Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

You always come to the parties  EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

You always come to the parties  EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

You always come to the parties  EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

You always come to the parties  EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

You always come to the parties  EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

You always come to the parties  EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

You always come to the parties  EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

You always come to the parties  EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

You always come to the parties  EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

You always come to the parties



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Ragnarök Sigur Nygård

Ragnarök Sigur Nygård

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Simon Loof

»
» Szomb. 11 Május - 17:36


Úgy tesz, mintha nem várná, sőt kisujját sem szívesen mozdítaná bármiféle előkészületért.
Várja, mert unatkozni nem akar, bármit előbb a halálos semmittevésnél, vagy csak jó okot ahhoz, hogy újra az üvegért nyúljon.
Elvégre nem ő készül elő, ő csak arat, szolgamunkát a ház népe csinál, az ő mugli, „néger szolgái”
Nekik parancsolgat, ital mennyiség és minőségre vonatkozóan komoly kitételei vannak, nem akart port sem látni a padlón, hátha a tequilát onnan kell majd felnyalni, bár ő jobban szeretné a lányok köldökéből hörpinteni.
Készül, úgy a maga módján, egy órával tovább fürdik a szokásosnál, kétszer is elidőzik a lényeges részeknél, mígnem patyolat lesz és illatozik, olyan férfias pacsulival, hogy maga is megborzong.
Tökéletes, noha ez az állapot nem lepi meg, csupán elégtétellel tölti el, kifogással, hogy bámulhassa még magát a tükörben kicsivel tovább.
Ahogy izmai domborodnak, szálkás, mint a deszkalapok, megszámolja a gondozott hat, kis haskockáját és úgy öltözik, hogy mindenre igényesen, avagy szemérmetlen (kinek mi az ingerküszöbe) felhívja a figyelmet.
Ingét nyitva felejti, csak középen gombolja össze és majd minden a megfelelő szögekben fog villanni, szűk farmerét, melyből merészen kidomborodik az a szerszám, amire olyan büszke, s melynek értéke szinte már köztudomásúlag messze felülmúlja a húsz centimétert, na igen, arra ráülni igazán élvezet, lejjebb tolja, az alhasáig.
Egész alacsonyra, medencecsontja kivillan, így az összkép igazán látványos lesz.
Fixszállóbűbájjal kezelt hajába csak beletúr és siet le emeleti szobájából, fürgén dobog a polírozott falépcsőkön.
A díszítés adott, csak semmi csicsa. A szokásos, burzsuj, elegáns táncterem méretű nappali antik pamlagokkal, hatalmas, rézkeretes tükrökkel, éppen kellően csillog mindegyik.
Levetődik az egyik kanapéra, csak lazán szétterülve kívánatosan, elképzeli, a legtöbbön orgia folyik majd, kezében ital, a mugli martinira emlékeztető, bódító füst kavarog belőle.
A kopogtatásra aztán nem ő ugrik, hanem a cseléd, mert ő lustán nyúlik el, csettint egy következőnek, hozzanak olyan italt, mint ami neki már van, a másik kezébe is.
A vendéget közben bekísérik,Hela láttán apró mosoly bukdácsol ajkán, üdvözlésképp felé nyújtja az egyik italt, többet mond ez minden sziánál.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Hella Jørgensen

Hella Jørgensen

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Adelaide Kane

»
» Szomb. 11 Május - 22:47


Minden alkalommal órákig készülődök egy-egy ilyen bulira. Szinte szertartásként állok a ruha - és ékszerválasztás elé, de a zuhany alól kilépve elsőként vizes fürtjeimmel foglalkozom. Szeretek a mágiával élni, olyan könnyű, egyetlen pálcaintéssel minden olyanná válik, ahogy elgondoltam. Összehúzom magamon selyemköntösömet, a gardróbomba lépdelek. Úgy érzem, olyan boldog vagyok, pedig igazából nincs különösebb okom rá. Ujjamat gyengéden végighúzom a felaggatott ruhákon, egy piros, nyakánál és a hátán csipkés ruhára esik a választásom. Régebben inkább a visszafogott, egyszerű darabokat kedveltem, de az utóbbi időben szükségem volt némi változásra, kihívásra, és nem utolsó sorban rájöttem, hogy igen jól állnak nekem ezen modellek. Ehhez már igazán nincs nagy szükségem csillogó ékszerekre, egy egyszerű fülbevalót teszek még fel, valamint utolsó sorban a sminkemmel pepecselek el. Az órára tekintek. Korán van, de nem nekem. Amikor Ragnarhoz készülődtem, sosem foglalkoztam az idővel. Az utóbbi időben még nem sikerült sajnos olyannyira túllépnem rajta, amennyire azt szerettem volna. Minden út visszavezet hozzá. Minden pillantás rabul ejt, minden érintésére megfagy a vérem. Pont úgy, ahogyan annak idején, legelőször is.
A birtokhatárra hopponálok, onnan pedig könnyed léptekkel suhanok végig a jól ismert úton, egészen a bejárati ajtóig. Egy pillanatra sem gondolkodom el, koppintok néhányat azon, és amikor kinyitján nekem, csak egy apró biccentéssel jelzem a köszönetemet és egyből a nappalihoz veszem az irányt. Tudom, hogy ott van, mindig ott van, ha pedig még nincs, akkor sem hiszem, hogy igazán meglepetést okozok neki az ittlétemmel. Mindig is csodáltam ezt a házat, olyan egyedi és különleges, valahogy hasonlóképp képzelem el a sajátomat is majd egyszer. Játszi könnyedséggel libbenek be Ragnar látókörébe. Észrevétlenül fut végig rajta tekintetem, viszont amikor kettesben vagyunk, egy pillanatig sem titkolom vonzalmamat előtte. Még ha tisztában is vagyok vele száz százalékosan, hogy ebből már igazán komoly kapcsolat sosem lehet... Kicsit pimaszul mosolyodom el, mikor a poharat nyújtja felém üdvözlésként. Elégedetten veszem el tőle, majd mellé helyezkedem a kanapén, és meg is ízlelem az alkoholos nedűt, szükségem van rá, hogy kicsit ellazuljak.
- Azt hiszem, egy csöppet elvesztettem az időérzékem. - Vigyorodom el. Nehezen veszem le róla tekintetem. Azt hiszem, a kettőnk kapcsolata mindig inkább a tettekben nyilvánult meg és nem a szavakban. Viszont ígyis igen jól megértjük egymást még a mai napig.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Ragnarök Sigur Nygård

Ragnarök Sigur Nygård

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Simon Loof

»
» Szer. 22 Május - 6:39


Először is nem baj, talán másodszor sem, sokadszorra, ha meggondolja, Hella előbb van itt. Ő, akihez bármikor szívesen visszatér, ha történne olyan csoda, csapás, ami elbizonytalanítaná, Hella mint örökös megerősítés állna készen, nem hiszi, hogy létezik opció, ami elszakítaná tőle.
Néha gondol rá milyen kegyetlenség, noha a szó más formában fogalmazódik, a kontextus is vulgárisabb: nem kibaszás-e mintha magához láncolná, béklyókba kötő, kemény tekintetével, a direkt neki tartogatott félmosolyával, több ez, mint egyszerűen sármos, ezekkel beszél ő, nem filozofál, szemei súgják mindazt a pajkos rosszfiúságot, amitől hatással van rájuk, mintha be lenne oltva a vonzással, légypapír lenne, cukorkásüveg, a bizonyos mérgező nedű, csak megkóstolod, egyetlen egyszer ártod magad bele, hogy függj.
Mert ez olyan rossz szokás már, nincs ellentétes opció, nem lehet, hogy ne legyen az életében Hella, mindig lélegzetelállítóan, készen egy italra, nyújtja is felé a bizonyos ezer szívdöglesztő mosolya egyikével az egyik legelőnyösebb pózból, lazán fetrengve a kanapén.
De milyen udvarias, kész úriember, hogy felül, helyet csinál neki, az italt is ő nyújtja, nem a szolga, szemébe néz, csak egy percre, utána rögtön feltérképezi, pontról pontra, vadul, zavarba ejtően.
Lábának kecses ívét, egészen végig amennyi látszik belőle, a dekoltázst, végül az ehhez tartozó páratlanul szép arcot.
Koccan pohara az övéhez, szemébe néz merően, máris birtokol, milyen jó ez így, elsőnek érkezni az étlapra. Nem ereszti, máris megkapja, érzi a győzelmi bilincset, amivel a kanapéhoz szegezi.
-   Tökéletes. Több időm van rád.
Ujjai máris merész sétára indulnak nyakán, a feltételezést elveti, ha engedi, mert engedni fogja, ő mindent tud, mi jár neki, kit szakított már le magának, kit nem hajlandó ereszteni. Szinte táncolnak nyakán, ott az erogén zónák hajlataiban, hogy kövesse az ajka, pedig még alig perzsel leheletében valami az alkoholból, épp csak megízesítette.
Finoman bekapja, nyakának vékony bőrét, finoman átkarolja, úgy ér a nőhöz, gyengéden, mert ő is üvegből van, törékeny. Óvatosan. Hella, Hella megint, Hella mindig itt van.
-   Feljössz?
Érezteti, hangjából kisikolt, nem mindenki kap ilyen kérdést, kevesen látják az ő szobáját, rögtön mielőtt minden elkezdődne.




Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Hella Jørgensen

Hella Jørgensen

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Adelaide Kane

»
» Pént. 24 Május - 20:27


Az iskola és talán egész Észak-Európa összes tinédzsere szemet vetne Ragnarra, ha meglátná a sármos mosolyát, a kecses mozdulatait, az elbűvölő tekintetét. Viszont ez most nekem adatik meg, csakis nekem, és én tudom, hogyan játsszam ki a kártyákat, hogyan vegyem fel az álarcokat és ne foglalkozzam a jövővel. Mert most csak a pillanatnak szeretnék élni és fogok is, hisz minden alkalommal ezt teszem. Mert szükségem van a figyelmére, az érintéseire, az italára. Pimasz kis mosoly marad az ajkam sarkában ahogy mellé vergődöm, figyelem őt, minden pillanatban és gondolatomban egyre csak vágyódom az érintésére. A vizsgáló tekintete megigéz, kis arcpírt is hozzátesz a sminkemhez, ami természetesen igen jól mutat fehér bőrömön. Koccintok vele, beleiszom az italomba, kicsit eltereljem tekintetem, pedig nem szeretném, olyan jó, hogy minden figyelme most rám szegeződik, és egy ideig még kisajátíthatom őt. Elégedetten tekintek az italomra. Egyáltalán nem szégyenlősködöm, vele teljesen felesleges, hiszen oly természetes már ez mindkettőnk számára, évek óta húzzuk-vonjuk egymást.
Őszintén mosolyodom el amikor azt mondja, több ideje jut rám így, hogy korán jöttem. Pontosan erre számítottam, sőt, talán kicsit kevesebbre is ettől. Ahogy finom ujjai a nyakamra tévednek, majd ott kezdik el végigsimítani azt, egyszerűen felemelem a fejem, utat engedve neki, minden érintésének, libabőrös leszek és kénytelen vagyok a szememet is lehunyni néhány pillanatig. Az ital is megremeg kezembe, tartom, hogy ne borítsam csinos ruhámra, viszont ahogy ajkait megérzem a bőrömön, szinte akaratomon kívül emelem szabad kezemet és simítom végig a hátát. Feltüzel ahogy közeledik, feltüzel, ahogy érzem leheletét, testem minden pontja bizsereg, minek nekünk buli, minek nekünk bármi, amikor élvezhetjük egymást.
- Azt hittem már meg sem kérdezed. - Lehet, hogy azért sem ellenkeztem volna, ha Ragnar itt és most dönt meg a kanapén, olyannyira képes néhány jól irányzott simítással elvenni az eszemet, annyira felizgatni, de már úgy ismerjük egymást, mint a kisujjunkat, és nekem még soha nem volt jobb, mint vele, de talán ez azért lehet, mert tényleg tudja, mi kell nekem. Ahogy elemeli fejét a nyakamtól, megsimítom arcát, felállok és kezemet nyújtom érte, az italom pedig egyhúzóra kiiszom, hogy letegyem a poharat és kis fekete táskámból előhúzzak egy apró simítózáras zacsit, néhány pici színes bogyóval. - De előbb... egy kis hangulatfokozó. - Néha kell, néha muszáj, ki kell lépnem a zónából, ki kell tombolnom a sok hülyeséget. Még nem veszek ki belőle, megvárom, hogy felkeljen és elinduljunk, mindennek meg kell adni a módját, de tudja jól, hogy így szeretem, ezt is tudja jól.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Ragnarök Sigur Nygård

Ragnarök Sigur Nygård

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Simon Loof

»
» Csüt. 6 Jún. - 21:29


Ragnar tökéletesen tisztában van a képességeivel és különös kegyetlenséggel használja. Mintha egy felhasználható tartálya lenne tele potenciállal és gátlástalanul borítaná mindig aktuális áldozatára.
Most Hella az és olyan biztos a dolgában, mintha önbizalommal született volna. Ital a kezükben, ez is csak olyan szokásos luxus, akárha alkohol kellemes mámorában fogant volna.
Belenéz Hella szemeibe és nem ereszti, erős bilinccsel húzza magához, mintha afrodiziákumot izzadna, Ragnarnál nem lehet tudni.
Meg se kell erőltetnie magát, csak adni a Hellánál előhúzott szokásosat, néhány nyakcsók, pillantás és máris látja, elveszett, nem is tiltakozik, miért tenné, amikor neki van a legtöbb tapasztalata az iskolában, amikor mindig is erre nevelték, csábítson, mert neki alanyi jogon jár, hogy övé legyen mindenki, akit megkíván.
Még egy hevesebb csók előtt, még ujjai nyílt hadüzenetét megelőzően igent kap és majd valaki ócska, lényegtelen és sokadlagos beengedi a többieket. Innentől fogva már nem is számít, ugyan ki miatt kellene törnie magát. Lars egy csicska kis geci mostanság, a nője, akit megtűrnek prűd, Mikára jobb szeret nem is gondolni a kötelező köreiken kívül, Drina…a csaja nem?
Megy, siet már, feláll és szélesen elvigyorodik a bogyók láttán.
- Milyen rossz kislány vagy és mennyire imádom.
Lép felé és kulcsolja ujjaik eggyé, meg lesz ennek a módja, bizony, ahogy szokták, majd egymás nyelvéről ízlelik meg az édes ópiumot.
Hella pedig ismeri már Ragnar szobáját is, azt a jellegtelen tágas teret, amit neki alakítottak ki, ami csak azért nem rendetlen, mert kényszeresen takarítják el az ő mocskát, mint az összeragadt papírzsebkendő, cigarettacsikkek és szeszesital üvegek, hiszen a szülők olyan elnézőek, hagy csinálja, amit akar, fiatal, hagy ne kelljen figyelni rá is.
Nincs most itt más, csak egy ágy, éjjeliszekrény, meg egy kétszárnyú tükörrel, mert Ragnar szereti nézegetni magát benne.
Nagy, kétszemélyes, baldachinos ágya van, ahová Hellát azonmód lerántja magával és máris mászik rá, hogy csókkal fokozza gerjedelmüket.
Heves, akaratos és veszélyesen profi nyelvjátékkal fűszerezve, hagy csinálják a vágyak és vad ösztönök a maradékot.
Ha Hella még nem tette nyelvére a bogyót, kezdi ő, nem elrontója semminek és hívogatóan hajol fölé aztán, nyeljék le együtt.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Hella Jørgensen

Hella Jørgensen

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Adelaide Kane

»
» Szomb. 8 Jún. - 21:41


Legtöbb esetben elgondolkodom azon, hogy tovább kellene kelletnem magam, húzni a dolgot és elrejteni az érzéseimet, de minden egyes alkalommal amikor hozzám ér, képtelen vagyok rá. Mintha valami berögződött volna, mintha csak ez lenne a normális... talán ezért is van az, hogy nem tudom kizárni őt az életemből, mert testileg magához láncolt az első pillanattól kezdve. Ilyenkor nem bánom, nincs is mit, mindig ezzel biztatom magamat.
Nem gondolok abba, hogy rajtam kívül még mennyi nővel volt már, hogy minden ujjára jutna egy parti, az eszemet elveszi és csak a saját kielégültségem a tét, az élvezet, az érzés amit bennem kelt ilyenkor, hisz az jobb egy drognál is, elbódít. A pia csak egy plusz, a hangulatot alapozza meg, de ennek is megadjuk a módját mint mindennek, a luxus nálunk nem újdonság, még ha nem is mindennapos, de azért a nyár alkalmával majdnem az.
Szélesen mosolyodom el, kicsit beharapom ajkamat és végigtekintek rajta ahogy feláll. Kezeim olyan jól illenek az övéibe, mintha oda teremtették volna, nem habozok, azonnal elindulok a szobája felé. Szinte el is felejtem már a bulit, a többieket, a társaságot, minek is az, amikor mi ketten együtt sokkal jobban megalapozzuk az egészet? Izgatottan lépem át a szoba küszöbét, csak futólag pillantok körbe, hisz itt soha semmi nem változik igazán. Magamhoz húzom rögvest a fiút, levetkőzve a maradék gátlásaimat is, csókra nyújtom nyakam, ajkaihoz közelítek, játékosan meg is harapom, de a következő pillanatban már a puha ágyban fekszem, ő pedig hevesen, akaratosan lép fel, amivel még inkább felkelti vágyaimat. Egy pillanatra meg is feledkezem a bogyókról, de ő emlékeztet rá készségesen, pimaszul mosolygok rá ahogy meglátom azt a nyelvén, majd én is elveszek egyet, leutánozom mozdulatát, aztán pedig mint valami éltető nedűt, úgy nyelem le a drogot, úgy lazulok el, mintha azon nyomban hatna rám. Egyszerűen csak átkarolom Rangar nyakát, onnan pedig mindkét kezem óvatos simítással mellkasára szalad, majd következő pillanatban már ingét veszem le róla. Nem hagyom, hogy olyan gyorsan előre szaladjon, határozottan tolom el magamtól, le az ágyra, majd felülkerekedve csókolom végig nyakát, kulcscsontját, mellkasát.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Ragnarök Sigur Nygård

Ragnarök Sigur Nygård

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Simon Loof

»
» Szomb. 6 Júl. - 21:31


Minden olyan magától értetődő Ragnar számára, mintha heti elfoglaltság lenne, Hella egy olyan bérlet, amit bármikor beválthat.
Tudta jól kit kell és hogyan megbabonázni, mit mutatni neki, hogy függő legyen, ragasztani rá az övéből, hogy ketten legyenek ugyanazon vétkek elkövetői.
Romlottak, nem sokat kérdeznek, csak hagyják, hogy vágyaik és élvezeteik irányítsanak, mert a carpe diem forgatókönyve alapján készültek.
A gyönyörű Hella ebben a tökéletes környezetben, az ágyában, nyelvén a bogyóval, Ragnar csókja után egy magasabb dimenzióban, ahogy ő maga is fölhág Asgartba, mert lenyeli a mámort.
Ajka finom kéjjel tekergőzik a lányén és máris hevesen esne neki, persze lesz még itt izgató nyelvjáték mindenhol, csak ez a vad vágy hajtja és egyre mohóbb, nem csak többet, mindent akar, sokszor, egyszerre, a végtelenségig.
Hagyja, hogy Hella legyen felül, pedig még konkrétan nem jutottak oda, máris előre szaladna, hiszen úgy borzong, ahogy hozzáér, mellkasára simít, sóváran hullámzik érintései nyomán a feszes bőr.
Mennyit dolgozik a testén, összes kis tökéletes kockáján, így lelassul, mert hagyja, hogy a nő elbarangoljon izmain, mindig hagyni kell nekik egy kis időt roppant szerencsésnek érzni magukat, hogy megérinthetik.
Elhaló sóhaj távozik ajkán, ilyen kéjes és elesett csak szex közben szokott lenni, most megengedi magának, egy percre felölti a kiszolgáltatottság álarcát, hogy ő a férfi és a nő most teljesen elvette az eszét.
Ez történik és ez így jól van, ujjai megszabadítják őt is a ruháktól és már alig várják a melltartó cserfes kapcsolóját, amit már olyan rutinnal kapcsol ki, hogy akár ő is hordhatná.
A bogyó közben hatni kezd, hirtelen hideg tengerparton érzi magukat a hűs homokban, hasfala egyre hullámzik és nadrágjában duzzadnak a méretek, amire olyan rohadt büszke.
Simogatva fejti le a ruhát róla, combján ujjbegyeivel végigkaristol, alhasának ívét körbejárja és egyelőre csak a bugyiján simít végig, mintha az ott lapuló kincs tilos lenne számára.
Csak óvatosan bóklászik előbb, aztán határozottabban, akkor már feszegeti le róla azt is és ha Hella nem gondoskodna róla, neki muszáj, annyira szorítja már a nadrág.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Hella Jørgensen

Hella Jørgensen

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Adelaide Kane

»
» Pént. 9 Aug. - 12:49
+18



Erős nőnek tarom magamat, akaratosnak és tudatosnak, de ilyenkor mintha egy teljesen más helyre kerülnék. Mintha másik személyiség kerekedne felül a testemen, mintha belül rángatná le a tapétát, áthúzva egy másik mintára... vajon valaha képes leszek neki nemet mondani? Ajkai, a pimaszsága, a határozottsága, a játékossága... mind felkeltik érdeklődésem, mind igazán megérintik a testemet. Olyan érzések keltenek magukba, melyek később csak fokozzák majd izgalmunkat, a drog amit pedig nemrég lenyeltem, sokkal izgatóbbá teszi az élvezetet. Apró sóhajokkal jelzem türelmetlenségem, már akarom, de sietni sem szeretnék, mert ki kell élveznem most ezt a helyzetet, mert lehet, hogy legközelebb már nem tehetjük majd meg... mégis a mának élek, és szerintem ő is, de ez az, ami most a legkevésbé érdekel.
Boldogan szabadulok meg a ruhától, hófehér, puha bőröm immáron csupaszon simul az övéhez. Pillanatokkal később már érzem a hatását a bogyónak, az alkohollal elegyedve kellemesen bizsergeti meg arcomat, ajkamat. Kezemmel Ragnar arcához nyúlok, végigsimítom egészen ajkáig, majd onnan lefelé és nem tétlenkedve szabadítom meg őt a nadrágjától, türelmetlenül nyúlok férfiasságához, és csupán csak annyira engedem távolabb magamtól, még lekerül rólam is a fehérnemű.
Forróság önti el a testemet, csókjaim, érintéseim egyértelműek, hiába akartam lassítani, hiába akartam gyengéden közeledni, nem erre vágyom, türelmetlenül húzódom közelebb, de most meghagyom neki az irányítást.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

You always come to the parties

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-