|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 236 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 236 vendég A legtöbb felhasználó ( 412 fő) Szer. 30 Okt. - 5:17-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Adelaide Kane
| » » Hétf. 29 Ápr. - 21:15 | | Hella Jørgensen Fire Becenév: Hel, Ella, de inkább Hella Kor: 17 Származás: Aranyvér Lojalitás: Család Képesség: Pálca nélküli varázslás Csoport: Durmstrang Rank: Kostein Play by: Adelaide Kane Karakter típus: Keresett A vér ami összeköt minket tiszta és nemes, különleges, ezt tiszteletben kell tartanunk; mondta minden alkalommal anyám, amikor a családról kérdeztem kisebb koromban. Az óriási kúria hideg falait minimális szeretet töltötte csak meg. A szüleim házassága a kezdetektől csupán az üzletről, pénzről és szexről szólt. Arról, hogy méltó örökös kerüljön a Jørgensen ház élére a jövőben. Fiatalabb koromban nem érdekelt mit rejtenek a zárt ajtók, nekem nem ez volt a dolgom. Szerettem, hogy mindent megkaptam, hogy magánprofesszorok érkeztek a tanításom végett, hogy hercegnő lehettem a palotánkban. Ám ahogy az évek múltak, egyre azt kezdtem el érezni, hogy a titkokkal kizárnak, és itt az ideje, hogy nekem is helyem legyen már mindebben. Viszont hamar megbántam, mert minden amit gondoltam róluk, ahogy felnéztem rájuk csak egy ködös álomnak tűnt ezek után. Mégis mindennek ellenére a család áll az első helyen, és én pedig tiszteletben tartom ezt, akármi is történjen.
Anyám azt mesélte, amikor a méhében fejlődtem már érezte, milyen különleges leszek. Az energia amivel feltöltöttem őt később, amikor világra hozott tűzként éledt újjá. Ám ennek soha nem értettem jelentősségét. Annak ellenére, hogy mindig megvolt mindenünk, nem lettem egy akaratos gyermek, szófogadóan és nyugalmasan teltek a legkisebb éveim. Korán megtanultam olvasni, a könyvtárunkat pedig folyamatosan bővíteni kellett, mára már nincs olyan könyv, amit ne olvastam volna ott. Mindig is érdekelt a tudomány, a mágia, egy idő után magamat kezdtem el fejleszteni, szinte a professzorokra szükség sem volt. Ez az iskolában sem történt másként, a házválasztásom is mindig teljesen egyértelmű volt számomra, könnyen beilleszkedtem. Ám a tűz ekkortájt kezdett feltörni bennem, nem volt elég a tudás. Élni akartam, tapasztalni és erősödni. A barátaim tökéletes támpontot nyújtottak nekem ebben. Karikacsapásra változtam meg, pontosabban kialakult ez a másik oldalam, amit ha szükségét érzem, mára már csak előhúzok a talonból. Romlott lettem, de nem érdekelt, hiszen ott van a fal, az 'okos fal' amit bármikor felhúzhatok magam elé, felvehetem mint egy álcát. Tettem dolgokat, éreztem dolgokat, kipróbáltam dolgokat; nekem is titkaim lettek, de ennek köszönhetően gyújtottam meg a kanócot és kaptam lángra, majd vettem kezembe a saját életem irányítását.
A falióra kattogása töri csak meg a csendet, a professzor az asztalánál ücsörög és árgus szemekkel tekint egyik oldalról a másikra. A munkafüzetem már rég teleírtam, csupán leadnom kellene, de még várok, hogy te is végezz. Tekinteted olyan számomra, mint egy inda ami oly könnyedén tekeredik körém... elragad és nem ereszt el, elgondolkodtat. A testem minden pontja lángol, de csak ameddig érintésed el nem oltja. Kettővel mellettem ülsz, de én csak téged leslek, a tanár már köszörüli torkát, én pedig inkább felállok, leadom a füzetet és az ajtó előtt a falnak támaszkodom, ott várok tovább. Szinte csak pillanatok telnek el, amikor végre kilépsz, karon ragadlak, de csak a másik sötét folyosóig húzlak. Tudod mit akarok, tudod mit szeretek, a falhoz nyomsz, én pedig nem tudok betelni, mert veled volt a legjobb, de ezt te is tudod. Van amit nem lehet könyvekből megtanulni, hiába teszed meg, mégsem lesz ugyan olyan mint ahogy elképzeled. Mit jelent boldognak lenni? Igazán szeretni? Féltékenynek lenni? Azt hittem értem, de amikor az érzés magával rangad, sokkal erőteljesebb és szorítóbb, sokkal emberibb... tennem kellene valamit, de csak várok és ahogy elnézem őket, napról napra, beivódik a bőröm alá a rosszindulat, aztán átfordulok és én is ilyen szerelmet szeretnék, ilyen hosszan tartót és lángolót, ami nem enged jéggé dermeszteni. Néha azt érzem, elveszek magamban, a két oldalam között. Főként amikor mélyen el tudok gondolkodni a múlton, leginkább a titkokon amiket rád bíztam a sok-sok év során, valamint a kettőnk kapcsolatán. Néha feltűnik bennem egy félelem, hogy mennyire bízhatok még a szavadban, hisz olyan dolgokat tudsz, amik ha kiderülnek, egy pillanat alatt törölnek ki a jövőből, a közös jövőből. Mégis úgy gondolom, jól forgatom a kártyákat, mert van, amit meg lehet tanulni a könyvekből, sokszor ezek segítenek átvészelni, eltüntetni, megérteni. Ezek segítenek nekem feltöltődni, átgondolni mindent és mint egy körforgás, napról napra élni. Azóta, hogy nem hívjuk magunkat legjobb barátoknak, sok mindenben változtam, talán pont ennek hatására. Már sok titkom van, amit te sem tudsz, amit senki sem tud. Akadnak pillanatok, amikor még hiányoznak a régi pillanatok, a közös suttogások, az őszinte nevetések... viszont elillan a gondolat, mikor újra tudatosul bennem a bizalom hiánya mindkettőnk részéről. Ennek ellenére nem tudálak elengedni. Egyikőtöket sem. Mert ha ti nem lennétek, az én lángom sem égne már tovább. A tűz, ami kitört belőem, csak miattatok forr még oly erősen, csak előttetek. A többi már szinte elillan, az álca egyre többször hull le, de van ami nem változik. A titkok, amik mindig össze fognak kötni minket és a családjainkat. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Tom Hiddleston
| » » Pént. 3 Május - 9:09 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Kedves Miss Hella! Hiszen tudja mennyire örülök maguknak, hogy borzongva olvasok ezen titkokról a Magácska esetén hercegnő, ha szabad így szólítanom, ahogy nevelve lett. Éppen így képzelem el a hercegnőket, nagy palotákban szülei szeme fényeként, tűzzel és különlegességgel, tudástól duzzadó, nagy könyvtárakkal, melyet maguk, a nemesek buzgón szívnak magukba, kiapadhatatlan tudásvággyal és titkok palástjába burkolódzva, járnak be aztán gonosz szövetségeikkel, amely jobban összetartja Önöket a vérségi köteléknél. Titkok, hazugságok, kimondatlan romlottság erős hálója ez, milyen szerencsétlen maga ennek a közepében, milyen szerencsés, hogy mindig lesz hová tartoznia. Lehet-e szebb a falhoz húzott vágynál, sötét folyosónál, bűnös érintésnél, a másiknál, aki az iskolapadban mellettünk ül, olyan dolgozatoknál, amelyekre nem figyelünk igazán… Ez lett most a Durmstrang hangulata, így töltik meg Önök sötét titkokkal, kimondatlan ármányokkal és saját kis eleven világukkal a sötét folyosókat, mint egy-egy duzzadt vágygumó, a maguk kis kusza szálaival és titkaival bonyolódnak majd érzelemdús kamasz szappanoperákba és válnak egy-egy izgalmas sorozat főhőseivé. Milyen kár ez a romlott kapcsolat, de mennyire izgalmas lesz meglátja, ez a sok, titkos háló, megannyi veszély ebben az erős összetartozásban. Ne hagyja el őket soha, lépjen be a kapukon hercegnő, váljon királynővé és én lassan biccentek, hogy behódoljak. Üdvözlettel: Clive S. McGonagall Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje listája |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |