I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : andreea diaconu
| » » Pént. 1 Feb. - 19:54 | | henrietta joy savernake say I can't set you free from me Becenév: joy Kor: 25 Származás: félvér Lojalitás: dumbledore Képesség: hajcsár kisasszony Csoport: mágiahasználó Rank: kviddics Play by: andreea diaconu Karakter típus: a legkisebb közös többszörös Apja szenvedélyesen szereti a kviddicset és a feleségét, anyja pedig hasonló megszállottságot érez Shakespeare és a férje iránt, a sorrend egyik esetben sem véletlen, mert bár sosem kételkedtek abban, hogy ők ketten igazán boldogok, azért nem estek kétségbe, ha hetekig nem látták a másikat, mama lakást vett Rómában, és Joy egészen a tizenkilencedik évéig szorgosan ingázott kettejük közt, megőrizve önmagában a normális családi élet látszatát, amit végül az évek meg a rutin drámaian meghazudtoltak, apja mindig mondogatta, majd eljön az igazi férfi, kislányom, anyja is egyetértett a maga módján, mielőtt szemmértéket vett volna a szoknyái hosszáról - csak az öccse, az asztrofizika- és abszintkedvelő Hugo engedi meg, hogy a párválasztás gyötrelmein kívül másról is szót ejtsenek egy délelőtti kávézás alkalmával. De semmi gond, már mind megszokták ezt, és nem is hinnéd, mi mindennel lehet együtt élni.
Jófej Csajnak lenni azt jelenti, hogy dögös, okos, vicces nő vagyok, aki imádja a focit, a pókert, a disznó vicceket és a böfögést, aki videojátékokat játszik, olcsó sört iszik, imádja a szexet hármasban és análisan, és úgy tolja a szájába a hot dogokat és a hamburgereket, mintha a világ legnagyobb kulináris gruppenszexét élvezné, miközben valahogy tartja az XS-es méretet, mert a Jófej Csajok mindenekelőtt dögösek. Dögösek és megértőek. A Jófej Csajok sosem dühösek; ők csak szomorkásan, szeretettel mosolyognak, és hagyják, hogy a pasijuk azt tegyen, amit akar. Tessék, szarj a fejemre, engem nem zavar, én vagyok a Jófej Csaj. És tudod, mi az őrület? A férfiak tényleg elhiszik, hogy ez a lány létezik!
Hogy Moirával milyen fatális erők terelték össze őket, jobb nem is gondolni rá, milyen messzire vezet Ariadné aranyfonala, de Moira sem tud mindent, és különben is, van neki elég baja, nincs szüksége az ő problémáira - nincs szüksége a kis test halotti maszkjára, a dermedt ürességre, amit a tagjaiban érez, amikor az esti bulin nem issza magát eszméletlenre, amikor eljön az évforduló, és nem akar mást, csak egyedül lenni, bámulni a falat a kádból, és elképzelni, hogy most egyéves lenne, most kettő, most már mesét olvasna neki esténként, abban a huzatos ablakú lakásban, amit egyébként nagyon szeret, és ahol valami borzalmas okból sosem lehet igazán egyedül, mert mindig van ott vele valaki, persze, sosem annak a gyereknek az apja, őt kerüli, előle jóformán menekül, őt látni sem akarja - mégis keres valami hozzá hasonlót, a kitárt karok biztonságát, a fragolino simogató ízét a nyelvén, soha nem elég, mert mindig csak ideig-óráig segít felejteni, mielőtt valaki ismét letépné a sebről a varrt, mielőtt ismét kiömlene a vér, megszínezné a takarót, az abroszt, a díszpárnákat - Pedig ő igazán nem akart mást, csak versenyezni, játszani, repülni. Gumicukorkígyó farkát leharapni, megkísérteni az antik istenségeket, lekvárt befőzni ribizliből, és az első hibás kísérlet után felhagyni vele - olvasószemüveg szárát rágni, hallgatni a reccsenő férfiing szinfóniáját, elmerülni az egész világ éljenzésében, felülre kerülve lekacsintani, és ő sosem tolja magát előtérbe, mert vérbeli csapatjátékos, mert alázattal, tűrve játszik, és minden érve az értelmiségi szülők szájkaratézó gyermekét idézi. Csak a jóég tudja, hogyan képes ilyen ízesen az emberi butaságot kiröhögni, tűpontosan elraktározni neveket, arcokat, dátumokat - mindenki álljon félre, az öntudatművek bevonulása! Ezért döntött úgy, ahogyan. Ezért vállalta, hogy mostantól együtt él ezzel, csak egy kis sejtcsomó, csak egy rutinbeavatkozás, nem fáj, és két nap nem sok, már ott folytathatja, ahol abbahagyta - és látod, ott folytatta, de álmában utána nyújtózó kicsi kezeket lát, és zokogó gyerekarcot, a kislánya arcát, mert valamiért biztos abban, hogy kislány volt, mama, ne engedd, ez fáj!, ő pedig utána kap, bocsáss meg, könyörgök, bocsáss meg - pedig már rég megtanulta, hogy nincs bocsánat. |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : andrew garfield
| » » Szomb. 2 Feb. - 14:09 | | Üdv köztünk! Mindent bele, hajrá előre Csak úgy, mint máskor, úgy örülük, mind a földön, mind a levegőben. Mert miért ne tenném, én az vagyok, akik mindig örül. Szkeptikus voltam csatlakozásodkor, de még Moira felé se mertem ilyesmit mondani, nemhogy a csapatkapitány felé. Utólagosan is elnézést kérek, azt hiszem, bevállt a hármasunk. Sőt, érzem. Nem is szabadna panaszkodnom, legtöbben megfojtanának talán, hogy helyem vegyék, és veletek pózolhassanak a nagyvilágnak. Vagy nem? Lehet rosszul értelmezem. A pálya vár, ahogy mi is, én is. Mert örülök. Gyere, igyunk meg egy hideg sört, aztán megmutathatom azt a lajhárlendülést. Megint túl széles a vigyorom, nézd el nekem. |
|