anyagot, melyet eddig gondosan elrejtett a kíváncsiskodó szemek elől, és amit egyáltalán nem akar Alec elől leplezni. Megszívja a férfi nyelvét és száját, majd ahogy megérzi bőrén a természet és a levegő hűvösét libabőrözni kezd. Ám ez most egyáltalán nem számít, ez egyáltalán nem fontos! Mert Alec szinte már a szájába imdkozza, hogy mennyire akarja, a csókjáért könyörög, ő pedig teljes bódulatban engedi le a pilláit, majd húzza a férfi fejét közelebb, hogy immár vadul és szenvedélyesen furakodhasson a szájába és átadhassa magát az élvezeteknek! És valahol azt gondolja, bár soha ne kellene elvállniuk! Megremeg a másik érintésére, hiszen meleg tenyér siklik a melleire, és annyira forró ez az érintés! Beleremeg a tudatba, hogy a férfi hozzáér, és teste önkéntelenül is reagál a közellségre. Melle apró, hegyes csúcsként meredezik a csipke alatt, felvéve a másik kezének formáját. Pont beleillően....
Ahogy apró keze szánkázik a mellkasomon, hasamon, oldalamnál és alhasamnál nem tudom elnyomni sóhajaim, végtére is élvezem. Élvezem hogy érintenek, hogy megtapasztalnak, hogy akarnak. Pont ezért ahogy a csókolózunk és megérzem körmeit a hátamnál némileg harapdálósabban válaszolok csók közben, jelezve ez a fajta szenvedély tetszik, ez még kellemes, telhetetlenebbé tesz. Ám mivel sok a ruha igyekszem sajátom jobban elnyitni, könnyebben hozzám férjen. Szerencsére ahogy elnézem nem zavarják bőröm forradásai, hegeim festményei, így hamar túllépek saját pillanatnyi bizonytalanságomon. Más bizonytalanságom is köddé foszlik, hogy Lemon vörös ruháját görgetem feljebb és feljebb testén, hogy így engedem magamnak láttatni meztelen bőrét, incselkedő fehérneműjét, kikandikáló és kacsintó köldökét. Belenyögök a csókba, hogy szívja nyelvem és ajkam, elragadja újra figyelmem testéről a csókra, nem bírok betelni az illatokkal és a simításokkal. Nem is akarok, ami azt illeti. A ruha végül enged, kezem eléri a kicsiny de annál édesebb melleket, imádom mennyire puha! Nem kérdezek, nem szabadkozom, korom és tapasztalataim határozottságával tolom feljebb az anyagot hogy kibújtassam a ruhából ezt a szép leányt, közben magamról is lehúzom az inget. Lopok még egy hosszabb szenvedélyes csókot míg hasunk meztelen összesimul, aztán haladok lejjebb csókjaimmal, áldozni akarok teste oltárán, mellét kényeztetni, dédelgetni. Eleinte csak a csipkén át forró lehelettel, majd kezem háta alá akarom csúsztatni, hogy egy ügyes ujjmozdulattal elnyissam a melleket fogva tartó textilt. Igen, van rutinom, elmúlt nálam rég a zavar, hogy mit is kezdjek vele és hogyan is működik. Ha pedig ezt mind hagyta nekem a melltartó is lekerül róla, kezem meztelen bőrét simítja, aztán ahogy nyakánál itt is szám követi. Nyelvem csókom játékosan kényezteti mellbimbóját és finoman szívogatok rajta ahogy Ő tette a nyelvemmel nem is olyan rég. Elmosolyodom és ráfújok az érzékeny területre, hogy aztán forrón megszopogassam újra. Kicsit huncutkodni akarok vele, fürödni első tapasztalása gyönyöreiben, kezemmel pedig fáradhatatlanul simogatom hasát, combjait, de már nem csak kívül, hanem beljebb is, ujjam néha-néha incselkedőn átsiklik szemérmén is. Ah, annyi mindent akarok még tenni vele, de akarom kiélvezze minden tettem, mindent amit csak hagy, hogy ne bánja meg. Nem kéne megrontanom, tudom, de roppant nehéz dolog ez, tudva hogy jó, hogy kellemes, hogy kíváncsi. Én is az voltam anno, tudom mit érez. Talán ezért sem akarom félbehagyni a dolgokat.
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
Szinte már izzik a vágytól, és nem is tudja, hogy ennyi érzelmet hogy képesek az emberek elbírni. Hiszen, szerelmes Alecba, és innentől kezdve minden érintése, minden csókja valamit kivált belőle, a testéből, a lelkéből és egyszerre annyira sok dolgot érezn, hogy képtelen ezeket az újdonságokat normálisan kezelni. Egyszerre fázik és van melege, egyszerre akarja a férfit magára húzni, és érinteni, és nem tudja, hogyan lehetne képes mindent egyszerre megcselekedni, minden önmagával kapcsolatos elvárásának eleget tenni. És már azt sem tudja, hogy hogy vannak olyanok ezen a bolygón, akik erre képesek, akik képesek tökéleteset nyújtani, tökéletes összhangban lenni saját magukkal és a partnerükkel, mert ez az egész szeretkezés téma valahogy nagyon is úgy tűnik, hogy nem csak egy emberről szól, hanem kettőről, és nem elég csak saját magával foglalkoznia, foglalkoznia kell Aleccel is, mert attól is nagyon jól érzi magát, hogy őt hallja sóhajtozni. Sőt! Talán attól érzi a legjobban magát, hogy a férfit hallja hangosan szuszogni és nyögdécselni! Erre pedig természetesen felbátorodik. Fogalma sincs mit tegyen, hogy érjen hozzá, hol csókolja, így csak a megérzéseire tud hagyatkozni, és arra, hogy talán, ha neki valami jólesik, akkor a másik is élvezni fogja. Sietősen bontja hát ki a férfit az ingéből, határozott mozdulattal tolja le a vállán a puha lenvászon anyagot, és mikor ezzel megvannak, akkor ő is felkínálja magát, hogy végre még közelebb kerülhessen a másikhoz. Kezét kinyújtja, hogy immár Alec a fején is át tudja emelni a piros ruhát, majd egy szál fehérneműben, a félelemtől és izgalomtól borzongva terül el a kockás abroszon. Szőkés tincsei mint az angyalok glóriája, úgy keretezi arcát, de most nem tud azzal foglalkozni, hogy hogyan is festhet, mert új érzésekkel kell gazdagodnia. A férfi lágyan érinti a mellét, majd szája ajkaira tapad, ő pedig immár hűségesen és érzelmektől fűtve csókolja, szívja, harapdálja a másik ajkait. Édes lehelletét szinte már magába szívja, és egy pillanatig úgy érzi, dementor akar lenni, és Alec szerelmét és érzéseit akarja magába fogadni egyetlen csókkal, mely az örökkévalóságig tart.
Lassan a férfi a háta alá nyúl, gyakorlott mozdulattal pattintja ki a melltartóját, majd a csók is megszakad, Lemon pedig túlontúl egyedül marad a szégyenlősségével. Hiszen nem áldotta meg a természet túlzottan nagy mellekkel, egészen fiús lány, attól, hogy formás, és egy másodpercre zavartan elfordítja a fejét, mert hát ha nem muszáj, nem szeretné látni, ahogy a másiknak nem tetszik a látvány. Azonban hiába minden tette, hogy nem mer odanézni, először csak lágy fújást érez a mellein, majd a férfi száját. Mellbimbói keményen meredeznek felfelé, már-már fájdalmasan, azonban a világ egyik legleírhatatlanabbul fantasztikus érzése az, ahogy megérzi Alec száját és nyelvét. Önkéntelenül kapja a fejét előre, tekintete végigköveti a másik lebukó mozdulatát. Hangosan nyel egyet, ahogy megérzi a másikat. Öle összerándul, gyomrában millió lepke bontja ki a szárnyait és már-már annyira csodás élményben van része, hogy hangosan fel kell nyögnie. Zavartan, pirulva néz a férfira, hiszen túlontúl hangosan fejezte ki a tetszését, pláne akkor, mikor a melle után, a férfi keze a combját és szemérmét is megérintette futólag. - Ne haragudj! Öhm... azt hiszem túl hangos voltam! - szabadkozik, majd ismét hangosan felsóhajt. Szeme lecsukódik, teste ívben feszül minden érintés után. Soha nem tapasztalt még ilyet....
Azt hiszem van egy pont ahol mindketten levetkőzünk minden félelmet, visszakozást, ellenállást, gondolkodást és inkább csak sodródunk az érzésekkel, egymással, a helyzettel. Így kerül le rólam általa az ingem és róla általam a vörös ruha. Ez a kék fehérnemű amúgy is aranyos, szép, tetszik, gyönyörködni akarok és gyönyörködöm is elragadtatva, vágyittasan megrészegülve. Csókjaink is egyre élénkebbek, merészek, követelőzőbbek, ami feltüzel és táplál, nem is vagyok rest csókokkal hinteni finom bőrét ahol érem, bár egyelőre csak felsőtestén. Ahogy pedig nem is gondolkodom - minek is az! - már ki is hámozom ezt a bájos virágszálat a melltartó kegyetlen fogságából. Lehet nem olyan nagyok a mellei de én szeretem ha illeszkedik a testalkathoz, ha arányos minden, így az apró kis dombocskák, puhaság halmok nagyon is kedvemre vannak, remélem érzi abból hogy mennyire örömmel ízlelgetem őket és szopogatom őket. Persze ha rám néz látja is mosolyom, élvezettől csillogó tekintetem, mely issza minden apró szusszanását, rezdülését. Akkor nevetem el magam, mikor szabadkozni kezd, mert hát ugyan már! -Senki se jár erre és én imádom a hangod! Ne szégyelld, a kedvemre teszel vele! - Simogatom a hasát és a combját, majd hasát össze is csókolom, nyelvemmel megcsiklandozom köldökét (nekem ez mindig nagyon fura érzés, de találkoztam már olyannal aki élvezte, hát kipróbáljuk Lemonon is) majd csípője vonalát is körbecsókolom. Annyira élezem hogy kapkodja a levegőt, hogy hajlik a teste, mámoros hallgatni és tapasztalni. Megcsókolom combja belső felét is, legszívesebben szemérmének esnék ott is csókoljam, heves vággyal, de még időben rájövök az már tényleg lehet lesokkolná elsőre. Vagy legalább is ennyire az elején. Inkább csak lopva megcsókolgatom lábát lejjebb is a térdénél, majd visszakúszok hasához és másik melléhez - utóbbinál elidőzöm újra, annyira finom - majd nyakát célzom hogy elérjem legvégül édes dús ajkait. -Annyira gyönyörű vagy! - Nyelek egyet, hogy ahh... csókolnám és falnám minden porcikáját, ha hagyja combjai közé engedem derekam nadrágom rejtő férfiasságommal. Jó az úgy egyelőre, így kicsit jobban tudok gondolkodni. Kicsit. Piszézek vele egy sort és sok apró csókkal illetem ajkait, eljátszom harapdálva az alsóval, hogy csillogó szemekkel fúrjam tekintetem az övébe. Persze nem bírom ki rosszalkodás nélkül, ujjaim magunk között levezetem és játszani kezdek a fehérneműje szélével, szerintem sejti alá kívánok nyúlni, de erre legalább hagyok némi felkészülési időt. Egy picit.
...
Alternatív világ ahol Clive nem csavarta el még a fejem és Lemonét sem Ollie, ellenben én valahogy mégis megtettem Lenoméval...
Lényegében nem foglalkozik azzal, hogy mit szabad és mit nem. Azzal sem, hogy mekkora a kettejük lévő korkülönbség, mert tudja, hogy van olyan felnőttes gondolkodású, hogy megállná a helyét Alec mellett. Azon sem agyal, hogy mi is történik kettejük között, hiszen csodálatos és természetes dolognak érzi ezt, és nincs benne egy csepp ellenérzés sem. Hiszen szerelmes a férfinak, és tényleg, minden egyes porcikáját szeretné odaadni neki, szeretné magát odanyújtani mint egy ajándékot, tálcán kínálva, és ha ez nem lenne elegendő, szeretne neki örömet okozni, még akkor is, ha jelen pillanatban fogalma sincs, hogyan is kellene elkezdenie.
Hangosan felsóhajt és belenyög a férfi fülébe, majd ezután zavartan elnézést is kér, mert hát nem gondolja túl erotikusnak ezt a megmozdulást, vagy legalább is nem tudja, hogy esetleg Alec annak találja-e. Mindenesetre igazán megnyugszik, mikor a másik abszolút pozitívan értékeli mindezt. Lágyan elmosolyodik a férfi mondatára, majd átadja magát a felkavaró és eddig még soha nem tapasztalt érzéseknek. A melltartó lekerül róla, mellei pedig annyi törődést kapnak, melyet még soha. Érzi a másik száját, kutató nyelvét, és minden egyes szívásnál megfeszül a teste. Le kell csuknia a szemét, hogy teljes egészében be tudja fogadni ezeket az ingereket, azonban nem akar végig csukott szemmel létezni, hiszen olyan jó nézni a férfi arcát, mosolyát, szájának elnyíló O-betűjét, ahogy a mellbimbójára hajol és megszívja azt.
Ha ez persze nem lenne elég, lágy csókok érkeznek a hasára is, köldöke körül finoman csiklandozza a férfi, amire halkan felkuncog. - Bocsánat, azt hiszem ott csikis vagyok! - nevet fel halkan, majd a nevetést azonnal leváltja egy hosszabb nyögdécselés. A férfi határozottan hajol a combjára, nyelve mindenhol feltérképezi és bár eddig azt hitte tisztában van a testével, és annak reakcióival, most mégis újdonságként tapasztalja azt az izgalmi állapotot, amibe került, és az egyre szélesedő foltot a bugyiján. Kellemetlennek érzi a szituációt, mert hát tapasztalat hiányában honnan is tudhatná, hogy teste így reagál a férfi érintésére, csókjaira, és hogy testének édes cseppjei a legnagyobb bókok egy férfi számára!?
Átkulcsolja a másik nyakát, ahogy az teljesen felé kerekedik. A köldökénél, majd a combjainál érzi Alec meredező férfiasságát. És ha már így megérezte, és ő ennyire ruhátlan, elérkezettnek látja a pillanatot, hogy legalább a nadrágtól még megszabadítsa a másikat. Apró kezeivel kitapintja a férfi vállát, lágyan simít végig a kezein, majd oldala mentén egészen a csípőjéig. Kissé elpirulva kutakodik az öv csattja után, majd ügyes mozdulatokkal kioldja azt, hogy legalább a nadrág lekerülésével egálba kerüljenek. Nem tudja, hogy felkészült e már arra, hogy férfit lásson meztelenül, azonban abban biztos, hogy saját meztelensége kevéssé frusztrálná, ha a másik is hasonlóan lengén lenne felöltözve.
Egy határozott mozdulattal indítja hát meg a nadrágot a másik testén, lába rásimul a kemény anyagra, és maga előtt tolva igyekszik legörgetni azt róla. Közben a férfi sem tétlenkedik, keze a combjára simul, ujjai lágyan kúsznak be a bugyi pántja alá, Lemon pedig egy sóhajjal adja beleegyezését.
Kezdőlap
