- Sót - apám a műtős úgy parancsol a családi vacsoránál, mint egy operáción. Meg sem lepődne, ha ízesítő helyett szikét nyomnának a kezébe, vagy idefibrillálnék. Megbecsült szakember, nagyon komoly és mugli, szálegyenes háttal, precízen csípteti két ujja közé a sót, nagy műgonddal szórja meg krumpliját, mintha vegyi permetezést hajtana végre. Divatjamúlt bajuszt visel, ami röhejesen rángatózik rágás közben. Hamarosan bevallom neki mennyire meleg vagyok és majd új reagál, mint a tényre, varázsló is. A szegény, többszörösen hátrányos helyzetű fia, aki bizonyára majd egy fekete, zsidó férfi jobbján köt ki, ha engedélyezik egyáltalán Csodaországban a melegházasságot.
Anyám mosolyogva szeletel, anyám képén vigyor van mosogatás és edénytörlés közben is, hogy ő legyen az abszolút tökéletes, amerikai háziasszony a régi konzervdobozok címkéjéről. Arcán vastag púder, két oldalt pirosító, vörös rúzs a nap minden percében, wc-n és kádban is, haja csigákba csavarva tökéletes szögbe tűzve. Ruháján soha egy gyűrődés, apám ingeit órákig vasalja, hozzám jóindulatú szidalmazással beszél, de napirendre tér mégis minden gazságom felett, hiszen fia van és a fiúk ilyenek. Anyám mindig kedvesen és kissé hivatalosan szólítja meg apám, a doktor foghegyről válaszol, mintha nem érdekelné, mégis elvárná a kifogástalanságot.
Tipegve locsolja tökéletes begóniáit, mindig angol királyné módiban tolja az integetést az odaát kertészkedő szomszédoknak itt nálunk, a Rózsaszín Akác-közben. A postát se pongyolában hozza be soha, tökéletesre igazított háziasszony göncökben flangál saját karanténjában, a külvárosban.
Megtörlöm szám szélét, kevés csúszott le a pulykából és facsart gyümölcslevembe is éppcsak belekortyoltam. Félhomályos hangulatlámpa, hogy még épp lássuk az ételt, de keltsen meghittség-látszatot, apró majonézfolt a frissen mosott, még öblítőszagú abroszon, könyökömmel kitartóan takarom, míg mielőtt anyám levegőt vesz, hogy megszidjon.
Érzem a pulyka sült hús bűzét, fontolóra veszem, jót tenne az alakomnak egy hirtelen vegára váltás, aztán akaratlanul is felidézem a tegnapi akciós McDonald’s menüt. Lemondva az áhított ken baba felsőtestről, érzékletesen megkocogtatom üvegpoharam a puha abroszon.
- Meleg vagyok - csak így felvezetés nélkül, torkot köszörülve. A szó visszhangot ver a csendben, mintha hangszóró kürtölte volna világgá, tudja már az Amerikai elnök is. Apám elejti a sót, anyám felsikít, ahogy könyököm elmozdul a majonézfoltról.