...mi nagyok...

447 szó // @Ragnarök Sigur Nygård

A decemberi események óta rosszul alszom. Egyszerűen bármit teszek ellene, semmi sem használ, pedig már a legjobb altatókat és nyugtatókat szedem kettesével. Nem használ. És érzem, hogy nem is fog, elvégre miért használna egy farkason az embereknek szánt orvosság? Ma inkább befejeztem a gyógyszerek és bájitalok szedését. Úgysem alszok már rendesen annak tudatában, hogy mi vagyok, és a legszörnyűbb, hogy a családomon kívül senkinek sem mertem még elmondani. Még az állítólagos barátaimnak sem, pedig én nem akarok titkolózni előttük, csak így alakult. Még nem érkezett el a megfelelő alkalom. Persze ők is láthatják, hogy valami nincs rendben velem, de vagy nem érdeklik, vagy nem mutatom ennek semmi jelét. Mindegy is.
Fél éve történt az eset, és még senkit sem öltem, haraptam vagy karmoltam meg. Nem szeretném, ha bármelyik megtörténne valamelyik átváltozásom során, ezért legalább Ragnarnak... Igen, legalább neki el kell mondanom, hogy mi is a helyzet velem. Ezért is hívtam el magunkhoz. Vége a sulinak, így talán könnyebb lesz, nem befolyásolja a mindennapi életet, még akkor sem, ha alapvetően nyáron is elég sokszor találkozunk.
A házunk kívülről nem tűnik nagynak. Koppenhága egy gazdagabb negyedéhez képest egészen szegényes a homlokzata is mind méretben, mind díszítettségben, de amint az ember átlépi a keskeny ám annál magasabb fenyőajtó küszöbét, eléje tárulkozik a házunk valódi pompájában. A maffiózó családok jellegzetessége a túldíszítettség ebben a negyedben, és kár is tagadni, hogy zömében ilyen családok élnek errefelé, ám nagy különbség, hogy csak néhányuk mágus. Mi egy ilyen család vagyunk, ezért is engedhetjük meg magunknak, hogy Dánia elitjének legyünk a részese, és ennek megfelelően háromemeletes házban éljünk, ahol az egyetlen örökös gyermeké a legnagyobb, legimpozánsabban berendezett lakosztály. Természetesen soha nem igényeltem ezt, de a szüleim fontosnak tartják, hogy tisztában legyek a származásommal, és érezzem magam büszkének, hogy ilyen családba születhettem. Mindez persze hagy némi kivetnivalót maga után.
- Kerülj csak beljebb, Ragnar. - kinyitom előtte a szobám ajtaját, és előre is engedem. Mióta legutoljára járt itt, semmi sem változott. Ugyanaz a franciaágy és aranymintás tapéta fogadja, amely legutóbb. Az ablak is megmaradt hatalmas méreteiben - még mindig nem tudok mit kezdeni a ténnyel, hogy látom az egész várost. Éjszakánként kicsit zavaróak a fények, hiszen egyébként sem bírok rendesen aludni, hát még így.
- Megkínálhatlak valamivel? - a megterített asztal felé intek, amely mellett két szék gondosan elhelyezve várja, hogy felmelegítség párnájukat. Az asztalon különféle borok, pezsgők és koktélok, de a kedvenc gyümölcsleveimből is megtalálható pár. Ételként csupa sörcsúszda: sós rudak és honingkager szeletek gondosan elrendezve a tányéron. Minden csodálatos egy könnyed beszélgetéshez, de még szüleim sem sejtik, hogy miért is hívtam el magamhoz Ragnart. Ha tudnák, nem engedték volna, nem lenne itt ennyiféle étel és ital sem. De el kell mondanom valakinek, mert megbolondulok.

Póbált nem nagyon agyalni a szíves invitáláson éppen Larstól, aki az utóbbi időben nem csak úgy volt fura, mint mindig egyébként, de mintha az ő kedves „otthonteremtésük” is ignorálta volna, márpedig nekik igenis sokat köszönhet, még ha ez kölcsönösen is így van, az anyagbeszerzésnél például.
Azért furcsa volt és távoli, nem tetszett neki, hogy elapad a nagy rajongása, pedig imádta azzal kínozni, hogy a kis buzi sosem kaphatja meg őt, a félisten heterot. De mintha már buzinak is megszűnt volna lenni és Ragnar csak feszültebb, ingerültebb lett, ő nem szeret felesleges köröket róni, nem szeret tépelődni, agyalni, sőt aggódni, hiszen ki van zárva, hogy elöntsék az ilyen gyenge érzelmek, vagy pont egy ilyen alak váltson ki belőle feszültséget.
De a maga módján igenis kivált minden megbecsült csapattag és ő egyre többet iszik. De erről senki nem beszél, mert a nagy Ragnaröknek nem lehetnek problémái és őt nem érintheti mélyen semmi sem.
Hát meg is jelenik itt, tudja, a ház külsejét felesleges fitymálni, csak azt reméli a benti pompában majd gúnyosan a nagy maffiafater szemébe nézhet, akinek le kellene borulnia előtte, mert a fiával barátkozik, nem pedig szarba nézni, vagy olyanokat hangoztatni rossz hatással van rá. Hiszen szentül hiszi, csak féltékeny az ő apjára, mert mindenki olyan fiút szeretne, mint jómaga. Milyen jó neki ezekben a nagyszerű tévképzetekben és arcoskodva nyomakodik be, kihúzva magát önnön nagyszerűségében.
Igaz, viselete kényelmetlen, inget kellett húznia, nadrágot, nyár van, így máris melege, amint betért Larshoz vetkőzni fog és majd igazán kíváncsi lesz kap-e sóvár pillantást.
Mert kíváncsi arra is, mi a fenét akar, nem is kopog, csak bemegy a szobába, ahol járt már, hiszen bizonyára várják, mégpedig módjával, ahogy az egy havertól elvárható, nem is állja meg elvárni azt.
Arcán fennsőbbrendű félmosoly, hogy megérkezett, milyen hűséges ő, de nagyszerű, hogy elfogadta a meghívást, ez is csak indok lesz inni és megdorgálni, hogy vele igenis elutasító volt, hogyan képzelte egyáltalán.
- Csá
Mondja a szíves invitálásra, amint az ajtók kitárulnak előtte, az ő szobája se ennyire csicsás, de a buzik igénylik bizonyára, ez is elnézve. Hiszen Larsnak ők mindent elnéznek és amíg Ragnar imádatában nyilvánul meg a ferdeséget is, igazi polkorekt társaság.
Ott a szék, látja, a sok jó, már kínálják, kihúzza magát és rögtön gombolni kezdi ingét, legalább a mellkasa legyen szabadon, mielőtt meggyullad.
- Jó hogy! Látom, készültél, helyes, nem minden nap járok ide. Igyunk valamit. Tiszta jó fej leszek, választhatsz.
Az ágyhoz megy, elheveredik, mintha nem tudná miért vannak kitéve a székek. A cipő levételével sem sokat törődik.
- Bírom ezt az ágyat, de kurva szar lehet egyedül lenni benne.
Hatalmas, ezt neki teremtették, több nő is elférne benne, míg Lars csak a pöcsét veri itt magányosan. Pimaszul néz le rá ő, hogy ha az életnek nyertesei vannak óhatatlanul kellenek bele a vesztesek is. De Lars talán meggondolta magát és végre bocsánatot kér.
- Remélem azért vagyok most itt, hogy megmagyarázd.
Még segít is. Hogy ő milyen kurva rendes ma.