-Bibachtaló- morogja apám és behajítja a kalapját a sarokba. Anyám fel-alá járkál szokása szerint, csörögnek rajta az ékszerek, még egy szót se szólt, ez már csak azért is ijesztő, mert többnyire be nem áll a szája.
-Azt mondtad vajda lesz-fordul hirtelen felém, csak a szememet tudom mereszteni.
-Egy szóval sem- emelem máris védekezően a kezemet, nem tudok én semmiről mégis mindig én vagyok kinevezve helyi hülyének. Ideje volna már megszoknom, hogy itt  szarba engem néznek kanálnak.
-Chochavelsz lányom, azt mondtad álmot láttál...
-Láttam én, azt láttam, hogy valaki vajda lesz, apámat már te költötted hozzá-piszkálom kínomban a szoknyám alját. Ezt a nagy jóstehetségemet valahogy mindig félreértik, aztán azt hiszik én már csak a frankót tudom, sosem érdekel senkit mit vakerek mellé. Nem is értem mit csodálkoznak, csak csóró apámat sajnálom, így beleéli magát aztán az öccse lesz a vajda...
-Ez is megint a Nenének lesz valami intézkedése, hogy a devla verje rongyosra, azt akart itt ennyire góré lenni.
Hiszem is, nem is, igen nagy baj volna, ha a nagynéném már olyan dzsukel lenne, hogy simán eléri, hogy vajda legyen a férje, de hát ilyen a mi szerencsénk!
-És akkor most erre te mit lépsz?-kérdeztem kicsit félve, anyám mindig olyanokat tudott kitalálni...meglépte a váratlant kéthetente, nem csoda, hogy már féltem hazajönni nyaranta.
-Mit lépek, mit lépek-fejezte be végre a járkálást- vakerálsz itt Mahala, aztán valahogy mindig az a vége, hogy ártatlan vagy, mint unokabátyád elsőfokon. Aztán megint én lépkedjek, csaje!
Már szólni sem mertem, hogy én ugyan el nem sírom magam, ha így maradunk, mert még pofon lenne a vége. Apám többnyire szóban nevelt minket, a bátyám kivételével, anyám meg amivel tudott...ordítva, seprűnyéllel, légycsapóval, mikor mi volt elöl.
-Most az lesz, hogy kimész szépen és ünnepelsz, táncolsz, énekelsz-láthatóan elégedett volt az ötletével. Tényleg azt akarja, hogy megünnepeljem, hogy nem apám lett a vajda?
-Nem biztos, hogy ezt most értem.
-Jaj, hogy a szent búcsúszűzanya áldjon meg, ha nem lettünk vajdák, hát haljak meg helyben, ha nem házasítalak be!
Na ne! Menten eldőlök itt ültömben, csak nem ez  nagy ötlet?
-Itt esküvő lesz egy fél éven belül muszájból,idegből ...
-Anyácska szerintem te el vagy tévelyedve-túrtam a hajamba enyhén kétségbeesve-én még iskolába járok.
-A te korodba Lala már rég terhes volt.
-Nem vagyok a nővérem-ugrottam fel dühömben- és tudodmit? Kicsit se érdekel ki a vajda, verje meg a csesztohovai fekete madonna a Nenét, hogy ezért is nekem kell férjhez mennem!
Csak ki akartam jutni a házból, mindegy volt már nekem, hogy ünneplünk vagy sem.
-Mert neked a gádzsók kellenek, mi?-kiáltott utánam- Nem a kocsisorra neveltelek!