Kicsi Tarah,
Kérlek, bocsáss meg, hogy nem mentem el, bár tudom, hogy megbocsáthatatlan, és talán az lenne a legjobb, ha haragudni tudnál rám aggodalom helyett. Ne haragudj, hogy hetekig nem válaszoltam egyik leveledre sem. Másnapos voltam, elég sokszor, vagy csak fáradt, nincs jó mentségem rá. Nincs baj, ne aggódj, kérlek! Igen, ott hagytam a csapatot, eljöttem. Egy ideig most nem fogok hazamenni, de tudom, hogy nélkülem is megállod a helyed, hiszen te vagy a legerősebb ember, akit valaha is ismertem. Nem félek attól, hogy elveszel a világban, mert nemhogy fénysugár, de egy egész naprendszer vagy, és a legsötétebb sarkokat is bevilágítod. Mindig ilyen maradj, sose változz meg! Kérlek szépen, nagyon vigyázz magadra, mert bármennyire is nem úgy tűnik, nagyon sok ember rossz szándékkal fordul mások felé! Most egy ideig ne írj, ne keress, majd én keresni foglak, ha eljön az ideje.
Nagyon szeretlek, kicsilány! És nagyon köszönök mindent, amit értem tettél, és minden pillanatot, amit veled tölthettem! Mindent!
Herk