Nem tudjuk, mit veszíthetünk, amíg el nem veszítjük.
Nem gondoltam volna, hogy Amadeus ennyire maga alá kerül Mira miatt. Mióta az a pletyka járja, hogy Mira talán nem is a fiúkat szereti nos... eleinte hülyeségnek tartottam, amíg át nem gondoltam a dolgot. Mert oké, hogy egy csomó srác körbedongja és egyik sem tetszik neki, de Amára azért nem szoktak ennyire hidegen reagálni, ha közeledne. Szóval arra jutok jobb elhinni avagy ha mégsem igaz, barátom akkor is legalább továbblépne, mert egyértelmű hogy Mira nem akar tőle semmit. Olyan kóválygósan, elrévedve jár-kel napok óta, hogy valami borzalom. Őszintén szólva nem akartam volna senkit sem magammal hozni a kis kiruccanásomra, de talán ez így jobb fedő sztori lesz a kis remélhető "balesetemre" és Amával is büntetlenül csajozhatunk. Igaz, én olyan jól elvagyok Dessel, hogy flörtölésen túl nem akarok mást, mert nem akarok szakítani, de Amának így lenne szárnysegédje a dologhoz legalább. Mert be kell csajoznia, helyre kell tenni az önbizalmát! Főleg átbeszélni Ő mit gondol Miráról, mert vele nem mertem még felhozni a témát. Így alakult, hogy közöltem hétvégén velem jön Londonba, elmegyünk az Abszol útra és keresünk egy remek kis kocsmát és berúgunk, becsajozunk. Ez a terv. Aztán az, hogy amíg Ő csajozik és szobára megy esetleg én elcsatangolok, bár előbb fel akarom mérni a terepet. Korán érkezünk, elfoglaljuk egyszerű szállásunk és majd hangszerboltba is akarok menni, itt van egy elég menő, de Ő még a pakolással szöszöl. Azt hiszem nem biztos a dologban ez jó lesz, vagy csak tudja előbb utóbb felhozom a témát így mondom leszaladok körbenézek és jövök vissza maradjon itt. A baj az, hogy nem tudom merre van az a rész, ahol ez a "betegség" terjed. Elvileg nem fertőző, hiszen akkor már a Mungoban mindenki mágiamentes lenne. Emiatt nem féltem Amát elkapja tőlem, no meg szerintem a véla vére is óvná. Én viszont... egy álmom válna valóra, olyan lehetnék mint Chris! Magnix! Tény, hogy nem tudom miképp reagálna Ama vagy épp Des ha egyszer csak közölném alkalmatlan vagyok befejezni a sulit mert nincs bennem mágia, de kis ár, hogy "normális" legyek a családban. Azt hiszem. Nem mondom, hogy nincs bennem félsz és nem is véletlen fordulok a Zsebpiszokközbe. Nem is értem miért markolok a pálcámra, látva egypár nem épp bizalomgerjesztő alakot de... erre a pálcám is megmakacsolja magát és tüzeskedni kezd, kigyullad a közeli kuka én meg hirtelen azt sem tudom mit csináljak. -Ostoba pálca, Te nem veszted el a mágiád, csak én, ne hepciáskodj már! Impervius! - De ahelyett hogy víz fakadna az égő kuka felett a falból láva ömlik ami meggyújt újra mindent. A fenébe, bolond pálca!
Remélem nem hiszi, hogy annyira magam alatt vagyok Mira miatt, mert ez inkább csak kamaszkori identitás krízis, vagy bármi másra fognám már, mint béna búslakodásra, mer mintha kefét ennék az utóbbi időben, folyamatosan. Még ő is észrevette, pedig főleg laza vállvonogatásokat produkáltam, néha nekidőltem a falnak, vergődtem és elejtettem néhány megjegyzést milyen jó lenne inni egyet. Remélem nem hiszi, hogy annyira magam alatt vagyok, muszáj elhívnia Londonba, de a tengeren túl még nem is jártam és ő már 18, ezt nagyfater figyelmébe ajánlottam, amikor nem kérdeztem, mondtam, nekem ott most jó lenne Willel (vagy ki tudja igazából, inni sincsen kedvem) sőt én is 17 lettem, ezt is ünnepelhetjük és a hoppanálási vizsgám szintén sikerült, ami plusz okokat adhat miért kell most feltétlenül oda menni. Londont látni kell az életben legalább egyszer, túl van a mi tengerünkön, legenda, bár hogy Will mit csinálna még ott, vagy miért pont London egy közelebbi, New York helyett, nem tudom. Ez a korán kelés cseppet sincs ínyemre, végigásítozom a kipakolás-ceremóniát. Mint valami lassított felvétel, még félig sem csomagolok ki, elnyúlok az ágyon. Ő pedig unja biztosan, megy is isten tudja hova, én meg elunom magam így fekve, ahogy bosszantani kezd nem azonnal jön vissza. Ez London, nagyváros, nem a tágad mezők és végtelen rétek. Megkeresem ezt a hülyét, nem áll össze a miért pont ide kellett jönnünk. Az itteni suli zárva, folyton esik, talán csak a telefonfülkéket lehetne megnézni. Körbejárom a szállás környékét, de semmi, végül a fogadóst faggatva kilogikázom, hogy a koszos zsebnek közibe ment, vagy valami ilyesmit kvartyog az öreg. Oda is bajosan jutok, miután mindenki furán néz, hogy egy rosszhírű sikátort keresek. Amikor a lángokat látom már futva indulok arra, eszembe jut, hogy London sok egyéb baljóslatról is híres volt mostanság. Előveszem a pálcám és cseppet sem feltűnő óbégasába kezdek. - Will! Ott áll egy pár fura fazon gyűrűjében és ég körülötte minden, hát gyorsan oltok, bár utoljára talán 5 évesen akartam tűzoltó lenni. Kicsit kapkodva csinálom, nem vagyok biztos benne, hogy mindennek annyi, az utolsó lángig, mer közbe arra a mindenkire is figyelek, akik körülállnak minket. - Békénhagyni a békés jenkiket! Minket nem érdekel a politikájuk! Mer ha a barátomat bánják macskabajszot varázsolok mindenkinek! Nade halálosan komolyan!
Nem tudjuk, mit veszíthetünk, amíg el nem veszítjük.
Korán van még hogy drága barátommal igyak, no meg az eredeti célt is szem előtt kell tartani. Felkészültem, hogy magnix legyek, úgy érzem, szóval ha varázstalanító kór lennék hol bujkálnék? A rossz környéken, nem? Ahova a kutya nem jár! Ezért is veszem arra az irányt, de hozom a formám, kigyullad az egész mindenség, mire persze mindenkinek szemet szúrok. Még Amának is! Mi, ácsi, kinek? Amának? Mi van a bajszokkal?! Hogy kerül ide?! -Te meg miért nem döglődsz az ágyban haver?! Gyere már! - Ragadom kézen, mert bizony még füstölög és ég pár doboz és kuka amit leláváztam, így inkább elfutok vele valami csöndes, piszkos sikátorba. Ó de hívogató, Will öregem, miért kajtatsz egy redvás kór után? Tuti van valami főzet is erre, mindenre van. -Mit keresel itt?! Nem kéne itt lenned! Nem biztonságos erre Neked, menj vissza a fogadóba! Este sörözünk, addig pihenj rá haver. - Kezdem elnyűtten, mert ad egy: én tudom Ama nem hülye. Ad kettő: Ő is tudja, hogy amúgy én sem vagyok, de bármennyire is keveredtem néha bunyóba nem vagyok egy rossz arcú sikátorpatkány, tehát... nem kéne lutrit vennem arra vállon vereget és visszamegy, ugye? Közben elteszem a pálcám, megigazgatom a hajam és ruhám, hogy ne legyek már ilyen rém csapzott. Igaz, az értetlenséget és az aggodalmat nehezen vakarom le a pofámról.
Akkor maradjunk annál, rohadtul nem vágom mi ez az egész, de éppen ezért hagyom magam odébb rángatni. Támadásra készen, mert persze bárminek szívesen nekirontok, akár be a tűzbe, mit nekem égő kukák? - Mer baj? Le akartál rázni? Olyan kellemetlen érzésem van, hogy ja, totálisan és akkor már ő lenne zsinórban a második barátom, aki pofára ejt. Ezt a kézen ragadást még meg kell beszélni, de nyilván futok, csak miatta, különben lebokszolok bárkit. Kár, hogy nem vagyok benne biztos akarje-e, hogy ringbe szálljak egyáltalán. Vagy csak ennyire nem értem a helyzetet? Mert pont úgy nézek most rá, mint aki ennyire nem érti. - Mi a fene bajod van? Előbb Mira, most meg te? Vagy valami emberiségellenes bűntettet akarsz elkövetni? Aha, pont nekem, mi? Megesznek a lángoló szemetesek? Nem megyek, mondjad el mi van. Kezem keresztbe, lábam megvetem, nem mozdulok. Ha bevallja ő is, hogy nem akar barátkozni velem, lehet sírva hazadehoppanálok, de egyrészt nem fogja megtudni senki, hogy bőgtem, másrészt ki kell mondania. Mert lehet, hogy bajban van.
Kezdőlap
