I solemnly swear I am up to no good C’est la vie ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Medalion Rahimi
| » » Szer. 22 Május - 19:48 | | Aishe Mahala Karela Cause she's a goddess you never got this Becenév: Aishe, Maha Kor: 16 év Származás: félvér Lojalitás: Önmagamhoz talán Képesség: Kezdő látó Csoport: Durmstrang Rank: Franc se tudja, osszatok be Play by: Medalion Rahimi Karakter típus: saját Most mit mondjak a családomról? Cigányok vagyunk, azt hiszem ez bőven elég. Apa,anya, gyerekek. Három testvérem van, hat unokatestvérem, négy nagynéném és két nagybátyám, ebből talán már focicsapat is lehet. Maradna elég Kalera a kispadra is, szóval nincs ok panaszra. Sok varázslóról nem is igen tudok a famíliában, de nagyapám, ükanyám és két másodunokatestvérem épp elég, hogy kellőképp különlegesnek érezzem magamat. Hangos, idegesítő népség az összes kivéve apámat, aki egy hétben tán, ha kettőt szól, azt is csak odavakkantja fáradtan és idegesen, mintha a kutyához beszélne. Anyám gyönyörű cigányasszony, szeretné minél előbb kiházasítani a lányait, többnyire nyájas, kedves, de valójában igazán irigy mindenre és mindenkire. A testvéreimen is végigmehetnék egyenként, de felesleges, kettő házas, egy még kicsi, kettőre vigyáz a férje vagy felesége, a kicsire csak én vigyázok néha, meg persze anyuka. Ilyen a cigányélet na, legalább már nem lakókocsiban lakunk! Hallottam már nem egyszer, hogy rohadt egy természetem van, de épp ezért igyekszem ellene tenni. Azt hiszed szeretnék én lenni a nagypofájú roma kislány? Hát nem, általában elég európai módon viselkedem, csak néha beüt a Balkán, nem tehetek róla. A nagy érzelmektől valahogy mindig kibukik a számon a cigány virtus, pedig én szégyellem magam a legjobban, ha egyszercsak elordítom magam, miszerint "Dikk, mi függöny ez". Ha otthon vagyok zavar a családom harsánysága, ha az iskolában vagyok, sok vagyok magamnak, valahogy mindig úgy érzem, nem kedvelnek, teljesen mindegy épp hova nem illek be. Igazán akkor érzem jól magam, mikor elérek valami sikert a tanulmányaimban, bár az sem megvetendő, mikor meghallok...nos, bármilyen zenét és nem tudom megállni, hogy táncra ne perdüljek és énekeljek. Nem rejthetem el, aki vagyok bármennyire próbálkozom, hiszen sírva vigad a szép cigánylány, nem igaz? -Bibachtaló- morogja apám és behajítja a kalapját a sarokba. Anyám fel-alá járkál szokása szerint, csörögnek rajta az ékszerek, még egy szót se szólt, ez már csak azért is ijesztő, mert többnyire be nem áll a szája. -Azt mondtad vajda lesz-fordul hirtelen felém, csak a szememet tudom mereszteni. -Egy szóval sem- emelem máris védekezően a kezemet, nem tudok én semmiről mégis mindig én vagyok kinevezve helyi hülyének. Ideje volna már megszoknom, hogy itt szarba engem néznek kanálnak. -Chochavelsz lányom, azt mondtad álmot láttál... -Láttam én, azt láttam, hogy valaki vajda lesz, apámat már te költötted hozzá-piszkálom kínomban a szoknyám alját. Ezt a nagy jóstehetségemet valahogy mindig félreértik, aztán azt hiszik én már csak a frankót tudom, sosem érdekel senkit mit vakerek mellé. Nem is értem mit csodálkoznak, csak csóró apámat sajnálom, így beleéli magát aztán az öccse lesz a vajda... -Ez is megint a Nenének lesz valami intézkedése, hogy a devla verje rongyosra, azt akart itt ennyire góré lenni. Hiszem is, nem is, igen nagy baj volna, ha a nagynéném már olyan dzsukel lenne, hogy simán eléri, hogy vajda legyen a férje, de hát ilyen a mi szerencsénk! -És akkor most erre te mit lépsz?-kérdeztem kicsit félve, anyám mindig olyanokat tudott kitalálni...meglépte a váratlant kéthetente, nem csoda, hogy már féltem hazajönni nyaranta. -Mit lépek, mit lépek-fejezte be végre a járkálást- vakerálsz itt Mahala, aztán valahogy mindig az a vége, hogy ártatlan vagy, mint unokabátyád elsőfokon. Aztán megint én lépkedjek, csaje! Már szólni sem mertem, hogy én ugyan el nem sírom magam, ha így maradunk, mert még pofon lenne a vége. Apám többnyire szóban nevelt minket, a bátyám kivételével, anyám meg amivel tudott...ordítva, seprűnyéllel, légycsapóval, mikor mi volt elöl. -Most az lesz, hogy kimész szépen és ünnepelsz, táncolsz, énekelsz-láthatóan elégedett volt az ötletével. Tényleg azt akarja, hogy megünnepeljem, hogy nem apám lett a vajda? -Nem biztos, hogy ezt most értem. -Jaj, hogy a szent búcsúszűzanya áldjon meg, ha nem lettünk vajdák, hát haljak meg helyben, ha nem házasítalak be! Na ne! Menten eldőlök itt ültömben, csak nem ez nagy ötlet? -Itt esküvő lesz egy fél éven belül muszájból,idegből ... -Anyácska szerintem te el vagy tévelyedve-túrtam a hajamba enyhén kétségbeesve-én még iskolába járok. -A te korodba Lala már rég terhes volt. -Nem vagyok a nővérem-ugrottam fel dühömben- és tudodmit? Kicsit se érdekel ki a vajda, verje meg a csesztohovai fekete madonna a Nenét, hogy ezért is nekem kell férjhez mennem! Csak ki akartam jutni a házból, mindegy volt már nekem, hogy ünneplünk vagy sem. -Mert neked a gádzsók kellenek, mi?-kiáltott utánam- Nem a kocsisorra neveltelek! |
|