A mai nap erről szól, munka, munka és munka. Egy csepp kikapcsolódás sincs, pedig jól jönne. Ott van az a sok baleset, amiről az újságok hallgatnak mi pedig vidáman vihorászunk, hülyék a muglik, hülyék a civil varázsló társadalom, hogy beveszik azt a sok végbélgázos mesét a hírlapokban. Az utcán egyedül megyek végig egy gyönyörű a csaj után nézek hisz jól néz ki és én férfiból vagyok. A a kabátommal tökéletesen elvegyülök a romlott környék lakói között. Logan nem tudom, hogy képes köztük élni. Tudtam hogy ezen a környéken él és azt is tudtam hogy most is itt van kint valahol. Nem láttam már két hete a szépséget. Pont a másik műszakban volt, az ütősebben és a rend gyűléseire nem jár, mióta megsértődött, mindenkire. Egy igen impozáns hetéra lépkedett a macskaköves utcán végig. Majdnem kilátszott mindene. Talán be is volt lőve. Én pedig amilyen idióta vagyok rá is telepszek egy ilyen nőre. Lovagnak kell lennem, és nem hagyhatom, hogy tovább rontsa a helyzetét -Hello, cicamica. Hogy és merre? - lépek a nő elé útját elzárva.
Egy érzés beállva lenni és egy érzés kéjnőnek lenni, de ha egy gazdag aranyvérű halálfalóval találkozhat az ember meg tesz mindent azért, hogy lebuktassa. Rövid kockás szoknya meg impozáns mély dekoltázsú blúz, magassarkú vérvörös csizma. Sosem feküdnék le egy halálfalóval sem most sem teszem meg. Annyira vagyok tiszta, hogy nemet mondjak. Ez csak az álca része. Nem is tudom pontosan hol járok valahol a lakásomtól már távol. Mélyen mindenkire undorral nézek. Néha meg állok, mert szédülök. Aztán nem is tudom Cornwall vagy McRonhal a férfi neve. Elém toppan egy férfi és rám köszön. Egészen meglepődöm, felhúzom a szemeimet, mintha ez Longbottom lenne. -Mit akarsz?- förmedek rá jeges hangon. Ne rontsa el munkám. Mindent elront ahogy a rendben mindenki, ezért hagytam ott őket végleg. -Utállak és dolgom van.- mondom neki és erőtlenül el akarom lökni, de valahogy mégis a karjaiba hullok. Mit akar Longbottom tőlem? Én repülni akarok most és mindörökre. Túl sok volt ez egyszerre. -Repülök, Longbottom, és barom vagy még mindig.- fennhéjázóan nevetek a férfi karjaiban.
-Semmi se, ez egy veszélyes egy környék, babám, talán velem jöhetnél. - válaszoltam a nőnek A karjaimba zuhant. Mindenkinek dolga van és mindenki utál engem vagyis csak a bűnöző varázslók és Logan. A karjaim közt rájöttem nagyon beállt attól, amit szívott a nő. Amikor hallottam, hogy repül már tudtam, hogy nem tiszta és el kellene vinnem őt. Meghallottam a nevemet. Akkor döbbenet fogott el. Honnan tudja? -Alice.- jegyeztem meg halkan. Alicet fogom a karjaimba ő az őrült auror aki képes így beépülni, csak valamit most az egyszer elszúrt. - Most haza viszlek. - Közben elküldtem a patrónusomat Alastornak, hogy megtaláltam Logant. A lakása felé tartottam közben a karjaimba tartottam a kurvának kinéző nőt. Nem ehhez a látványhoz voltam szokva tőle, de most elfogadtam volna így is őt. - Ugye nincs csapda, a lakásodon- kérdeztem meg a fél komás állapotban lévő nőt, hisz pár lépésre voltunk az ajtótól.
Kezdőlap
Egy érzés beállva lenni és egy érzés kéjnőnek lenni, de ha egy gazdag aranyvérű halálfalóval találkozhat az ember meg tesz mindent azért, hogy lebuktassa. Rövid kockás szoknya meg impozáns mély dekoltázsú blúz, magassarkú vérvörös csizma. Sosem feküdnék le egy halálfalóval sem most sem teszem meg. Annyira vagyok tiszta, hogy nemet mondjak.
