Átkos kövezet...

Marcia && Angus

Nem értem magam mi a fenét csinálok. Azaz addig rendben van, hogy az Abszol úton sétálok hogy vásároljak de az eddig elvezető ok-okozati összefüggéseim nem értem. Theia elment a Tornádókhoz, bár nem volt kétségem felőle. Damocles visszahúzódott a birtokra kutatni és kimarad a családi dolgokból. Teljesen magamra maradtam és Apám árnyékával. Mert érzem nem önmaga valahol már. De mivel már a testvéreim sincsenek velem, akikért meg akartam tenni ezt a sötét lépést... tanulmányaimba temetkeztem. Az átváltoztatás RAVASZ vizsgám annyira jól sikerült, hogy McGonagall professzor megkérdezte mik a terveim? Auror akarok-e lenni, mint sokan mások, akik jól teljesítettek vagy bátyám követem... noha akkor még nem tudta hogy a bájitalom csak elfogadható lett. Mivel látta tanácstalan vagyok felajánlotta lehetnék a segédje, mert van érzékem hozzá. Ez annyira fejbe vágott, lévén végre nem azt nézték mihez nincs hogy elfogadtam. Hirtelen ötlet volt, de hálát éreztem a professzor iránt. Hovatovább, itt nem kell apám hallgatnom és nem vagyok egyedül. Mikor megtudtam Sylvester is tanársegédnek állt nem tudtam röhögjek-e vagy sem... minden esetre amikor összefutottam vele közöltem a megállapodásunk kitart. Nem örült. Engem meg nem érdekelt. Minden esetre most épp McGonagall professzornak vásárolnék be, de... hirtelen nem mozdul a lábam és majdnem orra bukok. Ahogy lenézek beragadtam, szó szerint.
-Mi a... - De már hiába mondom a szemben jövő nőnek ne közelítsen, elkéstem. Ugyan úgy beleragadt a kövezetbe mint én, ami nevetséges. Ki űz ilyen gyermeteg tréfát. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem hogy a nő terhes és a hasához kap.
-Mi a baj? Jól van? Mindjárt megpróbálom helyrehozni ezt az anomáliát... - Nyúlok a pálcámért, eltörölhetném a folyadékot, de ez nem az. Feltörhetném a kövezetet de azt a lábaink is megsínylenék... mi a francot csináljak? Koncentrálni sem könnyű, hogy mellettem a nő nincs jól. Vagy tüntessem el a macskakövet? Benne a lábunk, Angus gondolkodj a fenébe is!

Angus & Marcia

August-nak dolga akadt így egedül kellett eljönnöm bevásárolni az Abszól útra. Elég régen jártam itt, az utóbbi hónapokban ki se tettem a lábam jó formán. August meg a többiek nem engedték meg, hogy egyedül kijárkáljak, nagyon aggódtak miattam. Meg is értem. Olyan édesek velem és annyira vigyáznak rám. Az én sárga testőreim.
Most mégis egyedül jöttem el, mindenki tudta nélkül. Nem mondtam meg senkinek sem, hogy hova is mentem. Azt hiszem nem is vették észre, hogy eljöttem. Jött egy új szállítmány és azzal vannak elfoglalva, leginkább August. Úgy, hogy nem is zavartam meg őket azzal, hogy elmondjam elmegyek bevásárolni. Damocles pedig megint a laborjában ügyködik valamivel, szóval ő így se úgy se figyelt volna fel arra, hogy lelépek. Augusta meg édesdeden aludt. Nem akartam felébreszteni, hisz szegény nagyon kifáradhatott az utóbbi napokban. Nagyon nagyon sokat dolgozott ő is.
Tehát így sétálok most egyedül az Abszól úton. Aj. Azt hiszem otthon felejtettem a bevásárló listát a nagy sietségbe. Vajon mit is kell vennem? Megpróbálok visszaemlékezni arra, hogy mit írtam a papírra. Kell egy kis ... igen... meg egy kis... AUUU. Arra eszmélek fel, hogy beleléptem valamibe, ami fogva tartja a lábamat. A fenébe. Felszisszenek és a hasamhoz kapok. Ne ne ne! Ez de fáj. Ugye ez nem az. Ne most. Ez nem lehet az. Egyre jobban összegörnyedek. ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Időm sincs megnézni jobban az úriembert, aki ugyan úgy járt mint én, mert már érzem a következő fájást is. Nem tudom, hogy ez tulajdonképpen az-e, mert nem tudom milyen lehet a szülési fájdalom. Először élem át én is.
O August drágám. Kezdem azt érezni ez a büntetés azért, hogy úgy jöttem el, hogy nem szóltam senkinek. August szerelmem. Sóhajtozok. Talán abban reménykedek, hogy meghallja hangom valahogyan. Közben tudom, hogy ez szinte lehetetlen. Erőt véve a magamon megpróbálok válaszolni a fiúnak.
- Mi ez? - suttogom halkan, miközben a hasamat fogom. - Nem tudom... - próbálom elmondani nagy levegő vételek közepette, hogy mi bajom. -... mi történik, de erősen fáj a hasam, AUUU! - sikoltom közben. Aztán kérlelőn meredek rá. - Kérem segítsen valahogy...- kapok ismét a hasamhoz.

Marcia && Angus

Azt hiszem nem csak én, hanem a velem szembe jövő terhes nő is annyira a gondolataiba volt merülve mint én, azért nem látta előre a veszélyt és ezért ragadtunk bele a macskakőbe, ami sűrű ragacsos masszává vált. Ez még a kisebbik gond, hiszen a nő a hasához kap és láthatóan fájdalmai vannak. Ha medimágus lennék tudnám csökkenteni a fájdalmait, talán azt is meg tudnám mondani mi a baj, de nem vagyok.
-Nem tudom, talán egy rossz tréfa, vagy valami félresikerült mágia maradványa. - Bármi lehet, de mivel nem szűnik annak ellenére sem, hogy láthatóan nem vicces a dolog utóbbira tippelek.
-Segítek, kapaszkodjon belém! - Nem áll messze tőlem, rám tud támaszkodni. Azt teszem amihez értek, ha mást nem addig míg valaki szakértőbb nem ér ide. Átkarolom és távolabb tőlünk célzok a kőre, hiszen a környéken nincs semmi, amit felhasználhatnék.
-Bombarda! - Ezért a kőért köztünk legyen mondva nem kár, látva nem ereszt, a törmeléket pedig újraformázhatom egy egyszerűbb transzformáló mágiával egy stabil, puha ülésű fotellé, ahova le tud ülni a nő, ne kelljen állnia. Szerencsére nem látom hogy elfolyt volna a magzatvíz, valószínűbb a stressz váltotta ki.
-Üljön le! Nagyon fontos hogy csak rám nézzen! Koncentráljon a légzésre! Mélyen a tüdejébe szívja be, majd lassan fújja ki. Csak a légzésre koncentráljon, biztonságban van, láttam előbb hívtak már segítséget. - Igaz, a Mungo zárva, mivel a támadása óta nos... oda biztos nem megy be senki, de azt is hallani azért maradtak medimágusok a környéken vész esetére, remélem jön egy. Én a nő előtt guggolok, fogom a kezét és mutatom hogy a légzésére fókuszáljon. Azt olvastam az pánikra és szülésre is jó, ártani talán nem ártok vele.

Angus & Marcia

Ez valami szőrnyű. Miért pont velem történik minden, ennyire szerencsétlen nem lehetek. Csak a kicsinek ne legyen semmi baja. Remélem a hasfájásom csak átmeneti és nincs semmi gond vele. Kétségbeesetten pillantok a mellettem levő úriemberre.
Belekapaszkodom, ahogyan mondja. Kissé nehezen megy. Egyik kezemmel átkarolom a vállát, a másikkal pedig még mindig a hasamat fogom. Áuu. Folyamatosan felszisszenek, annyira fáj. Miért nem tud pont most itt lenni velem August.
- Köszönöm - nyögdécselek halkan. Egy fokkal arrébb megyünk. Ő pedig megpróbálja szabaddá tenni a köveket. Ahogy látom nem sok sikerrel. pedig gyorsan ki kellene találnia valamit, mert nem tudom meddig bírom még talpon.
Összegörnyedek, annyira fáj már a hasam. Nagyon aggódom. Nem akarom, hogy baj legyen. Annyira vártuk már Augustal ezt a picit. Nem történhet semmi sem. Az nem lehet. Nem élném túl. Felszisszenek újra.
A srác gyorsan varázsol a törmelékekből egy fotelt. Milyen nagyszerű ötlet. Ez még nekem se jutott volna eszembe. Főleg nem ebben az állapotban. A segítségével helyet foglalok ezen a bizonyos fotelen. Magamra pillantok, hogy kissé szemügyre vegyem mi lehet a baj. nem érzem, hogy elfojt volna a vizem. Ez megnyugtató. Már amennyire ebben a helyzetben megtudok nyugodni. Áááá. De kegyetlenül tud ez fájni.
Megpróbálok a fiú szavaira hallgatni. Azt hiszem ő jobban aggódik, mint én. Kissé úgy viselkedik, mint egy elveszett teremtés. A légzést már régóta próbálom kordában tartani, amióta fájni kezdett a hasam. De nem sokat segít. Most már kezdem én is elveszteni a fejemet és a türelmemet. Lassan úrrá lesz rajtam a kétségbeesés. Amit nem szabadna megengednem. De nem sikerül kordában tartani az érzéseimet.
- Oh tényleg - jegyzem meg a segítség hívásra. Arra most nagy szükségem lesz. - Ne hagyjon itt. - mondom a fiúnak, bár hova is mehetnénk hisz itt ragadtunk. De nem akarok egyedül maradni. Szükségem van valakire. - Kérem. - nézek kérlelőn a szemébe. Közben nagy levegőt veszek majd kifújom. Majd újra. Kissé, mintha mégis enyhítene a fájdalmamon. De mégsem annyira, int szeretném. - Hogy fogunk innen kijutni? - kérdezek rá, amint sikerül kimotyognom egy épkézláb mondatot.

Marcia && Angus

Nem jellemző rám a tanácstalanság, de hirtelen egy bűbáj sem jut eszembe ami segítene kiszabadítani minket és ne okozzon kárt. Meg nagyon nehéz koncentrálni hogy mellettem mindjárt megszülnek, mentségemre legyen mondva... De legalább arra rájövök jobb lenne ha ülne így ahogy megvan a fotel le is ültetem szegény nőt, remélve jobban lesz, megnyugszik és nem lesz gond. Nem kizárt lesápadtam és túl aggodalmas fejet vághatok, hogy most mi lesz mert nem nyugszik meg szegény teremtés.
-Dehogy hagyom, nem is tudom, a kövezet itt tart. - Mert félek nem tudom olyan finoman megrepeszteni hogy a lábunknak ne legyen baja. Persze lehet megpróbálom amint jobban lesz, csak legyen jobban! De legalább már jobban figyel a légzésre, hátha segít.
-Nos... megpróbálom átalakítani a talajt finoman, nem akarom hogy eltörjem a lábunk vagy hasonló egy robbantó varázslattal, nem lenne szerencsés. Hah jó... - Veszek egy mély levegőt, mert még csak az kéne plusz fájdalmaktól szenvedjünk itt még percekig. Talán elég lenne átalakítani a talajt, így kettőnk közé szegezem a pálcát a földre.
-Transtuli alius! - A talaj noha ellenáll lévén valami nincs itt rendben, nem is volt, de újra engedni kezd ha nem is válik vízzé ahogy akartam de saras masszává igen, szóval ha minden jól megy ki bírjuk húzni a lábunk, ha nem is olyan egyszerű. Mi van itt? Valami nagyon nem jól sült el itt nem rég. A lényeg hogyha megvagyunk kicsit kijjelebb reptetem a székével együtt a nőt és visszamegyek mellé, újra leguggolva.
-Megvagyunk, már nem lesz baj. Megvárjuk míg elmúlik a fájdalom és elkísérem, mit szól? - Mert medimágust még nem látok, de nem lenne jó csak úgy elengedni. Meg meg is kért, a legkevesebb vele maradok míg rendbe nem jön. A bátyám biztos tudna valami italt kotyvasztani neki, de hirtelen nem is tudom merre a boltja.

Angus & Marcia

Mondata miszerint nem hagy itt megnyugtat és már érzem a bennem levő pici is átveszi érzésemet. Ez nagyon jó. Legalább figyel rám. Remélhetőleg majd mindig így marad ha megszületik is.
Kijelentésére miszerint megpróbálja átalakítani a talajt kissé megijedek és hasonlóan nézek is rá.
- Gondolja, hogy az majd használni fog? Nem lehet, hogy ezt valami olyan bűbájjal vonták be, amit képtelenség átalakítani? - teszem fel kérdéseimet amik hirtelen az eszembe jutnak. Igazából elsőre nekem is ez jutott az eszembe, de aztán elvettem a gondolatot, mert tudok olyan bűbájokat amiket képtelenség megszakítani és ez az ami aggaszt. Talán jobb is ha nem gondolok bele. A férfi a pálcáját kettőnk közé szegezi én meg élesen figyelem és mondogatom magamban, hogy sikerülni fog.
Ahogy sejtettem nem használt túlságosan varázslat. De legalább kissé latyakosabbá vált a lábunk alatt. Ez jó lehet. Így talán könnyebb kijutni innen. Amit meg is próbálnék hacsak a srác nem repít székestől messzebb. Na mindegy. Így is jó. Bár a fájdalmaim enyhültek de nem múltak el teljesen. Aggasztó kissé. Remélem nem lesz semmi baj. Már csak az hiányozna.
- Nagyon ügyes. - jegyzem meg, amikor a férfi letérdel hozzám. Egészen ügyes mágus. Biztosan jó tanuló volt a Roxfortban is. - Az nagyon jó lenne. - motyogom halkan. Úgy mégis csak nyugodtabb lennék ha valaki van mellettem. Igazából egyedül most nem indulnék el semerre. Elgondolkodom. - Annak nagyon örülnék ha elkísérne a férjem boltjáig. Ő tudnak nekem segíteni. - teszem hozzá, mintegy elmagyarázva neki az útirányt. - Vagyis inkább az ő barátja Damocles. Talán inkább ő tudna az én segítségemre lenni. - javítom ki magamat. Augustus nem hiszem, hogy nagy segítség lenne. Ő inkább még jobban aggódna, mint én. - Megtenné, hogy elvinne oda? - kérdezek rá újra.

Marcia && Angus

-Más lehetőségünk nem igen akad és ha másban nem is, az átalakításban állítólag jó vagyok. Megoldom. - Némi magabiztosság, az mindig jól jön, attól megnyugszanak az emberek Damoclesnak is mondtam mindig, hogy ennyi kéne nem több, hogy mindenki igazat adjon neki. A varázslat aztán ha nem is tökéletesen, de azért működik, ki tudjuk szedni a lábaink, aztán arrébb megyek a nővel (utóbbival székestül) nehogy megint csömörből vödörbe találjuk magunk.
-Jó, akkor várjunk kicsit, hogy jobban legyen és elmúljon. Legalább is ne okozzon gondot a séta. - Persze megtehetném hogy hazáig röptetem, de nem voltam biztos benne a levitációt ilyen hosszan fenn bírom tartani, nem vagyok a mestere a dolognak.
-Persze, merre a bolt? - Nah, ott a férj, akkor komoly gond nem lehet, már nézek is körbe mikor apró fintorba rándul az arcom a bátyám nevét hallva. Még csak ez hiányzott... úgy fest megtaláltam az egyik új legjobb barátját a bátyámnak, szembenézhetek a nővel, aki a családja lett, akire lecserélt. az egyetlen pozitívuma annak hogy nincs jól, hogy nem akadok ki, csak ciccenek egyet. Túl sok Damocles nem rohangál erre ugyanis, aki tudna segíteni, biztos Ő az.
-Elviszem a bátyámhoz... Angus vagyok. De maga is tudja nem biztos a boltban lesz, folyton az üst mellett van. - Zsörtölődöm, de adom a kezem, hogy felsegítsem és próbálom elkísérni. Legalább pontosan tudni fogom legközelebb merre van a bátyám boltja... azaz nem az övé, hanem ennek a nőnek a férjéé, de mindegy is.