I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Simon Loof
| » » Szer. 27 Márc. - 15:47 | | Ragnarök Sigur Nygård "Számomra nincs más út: győzelem, vagy halál!" Becenevet ha enged: Ragnar, Sig Kor: 17 Származás: Istenektől Arany Lojalitás: Vélemény ala Ragnar: Cseszek Angliára! Képesség: Arrogancia Csoport: Durmstrang Rank: Dyr Play by: Simon Loof Karakter típus: Kibújt, mint szög a zsákból
+18
Kedves ide tévedő olvasó, te szegény!
Először is hagy tegyek karikát eme írás elejére és szíves elnézést azoktól, kiket bánt az otromba beszéd, de Ragnar ki fog szólni a sorokból, mert akaratát érvényesíti rajtam, e beteg jellem kiagyalóján.
Sajnálkozásomnak véget is vetek, nehogy idejekorán belerondítson soraimba és úgy kezdjem az elejét "dugtak" Tehát valami hasonlóval, hogy te szerencsétlen, tántoríthatatlan sor-ellenőrző, aki már itt tartasz, végül csak bősz fejcsóválással nézz más, érthetőbb lapok közé. De bizony az idekiáltó Ragnar igazat szól, szülei dugtak, mint két nyúl, akit összeengedtek tenyésztői, norvég vérnek legnemesebbike, nehogy híguljon az arany, de folyjon egyazon csodába, a szép Lykke Ingeborg és Odin Nygård násza. Mert ők a kényszer rabjai tudták előre eggyé válásuk, napra pontosan, Nygård kelet Bryggeni birtokának csarnokos hálójában az elképesztően széles, puha fehér paplanokkal övezett antik nászágyban az ő tizenhetedik évük tájékán. A szinte ceremoniális, élvezeteket mellőző technikai aktusukra egy éven keresztül készültek a szexuálmágia érthetetlen és filozóf könyveiből, így mind a pózokat betéve tudták, hogy a termékenyülés hatékony legyen. Biztos, precíz, hideg, üres baszás kötelesség, mert ők soha semmit nem csináltak szabad akaratból, mert milyen könnyű volt anyák, apák, nagyszülők írott és papírra vetetlen szándékait követni, nehogy a vér felhíguljon, tovatűnjön a norvég nemesség, fakuljon a legek önhittsége vagy legyen benne valami igazi. A nász végeztével Lykke sötét szobák örökös foglya lett, halott kerengői úrnője, festmények porté alakja. Fitos orrát égnek vetve hordta, Ragnar éhes, Ragnar szomjas és megannyi mugli szolga, a kiválasztottak szoptatják, egyik csecs éri ajkát, majd másik, hagy válogasson, szopjon ameddig igényli, mert Ragnar isteni méltósága elég erős baba dönteni mindenről, két évesen már fitymálni a kicsit szúnyogcsípés, ellökni a löttyedtet kelt tészta, mert neki a legszebb, legkerekebb jár minden tehéntől, drága étkek mellé öt éves koráig.
Az anyja csak a festményalakokról, visszatükröződésekből ismert kísértet, akire nem szabad pimaszul nézni, de az apja tanítja, elsősorban arra mennyire nagyszerű ő és vívni, lovat ülni szőrén, vadászni, ahogy a mágusok, ők mindent csak mint a mágusok, s közülük is, mint a legkiválóbbak. Ragnarök férfi lesz egyszer, őt be szabad engedni Odin alkimista laboratóriumába, oda a kísérleteihez, amikkel előbbre sosem jut, irodájába drága whiskyjei mellé, ami a tej után következik majd, szivarjaihoz, hogy a Durmstrangban elsősként elsőként nézzen le minden bolondot, akinek az éles dohány még erős és idegen. Ragnar mindebből arra következtet, őt a szülei szeretik, amíg meg nem születik és meg nem hal a húga. Mert aztán Ragnar rájön, hogy a szülei sosem szerették.
Amilyen rossz tulajdonságot szülők bele nevelhetnek gyermekükbe, azt Ragnarök mind megkapta, a névvel, nagynak álmodva, hogy egója már a bölcsőben túldagadjon rajta. Első szavai az "én, akarom, most" nem pedig anyuka, apuka voltak, abban az elképesztően erős hímsoviniszta szellemben nevelkedve, hogy mindenek felett férfiasnak kell lennie. Ez csak annyit tesz, bassza a tesztoszteron az agyam - mondaná, de mint olvasó ne ítélkezz olyan gyorsan, inkább engedj meg egy kis, pszichológiai magyarázatot nekem, aki pötyögöm most-e sorokat. Amennyi engedékenység volt Ragnar gyermekkorában, annyi tiltás. Bármelyik manót, mugli gyereket megdobálhatta kutyaszarral, kiverhette azok ablakait, akik nem aranyvérűek voltak, mert fiú, akinek kötelessége komisznak lenni, sőt elvárás, hogy ne a szolid, jólfésült értelemben legyen engedelmes és csak azokat nézze emberszámba, akik megütik a bizonyos társadalmi minimumot és vérségben nemesek. Mert jaj, ha nénikék és bácsikák ruhájára tapos, nem nyal be tövig az érdemeseknek, hogy majd nagy ember, Norvég mágiaügyi Miniszter legyen egyszer.
Kötelessége volt érteni mindenhez, ami nemes, régi és férfias, ismernie az illemet, használnia olykor, de mellőznie mindent, ami művészet, mert azt az utat húgának szánták, ő tudott festeni, énekelni, zongorázni és meg volt engedve, hogy Ragnar hallgassa néha, hogy húga fenekére csapjon, mert a férfiak mindig molesztálják a nőket és legyen ő izmos, növesszen dárdát a nadrágjában, éljen amíg hozzá nem adják azt, akit majd ugyanúgy kiválasztanak neki, mint ahogy őket is egymásnak választották, de kúrja addig halomra a Durmstrangot, hiszen az isteneknek nem lehet ellenállni és neki ki kell élnie a férfiasságát, cigizni, vedelni, berúgni az ajtókat, amik csálén állnak. De egy ideje már nem figyelnek erre...és mindegy Ragnar mit csinál, vagy mit nem.
Ragnarnak tilos volt bármilyen értelemben sírnia, baleset, szeszély, vagy a húga halála, cserébe szétverhetett és felgyújthatott bármit, szó szerinti értelemben lett az a rosszfiú, aki mélyen érez, titokban és magában, az acélfalúvá edzett kohók mélyén szeret csak, ott tud és képes embernek maradni. Tökéletes férfinak akarták, a mágusok Ádámjának annak csorba, lenéző értelmében, elnyomó zsarnoknak, törőnek, zúzónak, sérthetetlennek. Ragnarök az acél, őt nem lehet sérteni, bántani, vagy ujjat húzni vele, sem gyengének látni, akármilyen módon beletaposni, lehetne, ha még érdekelne bárkit. De Odin és Lykke nem figyel már, amióta Freya ez a tünemény, a nő, lágyság, derű, szeretet tíz évesen sírba vitte lányságát, akit csak úgy szarossá vert és megcsonkított néhány részeg norvég mágus, mert bátyja után ment és a nagy Ragnarök nem vette észre, hogy szerelmes belé a húga, pedig milyen evidens, hogy belé mindenki szerelmes, csak a már meggyalázott holttest maradt és a titokban megtört szív, az örökké árgus szem és a norvég kivégzés, a Nygård által követelt, nyilvános máguskínzás, ami nyilván megnyugtatott mindenkit a családban és azóta csak szép álmaik vannak. Ragnarök általában félmeztelen, mert ő bírja a hideget és mindenki csodáló pillantását, hogy tökéletes teste van, egyébként is szarik a szabályokra, vagy az illemre, amit már rég nem követelnek tőle. Otthon olyan nadrágot húz, amiből kilóg formás segge, ha lehajol, pont azért mert nem kell szégyellni a szépet, letolja csípőig, hogy megkívánja mindenki, főleg Ő, a vendég, ki van az ágyéka, de még takar és sejtet odalenn valami nagyot, nyilván, Ragnarök akár akarattal képes megnöveszteni bármit. Most izgatott egy kicsit, alig vallja be magának, mert Ő itt van és a szünetekben mindig, közelebb hozzá, most különösen odafigyel, hogy a külső meghaladja a száz százalékot, még ha buzis is lesni magát a tükörben, nem túl hosszan, de azért mégis, be legyen lőve a séró, jó szögbe, az ajka nedves legyen, mintha folyton zuhanyozna, vagy inna valamit, elnyitva érzékibb, a hormonok különben is vadul cincálják, egy nap kétszer is kiveri, mindig rá gondol, de nem vallaná be, azt mondja a szexi párbajtan tanárnőre rántja és őt is elképzelte már, kit nem, álmodott az anyjával, ami teljesen normális, minden kamasz megkeféli egyszer képzeletben. Cigi a szájában, ő nem érzi a hideget, de azért magára kap egy talárt, csak szétnyitva, mindenre van ma már bűbáj, melegíti bármi, ami nem látszódik, a tesztoszteron meg úgyis folyamatosan forralja az agyát. Ledobog a lépcsőn, hangosan, érzékletesen, megérkezik, jelt ad, figyelni kell rá. Lenn a társalgóban Ő is, de csak átnéz rajta, mintha nem érdekelné, majd akkor pillant oda, ha nem veszi észre. A szülei mint két nagy jégtömb, már a formájuk se látszik, kimérten beszélnek, nem érdekli őket lófasz sem, múltkor a nénikét le rohadt ribancozta, észre sem vették, meg sem szidták. Ragnarök most teljesen azt csinál, amit csak akar, nyugodtan bevihetné Őt az apja alkimista laborába, az asztalon kúrnának, mennyi pózt tud ő már, máson sem jár az esze, folyton elkalandozik, folyton olyasmit csinál, amivel még jelzi, itt maradt valaki, hogy hahó, egyszer nagy reményeket fűztek hozzá, miniszter lesz meg kiskutyafaszom, Grindewald mellé felnyomja a nevét a falba, a kurva jó fej haverjaival tényleg mindent kipróbálnak majd, lesz egy apró, láthatatlan terror odaát, végtelen bulik, az összes, elképzelhető tilalom megszegése, kint alvás, kint orgia, mert Ők mindent kipróbálnak, mert neki nem maradt már senki csak a barátai. Pedig nagyon is próbálja felhívni magára a figyelmet, kicsikarni valamiféle bizonyítékot, tudod, amitől elhiszed, hogy nem feledkeztek meg rólad és valaha akartak még veled kezdeni valamit. Sőt, nagy terveik voltak, férfias miniszter leszel, a nőket csak annyira nyomod el, hogy még ne menesszenek, de azért téged szopjon le mindenki, meg azok élvezik, ha alázzák őket, Freya is élvezte... Freya... Igazából bármit csinálhatnál, kifesthetnéd a szemed, tudod Ragnarök, ha most eléjük állnál azzal a nyilvánvaló agyfaszsággal a sok nő után kipróbálsz egy férfit (persze ilyesmi neked meg sem fordul a fejedben), azt se hallanák már, mert nem szeretnek téged. Freya halála óta csak Freya létezik, sokkal élőbb a halott mint ő, a hátrahagyott Ragnarök. Persze baszik ő a szüleire, ki a fasz fog rinyálni a kibaszott szülei után, sose tette, különben is itt van Ő, A lány, A nő, aki náluk fog lakni. A társaság tagja, valaki, aki több is, kevesebb is, mint haver és ha már így elengedték miért is ne engedhetne meg magának akármit? Következik a hetedév és az ő útjukba senki se állhat, minden elképesztőt elkövetnek majd, felforgatják, pardon pezsdítik a sznobok iskoláját. Kedves olvasóm, berekesztem eme obszcén fogalmazványt, nézz szívderítőbb lapok után, keress érdemesebb jellemeket. Ha ezt végiggyűrted pedig gratulálok, rázzunk kezet gondolatban és lapozzunk. A bevezetőnek most vége, nyissuk ki a könyvet és kezdjük el olvasni. Figyelmet köszöni a: User |
|