Igaz hogy a legutóbbi találkozásunknak a vége nem épp fényesen sikeredett Lemonnal, de inkább aggódom érte mintsem haragudnék, remélem erre Ő is rájött. Minden esetre talán igen, mert megbeszéltük, hogy átjön, hozza a pokolmacskáját és a kölyökkutyáját is, ha már van mind a kettő neki. Készítettem be teát és limonádét az asztalomra, meg pár rágcsálnivalót magunknak, a kutyusnak pár falatkás kaját, húsosat, a cicának tejet és halat, Ozi pár napja evett, Ő még mindig emészt elnyúlva az ágakon. Vékony halványzöld ing és barna nadrág van rajtam, lábam mezítelen, mert szeretek így lenni, a halom kupac papírost, könyvet pedig talán először pakoltam el mióta itt vagyok...
Ha Lemon megjön, akkor esetleg feltűnik neki a két rosszasága mellett, hogy a lakosztályom ajtaján csupán egy ajtógomb van, amihez nem tartozik zár, ügyeltem mint Ozírisz mint saját magam biztonságára miután megtudtam Rowan is a falak között él. Megint. Az ajtó tehát egyféle módon nyílik ha párszaszóul vagy kígyóként sziszegi el valaki a megfelelő jelszót, ezt meg is teszem ha hallom megjöttek, majd szélesre tárom az ajtót, könnyen be tudjanak jönni.
Az ember elsőre talán azt gondolja nem is egy szobába tér be, hanem kilépett a vadonba, ahol találni pár bútort. Leginkább ez lehet az első benyomás, mivel a szoba maga egy terrárium. "Kis" kedvencem nem tudtam és nem is akartam holmi terráriumba gyömöszölni tértágító bűbájok ide vagy oda, így a szobát tettem azzá. Rögtön bal kéz fele van a fürdő ajtaja, mellette a falnál egy fiókos komód, a fal mellett utána közvetlen egy nagy ágy, baldachin nélkül. Az ágy mellett elválasztóként közvetlen egy polcos szekrény, amellett pedig egy kisebb íróasztal, most épp tele mindenféle finomsággal, üvegburákkal lefedve, mert mindenki ismeri a cicák kíváncsi természetét.
A szoba maradék jobb sarka a teakonyha maga kandallóval, asztallal. Hogy miért fura a szoba akkor? Mert magas a páratartalom, 50%-s általában, ha a kígyócskám vedlik 70% (most emészt, nem vedlik), a talaj finomított háncsolt tölgykéreg darabok szőnyege (puha sétálni rajta) a falakat mintha fák ágai nőtték volna be, az ágy mellett a falon és a konyha falán egy-egy odúval kiegészülve. A mennyezet el van bájolva hasonlóan a nagyteremhez, itt is a kinti időjárást látni, tehát most olyan mintha besütne a nap. Továbbá a szoba két fele különböző hőmérsékletű: az ágy oldalán 27 fok van, míg a konyhai oldalon 32 fok. A fürdő lóg ki, ott semmi különleges nincs, ha eltekintünk attól, hogy mindig tele a kád vízzel, hogy Ozirisz megmártózhasson, ha olyan kedve van.  Én csak zuhanyozni szoktam a tálca és függöny nélküli zuhany alatt a sarokban inkább, de azon mostanra túl vagyok hogy friss és üde legyek mire cicát-kutyát kapok a nyakamba.
-Na sziasztok! Eseménydús volt az út ide? Nem szöktek meg hatszor? Ozi emészt már pár napja, szóval nem lesz valami aktív úgy hiszem. - Terelem beljebb ha esetleg magától nem jönnének, egészen fura hogy valaki meglátogat itt, Clive sem volt még nálam.

Eléggé izgatott vagyok hogy látogatóim lesznek, nem is egy, hanem rögvest három! Bár ahhogy nyitom az ajtót meglepve tapasztalom Lemon mérges. Összepréselt ajkakkal nézem végig nem túl dicső bevonulását, nézte ahogy fehéren szöszölődik a barna talaj. Hm. Ahogy az állatok pedig végre megkapták az ajtó csukódását követve a rég várt szabadságuk, rögtön tették amihez legjobban értettek: rendet bontottak. Silvert nem féltettem, kevés törékeny dolgom van, ha amazok leesnek annyi baj legyen - készültem - a kutyára viszont csak bólogatok összepréselt ajkaimmal.
-Azt hittem elviszed sétálni előtte... - Nézek Lemonra, majd elkezdek hangosan röhögni, én nem tudok állatokra haragos lenni, hát megértem hogy kicsit összezavarodott nálam. Előkapom a pálcám, eltörlöm a vizeletet, a nadrágomon lógó két szütyő egyikéből elkotrok mélyről egy gyógynövényes zacskót és beszórom a helyét elnyomja a lehetséges szagokat, ha maradtak a kutya érzékeny orrának, ezzel az megvolna. A macska alá sétálva elkapom egyik vázát amit levert volna és a polc másik részére teszem. Esélyes hogy el fog így is törni, de no nem baj. Van reparo a világon.
-Tudod, nem tudtam, hogy romantikus drámát fogunk nézni vagy hallgatni, én nem készültem zsepivel... De Te igen, dicséretes! - Nevetek, majd jobban végignézem.
-Így eléggé meleged lesz nálam, gondolom elfelejtetted Ozira van szabva ez a hely, Ő a meleget preferálja. Vetkőzz szép leány! - Mutatok rá, majd elröhögöm magam, jó szórakozottnak tűnhetek, de csak egyszerűen vicces amit levágott. Aztán hogy a cica végre méltóztatott lejjebb jönni elkapom a grabancánál és megnézem magamnak ahogy összehúzza kölykös reflexből magát.
-Szia Silver, rosszalkodtál? Na gyere Te bűnös macska. - Veszem a karjaimba, nem zavar ha karmol, tudom úgy se marad meg sokáig, de azért megpróbálom megsimogatni. A kutyát könnyebb lesz.
-Viccet félretéve kell a zsepi? Ha nem akkor eltüntetem. - Vigyorgok rá, hozok neki inni, biztos megszomjazott. Akár Silverrel a kezemben, megoldom, egy macska ha kölyök akkor sem fog ki rajtam! Gondolom...

Nézem a szinte mamuszos-hercegnői bevonulást, de azt kell mondanom, engem állatokkal igencsak nehéz kihozni a sodromból szóval csendben szemlélem a dolgokat, eltakarítom a szégyenfoltokat és mentem a menthetőt, közben még a macskát is levadászom.
-Akkor csak valami érdekes szagot érzett esetleg izgul, nem történt semmi. A macskák meg ilyenek, mindenre felmásznak, hacsak le nem szoktatod őket. - Magyarázom legalább akkora türelemmel, mint órákon szoktam a kisebb gyerekeknek.
-Hmm szóval rávette ördögien ravaszan hmmm... - Nyomom el a vigyorom azzal hogy beszívom az ajkaim és bólogatok. Lehajolok a bujdokoló ölebért, azt is felveszem és megdajkálom kicsit, elvégre már kár olyanért leszidni, amit egy órája követett el, messze a bűntény helyszínétől.
-Minden bizonnyal ez a kis égetni való öleb önmagától is tudja hogy kell égetnivalónak lenni, nem igaz blökkencs? A buta gazdi elfelejtett neked valami csócsát adni, nem igaz? Te meg Silver szintén unatkoztál, hát sehol egy istenes kaparófa monstrum pedig magasról jó lenézni a sok idióta emberre, igaz-e? - Puszilgatom meg az állatokat cinkos mosollyal, aztán a macskát felteszem a szoba falán futó ágra, a kutyát meg a gazdi ölébe.
-Ez a szörnyű, buta gazdi, aki hatvan kiló ruhába jön a kígyólakba! - Hajolok le de hogy ne érezze kihagyom az Ő feje is ellátódik egy semmi baj puszival, majd hozok neki inni. Hú, nem aprózza, hozok neki még egyet, jó melege van!
-Sajnálom, meztelenül szeretek mindent csinálni, ez az ing az egyetlen darabom, mert tudod, minek több? -  Nézek rá némileg meg sem hallottam fejjel, hát oké, hogy nincs sok, mert tény és való hogy összesen van hat ingem, négy pólóm és két atlétám, slussz, de azért VAN. Ki is kotrom az egyik lezserebb fekete pólóm, ami neki lassan hálóing és odaadom.
-A fürdőben át tudod venni. - Mert oké, engem nem zavar ha előttem csinálja, semmi új nincs a nap alatt, de gondolom szégyenlősebb fajta. Közben egy kupacba gyűjtöm az összes papírfecnit, majd eltüntetem.
-Mióta vagy Te is ilyen morc-királynő, hm, Lemon? Különben sem jó ha mérgesen ráncolod az orrod, úgy marad. - Mondom a végét selyemfiús hangon, mert igazából valami madame-ot akarok imitálni de hát így sikeredik. Igaz a vigyorom valószínű elárul, hogy csak heccelem. Aztán ha minden megvan letelepszem mellé a földre, hozok pár szendvicset és gyümölcsöt is egy tálcán. Az állatkák utánunk kapnak, ez szabály, addig kibírják, maximum somfordálnak egy keveset.

Mély sóhaj, elnéző mosoly, ebben a sorrendben. Mert Lemon szegény úgy fest ki van, mi lesz ha gyerekei lesznek? Na nem azt mondom ezzel én mennyire jó apa leszek, mert közel sem gondolnám de na. Ez a szakma ilyen.
-Koppints az orrára, verj a fenekére. Hidd el, egyben marad, nincs benned akkora erő, ellenben ez kellemetlen lesz neki és egy idő nem csinálja. Maximum ha nem vagy ott, de ha hazajössz és meglátod nem hülye, tudja megint kapni fog. Vedd le a mamuszt királylány, ígérem nem dőlök ki a szagoktól! - Vigyorgok galád mód, nem gondolnám hogy hetek óta le sem vette, de ha már a szobát rendbe rakom a lábát még el bírom látni ha karom nyomoktól ékes.
-Sajnálom, gyári hibás vagyok, mindig ez van, én próbálom kisimítani a szám, de felkunkorodik. A fogaim is extrovertáltak, magamutogatók, nincs mit tenni! - Nevetek, mert esélye sincs hogy ne vigyorogjak, főleg ilyenek miatt. Lenne okom búslakodni, de azt megtartom magamnak, meg néha szegény Ozinak, ő is csak sóhajtásszerűen sziszegett, hogy micsoda felfordulás lett itt pár perc alatt. Én már be vagyok idomítva hogy csendben ellegyek a szoba sarkában, de hát ez a három jómadár még nem kapott a kígyómtól kiképzést!
-Az állatok mint a gyerekek. Egy játék nem játék és különben is ami nem az enyém az érdekesebb. - Mosolygok, igaz én nem ilyen voltam, de sok ilyet láttam, így normálisnak vallom, hogy a másé jobb. Persze csak szívom a vérét, tudja jól, vagy ha nem akkor rá fog jönni, mert senkit sem piszkálok komolyan akit kedvelek.
-Sajnálom, itt egy kígyó a parancsnok, neki ez a hőmérséklet a megfelelő, mi pór népek alkalmazkodni kényszerülünk. Azért gomboltam be az ingem, mert tudtam jössz! - Nevetek, de valóban nem tudom módosítani a varázslatot, nem is akarom, Ozi fázna. Ha valaki hát Lemon meg fog érteni hogy a kis kedvenc az első. Akkor is Ozi 4 méteres, kis kedvenc marad.
A meztelenségemen aztán felkacagok, hogy itt mindenki milyen szemérmes, de főleg milyen vizuális típus! Remélem csuda pazar testet képzelnek nekem!
-Ne viccelj már, nem okozol. És csak vicceltem, gatya van rajtam mindig... képzelj rám egy nadrágot kérlek és akkor már újra rám tudsz nézni! Egek Ti kis pironkódósak! - Adom neki a pólót nevetve, mert hát nekem ez nem kényelmetlen téma, ellenben mindig elfelejtem hogy sem Ő sem Clive nem bírják a hülyeségeim ennyire.
-Főzhetek valami gyógyteát is ha gondolod, de a gyümölcsökben lesz minden neked. - A szendvicsekben is úgy hiszem, noha hús és tojás mentesek, de kétlem ez gond lenne, sőt, a sok zöldség is egészséges!
-Szerintem is. Ebben menj majd a sulibálba is. - Vigyorgok szélesen ahogy meglátom a pólóm rajta, végtére is nem mondhatom nem takar mindent!
-Nincs mit. Gyere csüccs, egyél valamit és mesélj! Beszélgettél csajszikkal, hm? - Azaz barátkozott-e ugye, Hunterrel gondolom elvolt, mint mindig, de ez így van rendjén.

-Akkor csak emeld meg a grabancánál, de az orron koppintás nem fáj csak zavaró, nézd! - Koppintok finoman demonstrációként Lemon orrára, vigyázva a szemüveg maradjon, vigyorgok is mellé. Bosszantom, de nem fáj, a macska is így lesz vele.
Arra csak kacagok hogy kikérik a lábszagot, színpadias mozdulattal le is vedlik a mamuszt és tolja a lábát, de csak finoman elkapom a sarkánál megtartva.
-Enyhe Silver, azt hiszem a lábad a kaparófája, hmm? - Nem bírom megállni, megcsikizem a talpát abban a reményben felsikkant és nevetni fog. Ha nem csak elhúzom a szám ne már fejjel, hogy kibírta, aztán így vagy úgy de elkapom megint és pálcámmal mondok minden karmolásra egy Episkey-t, az szépen meggyógyítja. Tudom hogy ez későbbi varázslat, még nem tanulta, no meg nem mindenki szereti a medimágiát.
-Majd adok egy jó kenőcsöt ami serkenti az ilyen jellegű gyógyulásokat. Eléggé erős szaga van, ha akarod azzal is büntetheted a cicát, hogy az orra alá dugod! - Mosolygok, majd mielőtt megy előkotrom neki és odaadom, nem fogom elfelejteni.
-Belezavarodtál valóban. Ha tudom jön valaki amúgy is felöltöznék. De nem vagyok szégyellős. Jó, van rajtam nem egy karmolás és harapás heg, azok nem túl ékesen mutatnak, de amúgy nekem mindegy lát-e úgy valaki. - Nevetek, jót szórakozva, hogy gondolom NEKI nem mindegy, de hát nem bírom nem szívni a vérét érte.
-Az csak megelőzésre jó ha már bujkál benned valami, akkor a többi vitamin inkább segít. - Magyarázom kedvesen, szerettem a gyógynövénytant is, az volt a harmadik kedvenc tárgyam.
A pólóm aztán rém jól áll Lemonon, főleg ahogy táncikál benne, nevetek is.
-Azzal aki elhív! Ne már, el kell menni, jó bulik azok. Ha mást nem utalj rá a fiúknál hogy jó lenne elmenni a bálba ám. Ha meg nagyon nem akarna elhívni senki mert tutyi-mutyik elviszlek én! Áttáncoljuk az éjszakát! - Vigyorgok, nem tudom amúgy elvihetném-e de kétlem lenne ellenvetés, hát csak táncolunk.
-Miért utálták ki? Mert párszaszájú? Tőlem csak féltek miatta. Mondjuk én direkt rájuk sziszegtem néha pont emiatt ami nem feltétlen növelte a népszerűségem de... hm. - Vállat vonok. -De a lényeg, hogy találtál egy barátnőt, na ez szuper! Látod, mondtam én jó Lemon-Landen lenni. - Mosolygok önelégülten, ilyen esetben imádom éreztetni az én megmondtam dolgot.

Lemon remek macska-imitátor lenne, legalább is a hagyjál vagy fújtatok póz kategória legjobbját vinné ha járna érte díj meg kitüntetés, nevetéssel jutalmazom az alakítását.
-Próbáld ki, akkor majd meglátjuk beválik-e. Puding próbája az evés, tudod. - Mosolygok rá szélesen. Clive vajon hogy idomítja a sárkányokat? Kinézem belőle hasonló módszerrel... "Rossz sárkány!" és orron koppintja az öklével, hiszen... amúgy meg sem érezné az állat. Vigyorgok a dolgon. Aztán megtornáztatom, elkapom a lábát, de hajlékony nádszál ez a leány, meg sem kottyan neki! Ellenben eléggé megtépázott ez a szép láb, kár érte.
-Hát ott a pálcád, egy petrificus totalus és gyorsan kezelted a problémát. Jó, először szólj rá nem szabad. Másodjára meg demonstrálod miért nem szabad. Hogy ne legyen harag egy óra múlva adhatsz neki tejet. - Kompromisszum, úgy szép az élet ha zajlik, de azért nem jó ha ilyeneket eltűr, nem játék ez.
-Nincs mit. - Mosolygok ahogy rendbe teszem és mondom kap kence-ficét is rá, aztán noha az ölelése meglep, mivel nem szoktak engem ölelgetni, de úgy... senki, miért is tennék, de nagyon is jól esik, puhán viszonzom is. Kár hogy Rowan sosem ölelt meg így, mennyivel jobb gyerekkorom lehetett volna! Azt hiszem kicsit irigylem Lemon testvéreit, de hamar felül kerekedem az érzésen, főleg hogy mennyire röhögök a tényen hogy zavarba jött a meztelenség téma miatt!

-Miért, ez kritérium? A medimágusok sem a barátnőim mégis láttak már úgy, példának okáért. Meg iskola társak is anno... - Nevetek, a meztelenség szerintem nem olyan különleges dolog, nekem legalább is nem az, nem hiába tartom viccesnek hogy másokon mekkora mérhetetlen zavar tud eluralkodni.
-Hmm, hát akkor már jobb ha kamillateát iszol meg sokat párologtatsz, sós és citromos vizet, az segít. Megelőzni meg D-t, mikor szeded a C-t, meg egyél magvakat, dióféléket, azokban cink van. Meg a vörös húsokban is sok van ha eszel húst, a kagylókban. Én nem eszem, szóval én a dióra esküszöm. - Mondom, mert ha már benne a bajban az ember akkor ki kell aludni és jól van. A kérdésre rázni kezdem a fejem. -Nem, nem szoktam, eléggé megedződött a szervezetem, azt hiszem. - Igaz, most Rowan miatt eléggé stresszes vagyok, rendszertelen eszem és keveset alszom, ez pontosan tudom legyengít, de... próbálok tenni ellene.
-Hát persze, de nem árt ha érezteted olyan lány vagy aki szívesen elmenne. Sok fiú gyáva és ha nem látja mennél már akkor elkönyveli hogy tuti nemet mondasz mert nincs kedved. - Nekem persze nem volt ilyen gondom, de hallottam a srácokat ilyeneken szöszölnek. Aztán megnyugtatom, egy pasi tuti elvinné a bálba, ha nagyon nincs senki kedvére való majd én leszek a vészterv.
-Persze, miért ne tenném? - Kivel mennék amúgy? Kétlem amúgy meg lennék hívva, hiszen én már amolyan tanár vagyok. -Miért csak hinné? Ha vele akarsz menni menj vele. Hacsak nem nézett ki magának valami csajszit akit fel akar így szedni szerintem örülne is neki ha elhívnád. - Mosolygok rá, én a vészterv vagyok, miért sértődjek meg ezen? Szerintem amúgy is a díszítő brigád tagja leszek, mire a táncra kerülne a sor horpasztani fogok egy sarokban.
-Miért lenne ciki? Kérdezd úgy gondolt-e már valakire, mert ha nem szívesen mennél vele, mert csak úgy nem akarsz elmenni valami sráccal. Ami amúgy szerintem tök normális. - Hát az ember azzal menjen akivel jól érzi magát nem?
-Hmm értem. Ha nem tudja hogy kell kígyót idézni küldd hozzám, nem kell csinálnia semmit csak megidézni és ha békén hagyják a rengetegben elengedni az állatot. Pár ilyen és senki nem mer majd vele kötözködni. Akkor is ha egy mukkot nem mond párszaszóul, az emberek félnek a kígyóktól, nem is értem. - Sóhajtok, de látszik nekem ez egy nagy talány, hiszen annyira törékeny és kedves állatok!
-Szerintem ha veled van jól érzi magát. Ha nem így lenne nem lenne veled, ennyire egyszerű. Tudod néha nem olyan egyértelmű mit takar másnak a jól érzi magát fogalma. Nem mindenki perdül táncra és vigyorog mint a vadalma. Lehet egyszerűen csak ellazul a lelke, de kívülről nem látszik semmi. Én Clive mellett érzem ezt, nem hinném sokkal másképp viselkednék, megszoktam a beidegződött rutin viselkedést, de mellette mégis jól érzem magam, nyugodt vagyok. Lehet mondanom kéne neki, hogy jó vele dolgozni... - Szalad össze a szemöldököm elmerengve, hogy most így erről beszélve, lehet nem lenne hülyeség. De valahogy sosincs eszembe ha vele vagyok, mindig van valami.

Alatomos vigyorom elárul, csak szórakozom vele és nagyon is élvezem.
-Ha még tanfolyamra jártam volna! Általában nem önszántamból vetkőztem, mint mikor megharapott egy jaguár Peruban... de rendben magamon tartom a nadrágot! A lányságodra való tekintettel! - Nevetek, nem akartam nekiállni vetkőzni, nem szokásom csak úgy, főleg hogy én már megszoktam az itteni klímát. De nem nyúzom tovább, eléggé elpirult már, hagyom szusszanni aztán ha megpihent majd újra piszkálom valamivel. Jó évődni, majd megszokja ilyen vagyok.
-Forró fürdő, mindig forró fürdő ha ilyen van. - A kamillától a hideg is ráz hogy megigyam, de van aki szereti, mint mondjuk Damocles... bvah.

Aztán már csak elgondolkodva majszolom a szendvicset és hallgatom. Főleg hogy kellemetlennek ítéli meg a szituációt, amit őszintén nem tudok mire vélni.
-Hát fogd fel úgy Te hívod el. Nincs abban semmi ha valóban vele mennél... ez nem büszkeség kérdése hanem határozottságé. - Nézek rá, nem értve a probléma gyökerét. Aztán közli a fiúk dolga, hm, szegény Hunter, nem irigylem most, látatlanban is le lett szúrva szedje már össze magát! Aztán csak sompolyogva közelebb hajolok.
-Jaaaaaa, hogy ez igazából randi, így már éééértem! - Vigyorgok szélesen, szóval Huntert randira hívná, ó! -Attól hogy felveted Hunternek szívesen elmennél a bálba még nem hívattad meg magad. Tuti elhív ha van egy csöpp esze. - Szegény srác, ha mást nem adok neki egy fülest, hogy sipirc foglalózni Lemonnál. És ahogy Hunternek persze ennek a csajszinak is segítenék, aki Lemonnal kezd összebarátkozni.
-Persze. Áh, mondd neki Clive a professzor én csak a kis segédje vagyok! Úgy se mondja meg senki 27 vagyok, szóval Ő sem fogja, nem harapok! Az a pletyka nem igaz. A kigyóim harapnak nem én! - Nevetek, nem fogom megenni a barátnőjét, meg hát nem is vagyok tipikus tanár, be kell valljam túl lazán kezelem néha a dolgokat. Amikor osztályozok nem, de amúgy. Lemon mondjuk ezt amúgy sem tapasztalná, hiszen jó tanuló. De azért nem ártana példát vennem Clive-tól, benne van amolyan professzori méltóság, hm.
-Ó én rengeteg mindent érzek a professzor iránt! - Dőlök el hogy fejem az ölébe essen és úgy vigyorogjak fel rá. -Miből gondolod semmit sem érzek iránta? - Nevetem el a dolgot, értem mire akar kilyukadni de hát Clive... Clive annyira jó pasi, más világ, no meg taknyos kölyöknek néz, nem tud velem mit kezdeni, szóval... mindegy is.

-Mire valók a barátok ha nem erre! - Legalább is a fiú vagy inkább férfi barátok, nem de? Persze vigyorom miatt lehet nem vesz komolyan, holott ha bármelyik kis taknyos pelyhedzőállú kamaszgyerek megbántaná vagy erőszakosabb lenne tuti kapna tőlem valamit.
-Fűzz meg egy prefektust, mi tart vissza? Teszel valami szívességet az egyiknek, mondjuk megírod az egyik beadandóját és cserébe elkéred a jelszót. Inkább valami lánytól, de hát nem minden fiú élne ezzel sem vissza vélhetőleg. Bár fürödhetsz fürdőruhában is, akkor mindegy. - Adok pár tippet, hogyan valósítsa meg a dolgot. Nem lehetetlen, anno én is így jutottam be.
-De, elmehetünk. Walesben tudok egyet, gyógyfürdő, de Angliában is van gondolom. Nem igen jártam ilyen helyekre egyedül. - Vonok vállat, kivételesen nem értem félre, mert hát a kamillával bebüdösített vízről automatikusan a gyógyfürdők jutottak eszembe. Ezért is nevetek aztán hogy kiegészíti a kis gondolatot.
-Nem megyek meztelen ilyen helyekre nyugi. Engem csak az lásson akinek megengedem! - Nevetek majd csak lesek, miket nem tud ez a lány.-Hú, érdekesen hangzik, elmehetünk! Remélem valami helyes lány vagy fiú csinálja nem valami morcos öreganyó! - Nevetek tovább, szüntelen, mert kisikálná a nénje belőlem a szuszt is attól tartok. De érezhető nincs ellenvetésem, majd nézek valami helyet, biztos akad.
-Ha randira hívod akkor csak azt sugallja Te vagy a határozottabb, ennyi. De randinál valóban jobb. De egy baráti bálozáson... ott szerintem nem az a fontos. - Javítson ki, mondja nem csak baráti a dolog, akkor persze hogy megy a pisszegés Hunternek majd hogy szedje össze magát, de ha nincs ilyen, akkor miért ne hívhatná el Lemon?

Hunter miatt megint túl jó kedvem kerekedik, szegény srácnak nem lesz könnyű dolga, főleg hogy nem randi randira kell mennie!
-Persze, persze, mondtad barátok vagytok. De ha meg csak barátok vagytok miért lenne fura elhívni? Ha nem randi. Mert hát nekem is igent mondtál könnyen, Hunter sem más akkor nem? - Na én ebben nem vagyok olyan biztos, de nem is ismerem a gyereket. Legközelebb elkérem Clive-tól az osztályt egy dolgozatra és csak Hunter kap pár bónusz kérdést: "Mi Lemon kedvenc legendás állata? Mi Lemon kedvenc színe? Szeret Lemon táncolni?" És a többi, ha valamit nem tud Trollt kap ahahah! Mókás doga lenne.

Clive már hasonló, mégis más téma, végtére is Clive még csak nem is emlékszik rám, hiába több nekem mint barát már kölyökkorom óta, végtére is példakép abszolút, felnézek rá, a puszta lénye segít átlendülnöm a nehézségeken. Nem hiába dőlök szórakozottan Lemon ölébe, hogy fésülgesse a hajam, kellemesen ellazít a dolog, ha már kicsit Cliveról faggat. Clive nekem mindig is bonyolult téma volt. Erre jön azzal másképp csillog a szemem, meg hogy lehet viszonozná a dolgokat. Clive. Sóhajtva nézek fel továbbra is Lemonra, végighallgatom az sem zavar hogy fonja a hajam. Főleg mert nem jövök rá mit csinál, életemben egy kezemen meg tudom számolni hányszor fonták be.
-Lemon, szerintem Clive némileg homofób, rémesen zavarba jön és látványosan nem tud mit kezdeni a témával, kerüli is ha teheti, amiért nem hibáztatom, de pont emiatt erősen kétlem vonzódna a férfiakhoz. A másik meg hogy diáknak néz... folyton. Gondolom mert segéd vagyok és hasonló. Meg van elég személyes gondja, ha akarna magának párt simán találna, végtére is... a legbűbájosabb mosolya díjas férfi, kismillió rajongója lehet, pedig azok a nők nem látták milyen jól kviddicsezik, pedig én már akkor is tudtam tehetséges! Az meg csak hab a tortán, hogy rohadtul nem emlékszik rám, pedig játszottunk egymás ellen, meg azért találkoztunk néha a folyosón. Nagyon... kedvelem Clive-ot, nem tagadom, mert nagyon figyelmes, kedves és törődő, végtelenül, sőt túl udvarias és jót akar, ami nem mindig sikerül, de nem is ezen a lényeg... - Ha belegondolok elhívta az öcsém vacsorázni meglepetésből, mert kedveskedni akart... nem is nyúlhatott volna jobban mellé. - De a lényeg hogyha akarna valakit lenne neki és különben sem egy magamfajtát keresne, aki csak rossz híre van és mása nem. Főleg hogy az öcsém mennyivel tehetségesebb és jobb nálam, helyesebb is tegyük hozzá, szóval ha Silverlaket vagy csak úgy párt kell neki választani biztos alul maradok. - Húzom el a szám, mert ezek tények. Clive... fogalmam sincs mennyi esélyem lenne nála, de tőle fájna a visszautasítás. Inkább csak hátranyúlok a kezemmel, hogy átkaroljam Lemont és simogassam a derekát - lévén azt érem, meg a háta alját.

-Engem is befűztél... ha azt vesszük, nincs különbség. Szívességért szívesség, ennyi. Nem olyan misztikus dolog ez. - Egy kis prefektusi fürdésért megéri ez a kis semmiség, nem? Szerintem abszolút. No meg nincs benne szerintem semmi, én is egyedül mentem, élveztem Rowan mentes övezetként a dolgot, persze az is tény mikor másodjára mentem ott próbálkozott be az egyik fiú prefektus nálam... sikerrel járt.

-Hm. Amúgy nem, a középkorúak idősek nekem, én fiatal vagyok, a fiatal korosztály illik hozzám, a laza harmincasok! A középkor negyven felett kezdődik, az... idős. - Finnyás vagyok, no meg hamarabb lenne fiatalabb partnerem mint jóval idősebb, ez is tény. Bár van egy harmincas aki nyugodtan csaphatná a szelet... hah. Bár ha belegondolok Avery meg Lestrange is lassan negyvenek és hát egyiket se rugdosnám ki az ágyamból... mindegy mindegy.

-Igen, de mivel barátok vagytok lehet eszébe sem jut, hogy mint barát elmennél vele. Emiatt meghagyja a lehetőséget az udvarlóidnak. Szóval legalább valahogy add a tudtára, hogy attól el leszel hívva nem feltétlen randi lesz szóval... érted. - Mosolygok rá, hogy megértem én, de hát a fiúk annyira szuszik tudnak lenni, már az én korosztályomban is azok voltak, ezért is lehettem ilyen népszerű, mert engem nem érdekelt a visszautasítás csak az hogy apám bosszantsam. Az pedig eléggé határozottá tett a lányok - és fiúk - szemében.

Aztán hogy ott fekszem az ölében a hajam fésülgetése közepette nem is tudom melyikünk akarom jobban meggyőzni arról, hogy Clive-nál semmi esélyem. Én akit sosem érdekelt ki utasítja vissza Clive kapcsán nem tudok ilyen laza lenni. Nála igenis számít és már az is eléggé fáj hogy ennyire nem is dereng számára ki vagyok, hátha még közölné valóban homofób és jobb lenne ha kerülném... Merlinre mondom, megrepedne bennem valami.
-Én?! - Nézek fel rá, hogy komolyan ez a konklúzió? Idegesítő vagyok? Nem mintha nem mondta volna már más is... főleg nők.
-Pfff, harminc évesen? - Kétlem, feleannyi idősen is tudtam tetszenek a fiúk, kétlem ha eddig nem érdekelte őket akkor varázsütésre meg fog változni. Akár szó szerint is, nincs ilyen elcseszett bájital.
-Mindkettő igaz, nem vagyok valami okos, apám szerint egyenesen ostoba. - Húzom el a szám és nézek félre a macskára, hogy épp le akarja vadászni az egyik cipőm. ördögi teremtmény, de attól még hagyom neki, imádom mikor bénáznak a kisállatok, mert hát nem sikerül rendesen elejtenie a zsákmányt, a cipő nagyobb mint Ő maga... Ő is kis ostoba, de Ő kinövi, én már nem igazán...
-Mert nem a szüleiddel jártam egy évfolyamra Lemon, azért. A tanári karban saját magukra való tekintettel sem beszélnek erről. - Aztán csak sóhajtok, míg simogatom a derekát.-Lemon, ugye tudod hogy a segédje vagyok? Ha akarja ha nem velem kell lennie... hovatovább nem tolonganak LLG tanársegédnek az emberek, szóval lehet egyszerűen nem volt más jelentkező, hiszen lehetne még egy segédünk is, de nincs. De tudod mit? Ha úgy ítélem meg olyan a helyzet, elhívom randira. Max elütöm egy viccel, de... megpróbálom. Nem hiszem hogy egy éjszakás pasi típus lenne, szóval ha eljönne velem az... tudom komolyabb lenne. Bár továbbra is úgy tartom Richard Avery hamarabb igent mondana... - A szinte férjnél levő meleg pasi, aki köztudottan hulla szerelmes Rodneyba. Szóval esélyem sincs, de ha mást nem az esélytelenek teljes nyugalmával indulhatok majd.

-Inkább azt mondd el mit fogsz felvenni a bálra... van már valami csinos ruhád? - Nézek rá megint, hogy jójó, hülyét csinálok magamból a kedvéért, de ha már Ő is részt vesz valami őrültségen csinálja rendesen, legyen irtó dögös!

-Nem tudom, nekem elég őszintének tűnt mindig is. - Mondom az apámra és hogy ostobának tart majd forgatom a szemem. A nyilvánvalót mi? Hogy Clive meleg és csak rám vágyik mi? Szerintem nagyon nem ezért van zavarba tőlem. Sajnálatosan...
-Ó, szóval ugyanannyi esélyem van mint Hunternek? Hűha... Lehet ezzel kéne felpiszkálnom Clive-ot, hátha féltékenységében elszólja magát! - Mert hát nem vagyok Hunterrel egy lapon említve, ez nyilvánvaló, ahogy az is Clive inkább megfeddne mit randizom egy 15 éves lánnyal. Az élet nehéz, de azért remélem Hunter összeszedi magát.

Na de ha már Hunter meg a bál és Clive felpiszkálása... milyen is lesz Lemon ruhája?
-Miért ne vehetnél? Szerintem nagyon jól állna. Ha akarod segítek kicsípni téged, férfiszemmel megmondom mi az ami nagyon csinos de még a korodhoz passzolóan ízléses. Nézünk ékszert is meg táskát meg cipőt, hú, Te leszel a bálkirálynő ha rajtam múlik! - Vigyorgok, valami szép napsárga, a sötétebb árnyalatban, hm!
-Akár, az még egyszerűbb, rögtön felöltöztetlek! Ha nem zavar hogy eleinte bénázom a hajadat is megpróbálhatom valami alkalmi frizurába rendezni! - Engem ez nem feszélyez, bár ha félévente egyszer elmegyek ruhát venni... elvégre tényleg kevés a holmim. Esetleg én is vehetnék, ha már maradok, nem? Csak párat, mondjuk ingeket, ilyesmi. Vajon Clivenak mi tetszene inkább? Áh mindegy is, mint közöltem Avery hamarabb eljönne velem szerintem randira. Lemon meg... egyszerre akarok nevetni és sokkolódom le... ööö, ami azt illeti erős önértékelési gondjaim vannak, de hát muszáj eladnom magam, így általában senki sem tudja csak Ozi. Most is csak félszegen érintem a témát, nem vagyok ám olyan jó parti mint lefesti, főleg egy Clive kaliberű pasasnál.
-Kedves hogy így leteremtesz... ilyen szépen még sosem teremtettek le! - Vigyorgok rá a végén elképedve, mert ez igaz. Azért megnyugtat hogy szeret velem lenni, néha azért nála is elbizonytalanodom, nem-e tart-e túl öregnek ahhoz barátkozzam vele, avagy mégiscsak tanár leszek, vagy csak szimplán botrányos vagyok, bármi... de azért bujkál a bőröm alatt a kisördög.-Szóval tetszem pár lánynak? Hm, egészen kamasznak érzem magam megint! - Vigyorgok, mert hát persze nem őket akarom elcsábítani nem kell félni.

-Sejtem... de látok ilyenekből sejlik ki mennyire jó hogy ilyen családban vagy, nem hiába lettél ilyen különleges! - Mosolygok fel rá míg élvezem fésülgeti a hajam, egészen meg bírnám szokni ezt az állapotot, csak hát mégsem bérelhetem fel Lemont, hogy minden este 8-tól 11-ig ezt csinálja. Szóval most kiélvezem a dolgot.
-Kétlem, de már rég nem érdekel annyira mint anno. - Vonok vállat, az én családom nem a bocsánatkérésről híres. Én még hagyján, tudok elnézést kérni, hiába vagyok makacs de hát ez is mutatja nagyon kilógok a képletből. -Meg hát itt vagy nekem most már Te is, szóval jó így. Nem változtatnék semmin. - Nem tenném, mert ki tudja mi lenne, egyáltalán nem biztos jó irányba szökkenne szárba a dolog. Most pedig ha Rowan itt is van és megint evészavarokat és idegzsábát okoz, attól még azt kell mondjam most tényleg nem tűnik úgy halálra akarna átkozni, egészen türhető dolgokkal próbálkozott.

-Miért ne? Csinos vagy, okos, hasonló az érdeklődési körünk, simán! - Jó hát igen, 30-as férfi ritkán lesz féltékeny egy 15 éves lányra, de nem ezen a lényeg. Főleg mert Clive-ot ekkor még szent meggyőződésem hogy hidegen hagyom. Na de ez nem jelenti hogy például a többi srác nyugton maradna, ha Lemont kicsípjük és látják mennyire jól táncol mondjuk! Igazi jelenést lehetne csinálni belőle!

-Jaj már, láttál volna a Te korodban, nyüzüge voltam, folyton kócos és babaarcom volt. Mert sejtheted, ha most nem nézek ki 27-nek akkor 15 évesen se tűntem annyinak amennyi voltam. Aztán mégis volt mindig csajom, néha pasim is, hallod nagyon nem ezen a lényeg. Szép vagy amúgy is, mert jó a kisugárzásod, olyan tiszta és kedves. Nem minden a külcsín, az csak arra jó ilyenkor felkeltsük az érdeklődésük, ennyi. - Mosolygok fel rá, aranyos hogy ennyire kis csajos most, meg hát tényleg nincs tisztában az értékeivel azt kell mondanom.
-Rendben akkor beiktatjuk valamikor. Most kicsit sűrű heteim lesznek, de amint lesz egy kis időm kiruccanunk Londonba, jó? A mugliknál is vannak nagyon dögös ruhák, mert náluk is szoktak bálok lenni, egyszerűbbek, de pont emiatt csípik ki magukat a csajok. - Magyarázom, szóval ezt le is beszéltük, elmegyünk!

-Tudom. Még szokom a dolgot. - Simítok fel az arcára hálásan, mert hát tény és való nem igen tapasztaltam ilyesmit csak baráti alapon. Ha valaki kedves volt velem akart valamit, megszoktam sajnos.
-Ó, biztos vagy benne? Pedig micsoda sikert aratnék én, a tapasztalt és charme-os tanársegéd, hm? Kitúrom a titkon körberajongott Rookwoodot is meg a többieket is! - Nevetek, nem, valóban érdekelnek különösebben ezek a lányok de attól még jól esik a tény tetszem valakinek, akkor is ha üres és tartalom nélküli vonzódás ez.
-Nah, elég későre jár sajnos... egyél-igyál még, addig rendbe teszem a cipőm meg a macskád, lassan felakasztja magát a cipőfűzőmmel... - Mondom ahogy nyűgösen, de felkelek az öléből, hogy neki a kínált dolgokat adjam, majd a kis terminátort is rendbe szedjem a játékával együtt. Nincs sok cipőm, muszáj...
Aztán lassan el kell búcsúzzak, ne menjen vissza a hálókörletbe túl későn, még a végén elcsípi egy túlbuzgó prefektus. A vásárlást meg még megbeszéljük, előbb utóbb sort kerítünk rá! Elvégre álomcsajt kell varázsolni belőle, felnyitni a vakok szemét! Főleg Hunterét...

//Köszi