Te vagy az én egyetlen és imádott apukám. Imádjuk egymást - főleg heccelni, kivéve ha anyát hecceljük.
Hajdanán nagymenő terelő voltál (hogy melyik csapatnál azt rád bízom). Akkor vonultál vissza, amikor anya teherbe esett velem. A családalapítás és a sport nem fért össze, ezért jelenleg edzőként dolgozol a nemzeti válogatottnál (mivel nagy sportcsapatoknál így működik, gondolom nem egyedül vagy edző egyébként). Természetesen állati büszke vagyok rád, hiszen tényleg ász voltál a pályán és annak ellenére, hogy az én szavaimmal élve "tök öreg és trottyos" vagy, igazából jól tartod magad és a régi rajongók még mindig felismernek. Meg egyébként sose mondanám, de a korodhoz képest szerintem azért elég jó csávó vagy, anya szerencsés.
Anya... nos, elképzelésem sincs róla, hogy hogy a fenébe szedted fel, mert anya a minisztériumban dolgozik és állati szigorú. Erről árulkodik az is, hogy állandóan szobafogságban vagyok, amiből általában te szöktetsz meg.
Van egy kutyánk, Caligula, aki rottweiler és elfelejtette, hogy harci kutya. Helyette ha elkezdem vakargatni az oldalát, vigyori pofával és lógó nyelvvel eldől, mint egy zsák.
Időnként pasizós tanácsokat is osztogatsz, aminek nem nagyon veszem hasznát. Már csak azért sem, mert nagyjából arra jók, hogy öregkoromban apáca legyek. Utálod a fiúimat, mert régen egy nagy csajozógép voltál és utálod a gondolatot, hogy rólam is valakinek olyan gondolatai vannak, mint neked annak idején.
Rám egyébként alapvetően büszke vagy. Nem kviddicsezek rosszul, de a pályán akkor alkotok igazán, ha a szurkolócsapattal hajrázunk. Te pedig nem bánod, hogy ebben vagyok jó, neked mindegy, csak sport legyen, hiszen az a lételemed. De mondjuk lehet, akkor is ugyanígy éreznél, ha mondjuk verseket írnék. Ezt nem tudom. De kétségtelen, hogy szereted, hogy eljárhatsz velem futni, együtt tudunk repülni és minden ökörséget tőled tanultam.
Imádlak és nagyon várlak!