Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Chicken Nugget EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Chicken Nugget EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Chicken Nugget EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Chicken Nugget EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Chicken Nugget EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Chicken Nugget EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Chicken Nugget EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Chicken Nugget EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Chicken Nugget EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 580 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 580 vendég
A legtöbb felhasználó (669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lionel Weasley

Lionel Weasley

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :

»
» Vas. 10 Márc. - 23:54

- Nem, nem érdekel, Adelaide, kibaszott éhes vagyok és így nem tudok gondolkodni. - Úgy húztam be magammal a mugli London kellős közepén egy McDonald's-ba, mint Brutust, amikor ruhavásárlásra került a sor. A különbség mindössze annyi volt, hogy egy ötéves gyereket könnyebben hurcibál az ember ide-oda, mint egy határozottan ellenkező felnőttet.
Nem azért kaptuk meg a muglik között rejtőző gyanúsított felkutatását, mert hirtelen sokat változott a megítélésünk az aurorok között. Éppen olyan alkalmatlannak találtak mindkettőnket, mint ezelőtt, egyszerűen csak mi voltunk az egyetlen páros, akiknek volt kapacitásuk az ügyre és esetleg eligazodtak London varázstalanok lakta részén. Nem gondoltam volna, hogy egyszer még hasznát fogom venni a munkámban azoknak az idegőrlő napoknak, mikor Elaine-t kellett kísérgetnem a bevásárló körútjaira, vagy még rosszabb, felkényszerített a különféle tömegközlekedési eszközökre. Életem legkellemetlenebb élményei között tartottam számon, amikor be kellett préselnem magam egy halom izzadt ember közé a metró nevű földi poklon, mert a feleségem szerint ez sokkal kényelmesebb és praktikusabb módja volt az utazásnak, mint a hoppanálás vagy a zsupszkulcs. Elaine mellett megtanultam mugli módjára öltözködni, galleon helyett fonttal fizetni és nem pálcát rántani, mikor egy autó majdnem elcsap, hanem helyette felpillantani a közlekedési lámpákra. Elismerem, a muglik előtti tabutémákkal a mai napig hadilábon álltam, de azt már tudtam, hogy az apósom és az anyósom előtt például nem ajánlatos felhozni a kviddicset, mert elképzelni sem tudtak ennél bizarrabb sportot.
Egyszóval érthető volt, hogy minket bíztak meg ezzel a feladattal. Az már kevésbé, hogy Lachlan honnan szedte azt a borzasztó göncöt, amiben reggel megjelent mugli öltözködés címszóval. Azt pedig végképp nem értettem, miért ódzkodott ennyire egy rövid ebédszünettől, amikor velem ellentétben ő nem tudta, hogy varázstalan barátaink gyorséttermei milyen egészségtelen szemetet szolgáltak fel. Ha eltekintünk ettől a ténytől, határozottan kihagyhatatlannak tűnik a hamburger sült krumplival és jéghideg kólával.
- Ugye neked jó lesz a gyerekmenü? Kapsz hozzá játékot is.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Adelaide Lachlan

Adelaide Lachlan

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Cobie Smulders

»
» Hétf. 11 Márc. - 16:33

- De nekem nem tetszik ez a hely! Biztos ehetetlen, amit itt adnak! -ellenkeztem továbbra is, már legalább öt perce, amióta megtudtam, hogy Weasley mennyire éhes és egy ilyen Mc...izében akar enni ahelyett, hogy vennénk mondjuk egy almát. Arról legalább egész biztosan tudtam, hogy ehető. Persze hiába vetettem meg a lábam, nagyobb és erősebb volt nálam, úgyhogy nem esett nehezére magával vonszolni engem.
Amióta elkezdtem a parancsnokságon dolgozni, mindig arra vágytam, hogy végre kapjak egy olyan ügyet, amiért meg is éri dolgozni. Nem ellopott roxmortsi cukorkákat akartam kézre keríteni, hanem bűnözőket, valódi bűnözőket. Most megkaptuk ezt a feladatot Weasleyvel, de borzalmasnak ígérkezett, amire nem jöttem rá egészen addig, amíg először kellett megjelennem muglinak öltözve, a mugli Londonban. Azaz szerencsémre nem ott találkoztam a társammal, így korábban helyre tudtam tenni magam.
Nem lehet meglepő, ha azt mondom, hogy semmit sem tudtam a muglikról azon kívül, hogy nem tudnak varázsolni és iszonyatosan furcsák. A roxfortos éveim alatt nem tanultam mugliismeretet, annyira nem érdekeltek, hogy plusz órát vállaljak miattuk, így is meg kellett szenvednem a sikertelen aurorfelvételimért. Szóval semmit nem tudtam a muglikról, hogy hogyan öltözködnek, viselkednek, utaznak, még azt sem, hogy hogyan főznek vagy egyáltalán mit esznek. Mármint... nyilván emberi ételeket, nem is az, de csak nem ugyanazok a gasztronómiai szokásaik mint nekünk. Azt hiszem, ez az egy része nagyon érdekelt, hogy miben különböznek tőlünk a főztjeik. Csak ezt nem éppen egy "gyorsétteremmel" akartam kezdeni, mert már a hangzása is baljóslatú volt.
Mindenesetre vállalhatatlanul néztem ki, amikor megjelentem Weasley mellett "mugliruhában". Fogalmam sem volt, hogyan kéne felöltöznöm, úgyhogy még annál is hülyébben nézhettem ki, mint amilyennek éreztem magam. Erre pedig akkor jöttem rá, amikor a kedves társamból kitört a nevetés, de úgy, hogy a könnyeit törölgette és a térdére kellett támaszkodnia, mert annyira viccesnek találta, ahogy kinézek. Nem mondom, a három, teljesen különböző színű zokni elég extrém lehetett, de mégis honnan tudtam volna, hogy a muglik nem így néznek ki? Életemben nem láttam egyet sem... Az arcom a vörös annál is élénkebb árnyalatát vette fel, mint amilyen a harisnyám volt (a zoknik alatt, természetesen) és méreggel keveredett zavaromban hozzávágtam Weasleyhez a fejemről lekapott usankát. Aztán hazamentem átöltözni, utána valószínűleg normálisabban festhettem, mert határozottan nem röhögött ki még egyszer. Elég siralmas, hogy hónapoknak kellett eltelnie és ilyen kínos helyzetbe kellett hoznom magam ahhoz, hogy nevetni lássam a társamat.
- Kapd be, vörös! -csaptam rá a vállára egy nem túl erőset. -Ugyanazt kérem, amit te. Ha nem halsz meg tőle, akkor nekem sem lesz semmi bajom. -Ez volt a hipotézisem, remélhetőleg nem fogja olyan könnyen megdönteni.


Lachlan & Weasley


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lionel Weasley

Lionel Weasley

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :

»
» Szer. 13 Márc. - 17:26

- És ezt mégis miből szűrted le, szépségem? - Amióta megjelent abban az értelmezhetetlen ruhaösszeállításban, minden mondat végére odabiggyesztettem valamilyen megjegyzést a külsejére vonatkozóan. Elképzelni sem tudtam, miért gondolta úgy, hogy az egymásra húzott zoknik és az usanka megfelelő viselet lesz a muglik közé, de amikor megláttam, olyan röhögőgörcs tört rám, amit utoljára Margit miatt kaptam - a macska beszorult a mosógépbe, néhány percig fontolgattam, hogy huzamosabb időre otthagyom. Elaine előtt persze én sem igazán értettem a mugli öltözködéshez, később a kedvenc családi anekdoták sorába került, hogy mikor először meglátott, elszabadult drogosnak vagy fogadásból magát lejárató részegnek tartott. Szinte már sorsszerű volt kettőnk kapcsolata, ha ennek ellenére is hajlandó volt eljönni velem egy, majd azt követően sok randira. Bár tény, hogy usankát és piros harisnyát nem vettem fel.
- Ez elég szar logika. Én annyit mérgezem magam, amennyibe te belehalnál. - Mi kerültünk sorra, rendeltem a pult mögött álló fiatal lánytól két hamburgert sült krumplival, mellé pedig egy doboz chicken nuggetet és két kólát. Kiszámoltam a mugli pénzt - mindenféle szívbaj nélkül, ugyanis a Minisztériumtól kaptuk, a sajátomat biztosan nem szórtam volna csibefalatkákra - , majd a megrakodott tálcával elindultam az egyik asztal felé. Majdnem lebegtető bűbájt használtam, de még időben észbe kaptam és a pálcám a zsebemben maradt.
- A muglik egyik legjobb találmánya ez a vacak, annyira rossz, hogy az már jó. Néha bánom, hogy nem muglinak születtem, nekik ott vannak a filmek például. Mi pedig mit csinálunk? Mossuk a szart a postabaglyok után többszáz éve, semmi fejlődés - dobtam a számba egy túlsózott sült krumplit.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Adelaide Lachlan

Adelaide Lachlan

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Cobie Smulders

»
» Szer. 13 Márc. - 20:45

Természetesen nem tudtam megindokolni, hogy miért gondolom így, mert nem volt semmi értelmes oka a kijelentésemnek. Egyszerűen csak idegen volt tőlem ez a muglivilág, sosem jártam még a közelében sem jóformán, az idegensége pedig megrémisztett. Nem találtam a helyem, minden és mindenki furcsa volt, ez pedig megakadályozott abban, hogy bármit is ki akarjak próbálni. Főleg az ételüket nem, hiába voltam iszonyatosan éhes.
- Fogd be, te mókus -vágtam rá válasz helyett. Valamit muszáj volt mondanom.
Mondhatom, nagyra értékeltem a megjegyzéseit... Már most biztos voltam benne, hogy egész hátralévő életemben hallgathatom ezt tőle, amíg csak együtt dolgozunk vagy ismerjük egymást. De valószínűleg, ha százötven évesen összefutnánk az öregek otthonában, akkor is az lenne az első mondata, hogy megkérdezi tőlem, hol hagytam a piros harisnyámat és az usankát. Nem volt kérdéses, hogy ez fog történni. Már akkor tudatossá vált bennem, amikor elkezdett harsányan nyeríteni a röhögéstől. Mondhatom, marha vicces volt...
Összeszűkült szemmel néztem vissza rá.
- Igaz is, rád egész biztosan ártalmatlan már minden méreg. De azért igazán szólhattál volna, ha ilyen módon akarsz eltenni láb alól, akkor nem öltöztem volna át... Legalább nézzek már ki jól, amikor habzó szájjal fetrengek a földön, mert megmérgeztél mugli kajával. -Ezt a részét már értelemszerűen nem gondoltam komolyan. Egyrészt nagyon nem néztem volna ki jól azokban a zoknikban, másrészt pedig ha meg akart volna ölni, azt sokkal tisztábban is megteheti, ahol nem rá terelődik a gyanú. De reményeim szerint még nem fontolgatta a meggyilkolásomat.
Amikor megkaptuk a Minisztériumtól a pénzt, az egészet úgy ahogy Weasley kezébe nyomtam. Biztosan nem tudtam volna kezelni, akkor pedig elég furcsán festettem volna. Jobb volt így, hogy rábíztam.
- Filmek? Merlinre, milyen dolgai nincsenek ezeknek... -Nem, sosem hallottam még a filmekről, elképzelésem sem volt, hogy mik lehetnek. Mint azt mondtam, eléggé el voltam maradva a muglikkal kapcsolatban. Most azért nagyon bántam, hogy nem voltam feléjük nyitottabb. -És ha ennyire zavar a szartakarítás, akkor meg sem kérdezem, hogy mennyire szeretnéd a madaraim után kipucolni a kalitkát. Ők előszeretettel kenik szét mindenhol, szerintem élvezik a szenvedésemet.
Bizonytalanul felemeltem a hamburgert és még bizonytalanabbul beleharaptam. Nem mászott ki belőle semmi furcsa, úgyhogy kicsit nyugodtabban álltam neki a falatozásnak. A krumplival már nem volt gondom, attól nem kellett félnem, hogy abban valami nem odaillő lenne.


Lachlan & Weasley


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Lionel Weasley

Lionel Weasley

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :

»
» Csüt. 14 Márc. - 23:27

Csak a szememet forgattam. Ma olyan kínos helyzetbe hozta saját magát, hogy ezen nem segíthetett semmi. Az különösen nem, ha vörös állatokhoz hasonlított, mintha nem tették volna meg előtte már ezren. Hányszor kellet még elmondanom neki, hogy a vörös viccek elcsépeltek?
- Hát igen, ha van az életben olyan pillanat, amikor érdemes meghalni, az a te mai szerelésed volt. De most már mindegy, lecsúsztál róla. - Sosem értettem, miért alakult ki ilyen különbség a mugli és a varázsló divat között. Elaine mindig nagyon viccesnek találta a talárokat és a szerinte lehetetlen kalapokat, mikor először járt az Abszol úton, nevetve rángatott be maga után Madam Malkinhoz és könyörgött, hogy csináltassunk neki is boszorkány ruhát. Ebben megyek majd tanítani, mit szólsz?, kérdezte egyik alkalommal, mire én hevesen ellenkeztem. Na, nem mintha rosszul állt volna neki, de egy mugli általános iskolában nem éppen így képzelték el a konzervatív tanárnő külsőt. Persze El igencsak messze állt a  szigorú, régimódi tanítónőtől, mindig talány maradt számomra, hogyan kötött ki ezen a pályán. De szerette csinálni és imádták a gyerekek, hogy is ne imádták volna...
- Nem is tudod, mik azok a filmek, igaz? - vontam fel a szemöldököm. - Mozgókép, nem olyan, mint nálunk a fotók, ez sokkal hosszabb és hangos. Történeteket mesélnek el vele, mint a színházban, csak ezt kivetítve nézed. És elég szórakoztató, már ha nem gusztustalan romantikus filmekre rángat el a feleséged.
Én akciófilmet és kaszabolást akartam nézni, Elaine szerelmi drámákat. Nem meglepő, hogy mindig utóbbira vettünk jegyet, otthon sosem ment az akaratom érvényesítése. És még én ugrattam Rodyt, amiért egy papucs volt...
- Most együtt kéne éreznem veled? Mert nem tudok, te vetted azokat a madarakat és gyanítom, nem levélhordásra. - Ha valaki azt hinné, hogy a macskásnő alá már nem lehet süllyedni, az nézzen csak rá Lachlanre. A madaras nő már egy egészen új szint, amit talán senkinek sem kéne elérnie.
Beleharaptam a hamburgerbe, pont olyan volt, amilyenre emlékeztem: annyira rossz, hogy az már jó. Az ember persze szívesebben süt otthon, a kerti grillen hamburgert, de megvolt a varázsa ezeknek a csapnivaló gyorséttermeknek is. Ha más nem, akkor a muglik bámulása, már akinek még izgalmat okozott egy varázstalan látványa.
- Látod? Mondtam, hogy finom, nem kéne ennyire bizalmatlannak lenned. - Rövid időre elkalandozott a figyelmem, valahol az evés és a mugli fiatalok, gyerekmenüt rendelő családok között lebegett. - Ha tetszik, ha nem, kénytelen leszel rám hagyatkozni, egyedül a szomszéd utcáig sem jutsz el a város mugli részén.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Adelaide Lachlan

Adelaide Lachlan

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Cobie Smulders

»
» Pént. 15 Márc. - 20:57

És nyilván megint a szemét forgatta... Mégis mi mást tett volna, ha nem ezt? Persze ki voltam én, hogy ez zavarjon, amikor pontosan ugyanezt szoktam tenni, amikor nagyon érdektelennek akarok tűnni? Mindig nagyon frusztrált, amikor valami közöset vettem észre magunkban, mert... nem is igazán tudom, miért, egyszerűen csak borzasztóan zavart.
- Igazán szomorú a helyzet, majd felveszem még egyszer és önként egy avada elé ugrok, hogy teljesüljön életem legnagyobb vágya és így halhassak meg. -Nem éppen ez volt a legnagyobb vágyam és nem is így akartam meghalni. Igazából még soha nem gondolkodtam el azon, hogy vajon hogyan fogok meghalni vagy mikor. Még harminc sem voltam, nem állt szándékomban már most a halálon agyalni, hiába lehetett nagyon veszélyes is az aurori munka. De remélhetőleg nem fogok idő előtt meghalni, nem igazán szeretnék magára hagyni egy olyan csodálatos kutyát mint Toast, Baconről és Eggsyről pedig ne is beszéljünk.
- Érdekesnek hangzanak -bólintottam, igyekezve nem hangot adni annak, hogy a romantikus filmek szókapcsolat nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Mindig nagyon jól titkoltam, hogy milyen különös hobbijaim vannak, mint például a romantikus regények olvasása. De ha vannak ilyen filmek is, amik tényleg hasonlítanak a színházra, és ezekből van romantikus... nos, ez határozottan remek dolog lehet, úgyhogy majd nagyon utána kell néznem, mik is ezek a mugli filmek.
- Elég különös lenne, ha két pinty hordaná a csomagjaimat és a leveleimet, elég picik ahhoz, valószínűleg nem bírnának el szinte semmit. Eggs és Bacon csak... kisállatok. -Egyáltalán nem szégyelltem, hogy vannak madaraim. Nem tartottam magamat tőle olyannak, mint amilyenek a macskásnők, sem náluk rosszabbnak. Sok embernek vannak kisállatai otthon, mindegy, hogy családban él vagy egyedül. Nekem két madaram és egy kutyám volt, ennyi az egész. Ha ő ezt megvetendőnek tartja, akkor így járt, nekem aztán nem fáj, hogy ő így vélekedik erről.
Ettem jobbat ennél, sütöttem is jobbat ennél, apu pedig ezt gond nélkül lealázta volna. De nem volt ehetetlen, nem volt rossz íze sem, úgyhogy végül nyugodtan meg tudtam enni. A krumplinak nagy csalódásomra köze sem volt a krumplihoz, de azért azt is betermeltem. Mi tagadás, éhes voltam, pedig ma is megvolt a reggeli fánkom, még Weasleynek is hoztam egyet. Valahogy szokássá vált, amióta a beteg kisfia megette azt, amit ő kapott tőlem.
- Eddig is azt tettem, ha nem vetted volna észre. -Ezzel utalhattam volna a muglis helyzetre is, de nem csak arra gondoltam. Összességében, mindenre értettem. Ha nem is olyan feltűnően, de valójában mindig rá hagyatkoztam, bármit csináltunk, még ha próbáltam is kivenni a részem bőven a munkából és a feladatokból. Ő volt az idősebb és a tapasztaltabb, én pedig még nem adtam fel teljesen, hogy tanulhatok tőle, még ha ezt nem is adtam tudtára. És magamnak sem akartam nyíltan bevallani. -Te legalább tudod, mi hogy működik ebben az érthetetlen világban.


Lachlan & Weasley


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Chicken Nugget

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-