Alapadatok az iskoláról
A tanulók életkora: 10-18
Elhelyezkedés: Szovjetunió, Tunguz-felföld
Alapító: Maksimilian & Yaroslava Koldovstoretz
Házak: -


A Koldovstoretz a varázsvilág és a muglik világának ütközőpontja - azon kevés intézmény, jelenség és eszme egyike, amely sosem tartozott kizárólag egyikhez vagy másikhoz, és amelyre mindkettő jelentős befolyást gyakorolt, és gyakorol a mai napig. A történelem, amely átlépte értelmezhető korlátait, velük él, és nem engedi elfelejteni magát egyetlen generáció számára sem.



Az eredetileg Kijevi Rusz idején létrejött akadémia gazdag múltját rengeteg olyan epizód színezte, amelyet a jelenkor klasszikusan orosznak nevezne, holott az intézmény nem kizárólag orosz anyanyelvű tanulókat fogad, és jelenlegi létszáma alapján a második legnagyobb.
Az alapító testvérpár külföldi mintában gondolkozva hozta létre a mai épület alapjait, melyek megtekinthetőek, ha maga az iskola hivatalosan épp annyira zárt is, mint külföldi párjai - a Koldovstoretz állandó felügyeletet élvez a Szovjetunió részéről, amelynek figyelő szeme a vezérkarhoz tartozó mágusok révén itt is körbetekinthet, amikor a szükség úgy hozza.
Az egyetlen intézmény, amely máig alapítói nevét viseli, és amely leszármazottaik igazgatása alatt áll - különleges helyzetéhez meg kell értenünk az országban uralkodó megosztottságot, azt a ritka változatát a két világ találkozásának, amelyben ezek kölcsönösen felismerik a másik létezését, ha szeretnének is erről megfeledkezni.

*A Koldovstoretz a Romanov-dinasztia alatt élte fénykorát, annak bukása, majd a kommunista berendezkedés sodorta a mai, kiszolgáltatott helyzetébe, melyben engedelmességgel tartozik az elvtársaknak és elvtársnőknek, anyagi támogatását is innen nyeri, ahogy működéshez szükséges engedélyeit is. Bezárását annak köszönhetően kerülte el, hogy relatíve kevés mágus foglal helyet a párt magas székeiben, akik lényegében teljhatalommal rendelkeznek a helyi varázslóközösség közigazgatásával kapcsolatban - érdekük pedig nem az oktatás ellehetetlenítése, csupán központosítása volt. Jellemzőek a közhangulatra a korszak retorikai elemei, köztük a félelem, a múltra való emlékezés tiltása és a közösségi szellem erőszakos kieszközölése, ezek árnyékában igyekszik az intézmény eredeti patinájához ragaszkodva átadni az új generációk számára a tudást.
A Durmstranggal ellentétben fogadnak félvér és mugliszületésű tanulókat is, a házak szerinti szegregáció fogalma pedig ismeretlen: a diákok közti ellentét tisztán politikai, esetleg anyagi különbségekből fakadó, a vérelmélet említése viszonylag ritka. Nagy hangsúlyt fektet továbbá az őseiktől örökölt mágia ismertetésére, sok olyan tantárgy került a tanrendbe, amely mintegy kiskapuként funkcionálva vezeti az érdeklődőt a korszak felé, amelyben virágzott a pálca nélküli mágia, szorosabb viszonyt ápoltak varázslényeikkel, és a feketemágia még sokkal elemibb, természetesebb része volt a mindennapoknak. Az itt tanulók a kviddics egy saját változatát gyakorolják, amelyben seprűk helyett egész fákon lovagolnak, ismerik az örökölt mágia azon ágazatait is, amelyek ezen a tájegységen egykor egyeduralkodónak számítottak, és jóval korábban megtanulnak dolgozni vele, mint ahogy a törvény azt megengedné.

*Az épület Átriuma a cári múltat idézi, rögtön le is nyűgözi az először látogatót, az égig érő falak között halvány fény szűrődik, általános hűvös, templomszerű illat járja át légterét, lépcsőin járva egy olyan korba érkezünk, ahol nem ütközött még egymásnak ilyen erőteljesen két különböző ideológia minden ereje, a vörös csillag az épület homlokzatán bentről nem látszik, talán az országban egyedül itt talált otthonra a sok régi portré, mesterek kezének lenyomata, a magas tornyok közötti tetőn futni lehet egyik hálókörletből a másikig, nem menekülhetünk el egy másodpercre sem a mindent élénken beszövő mágia elől. A folyosók mind külön elnevezésre hallgatnak, olykor átjárók a bennük álló szekrényekből, rejtekekből nyílnak, az elsőévesek tehát eleinte biztosan gyakran tévednek el, fedezik fel ezáltal a számtalan bujkáló helyiséget, érezhetik úgy, hogy az egész épület lélegzik, személyisége kíváncsian tekint a benne élőkre.
A Szovjetunióra jellemző, vissza-visszatérő hiány azonban itt is megjelenik: a mágián kívül időnként semmi más nyersanyag nem áll rendelkezésre, ez természetesen mindig az elvtársak és elvtársnők kegyeitől függ, a jelen éveiben megoldódni látszik valami rejtélyes okból kifolyólag, de a Koldovstoretz nem kérdez, fő ismérvei közé tartozik, hogy véletlenül sem tesz fel kérdéseket a miértről, az itt tanító professzorok is jobban kedvelik azt, aki magától üti fel a köteteket a megoldásért, önállóságra, minél függetlenebbé nevelik a kezük alá kerülőket. Ha olykor elő is fordul, hogy külföldi tanító áll a katedrára (általában olyan személyek, akik politikai okokból itt érezték biztonságosabbnak), a diákok inkább egymásra hagyatkoznak, a felsőbb évesek között nagy becsülete van annak, aki tudásával kis csoportot alakít maga körül, ezek a szövetségek általában megmaradnak a felnőtt életben is.



Kötelező tantárgyak: átváltoztatástan, bájitaltan, bűbájtan, gyógynövénytan, mágiatörténet - modern és archaikus, sötét varázslatok kivédése, mugliismeret, rúnaismeret, futurisztika*, mágikus művészetek*
Választható tantárgyak: alkímia, sportok (téli sportok, vívás, sakk fakultációk), jóslástan, legendás lények gondozása, régi kultúrák (szláv és skandináv fakultációk), pálca nélküli varázslás*, mágiagyakorlás csoportként*, hagyományőrzés*
Iskola utáni elfoglaltságok: asztronómia szakkör, vitakör, hazafias nevelés szakkör, önkéntes közösségi munka*, háztartástan, medimágiai szakkör
Meghallgatáshoz kötött: 'kviddics', énekkar, tánckar (balett, jégtánc fakultációk), a Viktor Zsdanovics program* (a párt által támogatott olimpiai felkészítés)

Az egyenruháról
Különös keveréke a hagyományosnak, és a korszaknak, amely már az egyenlőséget tűzte ki zászlajára - az eredeti egyenruha, amely ma már csak néhány régi tanuló szekrényében található meg, még sokkal személyre szabhatóbb jellegű volt, csak néhány elemét tették kötelezővé, a színekhez ragaszkodtak csak. A fekete-arany kosztüm azóta uniformizálódott, és így lett az itteni diákok legkevésbé kedvelt jellemzőjévé: ropogósra vasalt, magasan gombolt hófehér ing állig begombolva, ezen egyénre szabott zakó, melynek mellrészén egy apró címer. A nadrágot (leányoknak is kötelező) szénfekete öv tartja minden esetben a derékon, az alsóruházat is előírások szerint készül mindenki számára - a szegényebb tanulók készletét a párt állja.
Csizmát viselnek, melybe betűrik a nadrágot, magas szára lábszárközépig ér, mindig fényesen csillog, már amennyiben tulajdonosa nem akarja magára vonni a professzorok haragját - nyakkendőt nem viselnek, ahogy más, esetleg egyedi ékszert, díszítést sem. Az egyenruha utolsó, leghangsúlyosabb része a talár, amelyet a mellkason arany paszomány tart össze, hátközépig szorosan szabott, szárnyai pedig bokáig érnek - szinte mind biztosak benne, hogy úgy tervezték, félelmet keltsen a külső szemlélőben, annál is inkább, mert a vörös csillag a sarlóval a szív felett azonnal feltűnik, eltéveszthetetlen. A 'munkaköpeny' néven bejegyzett darab nem véd a hideg ellen, így az egyenruha további darabjai a bőrkesztyű, a vastag, egyszínű skarlát sál, és a fekete orosz usanka.
A tanulók rendelkeznek még egyenruhával válaszható tárgyaikra és szakköreikre tervezetten, ezekről az adott tárgy felvételekor olvashat az érdeklődő.

A beosztásról
Habár a szó eredeti értelmében nincs szó beosztásról - lévén nincsenek házak, az uniformizáltság elsőbbséget élvez - az iskolába kerülés pillanata minden elsős számára nagy pillanat, ami életük tizedik évében történik meg. A tanévet kezdő és záró utazás minden esetben vonaton történik, a tanévközi szünetekben a tanulók kandallón át hagyják el az iskolát.
Az első lakomát megelőzőn az újdonsült hallgató kilép az egész iskola elé, és fogadalmat tesz elveire, ígéretet tesz, hogy megtartja szabályait és részt vesz a közös munkában, a szocializmus építésében, ezt követően helyet foglalhat a számtalan asztal egyikénél. Az egyetlen elkülönítés az évfolyamok szerint történik, de a már említett alkalmakon kívül az étkezés is vegyesen történik, ahogy a hálókörletek elfoglalása is más jellegű, mint a többi intézményben.

A csillagos tárgyakról
*futurisztika: A harmincas évektől kezdve a Koldovstoretz külön keretet nyert el a párttól a jövő kutatását tekintve - kevesen tudják, de az együttműködés azóta is szoros a mugli űrkutatás és az intézmény között, ideértve mindazokat a technikákat, amelyek gazdasági és tudományos előnyhöz juttathatják az országot. A tárgy különös ötvözete a kreatív problémamegoldásnak, lehallgatásnak, és a titoktörvény megsértésének - ez utóbbira épp annyira ügyelnek, hogy ne keltsék fel a nemzetközi figyelmet.
*mágikus művészetek: Az alapítás évétől elkezdve kiemelten foglalkoztak az egyén rejtett tartalékainak felfedezésével: a csoportban végzett tevékenység felöleli a félévente elkészített projektmunkát és a szabadon gyakorolható művészeti ágakat is. A tanulók minden félévben más irányvonallal ismerkednek meg, tanulnak a mágusokról, akik alkottak, és elsajátítják a mágikus zeneművészet, festészet és kézműves munkák technikáit.
*pálca nélküli varázslás: Maga az iskola épülete is pálca nélkül készült - így kezdődik a sokak által izgalommal várt kurzus első órája, és a folytatás bevezeti az érdeklődőt azokba a módszerekbe, amelyek azelőtt a mágia gyakorlásának egyedüli útjait jelentették, mielőtt a pálcaviselés általános jelenséggé, majd joggá változott volna. A rúnamágia ősi formái, botok, pogány mágiagyakorlás, és a szinte teljesen kihalt, rituális tánccal megidézhető mágia - mind szerepelnek a tananyagban.
*mágiagyakorlás csoportként: A Szovjetunió határozott kérésére az egyének megismerkednek a csoportban történő varázslással - amelyben nem egyetlen személy, hanem x fő együtt hajt végre egy nagyobb, bonyolultabb és csapatmunkát igénylő bűbájt vagy átkot. Tételei között szerepel a terek időjárás mágiával való felruházása és állítólag az éghajlat befolyásolása is... Nyilván nem véletlenül történt meg a Tunguzka-esemény sem.
*hagyományőrzés: Szintén hangsúlyos irányelv az iskolában, mindenkit meg akarnak ismertetni őseinek életével, elveivel, mágiagyakorlásának mikéntjével. Viselnek népviseletet, kipróbálnak adott korból származó ételeket, bájitalokat, megtanulják a hagyományos táncokat, minden félévben más, a mai Szovjetunióhoz tartozó nemzethez kapcsolódva.
*önkéntes közösségi munka: Remek pontokat jelent a későbbi életben az aktára feljegyzett közösségi munka - senkit nem kötelezhetnek rá, és az előbbi jellemzőnek köszönhetően rengetegen végzik. Az iskola épületének apróbb javításai, a takarítás, a kert gondozása vagy a tanárok munkájának segítése mind ide tartoznak.
*Viktor Zsdanovics program: Mivel a muglik világa és a varázsvilág között sokkal egyszerűbb az átjárás, a párt külön támogatja a leendő olimpikonok, sportolók felkészülését még az intézményen belül is. Az ösztöndíjhoz kevesen jutnak hozzá, elnyerése hatalmas megtiszteltetést jelent, szinte biztos előmenetelt ígér az iskola utáni évekre: és meg is kérik az árát, a diák két fronton teljesít, nem hanyagolhatja el tanulmányait sem mellette.


Az ünnepekről
Minden Fenyőünnep előtt - elvégre Karácsony természetesen nincs - a tanulók szüleikkel együtt köszöntik az eljövendő új tanévet, amikor is összegyűlnek az iskola Átriumában, és egy közös uzsonnán vesznek részt. A mugliszületésűek szülei is élhetnek a lehetőséggel, mivel a Koldovstoretz nagy hangsúlyt fektet az integráció elősegítésére, ilyenkor körbevezetik őket az épületben, feltehetik kérdéseiket a tanítóknak, megismerkedhetnek a gyermekeiket körbevevő környezettel is.
Minden negyedik évben téli bált rendeznek, ennek hagyománya inkább a magasabb párttagok, befolyásosabbak ünnepe, ilyenkor a felsőbb éves diákok fogyaszthatnak alkoholt, és együtt köszöntik a napfelkeltét a mezőn a hosszú báléjszakát követően. Az alkalom sokszor az iskola nyersanyagainak kimerítésével jár, ezért nincs lehetőség minden évben megrendezni azt.
Ünneplik még a kommunizmus által előírt ünnepeket is, ezeket leginkább megemlékezések keretén belül, ilyenkor a tanórák hamarabb véget érnek, és a tanulók kötelesek megjelenni az Átriumban, hogy közösen róják le tiszteletüket a hőseik előtt..
Kedvesebb esemény a tanév végét jelző Vörös Vitorlák, amely a második világháború óta kialakult tradíció, és hatalmas tűzijátékkal, az iskola mellett elfutó folyó teljes felhasználásával zajlik - előbbiek betöltik az eget a vizsgák utolsó éjszakáján, utóbbi pedig a levegőben, mitológiai alakokként búcsúzik a lezárandó tanévtől. Az utolsó közös együttlét hangulatát zene, tánc és szintén hajnalig nyúló ünneplés emeli.



A továbbtanulásról
Az iskolai éveket lezáró események után a tanuló - teljes jogú felnőttként - rendelkezhet tudásával legjobb belátása szerint, azonban előmenetele sokban függ a központi adatlapján található pontoktól. Ha jegyei megfelelőek, kitüntette magát a közösség érdekében és származása is megfelelő, megnyílnak előtte a kapuk a további képzések felé, ha pedig igazán szerencsés, még az országból kiutazási lehetőséget is nyerhet a párttól: ezek hiányában azonban köteles a határokon belül letelepedni, itt munkát vállalni. Az igazságtalan rendszer sok tehetség pályáját félbetörte már, a feszültséget pedig növeli, hogy sok kiváltságos család gyermeke pusztán felmenői befolyásának köszönhetően léphet magasabb fokokra, és a mindenki által irigyelt és vágyott út, a kiutazás számukra kevésbé elérhetetlen.
A nem a Szovjetunióban élő orosz családok számára ez a helyzet felfoghatatlan - gyermekeiket ezért ritkán látni a Koldovstoretzben, sokan a Durmstrangot választják akkor is, ha elveiknek az előbbi felelne meg jobban. Az egész helyi varázsközösséget megosztja ez az egyetlen rendelkezés, és természetesen léteznek illegális utak, a szankciók épp olyan kemények, mint a muglik esetében - ezeket az utakat pedig vigyázó szemmel kísérik a magas pozíciókat elfoglaló, párttag mágusok, akik segédkeznek mágustársaik hátráltatásában bármilyen időben.