Hova a sunyulás, barátocskám?

Hunter && Archer

Hamarosan feljön a Hold, a teli, a kövér pöffeszkedő fehérség az égen, de még mindig a kvidiccspályát ellenőrzi. Hamarosan meccs, meg kell csinálni, nehogy akkor üssön be a krach mikor nagyban zajlik az élet itt. Elvégre ma eléggé lelakta a Mardekár csapata... erre nem mond semmit, magában zsörtölődve piszmog hogy rendbe tegye a talajt, az elhajlott(!) gerendákat. Hát komolyan, sosem ér a végére? Na, csak sikerül, kiéhezve egy kis forrócsokira battyog vissza a pályáról a rengeteg szélét súrolva. Szeret mellette haladni, imádja az erdő illatát, a komor hangulatát mindig meg akarja örökíteni, főleg így a holdfényben elég sejtelmes. Opp, mi az a mozgás? Ki sunnyog arra? Nem kell kiváló megfigyelőnek lennie, hogy egy diákforma alakot kiszúrjon, elvégre ebből az irányból már senki sem szokott a kastély felé közlekedni. Össze is szűkül a szeme, ez olyan terhes... de... nem szabad figyelmen kívül hagynia a dolgot, bármennyire is fárasztó és kellemetlen. A rengeteg nem csíntevőknek van, akkor sem ha a szélébe akar csak dobni egy sárgát az illető. Nagy sóhaj kíséretében kapja össze magát és iramodik az árny után, hogy elébe tudjon vágni mielőtt még túlságosan is bemerészkedne és eltévedne. Főleg ha a sejtései és megfigyelései helytállóak Krummal... ugyebár.

-Hékás! Ácsi van. Arccal a kastélynak és indulás... most. - Adja utasításba a prefektusokra jellemző hanghordozással, de kiérződik belőle némi fásult unalom is. Nem ő a prefektusok gyöngyszeme, ezt megkapta már párszor, de azért tényleg próbál odafigyelni mikor épp nem merengve bámul a horizontra. Ha tudja el is állja az utat ami a sűrű sötét sejtelembe vezet, karjait mellkasa előtt türelmetlenséget imitálva összefonja és titkon még mindig a forrócsokira tud csak gondolni. Sok pillecukorral. Igen, a pillecukor nagyon fontos!

Archer & Hunter

Tudjátok mi a szívás az iskolában? Hogy órákat ölsz egy fasza kis házi dolgozatba, mert fel kéne húznod az órai alvással lerontott jegyeidet, aztán mikor hullafáradtan végre félrelököd Avery dögunalmas beadandóját, akkor eszedbe jut, hogy McGonagallnak is lógsz eggyel. És akkor még nem is tanultál Lestrange témazárójára, pedig te voltál az egész csoportban a legbénább nonverbális varázslásból. Ezek után komolyan senki nem hibáztathat azért, mert elfelejtettem időben kimenni a Rengetegbe. Ugye?
Olyan némán iszkoltam ki a klubhelyiségből, végig az alagsoron, majd a bejárati csarnokon, mint egy szorgos kis házimanó. A kabátom és a sapkám a szobámban maradt, amint kiértem a kinti hűvös levegőre, máris gyűlöltem magam a feledékenységemért. Az orrom perceken belül vészesen jéghideg lett, a füleimet pedig nem éreztem, miközben sietős léptekkel vágtam át a birtokon az erdő felé. A nap lefelé ballagott már az égen, úgy sejtettem, legfeljebb fél órám lehet tisztes távolságra érni a kastélytól, mielőtt felbukkan a telihold gúnyosan vigyorgó, kerek képe. A Farkasölőfű-főzet hozott némi megnyugvást a hónap legrosszabb napjába, de ez még nem azt jelentette, hogy örömmel változtam volna át mások szeme láttára. Igazán vidám hír, ha nem tépsz ízekre senkit reggelre, komolyan, csak azért jó lenne, ha hetedik végéig nem arról pletykálna mindenki, hogy Hunter, az emberi cikesz annyira nem is emberi. És én nagyon szerettem mindenki kedvenc hugrabugos cikesze lenni...
A száraz levelek és gallyak hangosan ropogtak a citromsárga tornacipőm alatt - igazi Converse, tiszta menő -, lehetetlennek tűnt az osonás ebben az ocsmány időben. Mikor meghallottam a hangot a hátam mögött, ledermedtem, mint egy ijedt őzike.
- Hagrid küldött, hogy nézzek rá a... furkászokra. Elszabadultak és valakinek össze kell szednie őket - fordultam meg a tőlem telhető legártatlanabb ábrázattal.
Archer Urquarttal találtam szemben magam. Azok közé a srácok közé tartozott, akivel hat együtt töltött év alatt legfeljebb két szót váltottam, az is valószínűleg csak annyi volt, hogy "kölcsönadnál egy pennát, légyszi?". Azt viszont nagyon jól sejtettem, hogy nem fogja bekajálni az átlátszó hazugságomat, nem azért kerültek az emberek a Hollóhátba, mert varangydudva volt az agyuk helyén. Remek, gratulálok, Hunter, már megint sikerült elrontanod... Ajánlom Averynek, hogy K legyen az a rohadt beadandó...

Hunter && Archer

Igazán piszok fárasztó, hogy prefektusként minden hülye munkát megkap, ennek tetejébe még felügyelje is a lökött társait, akik nagymenőzni vagy emózni akarnak a leglehetetlenebb helyeken... tegyük fel, a rengetegben. Mert miért ne. Archer nem a legszigorúbb prefektus, de azért aki nem ismeri külleme miatt furcsa diszharmóniát okozhat tetoválásaival, piercingjével és átható kék szemeivel, amivel mintha el akarná rabolni a másik lelkét, pedig csak elgondolkodott igazából valami csacskaságon és belebambult. Na de épp most egy fürge kis sárgacsibét fogott, hmm, Őt még Archer is ismeri, az egyik legjobb kvidiccsjátékos állítólag a sárga villám. Bár a sport nem az erőssége.

-Aham... alkonyatkor, hogy rád sötétedve egyedül császkálj? Ráadásul ilyen lengén, semmi felszerelés, amivel befoghatnád őket? - Úgy néz rá mustráló tekintetével, hogy biza ő füllentést szimatol.
-Szóval? Menjünk vissza közösen Hagridhoz? Érdekelne mit szól a furkászokhoz, meg úgy Hozzád Tuttle. - Dönti félre a fejét, már dobol az ujjával a karján, hogy nem végtelen türelmű, el van csigázva, menne a fenébe, erre meg itt hülyítik. Arcára is kiül egy enyhe rosszalló fintor kezdemény, hogy lehet nem épp a közkedvelt kategória, mint a vele szemben sunyuló, de azért tud morcos lenni ő is. De legalább eszébe jutott a másik neve, csak a Hunterre emlékezett eleinte, mivel mindenki így hívja, mindenki kedveli.

Archer & Hunter

Én esküszöm, bírtam minden házat, még a mardekárosokat is, pedig ők általában degeneráltnak tartottak minket, hugrabugosokat. De most mégis átfutott az agyamon, hogy egy dementor puszilgatna össze minden hollóhátast a rohadt éles eszükkel, mert a srác nyilván kiszagolta a hazugságot. Oké, nem is kellett hozzá túl sok ész, mert katasztrofálisan hazudtam világ életemben, nagyokat pislogtam hozzá és legalább egy oktávot felkúszott a hangom. Megfordult a fejemben, hogy egyszerűen fogom magam és elfutok, kicsi esélyt láttam rá, hog Urquart utolér - viszont arra is, hogy olyan sértetlenül kikerül majd a Rengetegből, mint én, hacsak nincsen neki is egy kis szőrös, morgó havibaja.
- Figyelj, Hagrid elég elfoglalt most, nyilván azért küldött engem, mert baromira nem ér rá. Szerinted mégis hova indultam, poénból vérfarkasokat nézegetni, vagy mi? Értem én, hogy nem vagyok hollis, de azért ennyire hülyének ne nézz, Archie. - Fogalmam sem volt róla, hogyan szokták szólítani. Még abban sem voltam biztos, hogy az Archer egy rendes név és nem mondjuk az Archibald becézése. Mert például ha engem Archibaldnak neveztek volna el, akkor biztosan kitaláltam volna magamnak egy ezerszer menőbb becenevet.
- Menj csak vissza a kastélyba, miattam aztán ne aggódj. - Úgy pislogtam, mint egy ötéves, akit rajtakaptak, hogy kieszegette a meggyet a szülei konyakos meggyes csokijából.
Idegesen babráltam a pulóverem ujjával és toporogtam, kezdtem iszonyatosan fázni. Kellett volna az a kabát és a sapka is, de leginkább egy másik cipő. Ha lett volna annyi eszem, hogy nem menőzöm még télen is az új Converse-emben, talán most nem akartam volna belehalni a hidegbe... Tipikus Hunter, Eddie csak a szemét forgatta volna, ha most itt lát. Bár ha ő itt lett volna, akkor ez az egész meg sem történik.

Hunter && Archer

Ha kegyesen eltekint a másik furcsa és nem túl normálisnak, ámbátor annál ösztönszerűbbnem mondható viselkedésétől is seperc kilogikázza, hogy itt szó sincs elszabadult furkászokról. Egy kiábrándult, lesújtó pillantást lövell a másik irányába, de a kis monológ végére penge vékonnyá keskenyedik a szája és némileg kéretlenebb hangja lesz.
-Archer. És a kit nézzünk hülyének vetélkedőt szerintem rég buktad. - De a vérfarkasok miatt felpillant az égre, hm, telihold lesz valóban. Ki kell lesni Krumot! Ma nem fog aludni. Simán vissza is cibálhatja a fülénél fogva a másikat, vele egyszer Minerva néni megtette, a látszat ellenére nagyon fájdalmas dolog. Talán Hunter is megtanulná, hogy nevetségesen rosszul hazudik, bár elég fárasztónak tetszik valakit hosszú perceken át a fülénél fogva cibálni, lehet mégsem él ezzel a fegyelmezési remekkel.
-Hidd el, cseppet sem aggódom. Na húzzál sorszámot hogy hülyének akarsz nézni és sürgősen trappolj az alagsorba a kis ágyikódba vagy bevetem a titkos fegyverem de azt Te sem akarhatod. - Minerva néni... Tőle még néha ő is megretten, pedig amúgy zabálnivalóan kedves nő... legalább is látta már úgy és szeretné azt gondolni az az alapbeállítása nem a szigorúan-nézek-jaj-neked nézése.

-Ember, szétfagysz... - Forgat szemet, majd előkapja a pálcáját és egy kisebb rönkre szegezi azt.- Transtuli alius! - Azzal a korhadt fa engedelmesen egy pokróccá szelídül és rálebegteti Hunterre, hogy betakarja vele. Aztán a másikra emeli a pálca végét, laza csuklómozdulatokkal mintát rajzol és meleg levegőt áramoltat a másikra, unott fejet vágva, hogy mi a trolltakony lehet ennyire fontos a másiknak.
-Na bökd ki. Randi, bátorságpróba, cigi vagy sírás. Egyik sem a rengetegbe való csak úgy mondom, vannak eldugott folyosók a meleg, fedett kastélyban is öregem. - Mereng el a másik válla felett, de oda vágyik. Bár egy cigi jól esne neki, de hát mint prefektus nem épp jó példát mutatna. No nem mintha nem látná Lestrange vagy Avery, esetleg Silverlake profot pöfékelni az udvaron alkalomadtán, de hát mindegy is. Egyelőre még csak megy le a nap, maximum ha feljött a hold tudna kiszökni bagózni kicsit a homályba.
-Szerinted vannak mooncalfok a rengetegben? - Na igen, ha már hold, kissé csaponganak a gondolatai. Nem, nem azért mert esteledik és eleget szöszölt már mindenfélével mára, Archer amúgy is menthetetlen egyed.

Archer & Hunter

- Mi, hugrisok már csak ilyenek vagyunk, többnyire elbukjuk a dolgokat. Az Archer az igazi név vagy ez ilyen felvett dolog? Tudod, mint az Amerika kapitány vagy a Vasember. - Szinte biztos voltam benne, hogy nem tudja majd kik ezek. Már megint összehordtam minden hülyeséget, ami épp eszembe jutott, hátha kivágom magam a helyzetből. Persze most is épp úgy felsültem vele, mint amikor Averynek megpróbáltam a Grindelwald tételek helyett a kedvenc palacsintareceptemről mesélni. Annyi volt a különbség, hogy Avery - egyem a kis szívét - még néhány percig egészen érdeklődőnek is tűnt a receptet illetően, egészen a mogyorókrémes részig, mert ő a juharszirupra esküdött.
- Ez most a pontlevonást takarja? Mert az, már ne haragudj, de nagyon szar motiváció. Mindig a rangsor végén kullogunk, szóval ez nem túl hatásos... - Ennek ellenére bűntudatom lett volna, ha már megint miattam veszít egy csomó pontot a Hugrabug.
Nagyokat pislogtam, mikor a korhadt fából lett pokróc a vállamra terítette magát és a meleg légáramlat felborzolta az amúgy sem túl rendezett, szőke tincseket a fejem tetején. A téli éjszaka ettől nem lett kevésbé fagyos, de legalább pár percre átmelegedtek a tagjaim, éreztem, ahogy a jéghideg kezeim lassan elzsibbadnak a hirtelen jött melegségtől. Szerettem ezt az érzést - kivéve, mikor az egészet beárnyékolta a telihold gondolata.
- Az összes egyszerre. Fogadásból randit szerveztem egy szál cigivel, ami olyan romantikus, hogy mindjárt elsírom magam. - Idétlenül vigyorogtam, hátha akkor ő is nevet a gyenge viccen. - Különben meg nem dohányzom. Én sportoló vagyok, nem engedhetem meg magamnak. Randizni meg ki akar a Rengetegben? Ha ilyen ambícióid vannak, ne lepődj meg, ha egy csaj sem áll majd szóba veled...
Igazából még a feltételezést is felháborítónak találtam, az erdőben pityergés is elfogadhatóbbnak tűnt, mint a tüdőm roncsolása. Eddig még egyszer sem gyújtottam rá, erre pedig különösen büszke voltam. Vigyáztam az egészségemre, a legkisebb hibát sem engedhettem meg magamnak, ha a kviddicsről volt szó.
- Vannak, én már láttam őket teliholdkor táncolni - vágtam rá gondolkodás nélkül. Még egy ok, amiért a Süveg még fontolóra sem vette, hogy a Hollóhátba vagy a Mardekárba osszon. Meglehet, hogy Eddie ezért ugratott néha azzal, hogy a szüleim elcseréltek a kórházban egy sütőtökre.

Hunter && Archer

-De csak mert nincs önbizalmatok. Az a gyári nevem. Mi az a vasember? - Néz értetlen a másikra hogy miről beszél? Ilyen sem szokott lenni, általában őt nem értik, nem pedig ő nem ért meg másokat. Látszik is a fején hogy szokatlan szitu ez neki. Ez persze nem gátolja meg abban, hogy a látszólag szórakozott énje miatt azt higgyék, nincs tisztában még mindig azzal, kihágást eszközöl épp most és épp itt a másik.
-Nem, kit érdekel a hülye házkupa? A mardekár úgy is csal. Én valódi aduászról beszéltem ha büntetés. - Fogja halkra a hangját, nehogy a puszta gondolat idevonzza a tanárnőt settenkedő macska alakban. Egyszer mikor átváltozott órán erős ingerenciát érzett hogy megvakarja a füle tövét, olyan édes cica volt a nő. Aztán rájött ezért szétkarmolnák az arcát feltehetőleg így elnyomta az ingert. Hmm...
-Szerinted a macskamenta hat a macska alakot felvett animágusra is? - Ez a kérdés roppant mód elgondolkoztatta, egyszer meg kéne vele tréfálni Minerva nénit! Elphie bácsi lehet nem díjazná, de utána biztos Ő is tartana magánál, ahaha.
Aztán mivel cidrizik ezerrel a másik gondolja kisegíti, anyukája biztos nem tanította meg felöltözni rendesen - vagy csak nem figyelt, ahogy Archer tette anno. A meleg levegőt áramoltatva aztán unottan hallgatja az újabb tódítást. Ez a gyerek megrögzött füllentő. A verita-szérum vajon olyan kínokat okozna neki, mintha a főben járó bűnös igét mondanák rá? Vajh ki tudja. De aztán - vélhetőleg Archer unott képét látva - csak mond valami értelemeset is.
-Nem szoktam randizni, elavult párválasztási társadalmi elvárás. De még mindig nem feletél, hogy mi a fenét keresel itt. Ennek fényében pedig irány vissza, ha nem akarod hogy elkábítsalak és a pólódnál fogva húzzalak vissza a kastélyba. Tudod nagyon jól edzi a karokat. - Természetesen esze ágában sem volt ilyet tenni. Minimum csak lebénítja hogy magánál legyen és visszalebegteti a másikat, legyen csak tudatában annak, hogy ez ciki.

Aztán mereng el a kis holdfényben táncoló állatkákon, érdekes, érdekes.
-Tehát nem először lógtál ki, visszatérő dolgod van erre. Enyje enyje, többszörös kihágás. - Cicceg míg összehúzza magán a talárját, kezd fogyni a amúgy is véges türelme.
-Nah, gyere komám, nincs nekem erre időm, dög fáradt vagyok ember. - Szegezi újfent a pálcáját a másikra, hogy akkor jön a beígért varázslatokkal, minden szívbaj nélkül persze. A kötelesség már csak ilyen, ha meg kell tenni, megteszi, elfutni sincs értelme.

Archer & Hunter

- Nekem van önbizalmam, ez elég szar általánosítás - vágtam egy grimaszt. - Komolyan nem ismered Vasembert? Pókember után a legmenőbb szuperhős. Egy zseni a pasi és van egy iszonyat vagány páncélja. Nem szoktál képregényeket olvasni, gondolom, szóval hiába magyarázom...
Alig néhányan ismerték a kedvenc Marvel hőseimet. Aki nem mugli családból jött, az többnyire azt sem tudta miről hadoválok. Nem tudták miből maradnak ki...
- Még mindig nem értem, hogy mire gondolsz - ráncoltam a homlokom. Úgy beszélt, mintha a prefektusok kezében lenne valami titkos fegyver, atombomba a renitensek ellen, pedig én még pontlevonáson és büntetőmunkán kívül semmi másról nem hallottam. És az az igazság, hogy egyik sem hatott meg igazán... A pontok úgysem számítottak, mindig a rangsor végén kullogtunk, a büntetőmunka pedig olykor egész szórakoztató is lehetett, ha az ember jól állt hozzá. Egyszer segítettem almozni és abrakoltatni Hagridnak, ami kifejezetten jó bulinak bizonyult, egy másik alkalommal meg Lestrange profnak segítettem kiűzni az SVK szertárból Hóborcot.
- És ha igen, akkor a kutya alakot öltő animágus visszahozza az eldobott botot, a strucc animágus pedig homokba dugja a fejét? - Ha nem aggódtam volna az egyre közelgő átváltozás miatt, most őszintén rálelkesedtem volna a témára. Nem ismertem egyetlen animágust sem McGonagallon kívül, a saját átalakulásom teliholdkor nem számított, így legfeljebb találgatásba bocsátkozhattam. Vagy esetleg megkérdezhettem volna McGonagall professzort, de amilyen borzasztóan teljesítettem átváltoztatástanból, nem akartam ezzel (is) magamra haragítani.
Még akár hálás is lehettem volna a pokrócért és a meleg légáramlatért, de többre értékeltem volna, ha egyszerűen magamra hagy. Mi motivál egy prefektust arra, hogy beleüsse az orrát mások dolgába? Komolyan fontosnak érzik magukat ettől vagy csak félnek, hogy őket is megbüntetik, ha nem akaszkodnak rá a többi diákra? Még jó, hogy nincs olyan őrült, aki engem akarna prefektusnak...
- Aha, elavult... Akkor szerinted mi a megfelelő módja, veszel egy csajt a Zsebpiszok közben? - forgattam a szemem.
Az istenért sem akarta megérteni, hogy rohadtul útban volt és nem tudtam válaszolni a kérdésére. Gyorsan mérlegeltem az opciókat: A) újabb átlátszó hazugság, B) bevallani az igazat, C) visszakullogni vele, megkockáztatva egy átváltozást a folyosón, D) menekülni. Nem volt nehéz választani.
Nekilódultam, egy cikesz tempóját diktálva sprinteltem a fák közé abban reménykedve, hogy Urquart nem mer majd követni.

Hunter && Archer

-Hmm nem is tudom. - Mereng el egy pillanatra, nem épp róla mintázná a magabiztosság szobrát, de ez adódhat a suta füllentések tömkelegéből is. Aztán tovább néz értetlen mi az a vasember, már-már azt hitte valami ólomkatona, de nem. Valami szuperhős ahogy a másik mondja.
-Nem. Ez olyan mugli dolog lehet. Majd utánanézek... - Húzza el a száját mert nem szeret valamit nem érteni valami olyanról nem tudni, ami amúgy úgy fest általános.
-Addig jó. - Jegyzi meg továbbra is sejtelmesen, hiszen Minerva nénikéje lesújtó pillantásának kereszttüzében égni valódi lélekostorozó dolog, nem holmi Slughorn féle enyje-bejnye! Meg is kímélné tőle Huntert így látatlanban is, ha méltó lenne rá ha nem, végtére is egy kis csíny teljesen rendben van, csak ha már lebukott viselje a következményeket és adja fel szépen. Jelen esetben kullogjanak vissza együtt, amúgy is mindjárt jégkrém lesz a másikból.
-Meglehet. Majd keresek pár embert tesztelésre. -

Csak akadnak akik elmondják neki vagy hagyják tesztelni a dolgot. Igaz, fiatalabb személyek kellenének, az idősek lehet csak szimplán tarkón vágnák a kérdésért.
De egyelőre amúgy is napolnia kellene a dolgot, mert fontosabb kötelességnek kell eleget tennie: nem szabad hagynia hogy sötétedés után a rengetegben csavarogjanak a diákok. Most épp Hunter, aki valamiért roppant elszánt.
-Az emberek nem megvásárolhatóak. Ha valaminek ki kell alakulnia kialakul, ha nem, akkor nem fog. Ezt egy úgynevezett randi ami determinálja a beszélgetés okát és célját csak erőltetetté teszi és feszengővé és pont a lényegre nem lehet fókuszálni tőle. - Elég sajátos meglátásai vannak, amit megszokott már hogy rajta kívül nem oszt senki, de hát nem is elcsábítani hívja a srácot, hanem szimplán biztonságban akarja tudni. Arra azonban csak igen csekély százalékot adott magában, hogy elfusson előle a másik, ráadásul befele az erdőbe, pálcájával meg is lövi egy kábító átokkal, de amaz egy fán csattan, hogy iszkirizik a másik.
-Tuttle! Ne legyél hülye, gyere vissza! - Nem hagyhatja itt, az ő felelőssége lenne ha történne vele valami. Ha nem lenne prefektus vélhetőleg akkor sem viselkedne másképp, az erdő nem egy kellemes kis tisztás, Archer is csak azért magabiztos, mert tisztában van azzal, mennyi varázslatot ismer, többet mint a korabeliek. Ettől független ő sem mászkál be magától. Most sem, most épp Hunter után lohol, hogy mi a szösz van vele, ráadásul telihold van, ki tudja Kaloyan merre mászkál ha igazak a sejtései ugye... Bár most nagyon reméli nem, akkor mindketten elég nagy galibába kerülnek.
-Tuttle nem érted, ma veszélyesebb mint máskor! - Próbálkozik ezzel, hátha, követve a hangokat, szedi hosszú lábait, ezzel is redukálva valamennyit a köztünk lévő sebesség és táv különbségéből.